• Önéletrajz: Demeter Mihály (Misibácsi) 
  A következő önéletrajz kissé formabontóra sikerült, de talán megbocsátják nekem az olvasók:
  1933. Augusztus 27-én (a múlt században) születtem Budapesten, a Rókus Kórházban. Szüleim nagyon boldogok, de igen szegények voltak. Anyukám egy kifőzdében kézilány volt, miközben a „Bábaképzőbe" járt. Szülésznő akart lenni. (Közben azért annyi időt szakított, hogy engem megszüljön.) Apukám szinte minden hangszeren játszott.
• Misibácsi Taxistörvényei   V A G Y I S:
  Ne menj nyári nagy melegben a tűző napra, mert te is hülyeségeket fogsz gondolni!
  Velem más a helyzet,” Nem gondolkodom, tehát hülye vagyok!”
• Volán Taxi 1992
  Valószínű a legtájékozottabb taxis vagy bárki, aki a taxizásból él, sem tud választ adni arra a ma már nem is oly költői kérdésre, mit hoz a jövő a szakmának és az egyénnek.
• A szabadjelző közel sem igaz története   
  Valamikor a múlt században, amikor megjelentek a Főváros hepe-hupás útjain Samu bácsi már nem lóvontatta, viszont annál inkább gépi erejű járművei, amelyekről igazándiból még ma sem tudom, hogy miért nevezték el Taxinak de remélem egyszer, még fény derül arra is.
• Rumika, a Nikotex Munkás, és a becsület összefüggései
  Sok-sok évvel ezelőtt úgy karácsony táján, szóval nagyon régen -amikor még szépek voltunk és okosak, akár a hajasbabák-, dolgoztunk annyit, mint egy barom, mert kellett a pénz. Mindenre: családra, nőkre, italra, benzinre, gumira (igen olyanra is).
• Petang   
  Mielőtt bárki is félreértené e szónak jelentését, közölnöm kell, hogy ez nem egy Pekingi kacsa elfajzott, sőt bitang-petang változata, hanem egy igen népszerű sport, vagy játék, eredetét tekintve talán éppen Francia, mint a róluk elnevezett franciázás nevű össznépi, játék, amelynek szerte a világon igen sokan hódolnak.
• Esti taxismese    
  Egyszer volt, hol nem volt stílszerűen kezdhetném így is, hiszen már vagy tizenöt hosszú év telt el azóta , hogy Tündér Amálka, Rumcájsz, Picur és Pom-Pom, levonultak a képernyőről, de szerencsére a valós életben továbbra is köztünk vannak.
• Láttam én az Eiffel tornyot..  
  Láttam én az Eiffel tornyot, láttam sok csodát...
  Szeretettel ajánlom: „ Rozsdi „- barátomnak, a Taxi, Ló, Sör, Hal és Foci szaktekintélynek !
• Balaton Katicás    
  Nyaralásom története Zsugorival, a Balatoni év játékosával és Katica úrral!
• Taxis Von Tripter állati Kalandja
  Ami egy kicsit más mint a többi... Vagy mégsem?
  Egy ember életében sok mindenről le tud csúszni, de hogy a lepedőről? Nem az ágyon levőről szól a történet, arról én nem tudok (tudtam) lecsúszni, mert annak szakavatott virtuóza, sőt mint mondják, a lepedő ördöge voltam.
• Bécsi szelet
  Szép csendes, békés, áfamentes, nyugodt karácsonyra vágytam, mint mindenki, aki kicsit is kivette részét az Európa felé vezető út kikövezésében.
• Bezárta kapuit Budapest ismert bárja: A PIPACS
  Szomorúan olvastam a rideg sorokat, szívembe markolt egy jeges kéz. Bánatosan kinéztem lakásom ablakán és képzeletemben homályosan kibontakozott egy kép, amely kép hosszú éveken át meghatározója volt életem egy szakaszának. Ez a kép egy villogó neon reklám, egyetlen szál tűzpiros virág, egy kis vadvirág, mintha az odajáró lányok életét jelképezné.
• Amikor még a bicikliváz is a régi volt
  A történet régi, de én is az vagyok. Ti azonban fiatalok, frissek, ropogósak, és fölöttébb hiszékenyek vagytok, ami felbátorított arra, hogy megetessem veletek ezt a maszlagot, amiért mindent lehet, csak rám haragudni nem.
• Gombháború
  Néhány éve a mozikban játszottak egy francia filmet Truffout rendezéseben Gombháború címmel. Plágiumról szó sem lehet, hiszen az én történetem régebbi és ráadásul sokkal jobb. Naná!
• Jogod van hallgatni
  - Jogod van hallgatni! - hangzik el a televízióban egy egy gengszterfilm csattanójaként. De egyre sűrűbben hallani élőben is, mert a bűnöző is csak ember, még a demokráciában is. És ezeket a dolgokat ugye közölni kell vele, ha a fene fenét eszik is! Kicsavart kézzel, lábbal, szájában a Magnum csövével amúgy sem valószínű, hogy kedve lenne locsogni. Mit tegyünk? Ez is egyfajta demokrácia.
• Taxis szerelem
  Amit soha nem lehet elfelejteni
  Az alábbi történet a képzelet szüleménye, a valós személyekkel való hasonlóság csupán a véletlen játéka...
  Írói nagyságom mi sem fejezi ki jobban, mint hogy minden történetem úgy indul, hogy amit leírok, amivel szédíteni akarom Önöket, azt kirázom a kis-ujjamból és ekkor rádöbbenek, hogy ebben a korban már a rázás is nehezebben megy.
• Az akvárium
  Vasárnap délelőtt volt. A nap sütött, a szél sem rezdült s 1971-et írtak, amikor az emberek ahelyett, hogy áhítatoskodtak volna, templomlátogatók lettek volna, pártnapra, kommunista szombatra, vagy kocsmába jártak. De szerencsére akkor még mindenhova taxival!Mi éjszakai taxisok ennek nagyon örültünk, akik keményen átkocsikáztunk 14 órát, ami kötelező volt, némi megszakítással. Hogy miért volt kötelező? Csak! - Mintha a feleségem hallanám. Van benne logika. Csak! Mert kellett a lóvé!
• Állatok farsangja
  Egyszer régen azt mondta egy tudós ember, hogy, "Az álmodozás az élet megrontója!". Ennek ellenére az ember mégis örökké álmodozik. Ellentétben az állatokkal. Különösképpen vonatkozik ez a megállapítás a kutyákra, akik, igen, "akik"-et írtam, mert a kutya személyiség, akinek kijár a titulus. Szegények, nem elég baj nekik, hogy fekete-fehérben látják ezt a szörnyű színes világot, de még csak nem is álmodnak! Persze ezt is a tudósok állítják! Hogy honnan veszik ezt a badarságot, nem tudom, de hogy kutyájuk nem volt, az is biztos!