- Mivel érdemelted ki a kromofágos játékot?

- Azt találtam mondani, hogy én megmutatom, rendet lehet csinálni a repülőtéren.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság megfelelő számú rendőrével kimentünk a reptérre anélkül, hogy erről a kinti őrs tudott volna. Sőt, előre csak öten-hatan voltunk beavatva.

- Akkor ezt nem is akciócsoportos kocsival csináltátok?

- De azzal, csak az kint állt a sarkon, ahol már a taxik utassal fordultak ki az útra. Mi meg beálltunk szépen a repülőtéri parkolóba, és egy autóból bemondtuk, hogy most indult el az a taxi, amelyiket nekik meg kellene nézni. A másik kocsi odament, megállította, és megkérdezték az utast, hogy uram, hol került maga össze ezzel a taxissal.
A reptér azt akarta elérni, hogy bent ne legyen hiénázgatás, kóstolgatás, mert akkor is bejárt egy csapatnyi kolléga.
A váróba bejárók a droszton sorba álló kollégákat, 80-90 embert, nyugodtan lehülyézhették. Azokat, akik betartották a már említett etikát. Holott ezek is megtehették volna, hogy bemászkálnak.
Hát akkor végig én tolmácsoltam az utasok és az ellenőrzők között. Hol ült be a kocsiba, ismeri-e a taxist, a droszton egyeztek meg a fuvarban, vagy bent az előcsarnokban. Nagyon fura válaszokat is kaptunk, mert az egyenruha a vörösterror asszociációit is felidézhette az utasok egy részében. Többen elzárkóztak, mi közük hozzá, nem vagyok köteles válaszolni. De sokan elmondták, hogy kezdődött a fuvar. Majd' minden taxinál lehetett valamit találni, aminek öt- és tízezer forint közötti szabálysértés lett a vége.
Mindenki tudta, hogy ezt az ellenőrzést én indítottam el. Meg kell mondjam, ma már nem csinálnám ilyen nyíltan, hogy hülye fejjel vállaljam, én kezdtem, és vegyétek tudomásul, hogy igenis a sárba foglak benneteket taposni. Mindenesetre, amikor megérkeztek az első büntetések, akkor én is megkaptam a magam büntetését. Megtehettem volna azt az egyszerű dolgot, hogy kiviszek három üveg kromofágot a reptérre, és az összes autót, amit megismerek, én is meglocsolom. Megoldás?
Nem.
Nem is piszkítom vele össze a kezemet. Inkább úgy szerepel nálam a reptér, hogy kiviszem, aki oda tart, és fordíts, irány haza. Ha pedig valaki kirendelt oda, akkor beállók a kormányváróba. A portás bácsi már kellően ismer, szalutál. Szépen rájöttünk, hogy ez kényelmesebb, úgyis a VIP-ről hozok el már majdnem mindenkit.
Valamit pedig tenni kellene, mert amíg ezt a csibész társaságot nem lehet rendbe rakni, addig úgy megy, hogy mivel foglalkozik? Taxis vagyok. Ja az más, mert Budapesten ez pejoratív kijelentés, és aki ebből él, arra csak legyintenek.
A Gunszt úrnak is igaza van, mert ő az egész idegenforgalom szemszögéből nézi a dolgokat. Ez a Lajos, amikor az ő vendégeit kaszálja, problémássá teszi az életüket, de árt szélesebb értelemben is. Az egész ASTA kongresszus hajszál híján megbukott ezen az őrültön. A főrendezőnő beleült a kocsijába, és megkaszálta úgy, hogy a szeme kiugrott a szerencsétlen asszonynak.
Kipattant a balhé, hívott a Peredi, hogy egészen a KIOSZ-ig csaptak a hullámok, mit kellene csinálni. Mondom, kisfiam, nagyon egyszerű dolog, számozott matricákat kell adni a taxiknak, beírni a kongresszusi tájékoztatóba, hogy kérjük, ezeket a matricás kocsikat használják. Más kérdés, hogy nekem nem jutott matrica, mert én nem vagyok egyik csapatban sem, és a tagozat a csapatoknak osztott matricát. Szerencsére megállni sem volt időm, mert a kongresszus második délelőttjén belém szeretett egy házaspár, és az egy hét után a repülőtéren búcsúztunk el.
Egyébként van egy megoldás, amivel a repteret azonnal rendbe lehetne hozni.
Csak azt kellene tenni, hogy amikor telexen befut a szobarendelés, akkor a választelexben, ami úgy szól, hogy a szobát rezerváltuk az Ön részére stb.... automatikusan álljon benne, hogy a reptértől a szállodáig a taxiját a szálló fizeti. Kérjük a taxist a portára irányítani.
Ennyi.
És akkor beszélhet a kaszálós hiéna ezerről, meg ötezerről, meg valutáról. Nem ügy négyszáz forintot a vendégnek ajándékozni, aki mellékesen otthagy háromszáz dollárt. Vagy ötöt, esetleg ezret.
És ahogy kitör a munkanélküliség, megduplázódik a taxisok száma Budapesten. Mi jön ki ebből? Még kevesebb utas jut egy kollégára, evidens, hogy abból a kevésből kell megkeresnie a napi bevételét, és meg fogja kaszálni. Akinek autója van, jogosítványa van, vezetni, (azt hiszi) tud, mind beül a kocsiba, és taxizni fog.

- De a szolgáltatásait valószínűleg nem tudja abba az irányba fejleszteni, ahol te evezel.

- Az életben nem tudja ilyenné fejleszteni. Annak ellenére, hogy az általam megcélzott utaskörre is pályáznának.
Már most is jóval többen foglalkoznak ezzel, mint kellene. Hagyján, hogy csinálják, de borzasztóan rosszul. Nemrég csináltam egy városnézést. Ahogy beérünk a Vajdahunyad várba, látom, ott van egy srác, akit még szeretek is, és éppen magyarázza a kuncsaftjainak, hogy mit látnak.
De csak vogézül tud, meg egy kicsit magyarul. Rászóltam, hogy Tomi, hagyd abba, gyere utánam, inkább elmondom én. Sokkal jobban járunk. Ők is, te is. Nem izzadsz bele. Nézd, már folyik a homlokodról a víz.
Sokan próbálkoznak úgy, hogy csak a nyelvtudásuk hiányzik. Nem nehéz, mert bemész a Vajdahunyad vár elé, ki van írva az egész történet németül és angolul. Nem kell más, csak kézen fogom és odaviszem. Rábökök, hogy hm, ennyit kell csinálnom. Operaház, mondom a nevét. Parlament, mondom a nevét. A Várban meg körbesétálok vele, kimutatok, hogy panoráma.
Ez is városnézés, csak nem hiszem, hogy erre vágyik az utasom.

< vissza