Maghar Himnusz Országok országa, Törvénytudás népe Napkelet, s Nyugat közt A Világnak fénye. Nagy a Te nemzeted, Nagy a Te végzeted, Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted. Mint a magas mennybolt, Szíved mérhetetlen, Életed gyökere Szent és sérthetetlen. Hegyek, árnyas rónák, Hős Föld büszke népe, Ez a Te végzeted Ősi öröksége. Erős, gazdag vár vagy De az örök Törvényt Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként Hogy beteljesüljön Győzedelmes végzeted: ÚR OLTÁRA TE VAGY, EMELD FÖL A FEJED! Dr. Borbula Ida - Rovásírás alapján: Sumér Himnusz

HAZÁM 1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellõzködõ, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amibõl eszméltem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. 2 Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemõhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bûn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendõ, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már! S a hozzáértõ dolgozó nép gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk. Az erõszak bûvöletében mint bánja sor törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! 3 A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. S a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép csendõrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ, hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve magával kötve mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ. 4 Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatûnt, emlékezõen és okádva, mint aki borba fojt be bûnt. Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család. Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. 5 A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyûlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövõlány cukros ételekrõl álmodik, nem tud kartelekrõl. S ha szombaton kezébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. 6 Retteg a szegénytõl a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén s a summás sárgul, mint az asztag, de követelni nem serény. Ezer esztendõ távolából, hátán kis batyuval, kilábol a népségbõl a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia. 7 S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hûséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve láncon - nekem ezt nem szabad! Költõ vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót - nekem add meg boldogabb énekem! 1937. május

...,,MIKOR UTOLSÓ ROHAMRA MEGYÜNK, VÖLGYBE HEGYEKET TEMET A SZELÜNK, LÁNGBA BORUL AZ ARCUNK A KARUNK, MI LÁNGSEREGEK, MAGYAROK VAGYUNK, HETVENHÉT VILÁG JÖHET ELLENÜNK, MIKOR UTOLSÓ ROHAMRA MEGYÜNK.....

Ady Endre Harc a Nagyúrral Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Sertés testét, az undokot, én Simogattam. Ő remegett. „Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki) S meglékeltem a fejemet, Agyamba nézett s nevetett. (Vad vágyak vad kalandorának Tart talán?) S térdre hulltam ott. A zúgó Élet partján voltunk, Ketten voltunk, alkonyodott: „Add az aranyod, aranyod.” „Engem egy pillanat megölhet, Nekem már várni nem szabad, Engem szólítnak útra, kéjre Titokzatos hívó szavak, Nekem már várni nem szabad.” „A te szivedet serte védi, Az én belsőm fekély, galád. Az én szivem mégis az áldott: Az Élet marta fel, a Vágy. Arany kell. Mennem kell tovább.” „Az én jachtomra vár a tenger, Ezer sátor vár énreám, Idegen nap, idegen balzsam, Idegen mámor, új leány, Mind énreám vár, énreám.” „Az egész élet bennem zihál, Minden, mi új, felém üget, Szent zűrzavar az én sok álmom, Neked minden álmod süket, Hasítsd ki hát aranyszügyed.” Már ránk szakadt a bús, vak este. Én nyöszörögtem. A habok Az üzenetet egyre hozták: Várunk. Van-e már aranyod? Zúgtak a habok, a habok. És összecsaptunk. Rengett a part, Husába vájtam kezemet, Téptem, cibáltam. Mindhiába. Aranya csörgött. Nevetett. Nem mehetek, nem mehetek. Ezer este múlt ezer estre, A vérem hull, hull, egyre hull, Messziről hívnak, szólongatnak És mi csak csatázunk vadul: Én s a disznófejű Nagyúr.

Túróczy Zoltán: Tanács Ma még tiéd körülötted minden adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs mert jön egy nap, talán nemsokára s kihull kezedből minden földi kincs. És nem lesz többé tiéd semmi. Tollad virágos párnád másra vár. Mit magad köré épített egy élet nem több mint összeomló kártyavár. Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval testvéredhez, ki szenved szomorú vigaszt hoz szavad zengő muzsikája s tán rózsát hajt egy töviskoszorú . Hajolj hát hozzá amíg beszélhetsz harmatként hulljon szerető szavad : Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad és soha többé vigasz nem fakad. Ma kezed még erős a lábad fürge szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget. Ma letörölhetsz verejtékeket, könnyet. Ó, most segíts, ha megteheted! Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan mindegy, hogy ősz lesz ,tél vagy kora nyár Mert nincs több időd, amit meg nem tettél azt nem teszed meg soha többé már. De ma még tiéd körülötted minden és adhatsz, adj hát annak kinek nincs hisz jön egy nap, talán nemsokára s kihull kezedből minden földi kincs. Csak az lesz tiéd, amit odaadtál csak az, mi minden kincsnél többet ér a tett, a szó , mit szeretetből adtál veled marad, s örökre elkísér.

Mennyire aktuális megint Ady

:) Úgy megnőttél, szinte félek Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy-idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél szinte félek, már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé fát, virágot, lombos ágat - fölemeled az anyádat. Várnai Zseni

Nem bánom... ma jó napom van! :))) Egyébként az is eszembe jutott itt a nagy emlékezésben, hogy annak idején én is egy taxiban kezdtem szülni. :D Elmentünk a húgommal megnézni a Híd a Kwai folyón című kétrészes mozifilmet aug 21-én este, aztán vártunk egy taxit (mert akko még úgy kellett csinálni), és elindultam azzal haza. De közben a gyerek is úgy döntött, hogy elindul, mert igen rendes volt már akkor is, tudta, hogy másnapra van kiírva, igyekeznie kell. :) Úgyhogy el se engedtem a kocsit, felosontam a cuccomért és elszöktem a kórházba egyedül. :DDD Aztán hajnali ötkor feltelefonáltam a családot, hogy: Tamááás!!! :DDD Sebők Éva Hiszőke Tamás vagyok, aki – mama szerint – egy téli éjjel született. Én nem hiszem. A mama biztos elfelejtette már azóta. Hiszen ha télen születtem volna, hát emlékeznem kellene a hóra! Én inkább azt hiszem, hogy nyár volt, és éppenséggel reggel, sőt, napkelte, ha nem tévedek, mert egy olyan gyerek, mint én – csakis, csakis nyáron születhetett. S emlékszem is arra a nyárra! Fagylaltos volt és záporos és bogaras és homokos s a fejem búbján ült egy kis tollas kalap, és szemem mögé forró karikákat nyomott a nap. Tehát: Tamás vagyok, aki – szerintem – egy nyári reggel született, és rögtön tudott beszélni, járni, írni, olvasni, trombitálni, és sakkozni is, ha nem tévedek, sőt ugatni is. Meg vadászni, mint egy erdőgyerek.

;) Így se' rossz.

Horváth Attila Legyen úgy, ahogy szeretnénk Ha most itt lennél, azt mondanám, húzódj közelebb, tölts egy pohárral, és meséld el a te történeted. Mennyi örömmel és mennyi gonddal hagyott itt az év? - kérdeznénk egymást régi ismerősökként. Tudom én is, néha dráma volt, máskor kabaré. Senki máséhoz nem fogható. Épp úgy, mint másoké. Néha nevettél, játék az egész, csak nem tudjuk, mi a tét. Esélyünk van játszani - valamit már nyertünk mindenképp. Mintha filmet néznénk, tudjuk jól, titkok vannak a vásznon túl. Azt a függönyt senki ne húzza el. Ami jön, legyen mindig új. Nem az én szerepem, nem is én keresem, mégis jó, hogy így alakult, és most én kérhetem, legyen szép az este, szép az ünnep, szép az újabb év. Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk… Mindennap új híradók és régi slágerek. Néha elképzelem, hogy megfordítva jobb volna, úgy lehet. Legyen pezsgés, legyen izgalom, de úgy békességesen. Miért ne lennénk együtt? Látod, ugyanúgy vagyok én is másmilyen. Nem az én szerepem, nem is én keresem, mégis jó, hogy így alakult, és most én kérhetem, legyen szép az este, szép az ünnep, szép az újabb év. Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…

Ez egy nagyon kedves és aktuális idézet: Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. Vörösmarty Mihály

Nagyon szép volt! :) Még májusban kaptam egy kirándulást ajándékba a szülinapomra, de akkor rossz kedvem volt és ezért csak most bontottam ki. :))) Sajnos én semmit se értek a borokhoz, a Sing Singhez kólával ittam valami vacak vöröset, azóta meg csak sört szoktam inni évente kb. kétszer. :D Komáromi János Ajándék ajándék legyen a szél amikor arcodhoz ér ajándék legyen a tűz ami lobogva előre űz ajándék legyen a föld ami ha kell fekete, ha kell zöld ajándék legyen a víz ami szádban életíz ajándék legyen a Nap amint reggelente simogat ajándék legyen a Hold ami ha kell andalít, ha kell átkot old ajándék legyen a kéz amint érintést idéz ajándék legyen a szó ami igaz és való ajándék legyen ez a vers ami kicsit suta, kicsit nyers

Hoppá! Már a Cabernet Sauvignon említése is megrészegít. ;)

Gyönyörű képek. :) Csak nem valami késői szüreten voltál? A Mátrai boroknál, csak a Tokaji borok jobbak. Szerintem. A Mátrai Cabernet Sauvignonnál pedig, nincs szebb, a világon. :)) [youtu.be=0aTZpODGBFE]

A többi képet berakom az offosba, olyan szépek! :)

:) Nem volt sorscsapás, dehogy, csak 19 évesen kicsit hamar jött ez a csodás érzés. :))) Elfogadtam "anyai" sorsom inkább, ami aztán tényleg nagyon jól alakult! Miskolcon nyugi volt, egyből befészkeltem magam. :) A Sing Sing ügyet meg tudom érteni! :D De nézd csak, hol voltam ma! :))) Sík Sándor Mint a Mátra Állani, némán, mint a Mátra, Nem nézni előre, se hátra. Nem erőlködni befelé sem, Csak bámulni a létezésen, A parttalanban elmerülni És úszni benne és örülni Az egyetlen csodának: annak, Hogy valamik, valakik vannak, És mindent köszönteni szépen, Minden valók testvéreképpen; Kontraktust kötni szent közönnyel, Kánikulával, vízözönnel, Szem-lehunyva és kar-kitártan Felolvadni a napsugárban, Ha jő Medárd, negyvennap ázni, De csorgó hajjal is nótázni; Orrszarvúként egyedül járván Nem dideregni mégsem árván, Mert egybering közel és távol Szíved hullámzó ritmusával, Amely magát némán kitárta A mindenségnek, mint a Mátra.