Van egy rendelettervezet és egy ezzel kapcsolatos elégedetlenség.
Nem érzem magam feljogosítva, hogy kritizáljak - ha már segíteni nem tudok - de reméljük, hogy azok az urak, akik vették a bátorságot, hogy olyan problémát oldjanak meg, amit ha elfuserálnak, megnyomorítanak egy szakmát és ellehetetlenítenek több ezer embert, felnőnek a feladat nagyságához.
A tervezet szinte minden pontjával vitába lehet és kell is szállni, attól lesz olyan, amilyennek lennie kell. Sokan megtették már, reméljük az illetékes urak meghallják, átgondolják.
Szerénytelenség nélkül állítom, hogy ismerem a taxisok szinte minden szintű problémáját. Érzem a súlyát a hátamon, az egészségi állapotomon és hallom nap, mint nap a fiúk fájdalmait, gondjait. Évek óta kergetünk egy délibábot, amelynek szabadjelzőjén ott a magántaxi felirat.
Állampolgári jogon!
Az nem érdekes, hogy éhenhal a szakma.
(Ilyen jogon akár operálhatnék is, vajon befeküdne a késem alá, aki ezt kitalálta?)
Állampolgári jogon élni szeretnének a taxisok és nem szégyenkezni a kontárok, árdrágítók, csalók miatt.
A munkanélküliek problémáját ne a taxisok és a szakma tönkretételével oldják meg.
Miután nem vagyok politikus alkat, lehet, hogy nem mindenki ért egyet velem, mással folytatom.
Bár ez is a rendelettervezethez csatlakozik.
Elnézést kérek a magánvonatkozású részletért, de módomban állt nemrégen tanulmányozni Svédországban az ottani Taxis Világot. Nagyon gazdagok és okosaki Pénzügyi vezetőink lemásolták a svéd adórendszert, amibe valószínű belegebedünk, de nem másolták azt, amit viszont nálunk taxisoknál be akarnak vezetni, az egyszínű autót taxiként.
Ott gyönyörű autók vannak, kedvező feltételekkel meg tudják venni a taxisok, de nem okvetlenül azonos színűek.
Nincs rá pénzük! S mit ne mondjak igény sem. (Még Voláncsigás taxival is találkoztam, ott büszkén viselte a kolléga és nem titkolta, hogy valaha Volános volt.) De mind, mind más színűek! És állampolgári jogon, hogy döntse el az egyén vagy a társaság, mint Samu bácsi idejében, hogy szürke lesz vagy kék. Az üzleti érdek és a verseny szabja ezt meg, ne törvény!
A zsebről nem is beszélve: uraim, lyukasl Nincs benne semmi!
Elnézést kérek az irodalmi kontárkodásért, folytatom a saját portánkon, hiszen ezért is fogtam tollat.
Miután az előretekintés némi problémát okoz, nem vagyok látnok, visszatekintek. A Volántaxi 1992. évi eddigi tevékenységére és bár az év vége messze van még, nem árt ha tudjuk mire számíthatunk. És egy picit, ha nem is a horizontig, de nézzünk az orrunk elé, nehogy megbotoljunk!
Nem árt, ha emlékeztetem a Kedves Olvasót, kis hazánkban a Volántaxi találta ki a taxirádiózást droszt nélkül - akkor ez volt a korszerű. Ma nem az, ma azok a technikák korszerűek, amelyeket beszerelnek a kocsijukba egyesek és a kettesek -, és mi, a csupa hatosok képtelenek vagyunk fuvart felvenni, mert vagy nincs pénzünk batyura, vagy szorult belénk némi tisztesség, és úgy gondoljuk majd megoldják ezt a hallatlan nagy problémát.

A megoldás Kolumbus tojása! Ki kell alakítani a régi jól bevált taxiállomásokat. Sorba kell állni nekem is, de a bátyusnak is és a nagypályásnak is. És lám megszűnt az egyeduralom. Csak az a feladat, hogy olyan helyet találjunk, amelyik minden szempontból megfelel az elvárásoknak. A világ minden országában ezt így csinálják. Ezt nálunk is így csinálják a többi társaságok. Mire e sorok megjelennek, nekünk is lesz 5 kijelölt helyünk és reméljük beválnak. Jön a tél, a fuvarínség és drágul az üzemanyag. Jó lesz meghúzódni. Mi is történt még? Mi van nekünk?
Van számítógépes diszpécserszolgálat új helyiségben!
Van kitűnő számítógépprogramunk!
Van csökkenő létszámú diszpécserszolgálat amely óhatatlanul velejárója a modern technikának és a magasabb szakmai és erkölcsi követelménynek. Alakul a csapat de még mindig keressük a legalkalmasabbakat a feladat ellátására. Be kell látni azt, hogy köszönni kell oda is meg vissza is, de leginkább szeretni kell azt amit csinálunk! Borzasztó lehet valamit kötelességből csinálni, de már látom a szemükön a csillogást!
Van egy teljesen új Etikai Bizottságunk, amelynek vezetője Surányi Attila, akiről egyszerűen nem is lehet rosszat mondani. Ilyen jóérzésű fiatalember igen ritka a mai világban, remélem esze és ereje a helyén leszl
A Bizottság tagjainak munkáját akkor fogjátok becsülni igazán, amikor városszerte olyan Volántaxik szállítják az utasokat, amelyeken ott a matrica, korrekt díjszabással, tisztán és kulturált taxisokkal. Higgyétek el, nem a "púpos" Merci az etalon. Nagyot hibáznak, akik az ilyen mércét tűzik ki célul maguk elé! Ez az ország még sokáig a kispénzű emberek országa lesz.
Van felvételi vizsga, amelynek szakmai szintjét a bizottsági tagok ellenőrzik igen szigorúan. Hála istennek! Végre!
Van macera! És ne haragudjatok érte. Nem lesz túlzásba véve: Kezeskedem érte. Csak úgy, hogy senki önérzetét ne sértse és a szabályok és a jog szerint történjen.
Van fegyelmi helyzet. Sokan elmentek attól való félelmükben, hogy kiderül a csalás a rádióról, a tarifáról, az alkalmazottakról és egyebekről. Ahova mentek, azokat nem irigylem, lesz bajuk bőven velük.
Nekünk volt. Egyébként, hogy tudjátok, van a társaságok között egy megállapodás egymás tájékoztatásáról fegyelmi ügyekben. És mi tartjuk a megállapodást.
Vannak szép számmal állandó utasaink, akik igazán örülnek a gyors, pontos kiszolgálásnak, örülnek a kódszámnak, az üres kiállásnak, a tiszta, kulturált taxinak és taxisnak. Gyarapítsuk őket önreklámozással a fenti módon és irányított reklámmal, aminek anyagi lehetőségeinkhez képest már örülhetünk. A rádióban is keressük a módját annak, hogy hallassuk hangunkat. Dolgozunk rajta!
Van két forgalmi sávunk, amiről most folytatunk vitákat, legyen-e csak egy. Igen komoly csatározások vannak mellette, és ellene is igen sok érv van, de bízzatok benne, a közös érdek az elsődleges szempont a döntéshozatalnál, ebben a kft. és a bizottság, a diszpécserszolgálattal együtt a taxisok érdekeit tartja szem előtt.
És van még egy kitűnő taxis csapat, amellyel érdemes dolgozni. Olyan vagyok, mint a Mikulás bácsi: tele van a puttonyom mindenféle jóval, csak segítsetek kivenni onnan!
Mert ami ott van az a tiétek, a csapaté!
Higgyétek el, minden a csapatért van. Itt már régen nem a lóvé dominál. Hanem a szakmaszeretet és a becsület, a mundér, a csapat becsülete. Nehezen megdolgozott kis pénzetekből számtalanszor bizonyítottátok, hogy tudtok adni, segíteni!
Hát most se legyen probléma összegyűjteni egy kis reklámra valót, vagy engedményt adni esetleg néhány százalék erejéig egy karácsonyi kampány keretében az utasaink felé, mert ez mind csapatérdek. Aki focizott - és melyik fiú nem - az tudja, hogy a foci az csapatjáték és a jó csapat egész férfiakat kíván. Férfiak már vagyunk (vagy voltunk), most legyünk igaz barátok és mutassuk meg mindenkinek, hogy mi újból Nagy Csapat leszünk, hogy tiszteljék a Volántaxi nevet olyan tisztelettel, ahogy én búcsúzom tőletek, mint a Volántaxi diszpécserszolgálatának kapitánya.

Demeter Mihály
diszpécserszolgálatvezető

Megjelent a: Taxisok Világa magazinban.

• Misibácsi meséi
• Mesél a pesti taxi
• Taxiskönyv
• Régiségek