- A MIT-tagok havi 1500 forintja tagdíj, vagy a szolgáltatásért fizetett díj?

- Nem biztos, hogy ezek a gazdasági kérdések ide tartoznának. De pillanatnyilag úgy állnak a dolgok, hogy a MIT-nek van saját tagsága, de nincs apparátusa. Ezért a MIT elnöksége úgy döntött, hogy a befolyt tagdíjakat átutalja a tagozat számlájára, amiért a tagozat nyújtja azokat a szolgáltatásokat, amiket felvállalt. Ennyire egyszerű. Ezenkívül bármely térítésköteles munkát jutalék fejében elvégez a valutapénztár, akár MIT-tag valaki, akár nem. És ez is a tagozat bevételi forrása. Persze nekünk is felszámol jutalékot a pénztárt ellátó anyabank.

- Egy ideig kint lógott egy tábla, hogy a szolgáltatások és a MIT-tagság összefüggnek egymással. Magyarán a szolgáltatásokat csak a MIT-tagok vehették igénybe.

- Mivel a KIOSZ március 31-től megszüntette a tagozat támogatását, és április l-jétől nem kötelező a KlOSZ-tagság.
Válaszd szét ki tag, ki nem tag. Abból indultunk ki, hogy aki MIT-tag, az ellenőrizhető módon tag, annak a tagsági jogon jár a szolgáltatás, hiszen a tagdíja nálunk csapódik le. Aki viszont nem, annak ki tudja, van-e KlOSZ-tagsága, hozzájárul-e a működésünkhöz. Emiatt úgy képzeltük, hogy helyénvaló ez az eljárás. Aztán a májusi KIOSZ kongresszuson kiderült, hogy egyelőre minden marad a régiben. A tagozat is. Úgy hogy ez a tábla minden külön szankció nélkül lekerült. Mert többeket sértett. Főleg a budapestieket.

- Miközben a változások zajlottak, azalatt két-három alkalommal is előfordult, hogy azt mondtad a vezetőség tagjainak, hogy ha úgy tetszik, te abbahagyhatod a titkárságot, felteszed a szabadjelzőt, és folytatod az ipart. Miért érezted úgy, hogy ezt el kell mondanod a számukra?

- Amikor ilyen megjegyzéseimet hallhattad, az mindig más-más konkrét szituációhoz kapcsolódott. Nem emlékszem pontosan, hogy te mikor hallottad, de az alaphelyzet mindig egyforma volt. Éreztetni akartam: engem nem lehet úgy a sarokba szorítani, hogy ez a kenyered és ezért olyasmit is meg kell csinálnod, ami a józan eszed ellenére lenne.
Legutoljára május 30-án hangzott el vezetőségi ülésen, hogy minden munkajogi vita nélkül elmegyek, ha úgy gondolják, hogy álljak fel. Ha úgy látják, hogy én vagyok a tagozat munkájában a kerékkötő. De akkor legyen annyi kutya becsület bennük, meg kurázsi, hogy mondják ki: állj fel és menj innen, mert mi vagyunk a munkáltatóid.

- Volt ilyen vélekedés a levegőben?

- Állandóan van. Hát te is jártál nem egy ülésünkön. Notóriusan visszatérő dolog. Mint ahogy az a vélemény is, hogy éppen erről, vagy arról nem tudunk, nem volt elnökségi... Persze, az elnök lemondott, az egyik alelnök Pécsett, a másik Szegeden van. Mire ezeket végig telefonálod, két-két óra, és legfeljebb rábólintanak, hogy intézzem az éppen soros tennivalót. Lehet, hogy így kéne csinálni, de ahhoz én eléggé felnőtt vagyok, hogy eldöntsem, mikor kell lépnünk egy-egy dologban. Soha nem azt mondják, hogy valamit eldöntöttünk, és azt nem hajtottad végre. Mindig az ment, hogy ezt vagy azt csináltál, amiről mi nem tudtunk. Közben Ilyenkor a memóriájukkal volt baj. Ráadásul úgy vállalták a vezetőségi munkát, hogy egy részük nem volt alkalmas erre. Kedves, szimpatikus, felnőtt emberek, de azt hitték, ez egy sétagalopp. Hát egyáltalán nem az.
Hát ilyenek miatt szoktam elmondani, hogy le kell vonni a konzekvenciát, azt kell mondani, öreg, elég volt belőled. Nem fogok vitatkozni. Az egy más dolog, hogy magamtól nem fogok felállni. Túl sok energiát fektettem én ebbe ahhoz, hogy magamtól megtegyem.
De annak idején ők elfogadták, hogy én értek ehhez. Akkor nem volt kéznél jobb, és engem választottak titkárnak. Ez egy kényszerpálya is volt, mert egészen 1990. május 30-ig nem értem el az 1988 tavaszán megajánlott 28 ezer forintot.

- Most elérted?

- Annyira, hogy a vezetőség nem felállított, hanem fizetésemelést adott, meg jutalmat. Miután elmondtam, hogy uraim, ti elküldhettek, csak döntsetek. Mert az nem megy, hogy utólag visszahallom, amit egymás közt beszélnek.
Mert mindig visszajut. Lehet, hogy nem rögtön. Lehet, hogy két nap, lehet, hogy két hónap múlva, de eddig akármiről esett szó a hátam mögött, azt mindig visszamondták.
És így nem lehet rendesen dolgozni. Pláne, hogy nem is nyolctól fél ötig dolgozom, mert ha kell, akkor reggel négytől már otthon írok, hiszen bent nem lehet. És fél hétre bemegyek, este hat után is bent találhatsz. Lehetne azt mondani, hogy eddig a munkaidő, ekkor veszem fel a fizetésem, és túl van tárgyalva. De ez nem az én stílusom. Biztos nem is ezért választottak ki annak idején.

- A stílusról jut eszembe. A stílusban és a tempóban ég és föld a különbség közted és a helyettesed között. Mondtad ugyan, hogy még beszélsz a Dittel Gáborral való viszonyról, de mindig másfelé kanyarodtunk. Most itt az idő.
Odáig elmondtad, hogy nem fogadtad el az ő titkársága esetére felkínált helyettességet 1988-ban.

- Borzasztóan egyszerű. A Gábor, amikor 1987 végén megismertük, még úgynevezett politikai munkatársként dolgozó fiatalember volt a KlOSZ-nál. A szakmában soha egy percig nem dolgozott, de volt benne agilitás. Amikor nem vállaltam, hogy az ő helyettese legyek, azt is elmondtam, ha mindazt megtanulja, amit itt lehet, akkor az élet kínálja neki a lehetőséget, hiszen én nem leszek fiatalabb. A következő választáson esetleg őt választják titkárnak. Ezt neki is, a főnökének is elmondtam. Júliustól 1989 januárjáig tartott, míg eldöntötte, hogy átjön helyettesemnek.
Amikor a nemzetközi fuvarozás felfutott, akkor ez a szűz terület az ő feladata lett. Volt, amikor úgy tűnt, Gábor a vezető, rólam meg a kutya se tudja a nemzetközi fuvarozók körében, hogy a világon vagyok. Legfeljebb akkor kellettem, ha alá kellett írni valamit. Ezt azóta tisztáztuk egymás között. Sok mindent megtanult a szakmából is. Ma még úgy látszik, hogy közös érdekeink vannak.

- Meddig maradhatnak közösek az érdekeitek?

- Ameddig van érdekképviselet, addig közösek az érdekeink.

- Nem merült fel a vélekedés, hogy a nemzetközi fuvarozás olyan lehetőségeket kínál, hogy az apparátusban dolgozók bármelyike az országos érdekképviseletből szabályosan kiszáll és átmenekül a gazdasági alapon szerveződő kft-be?

- Ez joggal felmerülhetett bárkiben. Én a tagozat vezetőségének titkári posztját vállaltam el annak idején, ilyen menekülésre nem készülök. A Gábor esetében az a járható út, hogy válasszon.

- Te Péter, ennyi feszültség szépen megterhelhet egy családot. Túl azon, hogy anyagilag ez a munka rosszabb lehetőséget jelent, mint amíg a volánnál ültél, hazavittél valamit az itteni hullámzásból?

- Persze, és meg is érzik rajtam. Gyakran hazaviszem a benti gondjaimat, és nem is vagyok olyan ember, aki színpadra lép, és nem látszik rajta, hogy valami bántja. Munkát is hazaviszek. Ezt megsínyli a családom minden tagja.
A feleségemtől a macskáig. És köztük két gyerek, meg egy kutya is van. Taxisként is előfordult, de akkor jobban kiiktathattam a feszültségeket. Másképp tudtam pihenni, mert a magam ura voltam. Erre most egyáltalán nincs lehetőség.


- Amikor elmondtad, hogy miért akartál borravalós állásba menni, elmondtad azt a programot, amit meg akartál valósítani. Az kiderült, hogy kocsid, lakásod van. Ha végiggondolod, teljesítetted, vagy esetleg túlteljesítetted azt a programot?

- Azt hiszem, én már nem fogok a jelenleginél többet előteremteni az életben. Hacsak a nyakamba nem szakad az osztrák lottó, vagy a hazai. Ha ezt leszámítom, akkor már nincs további lehetőségem. Annyira nincs, hogy egy örökség illetékét kölcsönből fizettük ki. Végül is jelenleg bérből és fizetésből élő ember vagyok. A lehetőségeimet ez határolja be, azzal együtt, hogy sok embernél magasabb a jövedelmem. De a felelősségem is nagyobb. A célom az, hogy a mostani szintet tartani tudjuk. Amim van, az nem nekem, hanem a családnak van. Egyesületen belüli horgásztanya, egy közművesítetlen faház. Az örökség a Balaton partján a testvéremmel megosztva, tehát részben az enyém, részben is használjuk. Mindenesetre három háztartást is jelent. Ez nem szánalomra méltóan kevés, hiszen sok ember boldog lenne, ha a háromból egy is a rendelkezésére állna. De ha meggondolom, akkor ez egy fél évszázad eredménye.

- Mit gondolsz, öt-hat év múlva, hogyan fogsz élni?

- Nézd, most csak szeptember elsejéig tudom elképzelni a dolgot, másodikára sincsenek elképzeléseim, magammal kapcsolatban. De a kívánságaimat elmondhatom, ha ez kielégít. Szeretném, ha annyira egészséges lennék, hogy a családomnak ugyanezt a szintet nyújthassam. Nem szeretnék munkanélküli lenni, és annak örülnék, ha az érdekképviselet valamiféle utódszervezeténél lehetnék. A maihoz hasonló beosztásban. De ha mást csinálok, nem fogom katasztrófának tartani. Túl sok mindenhez értek, túl sok mindent csináltam már ahhoz, hogy ne csináljak problémát belőle, ha más munkát kell végezni.

< vissza