- Azt mondod, kisiparos. A munkátok alapján az vagy valójában?

- Nem hiszem, hogy ennek a szónak köze lenne a tevékenységünkhöz. Valami nevet kellett adni. Még ha azt mondanánk, hogy szolgáltatóipar, de azt sem hiszem.

- Akkor miért éppen a KIOSZ?

- Ezt nem mi találtuk ki, hanem azok, akik önmagát a KIOSZ-t. Mert a mi munkánknak más iparosokhoz nincs semmi köze. Esetleg, ha valamelyikünk csinál valami rosszat, és egy utas fel akarja jelenteni, ami nálunk igen nagy divat, hiszen, ha rosszul áll a szeme, akkor rohan feljelenteni. Még ott tartunk, amikor az ötvenes években nagyon hozzászoktattak bennünket. És ezért van a KIOSZ.

- Várj csak! A KIOSZ és közted ott vannak több lépcsőben a szervezeti felépítés területi szintű egységei. A kerületi alapszervezet, a KIOSZ Budapesti Titkársága és a szakmai szerveződés is, a KIOSZ fuvarozótagozata. Ezek valamelyike nem vált a ti valódi szervezetetekké?

- Én egy kalap alá vettem az egészet.

- Ezért kérdezem ennyire szétbontva.

- Nem szelektálom.

- Éppen ez a gondom. Hátha van közöttük olyan, ami tényleg a saját szervezetetek.

- Nincs, és megmondom, hogy miért. Én a kerületünkben a fegyelmi bizottságban vagyok, tehát a KIOSZ alapszervezetet ismerem. De ki fogok onnan is válni, mert nincs időm rá, és értelmét se látom. Tudniillik, és ez nemcsak a mi kerületünkben, hanem mindenhol így van, a taxizást még mindig teljesen új dolognak kezelik, és nem veszik tudomásul, hogy semmiképp sem csapható a többi kisiparoshoz.
Ezeken az értekezleteken a napirendek hosszú sora után marad három perc a taxizásra. Arra, hogy 12 utaspanasz volt, ebből 2 jogos, a harmadik kivizsgálása még tart. Azért, hogy ezt megtudjam, menjek el egy olyan vitára, ami délután 3-kor kezdődik és este 10-kor is tart. Ha egy irodában fix fizetésért ülnék, és mindegy lenne, mivel töltöm el az időmet, akkor elmennék.
Nem azért nem fogok elmenni, mert nem érdekel, hanem azért, mert akkor én nem keresek. Nem fogom délután kettőkor abbahagyni a munkát, hogy megtudjam, fáj-e még a Józsi bácsi lába, vagy már elmúlt. És negyven-ötven embert összecsődítenek, kiveszik őket a munkából. Csak ennyi a KIOSZ. Talán a fodrász, a lakatos is hasonló cipőben jár, mint mi. De neki a KIOSZ adhat kölcsönt, beszerezhetnek munkaeszközöket, gépeket, alkatrészeket külföldről kedvezményesen. Én nem. Sem alkatrészt, sem gépet, mert azt mondják, mi van, ha megveszem kedvezményesen vagy vámmentesen a kocsit külföldről, és utána visszaadom az ipart?

- De van a KIOSZ-nak egy négyszázas kerete a Merkúrnál, amiből ennyi kolléga soron kívül vásárolhat 1989-ben kocsit.

- Azt ne mondja nekem senki, hogy úgy van rendjén, ha azokat a kocsitípusokat, amelyek a kutyának se kellenek, eladják nekem 10 százalék soronkívüliségi felárral. Daciát és Wartburgot lehet így venni, azokat, amik a legótvarosabbak. Ráadásul, ha civilként bemész az OTP-be és befizetsz, szinte hónapok alatt megkapod ezeket. Én meg mint kisiparos, pár hónap gyorsításért 10 százalék felárat fizethetek.
Nevetséges. Akkor mondanám, hogy ez valóban segítség, ha azokon segítene, akik úgy gondolják: nekik Lada kellene taxizni. De erre azt mondják, hogy ők nem képesek elintézni, nem jön össze. Akkor minek vannak. Amit elintéznek, azt én is meg tudom oldani. Akkor kell egy érdekvédelmi szerv, ha olyan dolgokat tud elintézni, amit egyedül nem vagyok képes.

- Most viszont külföldről készülsz kocsit behozni.

- Igen, egy teljesen véletlenül alakult dolog kapcsán. Tavaly nyáron volt egy ügyfelem, egy kinti üzletember, akiről kiderült, hogy sokszor jön Magyarországra, és ahogyan elmondta, reprezentánsabb emberekkel tárgyal. És nem szereti, hogy miközben a Hiltonban vagy a Fórumban tud megszállni, mert az anyagi helyzete miatt megteheti, addig a sokkal korábban megrendelt XX-es kocsi sokszor csak Lada kombira sikerül. Abba beültetni az üzleti partnereit, vagy ha nincs sofőrös kocsi, akkor magának vezetni a Zsigát, eléggé snassz dolog. És elmondta, hogy neki kellene egy állandó ember, aki mindig a rendelkezésére áll, amikor ide jön. De ehhez csak nyugati kocsival rendelkező taxis jöhet számításba. Mondtam, hogy erre nekem sajnos nincs lehetőségem. Erre tett egy olyan ajánlatot, hogy ő megelőlegezi nekem a pénzt. Azzal a feltétellel, hogy bizonyos korláton belül megvehetem azt a kocsit, amit én akarok, és ennek fejében a rendelkezésére állok.
Tehát előre megtelefonálja vagy megtáviratozza, hogy mikor érkezik, és ha megjött, csak az üzemanyagot fizeti, amíg neki használom a kocsit. Ez lehet egy-egy nap, vagy egy teljes hónap, nem tudja előre megmondani. Ez az igénybevétel körülbelül az idei évre vonatkozik, utána ugyanúgy fizeti a tarifát, mint akárki, aki beül hozzám, De ha itt van, akkor másnak nem dolgozhatok, hogy azalatt bármikor a rendelkezésére állhassak.

- Így ledolgoznád nála azt a pénzt, amit erre a célra ad?

- Valahogy ilyenformán, csak még a típus nincs eldöntve, mert nem tudom, mennyit szán erre. Eddig átutalt BC-számlára 2700 márkát. Voltam kint Ausztriában erről tárgyalni vele. Nagy szerencsém volt, mert egy magyar származású holland üzletember, akinek itt Ausztriában is van üzleti kapcsolata, tehát közelben is lehet vele tárgyalni.
Azt ígérte, hogy körülbelül 10 000 márkára fogja kiegészíteni ezt a pénzt, ha több kell, szerezzek még hozzá. Hát esetleg a család valutakeretét használhatnám, ami azt jelenti, hogy három évig nincs valutám. Pedig kellene, mert közölte, hogy időben szól, ha Magyarországról máshova is el kell mennünk, hogy a vízumot elintézhessem. Ilyenkor minden költség az övé, de ha kiviszem külföldre, akár csak három napra is, istentelenül rossz dolog üres zsebbel szaladgálni.
Azt én is, ő is természetesnek tartjuk, hogy amikor meglesz a kocsi - csak annyit kötött ki, hogy ne legyen öreg és kicsi -, akkor nem csak az ott-tartózkodásakor fogom használni. Tehát nem úgy dolgozom, hogy amikor megjön, akkor átülök az enyémből az újba, járok vele, amíg itt lesz, és ha elmegy, a fészer alatt csicsikál, várva a következő ideérkezésére. Akkor nem kifizetődő. Hasznom csak akkor lesz belőle, ha egészében azzal taxizok. Ha már egyszer hozzájutok a segítségével, mert ebből a munkából egyébként nem tudnám megvenni. Pontosabban megvehetnem, de huszonnégy órából huszonnégyet kellene érte dolgozni, és ehhez semmi kedvem nincs. Tehát ez a kocsi egy nagy forduló, mert nem mindegy, hogy milyen kocsiba ül be az ember.

- Dolgozni is másképpen tudsz vele?

- Hát persze. Éppen most kérdezte a fiam, hogy minek nekem ez az autó. Ő fotós, hát mondom neki, hogy miért nem jó neked egy Pajtás gép. Te is jól tudod, hogy mi a különbség egy Pajtás, meg egy Nikon között - ő azzal dolgozik -, bár mindkettő azt a célt szolgálja, hogy fényképet készíthess vele. Azt felelte, hogy hiába lesz jó autóm, akkor sem ülnek bele többen. Szerintem ez se biztos, de az biztos, hogy olyan fuvarokhoz juthatok hozzá, amihez a Daciával nem lehet. És, ha egy ilyen nagy lehetőségem van, akkor miért szalasszam el?

< vissza