Talán mindannyian láttátok a televízióban azt a reklám filmet, melyben valamelyik csokit reklámozzák, és a történet helyszínén egy parkban, két idős hölgy beszélget, egy aranyos kis kutyussal a hátuk mögött és ezt a kiskutyát egy arra tévedt vasgolyó, mélyen eltüntet egy gödörbe, melyet „ ha kell egy kis energia „ okán lőtt ki egy erőmérő gépből a légbe, egy híres Rege énekesre hasonlító ifjú. Nos itt jön képbe az ártatlan, de a golyójával éppen ott játszadozó Petangos, akit a két hölgy teljesen érthetően azzal gyanúsít, hogy ő dobta agyon a kiskutyát a vasgolyójával. Szóval ennyit a játék ismertetéséről, még ha kicsit körülményesen hangzik is, de hát mégiscsak szükséges némi bevezetés, minden komolyabb irodalmi műben. Azelőtt én magam sem igazán tudtam hova tenni ezeket a golyósokat, lévén én magam is kissé golyós vagyok, de miután egyik kollégám, aki ráadásul taxis is, alanyi jogon, meg másért is a barátom, meghívott az Országos Petang bajnokság döntőjére, ahol is Ő golyósága volt az egyik nyerésre esélyes. Őszintén mondom soha nem fogom megbánni azt, hogy akkor elfogadtam ezt a meghívást. Nem azért, mert véresre rágtam a körmömet az izgalomtól, és a két tábor sem püfölte egymást, mint azt holmi foci meccsen látni szoktuk, amin egyébként el kellene gondolkozni, hogy nem kellene e sportszereket, vagyis a labdát, vasgolyóra cserélnie a két sportágnak? De én ,még olyan finom, és büdös lilahagymás zsíros kenyeret életemben soha sehol nem ettem, mint amit ott kent le nekem pofon helyett egy kedves hölgy, akinek férje ott lóbálta golyóit a Hajógyári sziget hűs lombjai alatt. A mai napig sem értem a játék lényegét, de azt kitapasztaltam, hogy jó messzire kell állni a dobóktól, mert tyúk szeme sem marad szárazon, ha egyszer arra ráesik egy ilyen golóbis ami ráadásul lehet akár skuló is. Van még egy a Petanghoz hasonló játék, nevezetesen a Bócsa, aminek amúgy szintén semmi értelme, mert ha Borcsa vagy Marcsa lenne az igen de pont Bócsa? Igaz a Petang is jobban hangzana pettingnek, legalább is az én szexhez szokott füleimnek. Szó mi szó mindkét műfaj művelői kikérik maguknak, ha netán összekeverik őket. Bár szégyellem tudatlanságomat, de én mindig azt hittem, a golyó az golyó, még ha nincs is zacskóban . Gyerek koromban én is sokat golyóztam az Almási téren, de azt meg zsebhokinak hívták. Az én Jani barátom, mint azt egy vérbeli Petangoshoz illik, rendszerint eldicsekedett a versenyeken elért babérjaival, vidáman lobogtatva a Sport újság éppen aktuális számát, amely beszámol a Petang bajnokság eredményeiről, valamint könnyebb sérültjeinek állapotáról. Büszkén újságolva, hogy az Ő sérülése nyolc napon túl gyógyuló és kissé zavaros tekintete nem abból fakad, hogy ráadásul még taxis is, de ráadásul olyan, aki képes akár hat óra várakozás után is üresen bejönni a Taszári vagy a Vecsési repülőtérről. Egyszerűen csak a fejére esett e a vasgolyó, ami ugye nem olyan vészes, ha azt vesszük figyelembe, hogy mindezt a sérülést szerezhette volna egy sima kocsmai verekedésben is, ha a csapos mondjuk Bócsás, már megbocsáss. De Jani szelíd és egyáltalán nem olyan. A sérülésének nagyságát azóta is le tudtam mérni , mert az elmúlt nyáron abban a szerencsében részesültem, hogy egy helyen, naná, hogy Balaton Akalin, állandó tetthelyünkön pihentük ki az éves fáradalmainkat. Én csendes magányomban egy korsó jófajta ser habos árnyékában, legalább is azt hittem, sőt ezt reméltem, balga módon, hogy ez a pihenés nekem sikerülni fog. Ő pedig kis létszámú családjának bűvkörében, bájos hitvesével, kinek halk szavúságán, csak idősebb, és az ifjabb Petang bőbeszédűsége és érdeklődése tett túl, de minden iránt, amiből természetesen és rendszerint nagy balhé lehet. Viszont megmondom az őszintét, nálam csatát nyert a kis manus, miután ismeretségünk első percében bejött a szobámba és hanyag eleganciával, mint tette azt D’ Artgnan lovag a három testőrben, éppen csak a kalapját nem lengette meg, valószínű, mert nem volt neki, /mert az apja golyókra költi a pénzét/. Ön itt lakik? Szögezte nekem a kérdést, szokatlanul, de igen szigorúan. Ebben az Önben nem lett volna semmi szokatlan, ha azt nem egy nyolc éves angyalföldi srác szegezi nekem, kinek az apja ráadásul egy Petangos. És még mondja valaki, hogy egy gyereken a szoba nem látszik meg. Higgyétek el, látszik az még ha vasgolyóval is van kikövezve. Láttam rajta, hogy jól érzi magát társaságomban, mert rögtön megszámolta az asztalon hanyagul szétszórt nyugdíjam maradványait, majd kijelentette, nekik sincs sokkal több. Már annak is örültem, hogy egyáltalán van nekik, mert a taxisok nem nagyon dúskálnak a mai világban, meg a pénzben de ezt a kijelentést azért örömmel vettem tudomásul, mert, hogy nyugdíjas lévén, legalább lesz kitől kölcsönt kérni, úgy a nyaralás vége felé. Igaz, ami nem igaz, ha már kérek, akkor jobban szeretek örökbe. Újsütetű barátom miután megszagolta méregdrága kölnimet, amit ajándékba kaptam szülinapomra, nem mondom meg, hogy hányadikra, de véletlenül / vagy nem? / rajta felejtették az árcédulát, mely arról árulkodott, hogy uszkve tizenháromezer volt. Jobbat is vehettek volna, szólt fitymálóan, az ifjú Petangos, „ezt most már meg mondom Önnek”. Kihangsúlyozva az Önt., A gyereknek igaza volt, ez a pacsuli valóban elég szar, pláne, miután megtudtam, hogy Banderas /,aki nem egy Petangos csak a nők kedvence ,/ is ezt keni magára és ráadásul azért is igaza volt, mert én inkább a Krasznaja Moszkvát kedveltem, még ifju szoci-ként ,nem is beszélve a Bicsmózról, amit Krakkóban húsz zlotyiért öntöttek rám literszámra a gyönyörű Lengyel prostik a restiben. Kis petang meg a tizenhárom ezres Olasz csoda kölnit, úgy ahogy volt hanyagul belelocsolta a hamutartóba. Ha egyszer neki nem ízlett. Ízlett persze negyvenötben tovaris Ivánnak az Édesanyám 4711-es kölnije úgy itták, mint a mai maffiózók a Gorbacsov Vodkát. Végszóra de megjött az apa, mint egy tűzgolyó, akinek utasításai, parancsai eleve azzal a céllal hangzottak el, hogy ráncba szedjék a lurkót, amit az égvilágon senki nem vett komolyan, de leginkább őkelme nem, mert úgy ahogy meghallotta az atyai intelmeket olyan magasról le is szarta. Engem nagyon bántott, nem a gyerek, de az apa hozzáállása. A Petangolás egyáltalán nem ok arra, hogy egy alanyi jogon taxizó, aki van vagy százötven plusz mínusz tíz centi magas, az nekem ne ugráljon a gyereke előtt, hogy fitogtassa a tekintélyét, amikor tíz perccel azelőtt úgy vertem le sakkban de úgy, hogy magam is elcsodálkoztam, miután életemben senkit soha még le nem győztem. Pláne sakkban, amihez azt mondják ész is kell, én meg már a felállításnál is elfáradok agyilag. Ezután mondanom sem kell, soha többet nem játszottam vele, mert lubickoltam a dicsőségben. Na hallod, egy Petangost leverni. Rá akart beszélni egy újabb partira. Nem! Próbált leitatni, de azzal nálam nem ért célt talán, ha nem ilyen erkölcsi nevelést kaptam volna, mint amilyent, akkor talán, esetleg. Végül is jóképű a srác. A golyó ütötte nyomok ellenére. A lényeg a lényeg. Többet nem játszottam vele. Majd ha hülye leszek! Igaz, hogy Ö bánatában berúgott és ettől szörnyen szomorú lett. Nem tudom, láttatok e már Petangost szörnyen szomorúnak?Álmomban ne jöjjön elő. A Petangosokkal vívott csatározások mély nyomokat ütöttek a lelkében, az arcán, meg mindenütt. Még a strandon is az járt az eszébe, hogy nem jó helyre tette azt a hülye futóját és én meg nem engedtem gumizni, amitől persze hogy ugrott a vezére, és vele együtt elúszott a parti is, mint a sült Keszegek a Balatonból! Ráadásul a kis bitang petangos, aki tanúja volt, sőt látta apja kivégzését, emberesen vissza is élt helyzeti előnyével, mert mindent, aminek semmi értelme se volt megvetetett vele. Apa pedig megvette, amit csak kért, mert azt remélte, hogy így titokban marad szégyenteljes veresége egy sakk analfabétától. Először jött a fagyi minden színben, ketchupos sült krumplival, majd a lángos főtt kukoricával, durranó cukorka lekváros csirkével és végül de nem utolsó sorban a Drakula fog egy bazárból, amikor megláttam, a gyerek szájában, ijedtemben leestem a napozó székről. Ki volt az a barom, aki ezt a szörnyűséget kitalálta? A baj igazán a nyaralóban kezdődött, amikor hulla fáradtan a TV előtt elbóbiskoltam, félálomban a Ki a leggyengébb láncszem közben, egy Drakula nézett velem farkas szemet vagy fogat. Úgy látszik az ijedség nem válogat, a fotelból is le tudtam esni. A földön fekve még hallottam a gyerek bájos megjegyzését is amit a Drakula fogtól kissé selypítve, de érthetően nekem szegezett. Ön valóban ilyen beszari? Vagy ezt már a műsorvezető mondta? Az sem piskóta. Nem ez a gyerek stílusa, ráismertem, ez tanult illemet! Vagy az apja küldte rám bosszúból a Sakkban elszenvedett megaláztatásért? Apropó a keszegről jut eszembe, hogy Jani, aki a Petang mellett horgász bajnok is már a nyaralás előtt megígérte, hogy ki fog tömni hallal. Mint tudjuk nincs ember a földön, aki ne ismerné a horgászok ez irányú kijelentéseit és pláne azokat komolyan is venné. Én is hasonlóan álltam a kérdéshez, mint mondjuk állok majd voksommal a választásoknál a kormánypárt ígéreteihez, már ami a nyugdíjamat illeti. De Jani nem egy Torgyán-Orbán szintű ígérgető, Ö betartotta a szavát, Halat nem fogott ugyan egy szálat sem, hiszen még botja se volt, de elment Badacsonyba csak azért, hogy onnan sült keszeget hozzon nekem, nekem aki megaláztam, porba tiportam, titkon azt remélve, hogy ezzel hallgatásra fog kárhoztatni, főleg Sakk ügyben. A keszeg csodálatos volt. Különösen, amikor ráejtettem a vadonatúj Adidasomra. Akkor én magam is éreztem, hogy a barátomnak tartozom annyival, hogy nem mondom el senkinek kudarcát a Mattal. Itt száradjon le a keszeg farka, meg mindenkié, ha csak egy hang is elhagyja a számat ez ügyben. Soha ne lássak több Petang versenyt, de még Bócsát sem. De, hogy a francba jön ki az a nyomorult olaj a joggingomból? Megígértem magamnak, hogy úgy fogom kezelni ezt a történetet, mint egy titok miniszter. Számra lakatot tettem ötven évig, kezemet gúzsba kötöttem, fülembe ólmot öntöttem, nyelvemet kivágtam, amiért barátnőim meg is orroltak rám, de a sakkról hallgatok, mint az Egyiptomi Fáraók szobra, mint egy öreg Szfinx .

De írni csak szabad?!

Minden tiszteletem Önnek és az Önök gyermekeinek!

Demeter Mihály a szakma leggyengébb láncszeme…

Megjelent a: Taxisok Világa magazinban.

• Misibácsi meséi
• Mesél a pesti taxi
• Taxiskönyv
• Régiségek