- Mitek lehetett?

- A rendőrnél pisztoly, spray, gumibot. Nekem hajlakkom van, mert azt kell tartanom, hogy csinos legyek. Mással nem foglalkozom, mert túl sok gázspray kelt lábra, indult el világgá. Az egyik srác gumibottal, a másik általában az öklét használja, de akkor ott csontnak kell törnie, mert akkora elefántbébi. Alig indultunk befelé, már nyíltak is a hosszú folyosóra néző ajtók. Az első palit kérdeztük, hol lakik ez az ember. Nem tudja. Falhoz lett támasztva, hogy jó lenne öreg, ha tudnád. Elárulta, hogy ott leghátul. Ki lett hozva az az ember, bár megpróbálták megakadályozni. Ő maga olyan részeg volt, hogy azt se tudta fiú vagy lány.

- A felfegyverkezés a te üzleti körödben hasonló okok miatt fontos, mint a döntően utcáról élő városi taxisoknál?

- A biztonság és a veszélyeztetettség nálam is végiggondolandó, meg is tettem. Pesten részben ezért nem dolgozom éjszaka. A pesti részeg általában merev alkoholista, ennek minden hátrányával. Taxis oldalról ez lehet előny is, de köszönöm, nem vagyok kíváncsi rá. A balatoni részeg olyan, hogy elment üdülni a családjával, és ha kirúg a hámból, hát felönt a garatra. Pesten szóba nem állok részeggel, de Földváron, ha csak négykézláb tud az autóhoz fáradni, és kérdezi, hogy főnök, ugye hazaviszel, akkor biztosan megteszem. Ránézek, és tudja, hogy nagyon jól kell viselkedni az autóban. Felviszem őt olyan utcába is, ahova egyébként csak terepjáróval lehetne felmenni. Becsületből, mert a fuvarjaim 70 százalékában józanul jött a kocsihoz. Most berúgott, de holnap újra józanul lesz a kuncsaftom. A németet, aki talán nem lesz az, szintén hazaviszem, ha jól viselkedik.
És az, hogy jól viselkedjen, elsősorban rajtam múlik. Ezért nem nagyon van fegyverem. Legfeljebb hajlakk, aminél a hajtógáz pontosan elég ahhoz, hogy megfújom az embert, és ettől lesz annyi időm, míg kiszállok az autóból. Abból indulok ki, hogy nincs védelmi fegyver, mert minden fegyver támadóeszköz. És az a tulajdonsága, hogy két vége van.
Amikor meg támadásra kerül sor, akkor mi történhet. Ha gondolkodni kezdünk, akkor egyértelmű, hogy nincs olyan hülye, aki százhúszas tempónál támadna. Csak akkor támad, ha megálltam. Akkor aztán több lehetősége van. Kést fog nekem, hurkot dob a nyakamba, vagy lefúj. A védelmünknek az első és egyetlen lényeges eleme szerintem, hogy úgy viselkedjünk, eszébe ne jusson, hogy minket érdemes megtámadni. Tudnia kell, abból csak az jöhet ki, hogy jó esetben csak az orrát töri.
Nekem egyszer fordult elő, hogy mit csináljak egy palival, bár az nem volt effektív támadás. Beül a fiú, hogy Szemesre megy. Elindultunk, és száz körüli tempónál megkérdezi, mi lenne, ha most kést rántanék, és a torkodra tenném? Nyomtam rendesen a gázt, mert éppen le voltam lassulva. Hát hirtelen beleálltam a fékbe, mire az autó megáll. Ember fel a szélvédőre. Hogy én miként mentem a túloldalra, azt nem tudom. Valószínűleg a motorházat ugrottam át. Mire átértem és feltéptem az ajtót, az ember még a szélvédőn volt. Megfogtam a hajánál, kiemeltem az ajtó magasságáig, és visszaküldtem az ajtót, ahogy van. Szerintem úgy érezte, mintha harangok közé került volna a feje. Kihúztam, és felraktam az autóra. Kezeket az autó tetejére. Megmotoztam. Hé, nincs nálad semmi, mit beszélsz itt késről? Hát, én csak kérdeztem. Látod, akkor ezt csináltam volna. Szóval én még akkor is ideges leszek, ha az utasnak egy ilyen, félreérthető kérdése van.
Persze, ha mégis igazi baj van, feltéve, ha ezt jelezni tudja a megtámadott, akkor azért a taxisösszetartásra is lehet számítani.
Szedtünk ki a Balatonon egy öreg kolléga kocsijából hurkos támadót. Az sült ki belőle, hogy rettentő módon kitört belőlünk az agresszivitás. Valamiért mindig kapott egy pofont, míg a rendőrök megérkeztek. Ha ült, akkor miért ült, ha állt, akkor miért állt. Kiderült, hogy körözték, nem voltak papírjai, és az autó kellett volna neki.

- Ez az összetartás veszélyhelyzeten kívül is létezik?

- Frászt. És nem is hozza létre egy ilyen KIOSZ típusú érdekvédelmi szervezet sem. Hat éve itt fizetem a tagdíjamat, évente elvárhatom, hogy a gyerekeimnek Mikulás környékén szerveznek egy műsort. Ezt kapom is. De a KIOSZ nem is kér tőlem semmit. Maradok a berkeiben, ha már iparosnak vagyok kikiáltva, bár egy helyre szeretnék menni, ahova tulajdonképpen tartozom. Mert a háború előtt ez kereskedelmi ág volt, és a szolgáltatásaim értékesítése sokkal inkább kereskedelmi, mint ipari tevékenység. A bevétel és a kiadás arányai is inkább a kereskedelemre jellemzőek, és ahogy eljárok az utasommal az is, beleértve az emberismeretet is.
Persze attól nehezen megközelíthető szakma, hogy más mint egy vegytisztító. Mert ha egy utcában van kilenc vegytisztító, és abból én szebben, olcsóbban dolgozom, udvariasabb vagyok, meg házhoz szállítok, akkor inkább hozzám jönnek be. A taxinál viszont mi a szokás? Áttételesen az, hogy az utca elején lévő, legközelebbi vegytisztítóhoz mennek be. Ez adódik abból, hogy más a szakmánk elosztási formája. Nem aszerint megy, hogy én elégedett vagyok ezzel az emberrel.
Kivételt képeznek ezek a finomabb kvalitású utak és tevékenységek, ahol az embert név szerint szólítják az Úr asztalához. De én sem tudok száz százalékig az otthonra befutó megrendelésekből megélni. Ezért dolgozom az utcáról is. Ahol nem derül ki előre, hogy olyan üzletembert kapok ki, aki két hétre is bérbe vehet, vagy azt a nyugdíjas nénikét, akit a Taverna elől a Madách téri rendelőbe vittem tegnapelőtt. Képzeld, látom a tükörben, hogy mögöttem, a jó minőségű mosóbenzinnel járó Wartburgos kolléga nagyon megdöbbent, hogy jé, elviszi. Pedig csak azt kellett tudnom, hogy nem az úri mániája miatt ült taxiba, hanem egyszerűen nem tud átkerülni a Petőfi Sándor utcából a Madách téri orvosához. Még meg is vártam, és amikor megkérdezte az árat, mondtam, hogy mondasson értem egy imát a Bazilikában, csókolom. Hát nekem is van anyám, csak ezt nem értette az a kuka a Wartburggal.
Persze ne csodáld, hiszen Pesten már tízezren vagyunk. Újra a szakma hígulásánál járok, meg az alapvető szakmai etikánál. Ne csodáld, de az egyik legfájóbb dolog, hogy eddig nem találtunk módot ennek a tömegnek a kordába szorítására. Sem a Peredi, sem a riválisai, mondjuk a Cucó, de én sem tudom a jó megoldást. Miközben ott tartunk, hogy a saját kollégám, akit arcra ismerek, nem enged be a Lánc-hídnál fölfelé. Én utassal vagyok, ő pedig égő szabadjelzővel. Azelőtt ilyen szóba se jöhetett. Ha a Clark Ádám téren találkozott öt taxi, akkor kiürült a tér, mert menjél, menjél, én majd utánad. Ez elmúlt. És elmúlt az a varázsa a dolognak, hogy utálom a srácot, mert tegnap is ellopta előlem a fuvart, és mégis vigyázok rá az utcán. Most egymást törik össze a taxisok Pesten.

< vissza