- Többször is szóba hoztad a taxik számának növekedését. Van ebben valami valóban hátrányos a számodra?

- Az egész szakma, az összes kolléga számára. Mert felhígul a társaság, rengeteg oda nem való kerül közénk. És ezt a Minisztertanács rendeletével kötelezővé tett tanfolyam nem akadályozza meg. Nahát, ez a Peredi műve. Nem ő tette kötelezővé, de tudom, hogy az ő inspirációjára vezették be.

- A 15 órás tanfolyamot?

- Azt bizony. Nagyon jól tudom, hogy most különböző íróasztal-tulajdonosok mérhetetlen erővel keresnek munkát maguknak. De könyörgöm, ne belőlem akarjanak megélni, mert én erre nem vagyok kíváncsi.
A tanfolyam semmit sem ért, a vizsga még kevesebbet. Két dolog kellett hozzá: gyerekszoba, és az, hogy valaki legalább öt éve Budapesten éljen.
Nem kellett hozzá az, hogy egy cseppet is taxizzon.
Ki kell szűrni a simliseket, ezzel egyetértek, de nem itt kell kísérletezni, itt nem lehet megfogni őket. Van az 501-es Sanyika. Régen hallottam, talán URH-ja lett, talán abbahagyta. Hát ő Budapest összes utcáját úgy mondja fel neked, hogy hozzáteszi a sarki ház színét. És ezt fogják vizsgáztatni városismeretből?
Ne csináljunk viccet egymásból!
Arról már nem is beszélve, hogy a kereskedelmi miniszter olyan '86-'87-ben elrendelte, hogy idegenvezetést csak vizsgával rendelkező végezhet. Amíg ez érvényes, addig ne tegyék a vizsgakérdések közé azt, hogy mondja el egy szokásos városnézés útvonalát. Mert ha ezt egy taxis megcsinálja, akkor jogszabályt sért. Illetve végigmehet szótlanul az útvonalon, de nem megy, mert ha nem mesél, akkor az első félóra után azt mondják, uram álljon meg. Mennyivel tartozom, és kész.
Áthidalható lenne ez az ostobaság, ha lehetne könnyített idegenvezetői vizsgát tenniük a taxisoknak. Hogy legalább képesek legyenek megmondani, mikor épült az istenben boldogult Operaház, ki tervezte. Nem kell felsorolni, hogy melyik házakat nyilvánították műemlékké az Úri utcában, ami joggal szerepel az idegenvezetői vizsgában. De azt megtanulhatná, hogy melyik két-három család kastélya található ott. Aki egy kicsit néz utána, az is tud hármat. Ráadásul mindezt lehetetlen ellenőrizni. Mert én fennen hirdethetem a városnézést, van papírom az idegenvezetésről. A többiek közül talán hárman-négyen szintén letették a vizsgát, a kollégák többsége felkészületlen. De az a guide sem jobb, aki maga vezeti az autóját. Nem profi a forgalomban, és csak a szerencséjének köszönheti, ha egyszer sem rohan bele az előtte levő autóba, miközben azt mutatja, hogy mit láthat az utasa a jobb, vagy a bal oldalon.
Ezekben a dolgokban akár a Peredinek, akár másnak tudok écákat adni.
A Peredinek elmondtam, hogy már idén, X-szer 1989-es nyárra meg kellett volna tervezni a területi engedélyhez kötött taxizást. Amit: a pesti taxisok, egyszerűen azzal hárítanak el, hogy mi itt a gond, feljöhetnek a siófokiak is Pestre dolgozni. Csak egészen más dolog Siófokról Pesten taxizni, mint Pestről Siófokon.

- Na, ebben vastagon érintve vagy te is. Hogy is néz ki, amit a Balatonon csinálsz?

- Már az első nyáron ott dolgoztam. De '83-ban Siófokon kezdtem. Mondtam, tetszik, nem tetszik én itt fogok taxizni. Hát úgy augusztus közepéig leginkább patkány-zabálóként emlegettek a kollégák. Elég jó kis csapat gyűlt oda, és volt közöttük néhány igazi taxis, aki beleszagolt a levegőbe, azt mondta, ide kell állni, és ide fog jönni az utas. Augusztusra már majdnem béke is lett a helybéliekkel.
A következő nyáron mégis azt mondtam, nem vitázok a siófokiakkal, meg miért menjek le napi 14-15 kilométert üresen. Itt van mellettem Földvár, kiállítom a taxit. Elkezdtem ott dolgozni. Első évben árva magamban.
A Fesztivál Szállónak volt CB-je, és ez volt a potenciális rendelő. Kiválóan eldolgoztam a Fesztiválból egész nyáron. Nekik is jó volt, mert biztos kocsijuk volt, nekem is, mert senki sem zavart. Ez volt az én kis hitbizományom. Akkor még fizetni sem kellett a portának a hívásért.
1984 őszére megjelent két helyi lakos, akikkel félórányi beszélgetés után parolára csaptunk, és megegyeztünk, hogy jövőre együtt dolgozunk. Aztán tavasszal elmentünk a Fesztiválba, hogy mi az ő telefonszámukat hirdetnénk, és ők leadják nekünk a címeket. Félő volt, hogy ehhez kevesen leszünk, bár beszállt egy srác negyediknek, és került három olyan taxis is, aki Pestről jött, de Földváron, Szántódon volt nyaralója. Azt mondták, hogy akinek itt a nyaralója, meg bejelentkezik, azt bevesszük, ámen.
A helyiek aggódtak, mondván, elegen vagyunk, de meggyőztem őket, higgyék el, kellenek még ide páran. A szezonban 10-12 autó nagyon jól eldolgozik, de kegyetlen módon elmarunk mindenkit, aki úgy gondolja, lejön, kivesz egy kempingszobát, vagy miközben két hetet nyaral az asszonnyal, nekiáll, és ő itt kaszálni fog. A homokozóban sem biztos, hogy megkapja a vödröt egy gyerek a pajtásaitól. Ez a mi kis vödrünk. Menj be Siófokra, ott lehet boxolni, több ember van.

- Ezt a kis vödröt a Fesztivál továbbra is ingyen töltötte homokkal a CB-n keresztül?

- Nem, akkor kapott a porta valami aprópénzt, de ez nem volt veszélyesen nagy költség. Azt hiszem, havonta egy ezrest kaptak a lányok, mintegy tűpénzt. Persze nappal, amikor a CB-n elég nagy zaj van, énekelhetett nekem a két kislány, nem volt könnyű elérni az autókat. Ezért a következő nyárra kiadtam az ukázt a helyieknek, hogy kerítsenek egy családot, aki ezt a szálló mellett hajlandó csinálni.
Ez ment is, de három év után bedobta a törülközőt. Nappal üdülőgondnok volt, éjjel meg nekünk adta a hívásokat. Volt olyan éjjel, ő mesélte el, hogy álmosságában a papucsába beszélt, és attól kérte a Földvár-taxit. Jövőre egy új família fogja csinálni, és a harmadik helyünk egy presszó lesz, ami éjjel is nyitva tart.
Igazi örömet az jelent a tisztességes, éjjel is működő központban, hogy azóta a helybeliek télen nem heti 200 forintot keresnek. Van fuvarjuk, nem kell belenyúlni a nyáron megtermelt pénzbe.

- A nyári fazonokkal hogyan értetitek meg, hogy ez a ti játszóteretek?

- Meg kell mondanom, nem riadunk meg az aljas eszközöktől sem. Akik lejönnek a kempingbe lakni, azok mindig azzal érvelnek, hogy joguk van itt dolgozni. A legutóbbinak azt feleltük, öreg, igazad van, bár nem örülünk neked, sőt nagyon utálunk. De dolgozz, ha jogod van, ameddig dolgozhatsz.
Azt is megmondjuk neked, hogy addig dolgozhatsz, amíg nem csinálsz egy hibát. Egyre viszont figyelj, minden pillanatot megtalálunk arra, hogy a hibádat megleljük. Hőbörgött, hogy márpedig ő dolgozni fog, és mi elmehetünk a francba.
Jó.
Mit ad isten, pár napra rá beült hozzá egy lány, aki nemcsak napi fuvarunk, de többünkkel együtt gyerekeskedett. Lehet, hogy a srác nem ismerte az utcát, vagy csak elbambult, ez most már a magánügye. Mindenesetre elment jobbra ott, ahol balra kellett volna. A lány valamivel el volt foglalva, és amikor felnézett, hú, hol vagyunk már. Jaj, kézit csókolom, máris visszamegyünk. Forduló, és el a helyes irányba.
Másnap a lány meséli, hogy ez a fehér volgás elvitte rosszfelé, és csak rászólás után fordult az úti célra. Kipattant az agyamból az ész, bár tudtam, hogy az ötletemre ez a lány nem alkalmas. Viszont azonnal kerítettem egyet, akivel odaállítottunk.
Mondom, te öreg, a lány feljelentést szeretne tenni a rendőrségen, mert tegnap felvitted őt a Gönyére, pedig ő Köröshegyre akart menni. Ráadásul ajánlatot tettél neki, sőt nem szégyenli bevallani, hogy a szoknyája alá nyúltál, és csak a sikoltozására voltál hajlandó végre hazavinni. A srác tiltakozott. Öreg, teljesen mindegy, most leviszem a kislányt a rendőrségre, és rögtön megteszi a feljelentést. Másnap a fiú nem volt ott. Szóval aljasságból én is jelest kapnék.
Persze kell hozzá az is, hogy a körzeti megbízottal pertuban vagyunk, tekintve, hogy elég régen csináljuk a Földvár-taxit, és a környékbeli éjszakában elég furcsa feladataink is adódnak. Amiatt, hogy Zamárditól Szemesig egy járőrkocsi és két rendőr teljesít szolgálatot egész éjszaka. Helyszíneltem már olyan helyen, ahol a szomszédok bejelentették, hogy éppen erőszakolnak egy nőt. Kiderült, hogy semmi svindlerei nem történt, csak egy német házaspár hangosan szerette csinálni. De kellett már biztosítani baleseti helyszínen 3-5 órán keresztül, ami azt jelentette, hogy aznap ugye nem sikerült keresnem.
A legzűrösebb az volt, amikor ki kellett hoznom egy közel százméteres épület utolsó szobájából egy hármas balesetet okozó cigányt. A kétoldali szobácskákban csak romák voltak. Tény és való, hogy kipofoztuk magunkat abból a házból, de kihoztuk a romát is.

- Tudtad, hogy milyen helyzetbe mész bele?

- Tudtuk. Sőt az előzményt is. Őszödről jön be az út a hetesre, és előttem három autóval egy kosaras cigány berohant a Wartburggal, ezerrel a főútra. Derékba fogott egy Trabantot, és belökte a szemből érkező busz alá. A négy utasból hárman azonnal meghaltak. Amikor ott blokkolt az egész világ, csak annyit tehettem, hogy elakadásjelző, hármas brék, jöjjön ide az összes kocsi. Mi van? Több vér gyerekek, mint víz a Balatonban. Jöttek, ők is ezerrel.

- Közben a Wartburg?

- Az állt, semerre sem tudott menni. Kiszálltak, mondom, fogja meg a másik oldali forgalmat egy ember, mert pillanatokon belül még tíz autó összemegy. Megyek a taghoz, a papírokat add ide öreg.
Egy forgalmi, egy jogosítvány, egy személyi. Közben úgy nehezen járt a szeme, meg olyan furcsán billent a feje. Bravó, ezt berakom a zsebembe. Mentő, tűzoltó, rendőrség, minden jött. Először a szemesi körzeti megbízott. Mondom, itt a csávó papírja, ott az ürge.
Közben alosztályvezető, ügyész, mindenféle megérkezett. Egy NDK kamionvezető látta az egészet, tolmácsoltam, amíg elmondta sebességtempóval, mindennel. Kész a jegyzőkönyv, de hol a Wartburg vezetője? Itt volt az előbb. Józsi, nálad az összes papír! Átnyálaztuk, megtaláltuk a lakáscímét.
Autó, két mázsán felüli komám, egy tranzisztoros rendőr, meg jómagam. Odaérünk, látszik, hogy nem oké hely, vigyázni kell. Hát mindenki felfegyverezte magát az „amije van'' című szerkezettel, így indultunk befelé.

< vissza