- Amikor önállósodtál, társultál valamelyik rádiós csapathoz, vagy mezítlábas lettél?

- Nekem már előbb is volt CB-rádióm, mert ez olyan jó dolog. Hogy mennyire korán, azt megértheted abból, hogy a sok tízezer CB közül én voltam a polgári 500-as, ami igen alacsony szám. És a taxizás első pillanatától kezdve a Budával voltam baráti viszonyban. Egy rövid ideig pártoló tagként, az üzeneteim átvételére, átadására. Ha egy címet senki nem vitt el, és éppen ráértem, még mondtam is, hogy add ide. Most is ez a laza viszony van.
És amikor kisszövetkezetté váltak, azonnal azt mondtam, gyerekek, ezzel titeket malomba vittek, ezt nem szabad csinálni. Mert a szövetkezet 15 tagja az itt lévő 800 ember felé semmilyen felelősséggel nem tartozik. Korábban volt egy szabad csapat és szabadon választott vezetőség. Ha úgy látszott, hogy elégedetlenek a vezetéssel, akkor Buda-gyűlés, leváltva. Attól kezdve, hogy ez a kvázi vezetőség megalakította a kisszövetkezetet, a 800 taxis szerződő kisiparossá vált, aki a szerződés szerint vásárolja a szolgáltatást. Hogy az milyen, abba nincs beleszólása. Ilyen helyzetben én már csak egyet tehetek, ha nem tetszik, egyszerűen nem fizetek. Nyolcszázad magammal.

- Ez felmerült az őszi alternatív Buda-gyűlés kapcsán, a Királyfi ezt javasolta az elégedetleneknek.

- Igen, mert a kisszövetkezet nem hívható vissza a 800 ember szavazatával, csak tönkretehető egy tagdíjsztrájkkal. De a jelenlegi struktúrában ennek szinte a nullával egyenlő az esélye. Mert ha több százan sztrájkolnak, akkor másik hatszáz ott lesz a pályán, és eltartja a szövetkezet 15 tagját, mert abban bízik, hogy a csőről jobban keres, mint az utcáról. És ez a taxistársadalom nem egy sztrájkot, de semmi értelmeset nem képes egy irányba mozdulva megtenni. Egy részük legfeljebb annyit, hogy verekszik egy hármas brék után, függetlenül attól, hogy megtámadták-e a kollégát, vagy félreértettek valamit. És ahogy rosszabbodik a gazdaság, sokasodnak a munkanélküliek, úgy nő azok száma, akik egymással is konkurensként, a taxiból akarnak megélni.
Eközben a Királyfi hiába javasolja, hogy pár hónapra érjük be kisebb jövedelemmel. Egyébként a Zolival úgy ismerkedtem meg, hogy az anyád!

Nem is ismertük egymást, amikor az Idomár miatt összevesztünk a rádión keresztül. Én a Lacit sosem tartottam teljesen korrektnek, de az mindenképpen érdeme, hogy létrehozta a rádiós magántaxizást Budapesten.
Az első rendelési lehetőséget a Budával ő csinálta, és szinte vele egy időben a Részegh Tamás féle csapat, a Cityék is összeálltak. Abban a pillanatban a City jobban vezetett, átgondolt csapat volt. Emlékezz, ahogy ma még semmi, másnap pedig az összes kocsin ott volt az ominózus pajzs alakú matrica. Látványos volt.
Még jó, hogy egészen más területeket célzott meg a két csapat. A City elsősorban a kórházakat kezeli, és a Buda már akkor is főleg a szállodákban próbált dolgozni.
Na, összekaptunk ezen az ősdiszpécseren, ami nem véletlen, és tudnod kell, hogy a CB-sek sokszor eléggé gyerekek. Velem együtt. A taxisok pedig egy különösen infantilis társaság bizonyos helyzetekben.
Így aztán odáig jutottunk a Zolival, hogy rám szólt. Ide figyelj, én nem ötszáz-, háromszáz-, vagy egyszázhármas vagyok, hanem a hármas. Hát úgy dumálj velem!
Hát mondtam, figyelj kisöreg, Királyfi... mert én meg a polgári ötkilós vagyok, és ilyen hangnemben próbálj beszélni!
Tudnod kell, kinek mekkora száma van, akkora ember. Minél kisebb, annál nagyobb a fazon, mert öregebb a szakmában.
És tudod, otthon nekem is van egy ehhez hasonló vallató fotelem, amiben mindenki ült már. És van egy akkora hamutartóm, mint ez a tálca. Leültünk, és mire felálltunk, telehamuztuk, de úgy keltünk fel, hogy nem is vagy te olyan ostoba gyerek.
Ezután se lettem a Buda tagja, de a mai napig is hetente legalább egyszer találkozunk. Vagy autóban, vagy kávé mellett, de megrágjuk a csepűt, megváltjuk a világot, és utána mindegyikünk megy a maga útjára.
Mindenesetre a Zoli volt az egyetlen, aki ezt a taxis bagázst kezelni tudta. Mert egyet ne felejts el, nyolcszáz ember pontosan nyolcszázöt felé fog húzni, hiszen ezek a gyerekek nem abban nőttek fel, amit a kapitalizmus farkastörvényének becéznek. Nem szoktak hozzá, hogy kötelezőek az önálló ötletek és még inkább az önálló gondolkozás.
Ma is alkalmazotti szemszögből nézik a szervezeteiket, pedig erről szó sincs a csapatoknál.

- Miről van szó?

- Arról, amit egy pár gyereknek már elmagyaráztam.
Szórólappal, szóval, mindennel arról kell meggyőzni az embereket, hogy ha taxit akarnak kapni, akkor ezt a számot kell felhívni. Csak akkor kaphat jó és gyors taxit, udvarias taxit, kényelmes és főleg időben érkező taxit.
De ehhez tudnia kell minden taxisnak, hogy ezt az ígéretet csak három-négy nagy csapattal lehet Budapesten teljesíteni. Egy olyan városban, ahol nem lehet közlekedni, csak az a csapat tud kocsit küldeni, amelyik elég nagy ahhoz, hogy az autói mindenütt ott legyenek.
És ehhez persze olyan rugalmasság is kell, mint amivel a Részegh testvérek a Cityt vezették. Ez is volt a szerencséjük, ebből tudtak meggazdagodni. Igaz, nem vezettek semmilyen könyvelést, és ha kértek négyszáz forint tagdíjat, akkor ebből kétszáz volt a rezsijük.

- A bevétel és a költség viszonya ellenőrizhetetlen volt?

- Az volt, de kizárólag a könyvvezetés hiánya miatt.
Egyszerűen dolgoztak, zsebből fizetve. Így ment a reklámköltségek tömege. A nyomdászok számlára eleve nem vállaltak megrendelést. Itt van 5000 forint, csinálj n számú szórólapot. Vagy matricát. És csinált.
Mai napig furcsán kifizetett pénzek szerepelnek ebben a történetben. Én is tudok olyan londinerekről, akik azért kapnak egy kis pénzecskét, hogy azt a csapatot hívják. Akár az árukiadók a tehereseknél a tíz százalékkal.
Dúl a korrupció, bár szerintem a mostani viszonyok között ez már nem nevezhető annak.
Mert arról van szó, hogy ha én leügynökölök valamit, akkor teljesen jogosan részesedek a haszonból.

- Akkor emiatt még nem lett volna szükségszerű, hogy a Részeghék előbb-utóbb valamilyen tyúkot fogjanak.

- Nem. De két másik okból igen. Több fuvart ígértek, mint amennyi valójában volt. És ezzel elégedetlenné tették a cityseket. A másik ok, hogy a Tamás nem egy ostoba ember, de alapjában véve mérhetetlenül csendes, pedig itt talpalni kell a fuvar után, és mindenütt el kell mesélni, hogy kérem, én vagyok a legokosabb, a legjobb. És ő nem az az ember, aki utánamegy a dolognak. Szereti, ha kitartja a kezét, és belehullik a manna. A Feri viszont annyira taxis, hogy nyugodtan a fejére tűzhetné a szabad jelzőt. Lett is következménye egy „verjük már meg azt az embert" balhénál.
Az igazi vezetők közül egyszerűen csak a Zoli tudta összetartani ezt a bagázst, ha mondhatom a véleményemet.
Bár voltam vele néhányszor tárgyalni, és mindig többet beszélt, mint amit kellett volna. Ennek ellenére a kiválása nagy hiánya a taxistársadalomnak.

< vissza