- Az hogy alakult ki, hogy az éjszakában szinte szindikátusszerűen megosztották egymás között a terepeket az államiak és a svarcosok? Például a Moulinnél ritkán tűntek fel a svarcban dolgozók, míg a Duna utca szinte át lett engedve nekik.

- Ha ezalatt a drosztot érted, akkor ezzel vitatkoznék.

- A droszt plusz harminc métert értem, mert egy svarcos sem volt annyira hülye, hogy a telefondobozba parkoljon be.

- Nézd. Az ottani taxiállomás köztudottan egy speciális hajlamú társaság környéke. A homoszexuálisoké. Egyetem presszó és csatolt részei. Egy jóérzésű taxis az éjszakához közeledő időben csak akkor jelent meg ott, ha maga választotta ki az utasát. Én nem egyszer jártam ott, de átengedtem a terepet annak, aki ezt jobban elviseli. Mert a neveltetésem és a hajlamaim ellentmondanak az ilyen kapcsolatoknak.
Még szemtanúja sem szeretek lenni, hát még ajánlatot kapni. Igaz, tolakodó homoszexuálissal nem találkoztam, mert rendkívül kulturált módon próbálkozott, már aki nálam próbálkozott. Azt gondolom, hogy az éjszakában dolgozó kollégák ezt vették figyelembe. Hiába frekventált belváros a Duna utca, kihagyják automatikusan, mert el akarják kerülni az ajánlatoknak még a lehetőségét is. A Moulennál nem találnak ilyet, ott párok, vagy olyan lányok lehetnek, akik kellemesebb utasok a taxiban.

- Velük lett közelebbi ismeretséged?

- Nem, mert rögtön a kezdetben egy olyan élmény ért, ami meghatározta a magatartásomat a lányokkal kapcsolatban. Már a háromnapos oktatás során elmondta valaki, hogy van néhány hely, amit a taxisok nem szeretnek.
Ilyen az Ady-liget, ahova éjféltájban a határőrgyerekek mennek a laktanyába, és onnan nem számíthatnak visszfuvarra. Na, még egyhetes taxis sem voltam, amikor kifogtam. Kiértünk, előttem taxik, utánam taxik. Közel éjfél volt, amikor kiszállt a srác. Indulok vissza, és leintenek az ottani buszmegállóban.
Érdekes, előttem több taxi nem állt meg a lánynak. Én felvettem. Egy cigánylány volt, mondja, hogy Szép Juhász-né lefelé, és valahol Hidegkúton végzünk. Ez annyira periféria, hogy még a környéket is alig ismertem. Mutatta az utat, megérkeztünk, nem egészen 50 forintos órával. Semmi közvilágítás, állunk egy utcában, amiről azt se tudtam, hol van. Mondom, hogy negyvennyolc ötven. Mondja, hogy nem fizet. Á, dehogynem. Ő pedig nem, de amit akarok, azt mindent. Ilyen történeteket már hallottam, átnyúltam előtte, kinyitottam az ajtót és kilöktem a kocsiból. Ötven forint nem ver földhöz. Lekapcsoltam a belső világítást, fel a fényszórót. Hát 8-10 cigánygyerek ott állt körbe az autónál. Ha bármibe kezdek, amit a fantáziádra bízok, akkor ma bizonyára nem beszélgetünk itt.
Vettem egy rükvercet, kimentem az utcából. Valahogy visszataláltam egy útra, ami bevitt a városba. Ez nekem nagy tanulság volt, és megfogadtam, hogy az éjszakában se ilyen, se olyan nővel nem kezdek. így is telt el a teljes taxis életem. Voltak lányok, akiket hurcoltam ide-oda, sokszor is. De nem jártam fel lakásra, és szórakozóhelyre is csak olyanba mentem be, ahol polgáremberként is megfordultam volna.
Később is előfordult néhányszor, hogy ráfizettem, mert akadtak a nyereséges fuvarok mellett olyanok is, ahol nem fizették ki, ami az órában volt. Olyan balhé egyikből sem adódott, hogy ellenőrjelentéseim legyenek. Hiányjegyzékeim se voltak, mert ha ráfizettem, akkor a sajátomból tettem be azt, ami a vállalatnak járt. Betudtam veszteségként, mondván, az ilyen ezzel a mesterséggel jár. Mint ahogy velejárnak a fantasztikusan nagy fuvarok is. Többször előfordult olyan vidékem, hogy rádió helyett egy drosztról telefonáltam a műszakvezető diszpécsernek. Nem akartam, hogy a kollégák belehallgassanak, amikor például egy sopronkőhidai szabadulóért kellett mennem az apjával. Kinek mi köze hozzá, hogy éppen beleestem a jóba. Fölösleges irigységet kelt, megjegyzéseknek van kitéve miatta az ember.

- A csoportvezetőséged 1980-ra esett. Akkor már közel jártunk a maszektaxizás legalizálásához. Te érezted, vagy voltak a számodra látható előjelei annak, hogy efelé haladunk?

- Itt visszanyúlnék, hogy a történet teljes legyen. Én eléggé megfáradtam a taxizásban. És társadalmi tisztségviselőként a szakszervezetnek elképzelései voltak velem. Beiskoláztak egy titkárképzőre. De közben már elvégeztem egy kétéves rendészeti és tűzvédelmi iskolát. Az egyes üzemigazgatóság a Ciklopból átköltözött a Ciprus utcába, és ott lettem előadó a szociális- és üzembiztonsági csoportnál. Másodban még taxiztam, de várományosa voltam a csoportvezetői állásnak, mert ott éppen nyugdíjba készült a főnök. Voltak további káderelképzelések is, nem tudom mennyire megalapozottak, mert az egész vállalat szintjén is rebesgettek valamit egy ilyen beosztásról. Mindenesetre lelkesen csináltam ezt a munkát egy évig. Közben jártam a titkárira, és tagja maradtam a közgazdasági bizottságnak. Szóval sok mindent csináltam. És emellett megírtam a taxis újságban a véleményemet arról, hogy mit kellene tennie a vállalat vezetésének, hogy elkerülhető legyen a magántaxizás térhódítása.
A mai eszemmel is állíthatom, hogy nem írtam semmi gusztustalant a magántaxiról, csak azt, amit mindenki tudott. A vállalatvezetés elzárkózott a reformjavaslatainktól, és emiatt az igazi taxisok nagy része megindult a maszek taxizás felé.
Én nagy dilemmában voltam. Volt velem egy káderelképzelésük, és én is szorgalmaztam, hogy ne taxisként fejezzem be az életemet. Másrészt ott voltak a gyerekeim, és legalább az egyiknek lakást szerettem volna. Éz az akkori jövedelmekből sem taxisként, sem alkalmazottként nem látszott elérhetőnek. És ott volt a házbeli példa, ahol a taxis családfő a háború előtt Ungváron maszektaxis volt. Hallottam egyet s mást a maszektaxi világáról, és végül arra jutottam, hogy ha nem teszem meg, akkor olyan ember vagyok, aki nem próbál meg mindent a gyermekeiért. Egyik pillanatról a másikra jeleztem a vállalatnak, hogy otthagyom. Sikerült a Trabantjaim után 1982-ben egy használt Ladát venni, családi kapcsolatok révén pár nap alatt hozattam nyugatról egy Argó taxiórát. Ezzel kezdtem taxizni. Sok orrot kaptam ezért a párttól, a szakszervezettől, a vállalat vezetésétől, de végül is belátták, hogy a célomat az ő segítségükkel nem lehet megvalósítani

< vissza