- Ha ilyen jó pozíciód volt, akkor mivel lehetett téged kikezdeni?

- 1984 vége felé, egy ilyen havi tagdíjfizetési periódusban egy hétig dolgoztam egy állandó fuvaromnak. Vásárlások, üzleti dolgok a budakeszi Diófa étterem vezetőjének.
Reggeltől éjfélig vele voltam, és csak telefonálni tudtam egy vezetőségi tagnak, hogy Mikíkém, fizesd már be helyettem a tagdíjat. Holnap reggel hatra úgyis be kell mennem az irodába, akkor odaadom, csak ne kelljen ma Kispestről ezért bemennem az Almássy térre. Jó, befizettem. Másnap reggel röhögve mondja egy másik vezetőségi tag, hogy Cucó, le vagy fordítva a táblán, nem vehetsz fel címeket. Ugyan miért? Mert nem fizettél tagdíjat. Mondom, ne szórakozz, este telefonáltam, hogy a Miki fizessen helyettem, azért jöttem, hogy odaadjam neki a pénzt. Nem, arról szó sem lehet, csak a sávbizottság oldhat fel, de ebben a hónapban mindenképpen él a letiltásod. Nagyon rosszul esett, hogy ezt velem meg merik tenni.

- Minden késedelmes tagdíjfizetésnél ilyen keményen ment a letiltás?

- Nem, inkább azt hiszem, hogy engem cukkoltak, és beugrottam. Sajnos elég könnyen ugró ember vagyok, és ezt használta ki a sávbizottság vezetője. Nem szabadott volna foglalkoznom vele, mert egy barnabőrű fiúcska volt, aki az érkezését akarta elhomályosítani azzal, hogy ő itt nagy ember lett. És a nagyemberségét jól bizonyíthatta, ha egy fémjelzett cityssel szemben keménykedni tud. Hát sikerült bizonyítania, mert amikor a levett matricámat egy vezetőségi tag visszarakatta, akkor újra leszedetett a tábláról, hogy megmutassa, itt rend van. Ez ment oda-vissza, és amikor harmadszorra is elérte a letiltásomat, akkor elfogadtam a Zoli hívását, átmentem a Budába.

- Milyen változást jelentett ez a számodra?

- Eleinte azt, hogy a Budánál csak a magam ügyével foglalkoztam. Nem nyüzsögtem, nem jártam be a központba, nem akartam mást, mint minél több fuvart elvinni, minél többet keresni. Nem akartam én a Budáért semmit sem tenni, legfőképpen nem akartam meghalni a harcok mezején. De volt annyi nevem a szakmában, hogy felhasználjanak a City ellen, úgy, hogy odatartottak, na, ti már döglődtök, ha a Cucó is eljött tőletek. Azt megfogadtam, hogy mivel elűztek a Cityből, be nem megyek az Almássy térre a központba.
De nem voltam bosszúálló, egészen addig, míg nem lett egy újabb fordulóm a City 213-as emberkével. Ő tett engem hidegre annak idején. Tudod, amikor híre ment a citysek között, hogy engem Buda matricával láttak, elkezdték mondogatni, hogy nem lehet megengedni egy ilyen „véres citys-nek”, mint a Cucó, hogy Budássá váljon. És egy barátom odahívott az Almássy térre, mert beszélni akart velem. Ültünk a kocsiban, beszélgettünk, amikor egyre több citys gyűlt össze. Egyszercsak megfogtak, kivettek a kocsiból és vagy nyolcan, minden rúgkapálás ellenére levittek a City-központba. Egy jó fél év után először újra ott voltam, és amíg fogva tartottak, letépték a Buda matricámat és felragasztották a Cityét. Baromi büszke voltam, hogy így ragaszkodnak hozzam, az egy csoda. Két napig úgy is volt, hogy újra citys leszek, tőlük vettem fel a címeket. A Zolit megkerestem, mondtam, ne haragudj, de a többség így akarja.
- Ugyan Cucó mit baromkodsz, de ha problémád van, gyere hozzam.
Ket nap után a 213-as berendelt, hogy addig nem vehetek fel címet, amíg nem megyek be hozzá beszélni. Nem vagyok különösen nagy emberke, de annál nagyobb, hogy egy ilyen mitugrász, engem rángathasson, becitáljon ide-oda. Ekkor letéptem a matricát, és megkérdeztem a Zolit, hogy ezek után hajlandó-e Budásnak látni engem. Mondta, hogy "- Ó te hülye vagy, természetesen csak gyere"
Ettől kezdve, nem hogy nem szerettem, hanem gyűlölni kezdtem a Cityt. És a Zoli lett az egyetlen, akinek hajlandó voltam bármit megtenni, mert a többi vezetőségi tag hozzáállásával nem nagyon értettem egyet. Elhatároztuk, hogy megtörjük a City elsőbbségét. Korábban a szigeti szállodák Citys helyek voltak. Kimentem, kerestem a főportást és a londinereket. Lehet, hogy tisztességtelen voltam, de elmondtam, hogy történt egy s más a Cityben, és komoly változások előtt van a csapat. Miután eljöttem, sokan követni fognak, számtalan citys kiválik, olyan szakadások lesznek, hogy kockázatos dolog rájuk építeni a fuvarigényeiket.
De itt a Buda-taxi, mi megmutatjuk, hogy mostantól kezdve minden igényt kielégítünk.
A Budásoknak pedig megmondtuk, hogy gyerekek, amit most megszerzünk, azokra a címekre tessék ráhajtani. Ha kell, inkább ott csúfoskodjatok a szigeten. Tehát, ha nincs fuvar, inkább álljatok ki a szigetcsúcsra, és ha rendelnek a szállóból, akkor azonnal repüljetek oda. Két-három perc várakozási időnél hosszabb kocsit ebbe a szállodába nem küldünk, mert bizonyítani kell. Beindultam mint Budás, és csináltam az ellenpropagandát a Citynek.

- A Cityben mennyire érezték meg, hogy ellenük dolgozol?

- Látták a srácok, hogy gondok lesznek, és eléggé zúgolódtak, hogy a vezetőség miért zavart el onnan. Az lett a vége, hogy egy kemény gyűlésen elküldték a vezetőséget. Az új vezetés megpróbált visszacsalni. Üzentek, hogy ne hülyéskedjek tovább, én igazi citys vagyok, végül is ott a helyem, azokat már elzavarták, akik kicsináltak. Megmondtam, hogy most már nincs visszaút. A számból nem csinálok segget. A Zoli kétszer segített, harmadszorra ezt már nem játszhatom el. Egyébként nem vagytok stabil emberek, a Citynél soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Most már nem törődök mással, minthogy magamnak dolgozzak.
Tudod, addigra én már kiókumuláltam, hogy a Buda és a City ismeretében el fogok indítani egy újabb taxis társaságot. Egy olyan céget, ahol a két másiknál megismert hibákat elkerülve, egy lényegesen jobban funkcionáló taxivállalatot állíthatok fel.

- A Citinél levő bajokról, már beszéltél. A Budában mit találtál rossznak?

Azt láttam bajnak, hogy a Buda a legprofibb társaság ma Budapesten. Olyan srácokkal van teli, akik 1982 óta maszekok és előtte 15-20 évig kockáztak, volánoztak, és olyan szinten dolgoznak, hogy irányíthatatlanokká váltak.
Hiába mondom egy Budásnak, egy akárhányasnak, mondjuk egy ötösnek - na ez egy jó példa -, hogy Gyuri, most menj azonnal a Borkatakombába, mert égek vele, ha nem mész, nincs olyan kocsi, akit gyorsan odaküldhetnék. Te vagy a legközelebb, repülj, mert elveszítjük ezt a címet. Az ötös Gyuri nem menne ki, azt mondaná, hogy legfeljebb nem lesz meg a cím a Budának.
És megengedheti magának, mert az évtizedek alatt összegyűlt neki annyi állandó fuvarja, ami a megélhetését biztosítja. Nem igazán kell törődnie a társasággal, ezért vallhatja azt az elvet, hogy dolgozzál és megélsz belőle.

- Ha ez így van, akkor mi szüksége a Budára?

- Egy baráti társaság. Ő már csak egyénekben gondolkodik, a régi emberkékben, akikkel együtt húztak bakancsot.
A csapat lobogóját hurcoló virtuskodásra már nincs szüksége, a társulásra pedig csak azért, hogy legyen háttérbázisa, baj esetére.

< vissza