- Minek köszönhető, hogy ismét egymásra találtatok?

- Én kezdettől fogva nem akartam válni, a feleségem azt mondta, hogy akar, de szerintem csak az anyjának az akaratára. Egyébként nem mondott volna olyan nevetséges válóokot, hogy hetente kétszer fitymálom a főztjét. Amit mondhatott volna, hogy három helyett tízre, tizenegyre jöttem haza, azt fel sem említette. Pedig soha nem tetszett neki, hogy a haverokkal, na egy sör, még egy sör, szóval eliszogattunk. Az egészet annak tulajdonítottam, hogy az anyósommal laktunk.

- Hol éltél ezalatt a másfél év alatt?

- A nagybátyámhoz költöztem Kőbányára, aki egyedül élt, mert a feleségei kétszer is palira vették. Apámhoz ugyanis nem akartam visszamenni, mert kicsit csőlátónak tartottam családi dolgokban, meg azt sem tudta elképzelni, hogy egy munkahelyet otthagyok. Erre szokták mondani, hogy szigorú, de igazságos. De fiatal srácként nem tudtam megérteni. Most úgy érzem, igaza volt, sőt foghatott volna keményebben is.

- Hogyan ereztél rá arra, hogy ezt a házasságot visszacsinálhatod?

- Én első perctől kezdve akartam, de rosszul kezdtem hozzá. Eljöttem otthonról abban a ruhában, ami rajtam volt, berendezett lakást, a motor árát, mindent otthagytam. Én voltam a sértett férj, és a leghülyébben, fenyegetőzve védekeztem. Majd én megmutatom! A legrosszabb módszer, csak ellenszenvet váltottam ki. Aztán kihagytam pár hónapot, csak a fiamat látogattam, hogy a kapcsolat meg ne szakadjon, így is érezhető a kapcsolatunkban, hogy több mint egy évig nem éltem velük. Olyasmi viszonyban vagyunk, mint én voltam az apámmal. Én vagyok a szigorú, én látom rosszul a dolgokat. Mintha indigóval másolnák a helyzetet. Közben csak bejutottam a Főtaxihoz, éjszakáztam, szépen kerestem. Nagy pénzt raktam félre, és ugye a nőkre lehet hatni azzal, hogy valaki anyagilag rendben van. Egy fél év után kerek-perec megmondtam, hogy újra vele akarok élni. Kellett még ennyi akkor, hogy jó, legyen egy próbaidő. Szereztem Erzsébeté} albérletet, odamentünk.
Megszabadultunk az anyósomtól, és utána újra összeházasodtunk. Akkor költöztünk a mostani lakásunkba, Kelenföldre. A feleségem a tanácsnál dolgozott, és valami keretből hozzájutottunk a lakáshoz. Anyósommal 2-3 évig nem is köszöntünk, képesek lettünk volna megölni egymást egy szempillantással.
Aztán mindketten megváltoztunk. Hogy én nőttem fel, vagy csak alkalmazkodó lettem, azt nem is tudom.
Mindenesetre most én a világ legjobb gyereke vagyok neki, akinél nincs jobb, szebb, tökéletesebb.

- Hogyan sikerült bejutnod a Főtaxihoz?

- Négy-öt hetet kellett kivárni, míg újra próbálkozhattam, és akkor simán megfeleltem. 1964 novembere volt, és igen gyorsan kijutottam a forgalomba.
A három vagy hat hónap garázsszolgálatot megúsztam másfél héttel. Valahogy úgy, hogy apám jóban volt a törökbálinti párttitkárral, az meg a Főtaxi párttitkárával. így gyorsan kijuthattam az utcára. Persze ebben benne volt az is, hogy tudtam, a garázsmesterrrel jópofáskodni kell. Beosztottak éjszakásnak egy nyugdíjhoz közeledő kolléga mellé, mivel új ember voltam, és azt mondták, az újak csak éjjel dolgozhatnak.

- Ez olyan nagy hátránynak számított?

- Aki nappalos volt, az kissé lenézte az éjszakásokat. Később én is úgy éreztem, hogy á, ez a kolléga csak éjszakás. A váltóm, mivel idősebb volt, meghatározta a váltás helyét. Az ő lakásánál kezdtünk és ott is végeztünk. Ez dukált neki, bár az odautazás, meg a hajnali hazajárás kicsit problémás volt. De hát valahol el kellett kezdeni. Nem értettem, miért mondják a kollégák, hogy na, te szegény, amikor megtudták, ki a váltóm. Aztán rájöttem, hogy túl precíz volt, követelt magától és a kollégáktól is. Mindenki tudta, hogy nagyon jó taxis, csak rosszul adta elő az igényeit, ezért nem szerették. Én sokat tanultam tőle. Alapszabályokat. Azt, hogy a taxis van az utasért és nem fordítva, ezért az utasnak mindig igaza van. Ha úgy érzem, hogy nem, akkor is.
Elmagyarázta, hogyan bánjak a részegekkel, akikből akkor jóval több volt az éjszakában. Nem szabad észrevennie, hogy részegnek tartom, mert akkor kötözködik, és négykézláb járva is bizonyítani akarja, hogy nem rúgott be. És csak jópofáskodni szabad vele, mindent rá kell hagyni. Akkor nagyon jó jattokat kaphatok tőlük. Ma már nehezebb részeget találni, mert nincs az embereknek annyi pénzük, hogy berúgjanak.

- Előfordult, hogy kínos helyzetbe kerültél részeg utassal?

- Legfeljebb akkor, ha nem akart fizetni, bár volt pénze, de játszotta a fejét. Aztán mindig rábeszéltem. Kit azzal a gyerekes szöveggel, hogy ha már beülsz a kocsiba, akkor ott fizetni kell. Ha ez nem segített, akkor jött a rádió.
Az az igazság, hogy az utasok félnek a rádiótól. És többnyire elég volt megkérdezni, hogy miért kell neked két-három pofon, mert pillanatokon belül itt lesz négy-öt kolléga, akik semmit sem kérdeznek, hanem durr, elvernek. Utána már örülsz, ha további pofonok nélkül kifizetheted. Akire ez sem hatott, annál jött a rendőrség. Most ezzel nem élhetek mert hiába viszem el.
A magántaxi hiába ugyanolyan tax mint a Főtaxi, nem foglalkoznak velünk a rendőrök. A Főtaxi odaviheti a kuncsaftját, jegyzőkönyvezik, és letiltják a fizetéséből. Nem számítunk jogi személynek, sajnos. Hogy ezt több mint hét év alatt miért nem lehetett megcsinálni, azt nem értem. Nem ugyanolyan emberek vagyunk? Ezek szerint nem,
És ha esetleg megver egy utas, akkor is másképp kezelnek a rendőrök. A Főtaxi pilótáit, ha bántják, akkor az hatóság elleni erőszak, és hivatalból feljelentik a támadót. Én ugyanilyen esetben polgári pert indíthatok. Kivéve, ha a helyszínen rendőri intézkedés történt. Csak találj egy rendőrt, aki ráér odamenni. Azt mondják, tartsam ott a támadót és várjak, mert nincs emberük.

- A polgári pert sem teszik át büntetőeljárásra?

- Csak akkor, ha van látleletem, meg tanúk bizonyítják a támadást. De van más megkülönböztető dolog is. Volt több szabályos kampány, amit a Főtaxi indított ellenünk. A rendőrt beültették a Főtaxi ellenőri kocsijába, az ellenőr mellé.
Ha megláttak egy magántaxit, az ellenőr nem állíthatta meg, de megtehette a rendőr. Csinált egy ellenőrzést, és addig piszkálta, míg valami hibáért büntethette. Volt kolléga, akit azért büntettek, mert nem volt két tartalék égője, csak egy. Az ellenőr ki se száll ilyenkor a kocsiból, csak tippeket ad.
Az egyik kolléga azért fizetett 2500 forintot, mert az első kereke éppen csak rálógott a Főtaxi állomáson a sárga festésre. Ezt a srácot, azzal a jelszóval jelentették fel, hogy rendet csinálnak a saját portájukon, tehát a taxiállomáson.
Befért volna elé még három-négy főtaxis is, és ráadásul utas sem volt a droszton. Van egy tanácsi rendelet, felírtam a számát, de így fejből nem tudnám, ami azt mondja, megállhatunk az utasfelvétel idejére. Hát ezt forgatták ki, mondván, csak akkor állhat be magántaxis, ha utas van.
Hát ez kimondottan rosszindulatú szócsavarás volt, hiszen ha nincs utas, akkor miért ne állhatna be oda, ahol több kocsinak van előtte helye. Szerintem a taxiállomás nem a Főtaxié vagy a Voláné, hanem az utasé. Azért, hogy ott összegyűljenek, tudják, hova menjenek taxiért. Mert a Rákóczi úton nem tud nappal kocsit fogni. Hiába megy el száz üres, egy sem fog megállni, mert a következő sarkon a rendőr megkaszálja.
Legutóbb erős két hónapja, 1989 januárjában voltak ilyen Főtaxi sugallta próbálkozások. Aminek a tetejébe még azt vedd, hogy akik Pesten taxizunk, annak talán 70-80 százaléka főtaxis vagy volános volt korábban, tehát állami cégnél kóstolta a taxizást.

< vissza