- Tulajdonképpen, na ezt lekopogom, mert babonás va­gyok, én választok. Ha kapcsolatteremtésnek vesszük a flörtöt is, ami soha nem lesz egy kézfogásnál több, akkor azt mondhatom, hogy a bestia játszott bennem, és mindig nagyon szerettem játszani. De mindig meg tudtam óvni magamat, hogy megmaradjanak a játék határai. Néha csak azért, hogy egy társaságban bizonyítsam, nem kell olyan nagyképűnek lennie egy-egy férfinak, hogy na ő aztán... Az ilyen bele lett ültetve a hintába, és amikor már benne ült, akkor az orrára koppintottam, hogy nemcsak te vagy ám férfi. Ez soha nem sülhetett el visszafelé, ami a horoszkó­pomból adódik, hiszen az oroszlán szeret játszani. Persze voltam én ilyenből kifolyólag cinikus, meg vérengző vadál­lat. De azért nem szoktam ígérni, hogy ne legyen mit nem betartani. Végül is mindenki veszíthet, a beképzelt férfiak is.

- Nem. A válásom után készülődött egy nagyobb át­szervezés, és anélkül, hogy tapasztalatom lett volna róla, azt éreztem, itt nem az alkalmatlanok hullanak ki. Azok, akiket a káderpolitikának hívott összefonódások, szim­pátiák, kézfogások benntartanak a kosárban, kiszorítják a többieket. Elmentem bérelszámolónak, ami egy rabszol­gamunka. Mert még az államközi egyezményeknél is le­het határidőt módosítani, de a bérelszámolásban nem. Ugyanis a melós, ha nem kap fizetést, akkor bejön, és rád borítja az íróasztalt.
Közben nagyot változott az életem. Összeakadtam egy gyerekkori pajtásommal, ha így nevezhetek egy négy évvel idősebb fiút, akivel együtt jártunk tánciskolába, egy iskolá­ban érettségiztünk, másfél buszmegállóra lakott. Időköz­ben állatorvos lett. Ő volt az az életemben, akinek a szak­máját jobban szerettem, mint őt, és rajtaütésszerűén hozzá­mentem. Annyira, hogy felhívtam az anyámat hétfőn, hogy mit csinálsz csütörtökön, mert akkor lesz az esküvőm. Fel­nőtt emberek voltunk, a házassági tanácsadáson megkér­deztük az orvost, tudunk-e segíteni neki. Van-e olyan kér­dés az életében, ami nem egészen világos, mert mi nagyon szívesen állunk rendelkezésére.
Az anyósomék örültek is, meg nem is. Örültek, hogy vég­re valaki beköti a fiúk fejét, ráadásul egy profi háziasszony. Nem örültek annak, hogy nincs diplomám, mert annyira sznobok voltak a lelkeim, hogy csak azt vették emberszám­ba, akinek volt. Anyósom elvárta volna, hogy doktor úrként emlegessem, mire mondtam, ahhoz a légypiszokhoz nincs sok közöm, ami a neve előtt van, arra én csak telekkönyvezve vagyok. Borogatta egy darabig a migrénjét, hogy az ő diplomás fiáról így beszélek.

- A Batthyány és a Várfok utca sarkán, tehát nem kerül­tem messzire. Volt vidéki állása is, meg itt Pesten egy tiszti­orvosi. Szarvasmarha és élelmiszer higiénikus szakvizsgái voltak. Itt csak turkálhatott a döglött húsokban. Vidéken meg nagyobb volt a szakmai lehetőség. Otthagytam a bér­elszámolást, és felcserként dolgoztam mellette. Mindent el­fogadtam, amit mondott, és meg is csináltam, mert a felkészültségében nem kételkedhettem. Kitanultam egy csomó tisztiorvosi trükköt, bármikor be tudnék csukatni egy bol­tot, vagy egy vendéglőt. Amit nehezen szoktam meg, az az volt, hogy a gyógyítás során elkerülhetetlenül fájdalmat is kellett okozni az állatoknak. De a józanész rávitt, hogy ez szükségszerű, bár nem az én világom. Ennek ellenére sem sikerült a közös szakmai életünk.
Egyetlen oka volt, elkezdett keményen inni. A gyerekko­romat az apám elitta, én absztinens vagyok. De nem va­gyok hajlandó egy felnőttet megpróbálni leszoktatni az ivásról. Kétszer mondtam neki, hogy abbahagyod. Nem. Mivel nem voltam vakon szerelmes, mondtam, hogy a szakmáját szerettem, nem éreztem annyi erőt, hogy ezt az egy hülyeségét elnézzem. Ugyanúgy váltam el, mint ahogy összeházasodtunk. Harag nélkül, sőt annyira én vagyok a számára a „nő", hogy a mai napig újra el akar venni. De normális ember nem megy vissza oda, ahol már rosszul érezte magát. Az ital tönkretette a gyerekkoromat, a felnőtt­koromat nem fogja.

- Nagy kérdés, mert papíron sokáig házasok marad­tunk. Talán huszonhét éves voltam. Az biztos, hogy már kü­lön éltünk, amikor elmentem másodállásba taxizni. Úrveze­tői jogosítványom volt, meg mázlim, hogy nem vették észre a Főtaxinál. De amikor belekóstoltam, és rájöttem, hogy fő­állásban ezt a játékot akarom játszani, akkor megcsináltam a szakmásítót. Mielőtt a taxihoz mentem, volt egy anyagkönyvelői állásom egy szövetkezetnél, és mellette pénzol­vasó voltam a Postánál. De ezeket csak azért vállaltam, mert a háztartásbeliségem megszűnt a különéléssel, és az anyósom azzal fenyegetett, hogy feljelent, közveszélyes munkakerülőt csinál belőlem. Hát ne jelentsen fel!
De mi­helyt lejárt a szövetkezetnél a szerződésem, azonnal főállá­sú lettem a taxinál.

 

• TAXISKÖNYV
• Misibácsi meséi
• Mesél a pesti taxi
• Taxisblokád