...amikor a volt NATO-főtitkárt is most kasznizzák be egy kis korrupció miatt! Mi meg oda igyekszünk! Hát én nem. Én csak Bécsbe, és ha az adóhatóság és annak fegyveres testülete nem talál kifogásolni valót a nyugdíjam kifizetése körül, (teszem azt nem vagyok a tízmillión felüli adósok listáján), akkor átruccanok a sógorékhoz, azért hogv felfrissírsem történelmi ismereteimet, Mária Teréziától egeszén a jó K. und K-ig. Szinte vonzódom a bécsi atmoszférához, a pécsi valcerhoz, a bécsi szelethez, szeretek kutakodni régmúlt idők emlékei között, különösen, ha azok kissé pajzánok, obszcénok. de azért nem annyira mint a Clinton ügye Mónikával. A nagy tudósok, határon innen és túl, váltig állítják, hogy az uralkodó osztály tagjai, legyenek azok akár koronás fők, nem voltak mentesek egy kis erkölcsi megingástól. Ha jól körülnézünk a nagyvilágban, ott van mindjárt VIII. Henrik, aki azt a szörnyű fejetlenséget okozta. Csak azért, hogy egy új csajt az ágyába vihessen, a régit egy kicsit megrövidítette, uszkve egy lábnyival, azaz inkább egy fejnyivel. Vagy ott van Lajos a XIV-ből (nem Zuglóból) a Napkirály, kinek pajzán históriáitól hangos volt a földkerekség. De nekem mégis Mária Terézia bűbájos kalandjairól szóló történetek tetszenek, még ha nem is igazak. Valahogy úgy érzem, hozzánk, magyarokhoz ő áll a legközelebb, mi érezhettük testközelből mérhetetlen szexuális varázsát.
Ahogy sétálgattam a Hofburgban, tudjátok, a Mária Hilferen, átellenben a Stadt Opernél (figyelitek, csak úgy dől belőlem, mint a piaszag) eszembe jutott, hogy nekem is volt hófom, igaz, az lihthóf volt (világítóudvar), oda nézett a cselédszobám ablaka, meg a kuplerájra. Ezt csupán azért említettem, hogy érzékeljétek, szexuális tájékozottságomat nem akárhol szereztem be. Sokat tanultam, na nem az iskolában, hanem ahogy onnan hazafelé tartottam, útba ejtettem néhány kupit: a Dob utcait, a Nyár urcait, a Munkás utcait, és végül az Álsóerdősor utcait. De ott mindjárt kettőt is. Ezalatt az idő alatt engem több kurva szólított le, mint egy komplett taxis társaságot az utaskáik egy év alatt. És miket mondtak. Még most is liba bőrös lesz a hátamon a szőr. De nem izgatom a fantáziátok tovább, jöjjön a történet maga:
A bécsi királyi udvarban sétálgatva a gyönyörű épületek teljesen elbűvöltek és szinte félálomban magam előtt láttam a délceg magyar huszárokat, amint ott álltak szépen sorban, mint a cövek, gyönyörű, vadul toporzékoló nemes paripáikkal, amelyeken látszott a gondoskodás, tagló orrlyukaikon jelezték, hogy gazdájuk egész éjje1 kefélte őket, elölről meg hátulról. Piros mentéjükön csak úgy panyókára vetve viselték kacagányukat, és akkor még nem beszéltem alódingjukról.Persze, Mária Terézia nem ezek miatt tartott szemlétnap mint nap.Ő Királyi fenségét jobban érdekelte, mi lapul a combjukhoz tapadó aranysujtásos nadrágjukban...
Volt is gondja Feldmeisternek kinek dolga a testőrség ellenőrzése volt, a felség megérkezéséig, mivel az egyik igen fess magyar huszár, nevezen Krunczensteizinger Arisztid őrgróf, aki szegény teljesen hülye volt anyai ágon, és ami ennél is szörnyűbb, még raccsolt is. De egy azért biztos, amikor a fenség, aki amúgy igen szemrevaló fehércseléd volt, kicsit beriszálva a zrityóját, elvonult a testőrség előtt, a szeme mindig, megakadt a hülye Arisztid aranysujtásos gatyáján. Hát szó mi szó, el volt engedve az őrgróf rendesen, és az Istennek sem tudott parancsolni a gerjedelmének. Ezért a Feldmeister kiadta a parancsot az ordonancoknak, kössék a lábához, ami úgy kidudorodik.
Így három helyen is rögzítették: comb, combközep. majd megint comb és végül a térde. Mindenki megnyugodott. Jöhet a fenség.
Az megjött, mint a hajléktalanok az ingyen gulyásra. Amikor odaért a daliás, ámde igen hülye hősünkhöz, mit látott a fenség, na mit? Azt, hogy a huszár egy lábon áll, a jobbon, mert a bal úgy meredt előre, csizmástól, sarkantyústul, mint ahogy Lenin karja mutatta az irányt a kommunizmus felé. A mi huszárunk nem ment sehova, csak az áristomba, ahonnan csak a fenség kegyelme szabadította ki, és engesztelésül, egy magánkihallgatáson fogadta, amely után néhány napig kicsit elesett volt szegény. Mármint a szegény huszár.
A Fenséges Asszony pedig boldogan élt, de zárdába nem vonult, ugyanis a hülye a huszár volt.

 

Visszatérve a bécsi, ünnepi forgatagba, mámorosán sétálgattam oda-vissza a Grábenen, egészen a Kärtner Strasséig, meg-megállva a dugig rakott kirakatok előtt, és eszembe jutott Villon versének az a részlete:

"...Mint nagy kalap borult rám a kék ég 
Hű barátom egy akadt a köd. 
Rakott tálak között kivert az éhség. 
S halálra fáztam rőt kályhák előtt..."

Éppen a Horváth Ékszeráruház előtt bámultam a kirakatot, amely olyan hosszú volt, mint hajdanában a nyírségi munkásvonat, füstöktől mindenestől. A legolcsóbb gyűrű, gyűrűcske, ára nekem oly elérhetetlen, mint az APEH-nak, hogy mindenki kifizesse az adóhátralékát.
Na szóval, hogy haladjunk is, ott sürgölődöm azzal a rossz formámmal, de jól szabott szekond hand öltönyömben az ünnepi forgatagban a sok topis nercbundás, Bally cipős nem magyar között, már rég megettem a ketchupos hot dogom javát, össze is kentem magam, úgy néztem ki, mint akinek a menyasszonya nem kapott intimbetétet a pásztoróra után vagy előtt.Egyszerűen belefáradtam, hogy csak nézem, bámulom a kirakatokat, mint a falusi muff az angol vécét. Gondoltam egy nagyot, beülök egy taxiba és usgyi a West-bahnhofra. Legalább ápolom a két ország Taxisainak barátságát. Kis csomagomat (nem azt! hanem az ajándékokkal telít) elhelyeztem a lábam között, és vadul elkezdtem integetni egy éppen arra poroszkáló szabad taxinak. A kocsi gyönyörű volt. Fehér, mintha az esküvőmre mennék vele. (Négy már volt, mi bajom lehet?) A tarifától egy kicsit tartottam, ki tudja, itt mi a divat? De előrelátóan a havi nyugdíjam ott lapult a zsebemben, tán csak elég lesz erre a kis útra. A sofőr kissé gyanakodva méregetett, bár az arcomra csak a ketchup volt írva. Az, hogy honnan jöttem, csak az útlevelembe. Láttam beletörődését, hogy ma neki csak ez jutott osztályrészül, kinyitotta az ajtót, én meg bélésűllyedve a Merci kényelmes hátsó ülésébe, ahonnan nemhogy a taxamétert, de az égvilágon semmit se láttam. Micsoda kényelem!
A taxis már vagy harmadszor kérdezte, hogy hova megyünk? Mint a körzeti orvosom az injekciózáskor, karba, farba? Összeszedve minden német tudásomat csak ennyit jódliztam, mint a stájer Alpok szülöttje - West-bahn, bitte! - Ja bitte, volt a rövid, de lakonikus válasz. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy miért megy a vonat a Nyugatiból Keletre, vagy a Keietiből Nyugatra.
De ha már ilyen hülyeségeken rágódom, azt mondja meg nekem valaki, hogy miért van a Liszt Ferenc téren az Ady, a Kossuth téren a Rákóczi szobor, és a Rákóczi téren meg a kurvák? Miután a mély ülésből ki nem láttam, belül vettem szemügyre a taxit. Tiszta és fehér volt, mint a lehallgatott sportminiszter. A forgalom óriási volt, de a halk zene elandalított és azon gondolkoztam, milyen figyelmes a kolléga, hogy elzárta az URH-t. Ez volt az első tapasztalom. A második? Hogy itt nem forszírozzák az utassal való locsogást, mint teszem azt nálunk. Ez nem köti az orromra, hogy milyen szemetek az etikusok, merthogy mindig mindenkit letiltanak. Meg
ott van ugye a kedvezményes fuvar is.A pályaudvarra begördülve esküvői kocsimmal, úgy gondoltam, az az elegáns, ha úgy, mint az amerikai filmekben szokás, bedobom az ablakon a viteldíjat, lazán intve, hogy a többi a magáé, na­na, ami visszajár, az meg az enyém! Sajnos a tervem dugába dőlt! Több okból is! Az első ok igen jelentős volt, amely csökmői helyi plébánosnak is gondot okozott, amikor meglátogatta faluját a megyés püspök úr.
Ugye, a püspök úr hozzá volt szokva, ha valahová megérkezik, akkor zúgnak a harangok, az kijár neki. Nos, Csökmőn nem zúgtak! A püspök nem is állta meg szó nélkül. Ugyan már, miért nem zúgnak a harangok? Annak több oka is van, atyám. Az első, hogy Csökmőn nincs harang! Mondjam a többit is? Nem, a többit nem kell!
Világos.
Az én első okom, hogy nem tudtam fizetni, az volt, hogy nem volt taxi!
Elszelelt, meglépett, elfüstölt. A csomagjaimmal együtt! Amit még láttam, az nem kis meglepetést okozott, először azt hittem, rosszul látok, de nem, mert ahogy kifordult volna a Mária Hilferre, kis dugócska keletkezett, és tisztán kivehetők voltak a SÁRGA rendszámon az EAP- betűk...
Szomorúan felszálltam a vonatra.
A mercis komámnak azt üzenem, büszkén mesélje el a kalandját a családjának, de leginkább a K. und K. mutterjának!
Tisztelettel kívánok mindenkinek sok jó fuvart, bár nem Arisztid, de Bécsben mégis igen hülyének tűnő,

Demeter Mihály, (6x6 Volán Taxi)