-    Nekem a televízióra nincs pénzem. Az Esti Hírlapban egy tíz alkalommal megjelenő hirdetés 70 ezer forint, ami ordenáré magas pénz. Ezért aztán főleg szórókártyákra, matricákra költünk, néha újsághirdetésre.

 

 

- Ott már háromszor vagy négyszer szerepeltem. Szerintem ezek jópofa dolgok, szívesen is veszek részt benne. Azt hiszem, még azt is vállalnám, hogy külsősként riporterkedjek, mert megvan hozzá minden adottságom. Nem igazán tudok pánikba esni, úgy érzem, hogy kulturáltan beszélek, bármikor kihasználnám a cég reklámjára, ha összejönne egy riport.

 

 

- Na erről annyit, hogy mostanában sokszor balul ütnek ki ezek a dolgok. Hiába érzem azt, hogy amikor az évek óta meglévő üzletfeleinket bemondom, bemondatom, akkor jót teszek velük. Mert a Kaltenberg régi partnerünk, amiben nekik üzlet, hogy maximum 20 forinttal állunk ki a személyzeti fuvarjaikra, nekünk meg üzlet, hogy minden utast nekünk adnak. Végül is az első osztályú, osztályon felüli helyeken osztályon felüli utasok vannak, akik a taxisaim számára is osztályon felüli fizetést jelentenek. Akik megengedik maguknak, hogy egy levest kétszázért egyenek, hogy egy este 4-5000 forintot elvacsorázzanak, azok nem hálátlankodnak a taxissal sem. Végül is nem könnyű nercbundában öt forint jattot adni.
Amikor erre a kvízjátékra bementem, azzal fogadott a rendező a Pagodában, hogy kellene egy jó játék, amivel éjjel is talpon tarthatjuk az embereket. Kitaláltam, hogy a legrégebbi hanglemezt behozó hallgatókat megjutalmazzuk. A győztes nyer egy egynapos bécsi bevásárlást a Rádió-taxitól, a második egy városnézést és egy kétszemélyes vacsorái a Paradiso étteremben, a harmadik szintén városnézést és vacsorát a Kaltenbergben, két személyre.

 

 

- Nem. Vannak ezek a bécsi buszok, befizettük neki a 300 forintot és a 20 schillinget. Egy anya és a lánya ezzel elmentek Bécsbe. A másodikat ebből a raklámdobásból kifolyólag rábíztuk egy Mercedes taxinkra. Kezdték a Citadellán és folytatták a szokásos városnéző körúttal, majd felvitték a Paradisóba. A harmadik egy BMW-vel tette meg ugyanezt az utat, és a Kaltenbergben kötött ki. Mivel egy spontán dobás volt, nem tudtam ezeket a vacsorákat előre egyeztetni. De ez nem szokott problémát okozni. Ennek ellenére a diszpécser központtal felhívattam a két helyet, hogy benne vannak-e.
Visszaüzentek a diszpécsereken keresztül, hogy jó, mehet. Mondtam, hogy ezért jó hangosan, jól körüljárva olvasom be az ő nevüket, hogy valami reklámot biztosítsak a számukra.
Megtörtént. A Paradiso kifizette a második vacsoráját, a Kaltenberg követel rajtam 1600 forintot. Ennyit fogok fizetni.
Felháborítónak tartom, de ez van.

 

 

- Igen, de az is balul sült el, mint a mostani 1600 forint.
Úgy látszik, a vezetőjük már csak ilyen. Tavaly év végén megbeszéltük, hogy 1989 végéig kötünk egy reklámhordozói megállapodást. Elkészíttetem a matricáját a grafikusommal az általa megjelölt színben, formában. Megcsináltatom a matricásommal, és ennek fejében kifizeti a matricák árát és 250 ezer forintot a Rádió-taxinak éves hordozási díjként.
Felajánlottuk a csomagtartófedelet. A főnökük kétszer megnézte az elkészült tervet. Csodálatos szép színűre sikerült, megkérdeztük a Papp Dénes urat, elkezdhető-e a sokszorosítása. Rendben találta, beleegyezett. Azt elmondta, hogy 1988-ban már nem tud fizetni, de idén első fél évben a felét, második fél évben a második felét fizeti. Természetesen belementem, írás nélkül. Három éve van forró drótos, kihelyezett telefonkapcsolatunk, persze, hogy bizalommal kezeltem az ígéretét. Elkészült a kétezer darab a hat vagy hét színnyomású matricából, belekerült 200 ezer forintba.

 

 

- Most 800. Elég erős a kocsifluktuáció, számoltam a kopásra is. Fényeznek, kocsit cserélnek, kell a tartalék. Ha ezret csináltatok, akkor sem olcsóbb, hát legyen elég. Elhelyeztük a kocsikon. Egyszer csak jelentkezik a Papp úr, kifogásolja, hogy nem lát minden kocsinkon matricát. Oda rendeltem a Kaltenbergbe tíz Rádió-taxit, a tízből haton volt matrica. A másik négyből kettő friss kocsi volt, akik nem jártak benn az irodában, mióta felraktuk a matricákat, ezért nem tudták felvételezni a reklámanyagot. Kettő nem nagyon akarta feltenni, de meggyőztük őket, fel is tették.
Képzeld, ez sem győzte meg a főnöküket. Annyira nem, hogy amikor a matricás elment a 200 ezerért, közölte, hogy egy forintot, egy fillért nem fizet. Egyébként is, hol a 2000 matrica, ő látni szeretné. Átvittem 1000 darabot. Amit a másik ezerből még nem raktunk fel, azt raktárban hagytam, mert tudtam, hogy az akkori 700-as létszám növekedni fog, azokra is kell matrica. Az 1000 nála van, azért kifizetett százezret a matricásnak, de hallani sem akar róla, hogy a többit odaadja neki. Ugyanígy a nekünk járó 250 ezret sem kívánja kifizetni. Azt kérdezte, hol van erről írásos megrendelés. Bizonyára igaza van, én hibáztam, amikor egy ilyen volumenű üzletről nem készítettem szerződést. De úgy gondoltam, hogy a szóban megkötött szerződés ugyanúgy érvényes, mint az írásos. Ma is így tudom, de ehhez nem olyan üzletfelek kellenek, mint a Papp úr.

 

 

- Kitettek minket a Művelődési Házból. Az igazgatónővel változatlanul jó volt a viszonyunk, de kapott egy levelet a MÁV Főcsoportfőnökségről, hogy bontsa fel a velünk kötött szerződést. Biztonsági okokból. Mert a fenti helyiségeinkből rálátás van a rendező pályaudvarra, és kifigyelhetjük, hogy hány vagon jön és megy. Ezen eléggé nevettünk, mert műholdról még a katonák rendfokozatát is meg tudják állapítani. Fel sem merült bennünk, hogy a vagont számláljuk, sőt elég baj volt, amikor ott elment, mert zúgott, csörgött, a mozdonyoktól meg elszállt a rádiózásunk.
Úgy kezdtünk új helyet keresni, hogy megnéztük, hova tudnánk telefonvonalat kapni. Lehetőleg többet, mert az addigi egy már kevés volt a létszámunkhoz. Kiderült, hogy itt Kispesten a négy vonalat is elérhetjük. Sikerült a Hunyadi lakásszövetkezettől kivennünk egy házsoron belül három biciklitárolót. Átépítettük, kettőbe tudtunk WC-t, mosdót tenni, a harmadikba nem. Valamennyire lakályossá varázsoltuk, persze így sem igazán profi szintűek a diszpécserek és a többiek szobái. Nézd meg ezt a szobát, ez az én irodám, meg a főkönyvelő, a gazdaságis és a titkárnő helye. De nem különbözik ettől a legegyszerűbb irodabútortól a négy diszpécser és az irodavezető „lakosztálya", sem a fogadóiroda, ahol tagdíjfizetés, matricaosztás, tagfelvétel folyik, az összes ezzel járó adminisztrációval. Abban is hárman dolgoznak, meg aki taxis éppen megfordul a dolga után. És jönnek, mert a rádiók javításához a cserét is itt bonyolítják.

 

 

- A négy vonalról egy telefonközpontos javító műszerésszel állapodtunk meg, akit otthon is hívhatunk, mert a szünetmentes szolgáltatáshoz az kell, hogy minket szünetmentesen hívhassanak. Kap érte havi kétezer forintot. A telefonközpontnak kevés köze van hozzá. Nekik mindenképpen kutyakötelességük lenne azonnal javítani a hibáinkat, hiszen olyan cég vagyok, ahol a négy vonalra sok száz ember számít.
A rádió az valamivel bonyolultabb. A CB a János-hegyi kilátó egyik melléképületében van, ami a segélykérő és a magán CB-sek megrendelője is egyben. Van egy URH-készülékünk is, aminek az átjátszója szintén hegyen van, a Diana úton. Ott egy Budás srác a gondnok, az antennát kitették a háztetőre, a lift motorházába pedig az adót. Fizetünk érte évi 25 ezret. Ez már egy profi adó, a hozzá tartozó rendszerrel együtt, aminek a javításáról a rendszer kiépítésekor előre kellett gondoskodnunk.
Az előzménye az, hogy amikor a Posta hozzájárult, hogy ne csak CB-forgalmazásunk lehessen, akkor egy hálóterv készült, és négy URH-frekvenciát ajánlottak fel a KIOSZ-nak, hogy a négy taxitársaság részére professzionális URH adó-vevő rendszert dolgozzon ki. A KlOSZ-nak nem volt pénze ennek a megépítésére, kiírt egy versenytárgyalást. Végül egy Madár Zoltán nevű srác nyerte meg. Ügyes volt, mert a rendszer tervezését, építését, karbantartását a Volán és a Főtaxi szép pénzért vállalta volna. Ő beadott egy tervet
Alba-Volánként 200 ezer forintra és Rádióorg gmk-ként ingyen. Tudta, hogy a cégét és a taxivállalatokat így elutasítják, és a gmk-ja megkapja a feladatot. Azóta havi négyszázat kasszíroz minden URH-zó taxistól a Budánál és a Citynél. Ebből kétszáz az övé tisztán, a többit továbbadja a Postának frekvenciadíjként. Két és fél éve működik, szerintem szépen milliomos lett. Jól kiszámolta, időben sütötte el az ötletet, csak a karbantartást nem szavatolja semmivel.
Ezért nem szálltam be ebbe a megállapodásba. Nem köthettem olyan szerződést a taxisaim nevében, aminek nem tisztázott minden pontja. Megkérdeztem tőle, amikor nekem is felajánlotta az ingyenes szolgáltatás telepítését, hogy mi a felügyelő személyzet neve, telefonszáma, hány perc alatt ér ki, ha valami bedöglik? Ki ad csereszabatos rádiót a taxisomnak, aki akkor is venni kívánja az adást, ha elszáll a rádiója. Hiszen ő nem eshet ki a rádióvételből. Természetesen nem volt a zsebében, nem is lehetett. Ma sincs, mert ha egy kétszemélyes gmk egyik tagja Fehérvárott van, akkor itt nem képes percre kész javító szolgálatot biztosítani. Emiatt a City és a Buda fuldokolva nyeli az üzemzavarokat, balhéztak is eleget miatta. Idén már óriási adósságállományt írtak át, mert a taxisaik elkezdtek nem fizetni, a zavaros adáson, meg a javítatlan készülékeken feldühödve.
Én meg kötöttem egy szerződést egy olyan vállalkozóval, aki biztosítja a folyamatos adást, és átalánydíjként javítja a taxisok rádióját.

 

 

- Itt a központban van két URH letéve, ami javító kóddal jelentkezik be. Akinek elromlik a készüléke, az a kolléga idejön, kiveszi a kocsijából a rádióját, és ráírja, mi a hibája.
Betesz egyet a csereszabatos rádiókból, és attól kezdve a javító kódszám az azonosítója. A szerelő elviszi javítani, visszahozza, és vissza lehet cserélni. Egyszerű, egyértelműen működő szisztéma, és ötven forinttal olcsóbb is. Százötven forint a havi átalánydíj, amiért mindig elvégzi a munkát. És ha az átjátszóinkkal van baj, akkor azt is azonnal javítja. Ma éppen elvitt egyet a központból, megcsinálta, és már vissza is hozta.

          

HOGY ÉRZED MAGAD, CUCÓ?

           

< vissza