A téma az utcán hever, csak ahogy mondani szokták, le kell hajolni érte. Itt egy pillanatra elgondolkozom, mert egyszer majdnem megjártam az óvatlan lehajlással, amikor zsenge futballista koromban a Rudas fürdőben lehajoltam a kezemből kicsúszott szappan után. Először azt hittem, mögöttem áll az egész munkásosztály, de rájöttem hogy csak egy buzgó mócsing akart megtámasztani, hogy el ne essek. Ugyan ez már nem kifejezetten taxis történet, bár hallottunk a Taxisok körében ennél „melegebb" helyzeteket is, de én itt, mos egy tiszta szerelemről akarok irni, amely sajnos nem végződött happy enddel, bár azt hiszem a végén ezt mindannyian sajnálni fogják!
A történet egy régi jó, „igazán jó" taxis barátom története, akit magunk között „Partvisnak" hívtunk, csodálatos fekete tömött bajuszáról elnevezve. Igazán szép ember volt, kalandjainak száma megszámlálhatatlan volt, soha nem hagyott ki egyetlen lehetőséget a taxijában. Férfi mivolta igazán ott tudott csak kibontakozni. A „Cyklopból" elindulva a mai Király utca sarkán volt a „Lyra" söröző, amely előtt volt egy jómenő taxidroszt Itt mindig ment a bolt, percek alatt elfogyott az a néhány kocsi, amelyik ott várakozott.
Barátom, a „Partvis" nagyon jóképű és ennélfogva pedáns, magára sokat adó fiú volt. Bajuszát ügy ápolta, mint annak idején a híres zsoké Jeli Feri az Imperiál szőrét verseny előtt.
Partvis is csatába indult minden este. Számára minden éjszakai műszak felért egy epsoni derbyvel, egy Pardubicével. Szóval ahogy ápolta bajuszát a visszapillantó tükörben, egyszer csak hipp-hopp előtte termett egy Lyrából kitáncoló, a férfi számára bénító hatást keltő, csodálatos lény. Festett vörös hajával, centinél hosszabb lángvörös karmaival iciri-piciri miniszoknyájában, formás combjaival, s alkohol nélkül is részegítő járásával teljesen megbabonázta a mi szerelmes„Partvisunkat".
Tükör félrelökve, kuplung, gáz és máris utánaeredt. Mint egy Gráll-lovag kipattant kocsijából és meginvitálta a bájos jelenséget a taxijába egy ingyen utazásra, remélve egy kéjutazásra.
A kisasszony irult-pirult, szabadkozott, hogy Ő nem olyan, meg ilyen sem (és tényleg nem volt olyan).
Ha valaki olyan, az rá van írva. Még ha egy kicsit feltűnő is, az nem azt jelenti, hogy egy Taxis ne venné észre, hogy milyen.
A jó taxis megérzi széllel szemben is 1000 m-ről mint Pixi és Mixi gróf az urat a Mágnás Miskában.
„Partvis" jó Taxis volt és ráadásul ismerte a nőket megérezte széllel szemben akár 1000 m-ről is. De itt most megszédült. Elveszítette a fejét mint Mária Antoanett, és az ítélőképességét is. Tudta, hogy mint a jó indián neki ezt a skalpot fel kell akasztani az övére.
Partvis kitartó volt és szívós, mint egy buldog, amely ha megragadja zsákmányát, nem ereszti A kollégák szintén szívósak voltak, irigyen nézték a leányt a droszt végéből és titkon remélték, hogy egyszer majd hozzájuk száll be. Pedig itt volt a Taxis társadalom akkori híres,- hírhedt krémje. A dadogós Kacsa, a Dona, a Patyi és mindenki, akinek eggyel több volt a lába, mint egy egészséges, hibátlan embernek a keze.
De „Partvis" rendes ember volt, neki minden keze és lába megvolt. Se több, se kevesebb. Igaz azokkal úgy dolgozott, mint Szergej Putyilov a nagy sztahanovista a munkában és a népbutításban.
Amunkában a kis virágszál is élenjárt. Valószínű tetszett neki a, "Partvis" mondandója, mert úgy bólógatott a Vágány utcai rámpáknál álló kocsiban, mint az a bizonyos „bólogató János".
Hogy mit mondhatott neki a mi Jánosunk - mert „Partvis" is János volt de igazából, így helyeselni én még nem láttam senkit. Nehogy azt higgyék, hogy leskelődtünk. Ugyan, nem leskelődtünk ott álltunk nyíltan, őszintén, a párocska teljesen el volt merülve a beszélgetésben.
Ezután Partvis hazavitte a lányt és másnap miután kijött a Patyolatból volt ott egy kis dolga... Elfoglalta helyét a „Lyra" előtt, mivel ez már rögeszme lett nála, hogy addig nem nyugszik, amíg az üléstámlát ki nem próbálta szíve hölgyével, jól működik-e? Mert most csináltatta meg nem kis pénzért, tönkrement a sok hajlítgatásban, le-fel, (igaz már két hete nála volt a kocsi). Múlt az idő és már szerették egymást! Házasságról beszéltek, meglátogatták a szülőket, szóval Jánosunk teljesen „meghülyítette" a csajt. Közeledett a célbaérés pillanata, senki nem gondolta komolyan, hogy ellen lehet állni egy ilyen Amorozónak, egy bajusz királynak. Úgy láttuk mindannyian, hogy ernyedt az ellenállás.
Jani céljához ért.

És ekkor történt, amire senki nem számított „Partvis" elmaradt, soha többet nem jött a „Lyrá"hoz amikor találkoztam vele eszelősen nézett maga elé, szemei a semmibe révedtek. És nem akart beszélni az ügyről.

Gondoltam a végére járok a dolognak, hiszen nem válhat levegővé egy ilyen nagy érzés. Szabadnapos voltam és bementem a „Lyrába". A lány ott dolgozott, igaz nem túl előkelő foglalkozása volt, ami engem is meglepett. Csapos volt. Odamentem a pulthoz és faggattam, egyszerűen csak sajnálkozott, hogy vége lett a románcnak, azt hittem dolgom végezetlenül távozok, amikor bejött a pincér és így kiáltott „Józsi két sör rendel"

Józsi pironkodva rám nézett és pördült egyet kis miniszoknyájában és telecsorgatta a korsókat sárga lével.

Rám szakadt a Lyra úgy ahogy volt plafonostul, söröstől, Józsistól.

Magam előtt láttam őket, akár esküvő is lehetett volna koszorúslányokkal, fehér ruhában, taxisok sorfala között és ki tudja, a nászéjszakán még meg is szerethették volna egymást...

Tanulságként jusson eszetekbe a fenti történet, ha eszetekbe jut férfiasságotok, ne feledjétek az utas is lehet az.