:))) Telepszegleten szeszelde csermely mellett elhelyezve, benne kedve tetszelegne, teszem fel, nem esteledne. Egek rendre estelednek, erek, berkek csendesednek. Dereglye sem megy keresztbe, hever e fekete csendbe. Szeszelde bezzeg nem csendes, zeng-peng benne zene rendes. Szesz ereje szerteterjed, embereknek kedve gerjed. Hej, menyecske, kedves lelkem, erjedt hegylevet kell nyelnem! Legyen hetven esztendeje, de meg heves szesz ereje! Zenemester, sebesebben! Kerekedett fene kedvem. Keresetem szerteverem, lelkemet meg eltemetem. Megjelennek rendelettel: csendesebben kedvetekkel! Telep feje heveredne, esetleg elszenderedne! Legyen vele beste lelke, te meg eredj fene helyre! Zene zengjen, szedte-vedte, pendelyemnek lehet veszte! Esmeg mennek, reteszt vernek: Legyenek csendesek kendtek! Szentek lelke legyen velek, kedves egyetlenem beteg. Feleletet egy meg nem tett, berekesztnek szesznyeletet. Zene menten befejezve, s szertemennek csendesedve

Na ha ezt lefordítjuk női hangra, akkor az ilyen gondolatokért szoktak engem leufozni meg lebolondozni meg hogy fordítva vagyok összeszerelve. :D Egyetlen olyan férfival találkoztam eddig az életem során, aki szerint én vagyok az egyetlen normális nő akivel az élete során találkozott. Azt is megbeszéltük, hogy valszeg szétunnánk egymás mellett az életet ha mindketten ugyanazt gondoljuk. :DDD Jóban vagyunk nagyon, néha összeülünk ebédelni vagy vacsizni egyet és megbeszéljük, hogy tele van a város bolond nőkkel meg bolond fiúkkal és hogy mennyire ellenállhatatlanok. :DDD József Attila Csudálkozunk az életen Ha mosolyog, mosolya csupa csillag, de ha szomjazom, akkor friss patak, az én kedvesem az egeknek nyílhat, de megcsókolni csak nekem szabad. Haja szurokkal elkevert arany, harmatos erdők az ő szemei, küszöbe elé terítném magam lábtörlőképpen, de nem engedi. Szavunk zugában megbuvik a csók, testvéreihöz lopva jön ide… Mező álmodhat össze annyi jót - az én kedvesem a füvek szive. Este a csókok megszöknek velünk s végigfutván a világi teren, a hajnali égre leheveredünk és csak csudálkozunk az életen.

vándor vagy... S mert vándor vagy, mindennap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén, és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, mindennap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és mindennap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy. /Márai Sándor: Arról, hogy mindennap tovább kell menned/

"Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza." Na ez a szerencse! Mindenütt jó, de a legjobb otthon! :) Egyem a szívemet! :DDD Hihetetlen miket tud írni ez az ember. Itt van pl ez is, az ész megáll... :))) Vagy már nem, mert már rég megállt. :D (A zenésbe már nem tudok mit.... :D)

EGYEDÜL AZ ÚTON Koltay Gergely A soha nem volt, a soha nem fontos, igaz lesz majd egyszer, mert ez a Te dolgod. Te mész az úton, s nem tekintesz Égre, csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred. Megszólalnak benned ősi dallamok, kik hallgatják nem értik, mégis vállalod. Te mész az úton, nem állíthat senki. Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni. Megszűnnek határok, mert határtalan az élet. Mit viszel zsákodban, az a tiéd: az az élet. Te mész az úton, idegenek kísérnek, a gondolat, mi született tiltott helyre téved. A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek, mind veled vannak, aláznak, dicsérnek. Te mész az úton egyedül, mint kísértet, csendes imáidban soha nem ezt kérted. Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd, Lesz, ki találja bűnöd, lesz kit szavad tart. Te mész az úton, hosszú hidakon át, messzi helyeken ültetsz virágokat és fát. Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát, a tiszta szemeket, a boldogság naiv gondolatát. Te mész az úton, országokon át, hazatérsz mégis, bár hív az új világ. Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél, hogy elhiggyék, mit érzel, de előtted a sötét. Te mész az úton, mert hív a messzeség, a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét. Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz? Fogaid között a szót, ki érti - semmiért? Te mész az úton, mint táltosok fia. Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.

Nade. Nézzük a jó oldalát. :) Pl. itt vannak a névrokonok... :))) A Fény Harcosa nem fél megkönnyezni régi sebeket, sem örülni az új felfedezéseknek. Amikor érzi, hogy elérkezett az idő, otthagy mindent, és elindul a kalandja után, amelyről mindig álmodott.

Ady Endre KI LÁTOTT ENGEM? Volt nálamnál már haragosabb Élet? Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt? Szívem vajjon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője? Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek? Szeretem-e azokat, kiknek mondom? Méltán gerjeszt haragot büszke gondom? Ennen dühöm nem csak piros káprázat? Azok forrók, kik közelemben fáznak? Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek? Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek? Csókos szám miért tör szitokba rögtön? Nem tenyeremet rejti csak az öklöm? Pótolnak-e életet élet-morzsák? Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát? Szabad-e engem hidegen megértni? Szabad közönnyel előlem kitérni? Gerjedt lelkemnek ki látta valóját? Ki lát, szívem, sebes és örök jóság? Istenülő vágyaimba ki látott? Óh, vak szívű és hideg szemű barátok.

József Attila Ady emlékezete - Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békitik a símák alattomba' lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorit, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Szeleket, melyek úri passzióból a begyüjtött kis szénát szétszedik s a sülyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan a kapa néhanap. Sírja három millió koldus telke, hol házat épit, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull s a kastély ablaka zörög, - eke hasit barázdát uj husában, mert virágzás, mert élet és örök.

Ja bocs. József Attila

Nocsak... Miket nem tucc... :))) Pont ezt akartam kifejteni egy másik fórumon a minap, hogy mekkora tábortüzet lehet(ne) gyújtani sok kis lángból. De aztán ellustálkodtam itt az időt és nem lett belőle semmi. Legalábbis a beírásból... ;) GYÉMÁNT Mindenkor idejük van a zsoltároknak. Gyémánthegyen állunk, De zsebünkben kavicsok vannak. Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk, Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink. Most könyörgések szomjazzák erőnket És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek, Szívünkben a csillag megfagyott. Igen. Igen. Elsüllyedtek a haditengerészek: Szelid révészek csónakáznak Isten felé. Még a nagyon öregek is Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára S türelmet prédikálnak messze, A mulandóság halainak. Igen, igen. Ne higyjük el hát barátaim, Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk! Mindent meg kell simogatni, A hiénákat, a békákat is. Gyémánthegyen állunk, Szigorú hó, takard el bűneinket, Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság! Te határtalan kristály!

Nagy magyar télben Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rőzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok. Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek, lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Soh'se volt ily szükség a lángotokra! Nagy magyar télben picike tüzek, Jaj, be szétszórva égtek, Királyhágón, Kárpáton, mindenütt! De mondok egyet néktek, Szelíd fények és szilaj vándorlángok: Mit gondoltok: ha összefogóznátok! Reményik Sándor (Végvári) - 1919. február 2011. november 12. a Megtisztulás Éjszakája!

Alle-droszt Egy Kossuth tér, egy TV-droszt, a Dráva is nagyon mozog, Megkérdezem, hát az Alle? - Sajnos bizony nagyon tele. - Megy a Syma, megy az Erkel, várakozni sehol sem kell. hát az Allén hányan vagyunk? - Egymásba ér már a farkunk. - Csepel üres, sok a fuvar, minden ember taxit akar, hát az Allén mi újság van? - Ott feszül a „megtelt” tábla. - Volga-droszton nincsen autónk, sem a liftes Hidegkúton, hány taxi van most az Allén? - Ott napozik harminc balfék. Sajnos én is köztük vagyok, átvert engem a hely nagyon, azt hittem, hogy frankón pörög, de itt csupán a szél zörög. Kocsimba fúj sok szemetet, lesz fuvarom, azzal etet, itt állok vagy 4 órája, nincs vendégem, csak a hájam. Süt a nap is vagy hétágra, ingem izzadt, sok a pára, vakít a fény, nincs védelem, hunyorgatom szegény szemem. Ablakom is fel van húzva, nem várok én füstös buszra, ilyen büdös hogyan lehet, ideállnom minek kellett? Hál’ Istennek más droszt is van, - reménykedem a kocsiban, Budaörsre kiszaladok, s még tíz órát várakozom.

S így? :)

Pedig ez milyen ütős vers De igy se rossz:)

Ezt kihagytátok! Pedig igény biztos lenne rá itt-ott. :))) Reményik Sándor: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.

:)