- Ha már szóba hoztad ezt az újságcikket a vállalat és a magántaxi viszonyáról, pontosabban a maszekok előnyösebb piaci helyzetéről, hadd vágjak közbe, mert eljutott hozzám is az írásod.

- Persze, mert egy idő után elég sokan tudták, hogy min dolgozol. Várható volt, hogy a kezedbe nyomja valaki.

- 1989-ben egy vezetőségi ülés előtti napon az Országos Szakmai Tagozat szinte minden vezetőségi tagja feladó nélküli borítékban megkapta ezt a cikket. Aláhúzott részekkel.
Akkor pár szóval reagáltál erre az akcióra, és azt mondtad, komolyan gondoltad, amit akkor írtál. Hozzáfűzted, az akkori helyzetedben annak a vállalatnak az érdekeit kellett képviselned, aminek az alkalmazottja voltál. Amiről nem beszéltél, és ott erről nyilvánvalóan nem is lehetett az, hogy volt-e feltételezésed ennek a postai akciónak a szándékáról és a forrásáról.

- Megfordult a fejemben, de pár nap után túl voltam rajta, nem foglalkoztam vele. Gondoltam, valaki már megint kever, de sem akkor, sem ma nem tudom, hogy ki. Az ott leírtakat ma is vállalom. Akkor az állami cégtől nézve mondtam ki, hogy korlátozni kellene a létszámot a cég érdekében. Ma ugyanezt mondom vezetőként, hogy korlátozni kell a létszámot. Az is biztos, hogy akkor nem ismertem fel, mekkora szerepe lesz a magánvilágnak. Nem úgy nőttem fel, hogy felismerhessem, hiába volt valamikor az apám is maszek. De akkor, mondhatom, komoly ellenérzéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy mi fog bekövetkezni.
Most legfeljebb találgathatok, hogy milyen érdekeket szolgált ez a postázás, mert ez egy kirakós játék. A cél egyértelmű, feltehetően az, hogy kikerüljek ebből a tagozattitkári beosztásból, amit jelenleg betöltők. Mert az öncélú sárszórás, bárki is csinálta, kevés lett volna célnak.
Hogy kinek állhatott érdekében? Nézzük csak! Az állami taxivállalatnak nem állhatott érdekében, mert ugyan ismertek, de ha én nem vagyok, akkor is lenne érdekképviseleti szerve a magánszférának. A politikai szférát nyugodtan kihagyhatom, akkoriban mással volt elfoglalva, és én politikailag nem voltam benne semmiféle erőtérben.
Marad a szűken vett szakma. Lehetett oka személyes ellenszenv. Lehetett az árufuvarozás területéről valaki, mert abban az időben talán nem támogattam kellőképpen ezt az ágat. Lehetett valaki, aki azt hitte, helyettem vele töltik be ezt a munkahelyet. Pár napig rendkívül zavaró volt.
Hát bárki tette, nem érte el a valószínű célját, mert ma is ez a munkaviszonyom. Bár lehet, hogy jobban járok, ha akkor kikerülök belőle, és ma már lehiggadt vállalkozó vagyok, vagy akár taxis. Nem tudom, súgtak többen többfélét. Volt olyan verzió, hogy nőnemű lény fúr, de elképzelhető, hogy azok közül valaki, akikkel ma is együtt dolgozom. Nevezzük nevén a gyereket, a tagozatvezetőségből is lehetett valaki.
Mindenképpen gusztusosabbnak tartottam volna, ha az illető azt mondja, öreg, nem jól csinálod. A mi alkalmazottunk vagy, álljál fel. Felálltam volna. Ha most mondják, most is felállók. Ez nem nyugdíjas állás, tudtam, amikor ide szerződtem.

< vissza