- Mihez kezdtél, amikor leszereltél?

- Ez érdekes volt, mert ott álltam 1969 novemberében nős emberként, és fogalmam sem volt, mit kellene tennem. Végül elmentem a Sütőipari Vállalathoz, és elvégeztem egy gépkocsivezetői tanfolyamot. Fizettek olyan 2000 forintot arra az időre, majd alá akartak íratni velem néhány évet. Éjszakai áruterítő járaton mentem egy Roburral, de két hónap után kifizettem a tanfolyami díjat, és átmentem a Főtaxihoz. Ettől kezdve kisebb-nagyobb kihagyásokkal, mindig taxiztam, úgyhogy közel húszéves a taxis életem.

- Mire számítottál, amikor így döntöttél?

- Azt láttam, hogy nincs jobb lehetőségem, mert akkor nagyon kérték a papírokat. Égy fiúnak a gimnáziumi végzettség is olyan volt, mint halottnak a csók. És ebből a családi miliőből nem volt jobb választásom. Nem mondom, hogy apám a példaképem, mert egyszerűen csak imádom, mert ő az apám.
De mindenképpen szerettem volna elérni azt a harmonikus családi összetartást, amit ő és anyám a kis hangyaszorgalmukkal megteremtettek. Nem vágytam ebből fényesebbre, vagy magasabbra, mert ebben nőttem fel.
Ismertem a korlátaimat, akkor is, most is. Tudom, hogy a mostaninál lényegesen nagyobb feladatra is képes lennék a jelenlegi tudásommal, agilitásommal, de sosem leszek nagyobb beosztásban, mert a papír hiányzik. Az egyetemet a kisujjamból kirázva végezném el, ha a humán tudásomon kívül más nem kellene hozzá.
Azt vártam, hogy ne legyen olyan küzdelmes, izzadságszagú az életünk, mint amilyet a szüleim éltek. De nem lett az, mert az enyém legalább olyan, ha nem sokkal izzadtság-szagúbb, mint az apámé volt. Amivel elkerülhettem volna, az mindenképpen az egyetem.
De olyan szakmát nem tudtam szerezni, ami ezt az izzadságszagot eloszlatta volna. Bennem ma is az van, hogy egy elektromérnök, vagy egy jogász. Bátran merem mondani, hogy nagyon jó ügyvéd, vagy jogtanácsos lehetne belőlem. Akár úgy is, hogy nincs meg a jogi diplomám. Ha nem a papírt kérnék, hanem azt mondanák, hogy Horváth úr, jöjjön, és a tárgyaláson védje meg ezt az embert a vádakkal szemben. Ha előtte egy hetet, vagy két napot adnának a felkészülésre, akkor a jelenlegi tudásommal és szókincsemmel erre alkalmas lennék.

- Milyennek láttad a Főtaxit, amikor belecsöppentél?

- A kérdés azért rossz, mert abból a székből, ahol most ülök, csak azt mondhatom, hogy alulszervezett, szétfolyó cég volt.
De ezt a mostani tudásom alapján mondom. Akkor azt érzékeltem, hogy személyautót vezetek, annyi pénzem van, amennyit dolgozom. Elérhettem a hét-nyolcezer forint jövedelmet, sok-sok kilométerrel. Csak a napi 10-12 órát kellett tisztességesen és tisztességtelenül összehozni. Váltóm az volt hozzá, de kezdettől fogva kint válthattam.

- Ez általános volt, vagy valami bűvös módon el lehetett érni egy kezdőnek?

- El kellett érni. Apámat nagyon szerették, ő volt a mindenki Pali bácsija. De kellett hozzá egy szerencsétlen közjáték. Egy friss jogosítványú, protekciós főtaxis belement apámba a Thököly út és Hungária körút kereszteződésénél.
Nagyon összetört az autó. Megfordult, és az ottani presszó sarki lépcsőjére feltolta a kolléga kocsija. A gyerek utasa kirepült. Az apám mögött ülő kofa gyomrát átszúrta a lengőbordája, elfertőződött, és meghalt. Apám nyolc napig feküdt kómában, kivették a lépét.
Nem tudott tovább taxizni, ezzel vége lett a vágyamnak, hogy apámmal egy kocsira kerüljek. Az egy csoda dolog lett volna, olyan mint a mozdonyvezető és a fia. De a kocsihoz ragaszkodtam, és a saját pénzemen kihajtottam, hogy a majdnem tropára tört autót rendbehozzák. A többi taxis vezetett rá, hogy csak áldozni kell érte, és megjavítható. Megmondták, hogy szánjak 4000 forintot a lakatosokra, és nekem ez minden pénzt megért. Utána bementem az egységvezetőhöz, mondtam, hogy talpra állítottam az apám JB 03-03-as kocsiját, ehhez a rendszámhoz ragaszkodom, rá szeretnék ülni, még ha apám váltóját öröklöm is. Madár Gábor azt felelte, hogy ez természetes dolog, ülj rá, és vidd az apád autóját.

- Apád ezután el tudott még helyezkedni, vagy nyugdíjas lett?

- Rokkantnyugdíjas lett, de nyugdíjasként azóta is dolgozik, anyagbeszerző a Művelt Nép Könyvterjesztőnél.
A hivatásos jogosítványát megvonták, de úrvezetőivel megbízásos munkát végezhet, és egy Barkas kisteherrel jár. Tesz-vesz, mozog, azt hiszem, ez adja az életerejét.

- Azt mondtad, sok tisztességes és tisztességtelen munka kellett az akkori jövedelemszinted eléréséhez. Mi volt benne a tisztességes?

- Az, hogy nagyon sok kilométert kellett menni, mire ezt a pénzt kitermeltem.
És rögtön mondom, hiszen úgyis kérdeznéd, hogy a tisztességtelen az volt, ahogyan a saját zsebemre termeltem, a többiek példájára. Eléggé könnyen lehetett akkor a régebbi típusú taxiórákat manipulálni. Volt mód a spirál kibillentésére, és úgy nem vitte az órát.
Kicsíptem négy állandó fuvart, ami mindig a saját pénzem volt az állami kocsival, állami benzinnel. Hajnalban egy virágos és egy újságkihordó volt, aki a Krisztina postáról vitte az újságokat. Ezen kívül egy étteremvezetőt hordtam a munkahelyére és haza. A kilométerórám az járt, csak a bekapcsolt taxióra nem számolta a forintot. Ez azt jelentette, hogy a gurulót rontva kerestem zsebre. De egy jó taxis a gurulót meg tudta menteni, mert az tudta, mikor hova kell állni, hogy kell elindulni. Tehát, ha az ember a tervet is nézte, akkor manipulálhatott az órával. A tervről annyit, hogy olyan 60-70 forint lehetett az óraleadó akkoriban.

- Eléggé gyorsan felfedezted a saját zsebre taxizást.

- Fel kellett fedeznem, hiszen a többieknek is ez volt a stílusa, másrészt maga a fizetés, akármennyit is taxizott az ember, nem volt magas. Növelni kellett a pénzt, mert 3 év elteltével már saját lakás után kellett nézni.
A két szoba hal anyámékkal, az egymásba nyíló üvegajtós szobákkal, nem volt ideális.
Elég gyorsan sikerült is lakást szerezni, mert apám megismerkedett egy emberrel, aki a Bem rakparton lakott egy mosókonyhában. Egy hatszor hatos helyiség egy kis teakonyhával, amit 28-30 ezer forintért eladott, és kijelentkezett. Valami rokonához költözött.
Ezt a pénzt a bejelentkezésünk utáni reggelre elitta, amikor odamentünk, ott feküdt egy barátjával részegen, kereste a pénzt, és mondta, hogy egy forintja sem maradt.
Csináltam a szoba hátsó részéből egy fürdőszobát, konvektorral, káddal, WC-vel felszerelve. Sok fiatal házaspárnak jó lenne egy ilyen, bár télen hideg volt. Itt laktunk 1973-tól.

- A Főtaxinál nappalos, vagy éjszakás voltál?

- Mindig éjszakás voltam, és az is akartam lenni. Később már láttam, hogy nemcsak a kofák, a korai munkábajárók jó éjszakai fuvarok, de ez egy újabb történet, mert átmentem a Volán taxihoz. Három év után váltottam, és hatalmas protekcióval sikerült bejutnom.
Apám volt váltója, Csete Lajos üzemegység-igazgató lett a Volán taxinál, és ő vett fel. Kaptam egy használt Zsigulit elsőre, ami jó kezdés volt, mert nagy volt rajta a százalék-visszatérítés. Olyan öreg volt az autó, hogy fújta ki az olajat, meg pöfögött, de hetven százalék megmaradt nekem, és csak harmincat kellett leadni.
Ez a gebines rendszer szabadabb volt, mint a Főtaxis blokkolósdi a napi bélyegzéssel, elszámolással. Untam, hogy a saját időmet ne én osszam be, ha sóhajtani akartam, azt is engedélyeztessem.
Kellett az idő, mert végül is focizgattam. Gondoltam, akkor is tudok keresni, ha én döntöm el, mikor dolgozom, és mikor megyek a magam dolga után.

< vissza