Ellentétben az állatokkal. Különösképpen vonatkozik ez a megállapítás a kutyákra, akik, igen, "akik"-et írtam, mert a kutya személyiség, akinek kijár a titulus. Szegények, nem elég baj nekik, hogy fekete-fehérben látják ezt a szörnyű színes világot, de még csak nem is álmodnak! Persze ezt is a tudósok állítják! Hogy honnan veszik ezt a badarságot, nem tudom, de hogy kutyájuk nem volt, az is biztos! Az én kutyám például néhány évvel ezelőtt szedett fel egy újpesti kiskocsma előtt (ne is firtassuk, hogy ki jött ki bentről). A lényeg a lényeg, Maciról állítom, hogy ő álmodik. Ennek igazolására mondom el nektek ezt a kis történetet, mely bepillantást enged az állatok csodálatos világába!
Mint mondtam, álmodik, ami abból is kitűnik, hogy alvás közben fut, ugrik, sír, liheg, morog, sőt még ugat is. Ilyenkor borzasztóan sajnálom szegényt, mert nem elég, hogy a sors ilyen súlyos terhet rak rá, mint a bundája nyáron, vagy a mezítelen talpa télvíz idején. Gondolj csak bele! Ugye, ugye van bajuk elég. Mondjuk egy dán dognak megtetszik egy tacsi! Miért ne? De sajnos ez a szerelem nem jön létre, hacsak nem plátói. De az meg olyan, mintha a lekvárosüveget kívülről nyalogatnánk. Bár ami Macit illeti, előtte nem lenne a méretkülönbség akadály. (Tudnék mesélni a vehemenciájáról, hiszen a környékünkön csupa Maci-formátumú kis krapek rohangászik.) A rossznyelvek szerint egyik-másik rám is hasonlít. A minap el is határoztam, hogy beszélek vele a dolgairól, mint férfi a férfival. Jól összeszidtam, megfenyegettem, hogy megvonom tőle a napi Sportszelet-adagját, de azt meg mégsem tehetem, mert az energia kell neki!

Hátha le kell tolni a körzeti rendőr kocsiját az árokba. Ettől az örömtől nem foszthatom meg a polgárokat. Abbahagytam a nevelést, mert hozta a pórázát, és levitt sétálni. Lifttel mentünk, mert ott igen jó illatok terjengenek, és egy kutyának a szaglás igen fontos, mondhatni fő tevékenység. Biztos sokan laktok tízemeletesben és naponta van részetek érezni, hogy mi minden keveredik egy személyfelvonóban. Szóval alászálltunk Macival az illatosított liften, mint Armstrong a Holdkomppal.
Nekem ennyi elég is volt a sétából, és azonnal leültem a ház előtt árválkodó padra, ami azért árva, mert régebben ott állt az autóm, de azt elvitte egy kedves, majdnem biztos ukrán, aki előbb a padot akarta hazavinni, de az le volt betonozva, akkor meg nem maradt más, vitte a Zsigulit, ülni abban is lehet. Maci vidáman élvezte a szabadságot, együtt a házgondnok pincsijével. Néha-néha visszarohant, megnézni, hogy megvan-e még a Sportszeletje? Úgy este 8 óra tájban a kutya eltűnt! Kitartóan vártam rá késő estig. Nem érkezett! Először pipa voltam. Majd állati dühös. Elhatároztam, hogy agyonverem, csak jönne már, de nem jött. Az ablakból lestem, hogy mikor méltóztatik őkelme hazatolni azt a mocskos pofáját, amelyik ráadásul szőrös is.
Úgy éjjel 2 körül megjött, földig érő nyelvvel. Megivott egy vödör vizet és úgy ahogy volt, szőröstülbőröstül, fürdés, fogmosás nélkül eldőlt az ágyamban és azonnal elaludt. Mint József Attila villamosa, még csengetett is egy kicsit, amelytől én is elementáris erővel elaludtam, naná hogy a földön. Fülemben egyre halkult ennek a négylábú numera-virtuóznak a szuszogása.
Álmomban egy nagy-nagy kerek erdő közepén, egy még kerekebb tisztáson találtam magam, ahol találkát adott egymásnak az állatoknak az a része, amelyikek elégedetlenek voltak mondhatni a balsorsukkal! Jó sokan voltak! Szerettek volna egy törvényt, amely kimondja, hogy állat az állatnak nem lehet farkasa! Hogy mindazon jogok illessék meg őket, egyformán kicsiket és nagyokat, amelyek most csupán a kiváltságosok osztályrésze. A baj tengernyi sok volt. Az önkényuralom nem ismert határokat. Hosszú éveken át állati sorban tengődtek, s miután semmi érdemleges nem történt ügyükben, elhatározták, hogy maguk veszik mancsukba sorsuk irányítását.
A tisztás, amelyen a gyűlést tartották - régen a békeidőben Réti (Légi) Pipitérnek hívták - egy nagy kerek erdő közepén, egy még kerekebb tisztás, melynek közepén egy torony állt, ahonnan irányították a sasok le- és felszállását. Azért választották ezt a helyet, mert itt érte az egyik legnagyobb sérelem a Birkákat, akik tudvalevő, hogy igen sokan vannak.
Az történt ugyanis, hogy Állatországban kitört a rendszerváltás. Ez abból állt, hogy Demokrácia lett és ennélfogva mindenki azt csinált, amit csak akart, úgymond Alanyi Jogon! Mi következik ebből? A Hiéna gondolt egy nagyot, megkörnyékezte az Oroszlánt, aki mint Ügyvezető, fő semmittevő, tengette életét, udvartartása segítségével. Azzal még nem is volt baj, hogy adjuk meg a Királynak, ami a Királyé, de hogy egy Hiéna a Király szájából is kilopja a koncot, ez már felborzolta a kedélyeket. A konc pedig nem kisebb, mint a Réti (Légi) Pipitér dús legelőjének használata, ami egyben a Birkák üldöztetését is jelentette, sőt mint Ádámot és Évát a Paradicsomból, teljes kiűzetést is. A Birkák fő-fő képviselői, mondhatni Főkolomposok, eleinte próbáltak egyezkedni a fő Hiénákkal, de a próbálkozásaik eredménytelennek bizonyultak. Ahogy az lenni szokott, megették őket és egyre jobban elszemtelenedtek. A Hiénák kezdték bekebelezni azt, ami soha nem volt az övék. És lám-lám, a sok sérelem felbátorította az állatvilágot és bátran, hősként viselkedve tolták előre a Birkát, amelyik ijedten bégetett. Ez volt a legtöbb, ami tőle kitellett.

 

De hát tényleg ki mert volna hősködni, amikor az Oroszlán mellett ott állt a Jaguárja, aki jó dolgában még egy Nercbundát is magára rántott. Aztán ott voltak a Sarki Ku-Ku Kutyák, a Sakálok, akik átkacagták az éjszakát, felkínálva szolgálataikat a felsőbb-rendűeknek. És nyüzsögtek a vérszívó Vámpírok, Keresztes Pókok, Kockás Pitonok, Nyálkás csigák, valamint a Dögkeselyűk. Ezekkel kellett szembenézni a védteleneknek.

Sajnos voltak nézeteltérések a tömegben. A Bagoly mondta Bögölynek: bunkó Bögöly, dögölj meg! Alig tudták szétválasztani őket. Még szerencse, hogy ott voltak a Csőrmesterek, akik fentről sasol-ták a tömeget és kiemelték a renitenseket, kiemelték az elkésőket, súlyosan megbüntették azokat, akik összetévesztették a kecsesen ringó Fecskét a recsegve ingó Kecskével. Elhallotta, elhallotta, ezt mindenki mondhatja... Rendnek muszáj lenni! A büntetés jogos. Hogy jön ahhoz a Gólya, lenyelni a széles szájú Békát. Jó falat. Másnak is az lenne! Mindenki szerette volna elmondani a bánatát, de ez csak keveseknek sikerült. De elmondta a szürke Szamár, csökönyösen, hogy őt már állni sem hagyják. Nem itt, meg ott. Sehol sem! A Szamár bírja a verést az igaz, de az amúgy is szerénynek mondható betevő kóróját sem tudja megszerezni, ezért inkább eltűnik a ködben. A Kecske bizonyos volt, hiszen a káposzta is megmaradt és jól is lakott, de bibi van: hol van a só, ami számára nélkülözhetetlen? Mert ha valaki nem tudná, ez nyalja a sót. Fura ízlésre vall. A Nyúl Anyónak nem volt meg a betevő répája, mint tudjuk, nagycsaládos, sok az éhes száj, amit be kell tömnie. Már megelégedne egy műrépával is, csak szép piros legyen. A Liba is csak irult-pirult, mert már nagyon szégyenli, hogy rendszeresen úgy megtömik, mint Meleg Marcit a Széchenyi Fürdőben. És akkor még jól le is vágják!
A java még csak most jött! A Fő-kolomposok, bizonyítván, hogy azért tesznek-vesznek, míg meg nem vesznek, egy fontos tervezettel álltak elő. Első Főbaromi rendelettervezet, így szól: Csak az mehet ki legelni, akit mondjuk átfestenek sárgára! Azután a Zebra csíkjait át kell festeni kockásra! A Katicabogár pettyeiből ha hím, akkor vessző, ha nőstény, legyen tigriscsíkos. A Tigrisnek ez persze nem tetszett. Azért utoljára még a tisztásra ugrott a Konflisló, persze kocsi nélkül, mert egy felest már bedobott a zabpálinkából, hogy bátrabb legyen. Elmondta, hogy nemcsak kehes, de már bele is gebéd a gondjaiba. Drágul, egyre csak drágul a kocsikenőcs. A zabot meg úgy kihegyezték, hogy beleférjen oda, hogy már szinte fáj. Ott van a patkolókovács számlája és még nem is beszéltünk a zabadóról, és akkor ha mellékállásban lemegy Lipicára kancát hágni (az nem a román focista) vagy fát szállít, még faszállítási adót is fizettetnek vele. Mire hónap végén hazamegy, csak az marad neki, ami a bábolnai csödör alatt van. A konflisba se mer már beülni senki. Ott ólálkodnak az éhes Farkasok kiszolgálóikkal együtt, valami Londi-mandi nevezetű kitenyésztett Vámpír-fajtával együtt. Csak a szegény utast sajnálom, mert ha nem hordja el az irháját, még a szemét is kilopják. A szemetek. Pedig hányszor ígérték, hogy rendet vágnak, mint a Hoffer traktor a szántásban.
Meghallgatták a konfliktusos Konflislovat és folytatták a rendelet-tervezetet. Második számú baromság: Valamelyik állat kitalálta, hogy a hat évnél öregebbeket kivonják a forgalomból, vagyis állatnyelven szólva likvidálják!! Alig marad valaki életben!? Te szent Állat!
Nagy a felháborodás. Különösen az öreg Teknős dühöngött, hiszen 100 éve ellenére gyönyörű a teknője. Nem mosógép, az igaz, az is igaz, hogy lassú, de fiatal korában is az volt. És különben is megmondta egy bölcs Pej Paripa, hogy a száguldó Mén nem látja a dúsan terített legelöt. Milyen igaza van! 6 év a megengedett és kész!
Döbbent csend fogadta ezt a sok baromságot, amit a Vezérürük eléjük tálaltak! Rájöttek azzal a csöpp eszükkel, hogy széllel szemben nem érdemes! Maci filozófiáját követve, csakis az erősebb kutyának vannak szexuális élményei! Szomorúan hátat fordítottak a díszemelvénynek, amelyről régen integettek a Nagykutyák és ma sincs ez másként. Csakhogy akkor az öklüket emelték fel a magasba, ma meg a nyomaték kedvéért sűrű egymásutánban behajlítgatják! Ez a tiétek, kis Birkák.
Az állatkák elkezdtek futni, ki-ki a dolgára, volt, aki hazafelé, mert már ugyancsak későre járt...
Felriadtam. Reggel volt. Maci lábai lassan leálltak, mint a kis Polskim, ha megszomjaztam valamelyik csárdánál. Igen nem is titkolta, hogy ő is ott volt a Réti (Légi) Pipitéren. Szomorú szeméből kiolvastam, hogy ő sem tudja a megoldást, mert ő is csak egy kiskutya. A döntés továbbra is a nagykutyák mancsában van. Ebbe bele kell törődni! Törődjön a rosseb, vakkantotta Marci, miközben bekapott egy Sportszeletet, elhatározta, hogy nem a rendőr autóját löki a szakadékba, már csak az energia miatt is, hanem azokat, akik megrontják az életüket!
Ha lesz egy gyűlés a Pipitéren, azon én is ott leszek, csak legyen Taxis, aki tudja, hogy hol van!? Tényleg, hol van?
Remélem ez a kis mese elszórakoztatott benneteket, és senki nem keres párhuzamot, netán hasonlatot benne. Egyszerűen arról szól, hogy szeretem az állatokat. De ha mégis lenne, aki magára ismer, vonja le belőle a következtetéseket!

Demeter Mihály 6x6 Volán Taxi
Budapest 1998

 

Megjelent a: Taxisok Világa magazinban.

 

• Misibácsi meséi
• Mesél a pesti taxi
• Taxiskönyv
• Régiségek