- És ezalatt az ötletből valósággá vált a Rádió-taxi kisszövetkezet is?

- Ezt csak mondani ilyen egyszerű, mert az előkészítés, RT. szervezés idején volt bőven keserűség is. Elkezdtem a Budás és Citys barátaim között a toborzást, hiszen elnökhelyettest, irodavezetőt, diszpécsereket kellett találnom. Nyilvánvalóan azok közül, akikkel bensőséges viszonyban voltam.
Voltak, akik elutasítottak, kinevettek, akadt, aki hülyének tartott. Volt barátom, aki azt mondta, Cucó, ha neked ez sikerül, akkor kinyalom a segged a Lenin-szobor előtt. Az egyik megígérte, ha bebizonyítom, hogy ez jobb, mint ami eddig volt, akkor én leszek az első, aki odamegyek, eléd állok és azt mondom, köpjél szembe, mert csak most jöttem hozzád taxizni.
Ez tipikus volt, nem a megteremtésén akartak dolgozni, hanem ha kész, akkor beülni a melegbe. Azért bántott, mert a nyüzsgő stílusomat, a két csapatnál is bizonyított szervezési tehetségemet ismerve egyesek annyira hülyének tartottak, hogy feltételezték, nem tudok akár fél kézzel is megszervezni egy taxitársaságot. Közben, már 1985 nyarától, futótűzként terjedt a híre, hogy valamire készülök. Hiába kezeltem volna titokként, nem lehetett a kiszemelt emberek között tartani az ügyet. Senki sem jósolt nagy jövőt a dolognak, elég nehezen szedtem össze a 15 embert, aki az alapító okmányban leírt tevékenységi köröket elláthatja.
A diszpécserközponttal is hosszú herce-hurca adódott. A Panoráma Étterem főnöknője ígért egy különszobát, ha elintézem, hogy a húsz évvel ezelőtt elvett telefonjukat visszakapják. Mert már tíz év óta hiába kéri vissza. Ott a kiépített vonal, csak a számot adják vissza. Elmentem a lágymányosi központba, és a szokásos stílusomban ígérgettem fűt-fát a postásoknak. Ha kell, visszük őket ingyen éjjel-nappal, csak adják meg a számot. És mit ad isten, visszaadták a Panoráma telefonját. Nekem lett volna a legjobban szóló központom. Fent van a város felett, a hetvenes út mellett, és ez hatalmas dolog a szakmában, ha valakit úgy hallanak, hogy meg is értik, mert nagyot szól. Ez egyből kialakít egy hierarchiát is a szakmában, mert annak a címfelvétele a legkönnyebb, akinek a központja a legjobban szól.
Amikor felmentem, hogy elintéztem a telefont, szeretném megkapni a különszobát, akkor a főnöknő megkérdezte, mi az, hogy elintézte. Maga? A férjem katonabarátja. Holnap szerelik a telefont. Kérdeztem, miért nem intézte el tíz évig, miért most, amikor én loholtam utána a postásoknál. Pedig az intézte el, 25 ezer forintjába került, úgyhogy szó sincs a különszobáról. Mondom, én ugyanezt ingyen oldottam meg, de kenje a hajára a telefonját és szégyellje magát, mert két hetet szaladgáltam a telefonja miatt potyára. Ha ezt meri állítani, akkor maga egy hazug ember. Ne beszéljek így, különben is, ki vagyok én. Na látja, most magától teljesen kivagyok. Viszont nem látásra.
Ezután elkezdtem egy állami helyet keresni, és kikötöttem a Ferencvárosi Vasutas Művelődési Központban. Az igazgatónő nagyon segítőkész volt, és berendezte nekünk a színház fölötti kéthelyiséges öltözőt. Ez 1985 decemberében volt, és 1986. január elsején, még szilveszteri hangulatban tettem egy asztalt a ház főbejárati üvegajtajához, kiraktam rá a fénymásolt belépési nyilatkozatokat, egy nagy füzetet és a bélyegzőmet. Még nem alakult meg a kisszövetkezet, így csak az én felelősségemre lehetett pénzeket beszedni. Ezért vettem pénztárbizonylati tömböket, egy kasszát, és azt a bélyegzőt használtam, ami volt, tehát Horváth Pál személyszállító kisiparos, Budapest XIX., Táncsics u. 8.
Előkészítettem a papírokat, és vártam az első megjelenőket. Mert a funkciók szét lettek osztva, és két embert jó előre azzal bíztam meg, hogy terítsék a városban a toborzópapírokat. Én is sokat beraktam taxizás közben olyan taxikra, amin nem volt matrica, mert a citysek, Budások úgyis tudták, miről van szó.

- A Művelődési Házból is jól lehetett rádiózni?

- Onnan egyáltalán nem volt jó a rádiózás, de más lehetőség nem adódott. Elszeparált hely volt, de a vételével probléma volt, ugyanis L alakban körbefogja a vasút, és a magasvezeték zúg a CB-n. Egy előnye volt, hogy a hatalmas parkolóhelye miatt sokan beállhattak, ha valami elintéznivalójuk lett a központban. Hát itt vártam, hogy a helyettesem, meg az irodavezetőm toborzása nyomán jöjjenek az érdeklődők, esetleg a belépők.

- Mivel győzted meg a helyettesnek és irodavezetőnek kiszemelt embereket?

- Mondtam, hogy főállásban itt lesznek, mert a kisszövetkezet vezetői. Ez egy stabil pénzt jelent, ami mellett nyugodtabb körülmények között tudnak dolgozni, többet is lehet keresni.
A kisszövetkezettől az elnökhelyettes 12, az Irodavezető 10 ezer forint fizetést kap. És nevetséges, de az én 18 ezrem, 1986 januárjától mostanáig változatlanul maradt.

- Jó, a funkciókat felosztottátok, de nem volt még senki, aki fizetni akart a szolgáltatásaitokért.

- De befutottak az első emberek az asztalkámhoz, és az csodálatos volt, hogy naponta húsz-harmincszor is elmondhattam, milyen is lesz a kisszövetkezet. Képzeld, elmondtam vagy ötszáz embernek, volt aki kétszer visszajött, hogy újra meghallgassa. Mindenkivel személyesen beszéltem, nem mondtam magnóra. Tudtam, itt csak a türelem dönthet, ha én szervezem, más úgysem tudja elmagyarázni. Olyan vonzóan, meggyőzően nem magyarázhatja el senki, mint én.
Az első embereket elláttam a szóróanyagokkal, így aztán egyre többen hordták a toborzópapírunkat. Volt, aki meg, is kérdezte, hogyan tudod sokszázszor ilyen lelkesítően elmondani mindenkinek ezt a tervet, működési módot?

- Mi volt az az eléggé vonzónak szánt mondóka, amivel az érdeklődőket fogadtad?

- Amikor megállt velem szemben egy ember, akkor elmondtam, mi is a Rádió-taxi. Hogy egy olyan társaság, ami jogi személy, tehát érvényes szerződéseket köthet minden magánszeméllyel és állami vállalattal. Tehát abban különbözik a kisszövetkezet révén a létező csapatoktól, hogy a saját nevében köthet legális szerződéseket. A másik, hogy nagyon kis apparátussal szeretném vezetni ezt a vállalkozást, azért, hogy eleget fordíthassunk a szolgáltatás színvonalára és a megismertetésére. Úgy akarom csinálni, hogy embercentrikus, családcentrikus és keresetcentrikus munka folyjon a kisszövetkezetben.
Tehát a földönkívüli boldogságot ígértem mindenkinek.

- Na, vegyük csak sorra ennek a boldogságnak a részeit!
Mit magyaráztál az embercentrikusságról?

- Azt, ha valaki bajba jut, akár magánéleti problémája, akár taxigondja van, azon maximálisan igyekszünk segíteni. A bajaihoz vagy közöm van, vagy nincs közöm, de megpróbálok segíteni. És számtalan férj van nálunk, akinek a kérésére beszéltem a feleségével, elringattam egy mesével arról, hogy a srác félrelépése miért is történt, megbeszéltük, hogy a megromlott házasságukat hogyan lehetne rendbetenni. Nagyon sok embernek intéztem el az új kocsikiutalását, hogy gyorsabban dolgozni kezdhessen. Ugyanezt a biztosítónál is gyakran megtettem, azért, hogy hamar megkapja a pénzét, és dolgozni tudjon. Ma is a három lépésen túli baráti stílust próbálom tartani, hogy olyan vezető lehessek, akit, ha nem is vagyok töltöttkáposzta, mindenki szeressen.

- Mit értettél családcentrikusság alatt?

- Azt, hogy nekem úgy kell szolgáltatást adnom a taxisnak, hogy ő adni tudjon a családjának. Nem tiltok le úgy, mint ahogy engem a City 213-as, mert tudom, hogy a letiltás nemcsak a kollégát bünteti, hanem a gyerekét is. Adott esetben nem tud hazavinni neki egy liter tejet, ha megfosztom a kereseti forrásától.

- A Rádiónál nincs letiltás?

- Van, de csak akkor, ha figyelmeztetés ellenére sem él felnőttként azokkal a jogaival, amik egyben kötelezik is.
Például, ha többszöri felszólítás ellenére sem tesz matricát a kocsijára, és nem hajlandó a mi egyenjelvényünket ingyen reklámozni. Ezenkívül garantáltan letiltunk mindenkit, akiről utaspanasz érkezik. Addig, amíg mindkét fél meghallgatásával kivizsgáljuk az ügyet. Ez egy etikai szabály, de erre az időre magunk miatt is kivonjuk a forgalomból, nehogy többször előforduljon valami, amivel a mi cégünknek rossz hírét kelti.

- Mit jelentett a keresetcentrikusság?


- Azt, hogy fizet egy havi összeget a szolgáltatásért, és nekem kutya kötelességem úgy működtetni a cégemet, hogy a számára a maximális felvehető címet biztosítsuk.
Annyit, hogy ebből kényelmesen megélhessen. Ha valaki nem fizet be, akkor attól még a szolgáltatás műszaki feltételeit és a manuális működtetését változatlanul biztosítanom kell a többiek számára. Úgy kell gazdálkodnom, hogy működhessünk.

- Akkor is, ha egy váratlan ok miatt sok ember nem fizeti be a szolgáltatás árát?

- Mindig működőképesnek kell maradnom. És ezt azért kell így csinálni, hogy soha ne lőhessen vissza egyetlen taxis sem, hogy öregem, én két napig nem hallottam semmi címet és azért nem fizetek.