A betűtípus- és háttérszín-beállításoknak intuitívnak és könnyen használhatónak kell lenniük a felhasználók számára. Az ilyen típusú felületek kialakítása nagyon fontos, és a felhasználói visszajelzéseken alapuló fejlesztések hozzájárulhatnak a felhasználói élmény javításához.

Minden alkalommal frissítenek valamit, nem igaz?

Minden az ányegin múlik ... :-)

Két éve volt egy jól működő blogmotorod, ezt meg két éve nem tudják gatyába rázni. Sose volt jó.

Van egy próbatopicunk, ahol lehet próbálgatni az extra dolgokat anélkül, hogy ciki lenne :-)
Ez a sárga szín nekem is fura.  Majd rákérdezek, miért tesz úgy mintha sárga lenne, miközben nem az.
A lényeg, ha nem nyúlsz hozzá, akkor jó.  Ha hozzányúlsz, vállald a következményeket :-)
Én két éve nem próbáltam semmi extrát, tehát így fejből nem tudok segíteni mit miért csinál.  De akkor jó volt.

Azt hiszem rájöttem, hogy az zavart meg, hogy a feketére állítot betüszín sárga háttérben van. azt akartam volna kikapcsolni aztán ki tudja már mik történtek.

Mit nyomkodtál előtte?

Na ugye...   Most figyeltem, hogy mi történik!!!   A szöveg bevitel ideje alatt SÁRGA színt jelez a betű de mégse sárga!  
Most is sárga a gomb. Készítem a képernyő mentést!  

Nem annyira fontos, hogy károgjak érte de nem tudom miért nincs alapálláson a betűszín. Ha már nekem kellene megfejtenem, hogy mikor mit reagál a szoftver, mert ugye nekem kell akkor legalább lehetne annyiszor módosítani ahányszor akarom. De nem, nem lehet. persze tudom ennek is a magyarázatát.  Ha a betűszín kiválasztásánál ott van hogy alaphelyzetbe állítás akkor a háttérszín választónál miért nincs ott az alaphelyzet visszaállító gomb?  Tudom, hogy drága játék a weblap fenntartás, de ez így szar.  Persze most se tudom, hogy amit írok azt lehet olvasni vagy sem  

Tankcsapda

Adjon az ég

Amikor
Összehozta az Isten a világot,
A férfiból egy darabot kivágott,
Hogy megcsinálja neki belőle a nőt
Azóta áldják a fiúk a Teremtőt,
Aki az életnek értelmet adott. A
Történetet már mindenki hallotta.
Van aki él és akad aki halott. A
Világ a lelkét az Ördögnek eladta.
Vasárnap reggel a templomba’ tömeg.
Van aki fiatal és van egy csomó öreg.
Van aki hiszi és van aki vallja,
Hogy a születés az eleje, a halál meg az alja
Az életnek. Szerintem tévednek,
Ehhez semmi köze nincs az éveknek.
Remélem érted, amiről éneklek.
A dolgok bármikor utolérhetnek.

Bánattal vagy örömmel,
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel, a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal 
Adjon az Ég,
Mindent, amit szeretnék.
Adjon az Ég...

Vasárnap reggel a templomba’ tömeg,
Van aki fiatal és van egy csomó öreg.
Van aki hiszi és van aki vallja,
Hogy van Aki a hangját hallja,
És mindent lát a szívén át,
És ha baj van, benyom egy szirénát.
Ha kinyújtod, Ő majd fogja a kezed,
És mindenen keresztül vezet.
Bánattal vagy örömmel
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal 
Adjon az Ég, mindent 
Amit szeretnék.
Adjon az Ég...

Van aki ésszel, van aki pénzzel,
Van aki egyszerű, puszta kézzel.
Van aki tudja, van aki érti.
Van aki az életét se félti.
Van aki mindig, van aki egyszer.
Van aki gyűlöl, van akinek tetszel.
Van aki ellened, van aki érted.
Úgy kapod, ahogy kérted.
Az életedet úgy kapod, ahogy...

Adjon az ég 
Mindent amit szeretnék
Adjon az ég,
Adjon az ég,
Adjon adjon az ég
Mindent amit szeretnék
Adjon az ég
Adjon az ég

Schuller Emil

Éjjel élek

Éjjel élek! Estére kinyílik szemem!
Hozzászoktam már, hogy ilyen lett életem!
Változni szeretnék, - de mindez hiába,
Muszáj megoldanom! Nem számítok másra!
Problémákat, tudom, nem hagyhatok hátra!

Halász Ferenc

Ilyenek vagyunk

Ember, ki ha kilépsz az éjszakába,
Netalán nappal vegyülsz a forgatagban,
Akkor is velünk kezded a napodat,
Ha autó helyett a sárgát választottad.

És az egyetlen kire rábízod magad
mikor nem tudod, hogy hol is vagy,
Mi vagyunk ott veled, akire rábízod magad.
Mert a taxis is a családban marad.

Elmondod neki bánatod, megosztod örömöd,
Születések és a halálok, meg a csalfa lányok......
Mi vagyunk kik mindent meghallgatunk,
Nálunk marad titkod pedig ezt sem akartuk.

Csak legyetek emberek, velünk is érezzetek.
Mi sem kívánunk nektek egyebet.
S ha furakszunk is az úton legyen előtted,
Lehet a nagyit viszi kórházba éppen?

Taxisok vagy csak autósok,
A forgalomban én is szenvedek.
Ezek vagyunk mi emberek,
Ezek vagyunk, mi is emberek!!!!!

Halász Ferenc

Sokadik megtisztelő felkérést, (kihívást) kapom a fészen vers ügyben.
Biztos nem leszek népszerű, de nem szeretem a verseket. Már anno magyarórán is hidegrázásom volt amikor az Ódát elemezni kellett. A magyartanár, meg körbekergetett a termen, amikor a saját véleményemet mondtam el ...
Szóval. Szerintem a 20. század legnagyobb magyar költője Bródy János.
És mivel az ő költeményei dalban a legjobbak, én ezzel a videóval tennék eleget a felkérésnek:

ui: és nem hívnék ki senkit ha szabad olyant:-)

Nyugodtan harcoljátok le a fél világot előtte. :))) Utána is lehet csatlakozni. A béke mindenkit megvár szerencsére. :)

Tillárom haj! :))))

Jattolnak az emberek, Karácsony van, @assza meg! :)

Már nyílt egy ilyen létterem idelent is, sorra terítik az asztalokat... a végén meg majd összetoljuk mindet. :)))

Pilinszky János: Imádságért Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog. Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart… Mint a vándornak megérkeznie a tengerpartra, szívem és értelmem elhallgat már a távoli közelségedtől is, meghallva a végtelen intelligencia hullámverését… Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged. Fáradt vagyok, Istenem, kifárasztottak „kéréseim”, és megtéptek a világ „kérései”. Apostolod mondta, hogy a szeretet irgalmas, türelmes, nem kér, és nem panaszkodik. Add, hogy sose kívánjak „színen lenni”. A világnak amúgy is kötelező olvasmánya a „zűrzavar kézikönyve”. Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre. Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész mindenség hallgat, s hallgatnak azok is, akik – egy szinttel még mélyebben – torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza bárki is, az egész világ térden áll a „teremtés egyességében”. Valójában minden imádság, a kérő is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… „mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint”. És: „…kezedbe ajánlom lelkemet”. A kérő ima természete nem azonos a földi kéréssel, mely legtöbbször – kivéve az éhség és szomjúság szavait – valamiféle mástól szennyes. A kérő imádság, amennyiben csakugyan eljut az imádságig, szinte automatikusan veti ki magából kérései homokzsákjait, hogy végül eljuthasson abba az egyetlen magasba, ahol – mindazonáltal ne a mi kérésünk és akaratunk teljesedjék, hanem az övé. Igen, nem hiszek többé tulajdon kéréseimben. Istenben, az egyetemes békében nincs többé mit kérnünk, az egyetemes szeretetben nincs többé kire vagy mire féltékenykednünk, az egyetemes igazságba érkezve elképzelhetetlen bármiféle ítélkezés bárkivel vagy bármivel szemben. Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltása itt a földön, és a kérés nélküli ima jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán. Ennél az asztalnál – Jézus isteni ígérete szerint – nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után. Forrás: Új Ember, 1979. október 7.