- Mihez tudtál kezdeni?

- Egy rövid ideig sok mindennel foglalkoztam '68 táján, többek között az Autóker gazdasági igazgatójának a személyi titkára lettem. Ez vitorlás-ismeretség volt, és a dolgom az volt, hogy vitorláztam. Május közepén levonultam, rendbe hoztam a hajót, és a cég kuncsaftjait vagy a főnökeim magánbarátait elvittem vitorlázni. Vagy kaptam érte valamit, vagy nem. Mit mondjak, megdöbbentett, hogy a miniszteriális embereknek szokásuk volt ilyenkor pár száz forintot a legény zsebébe dugni. Meglepett engem, aki előtte borravalóért dolgoztam. Hét közben ez volt a munka, hét végén pedig részt vettem a versenyeken. A versenyzést elég sokáig csináltam, sőt egy későbbi munkám miatt még a TF vitorlás- és síedzői szakát is elvégeztem egy kétéves balkezes egyetemen, ami végül is olyan diploma, mint a Marxizmus-Leninizmus Egyetemé. De, kissé előreszaladva, akkor rám szóltak, hogy az állásomhoz ez a papír kell. Megkapták. Bár akkor már nem versenyeztem. A Sparinak ma is klubtagja vagyok, korábban meg az eredményességig elmentem. Ha valamelyik haverom megkérdezi, akarsz-e versenyre jönni, akkor esetleg ma is beülök valamelyik hajóba. De rendszeresen olyan iszonyatos időt vesz igénybe, amit már nem vállalok. Ha összeszámolom, akkor márciustól kéthetente van verseny szeptember végéig, talán októberben is. A szövetség kissé elgaloppírozta magát azzal, hogy a jég lemenetelétől számított két héten belül versenyt kell rendezni. Ehhez gladiátorszellem kell.

- Rideg pásztortartásban versenyeztetnek?

- Teljesen. Elhiszem, hogy attól válik sporttá, ha a kesztyűm hozzáfagy a kötélhez, de álljon meg a menet, mert szeretnék utána pár évet élni is. Minden sportban ezt látom. Futballmeccset sem engednék havon játszani. Kitenyésztünk ilyen versenylovakat 2-3-5 millió értékben, és ezeket a palikat kizavarjuk a hóba, mínusz 8 fokban játszani. Ha szerencséje van, akkor két hónap múlva csak a lábára nem tud ráállni az ízületi gyulladástól. Olyan, mintha direkt eltörném a sportlovak lábát.

- Szezonon kívül mit csináltál az Autókernél?

- Személyi titkár csak pro forma voltam, a titkárságon voltam adminisztrátor, legalábbis télen. Még azt se kérték tőlem, hogy álljak arrébb. Ezt nem tudtam csinálni, és mivel ilyenkor készültek a mérlegek, szóltam, hogy adjatok egy számológépet, meg táblázatokat, és elkészítem amit tudok. Olyan közgazdasági légkörbe kerültem, hogy még a közgázra is jelentkeztem. A 18 pontommal még a nappalira is felvettek volna. Négy félévet csináltam a levelezőn, amikor kifogytam az ismétlővizsgákból. Annyit azért megtanultam, hogy amikor a nejem a főiskolán statisztikát tanult, felvilágosíthassam, hogy is néz ki az. Amikor kibuktam az egyetemről, akkor azt mondtam, ez a munka nem nekem való. Elmentem az Interaghoz, pontosabban benzinkutasnak a Shellhez. Ide újból protekció kellett. Megvolt, illetve lett. Kellemes foglalatosság volt.

- Ott is árulták a kutashelyeket?

- Nem, kizárólag protekció kellett. Nem is lett volna tisztességes, mert míg az AFOR-nál a jeggyel akár napi 3 ezer forintokat is haza lehetett vinni, addig itt csak a borravaló volt, legfeljebb néminemű kis füstöt lehetett hozzákalkulálni.

- Merre kerültél?
Pesten, a környéken vagy vidéken lett helyed?

- Itt kezdődött a Balatonhoz való visszatérés. Nyáron mindig gond volt a szántódi kúttal, mert a szállásprobléma miatt nem volt ember. Vadidegent az utcáról nem volt célszerű felvenni, helybelit csak a nyárra szóló szerződéssel, ez meg senkinek nem tetszett. Valami miatt ott ragad, nem lehet kirakni, pedig télen egymással fogócskáznak a kutasok. Nekem nem kellett szállás, boldogan mentem oda nyárra. Előtte Pesten a Mészáros utcában a mosón dolgoztam három hónapot, ahol a legnagyobb idegenforgalmi töltőállomás volt abban az időben. Tudod, amikor az az irdatlan sok olasz járt ide. Minket rettenetesen irritált, hogy a lányok fél pár harisnyákért mennek el. Az egyik olasz marhakereskedővel autót cseréltem, mert őt zavarta, hogy nem járhat nyugodtan a dolga után, én meg az olasz rendszámú autójával csajozhattam. Biztos, hogy szegény édesanyám sokat csuklott, mert úgy büntettük meg a lányokat, hogy a 10-15 szavas olasz szókincsünkkel feljutottunk a János-hegy tájára, és ott megszólaltunk magyarul.
Jött a felháborodás, meg hogy szemetek vagyunk. A stílusuk tökéletes volt, az intelligenciájuk annál alacsonyabb, így nem biztos, hogy érezték, ez büntetés volt. Mindenesetre ajtó ki, na ki lehet szállni. Befejeztük. De szívem szerint a térdemre fektettem volna valamelyiket, hogy jól elfenekeljem.
Kutasként pedig élveztem a 12-24 órás beosztást. Megcsináltam, hogy leugrottam Szegedre a pótanyámhoz húslevest enni. A nyárból csak az volt a rossz, hogy akkor kevés szabad időm maradt, kezdés előtt hajnalban fürödhettem, vagy éjjel láthattam a vizet. Éjjel a helybeliek szerettek dolgozni, mert Pesttel ellentétben akkor volt nagyobb a forgalom. És ideiglenesen ott dolgozóként illett ehhez alkalmazkodnom, így is megérte, mert egy nappalos műszakban, még a januári holtszezonban is, meg kellett keresni az 1000 forintot. Az 1055 forint fizetéshez, a műszakszám alapján illett olyan tizennégyet összehozni, és a hetvenes évek elején havi tizenötezret nettó zsebre tenni. Nem volt egy utolsó jövedelem.

- Az Interag belső struktúrájában is olyan erős volt az ellenőrzés, mint az ÁFOR-nál?

- Nem, mert itt nem volt visszavásárlási lehetőség. Legfeljebb némi olajjal lehetett cirkuszolni, ha egy Ikaruszos visszahozott egy karton olajat, ami viszont nem tétel, nem érte meg. A két és fél éves kutasságom alatt mindössze egy ellenőrzésbe kerültem bele. Azzal vége is lett a kutas jövőmnek. Tavasz volt, készülni kellett a Balatonra, és javítani kellett egy csónakmotoromat. A Bécsi úti kútnál bent buheráltam a szervizvezető engedélyével a műhelyben a kora délután. Végeztem, és leraktam az ügyfélváróban a sarokba. Hozzá kell tennem, hogy fregoliként kerültem oda, ami gyakran úgy ment, hogy leadtam az egyik kútnál a műszakot, átstartoltam a másikba, es folytattam a napot. Még a délután során kiömlött a váróban valami adalékféle, és egy ronda nagy folt maradt utána. Éjfél után a Bojtár utcai szerviz délutáni ellenőrzését követve beállított az Interszerviz főnöke, aki aznap óriási lebuktatást produkált. Felnyittatták az öltözőszekrényeket, és milliós értékű BMW alkatrészek kerültek elő.
Szép kis balhé volt, és gondolta, ha már visszafelé tartunk, megnézzük a Bécsi utat egy óra magasságában. Ahogy bekanyarodott, már csak arra maradt időm, hogy beüvöltsek az alvó kollégámnak, ébredj, itt a Bartha. Addigra bejött a váróba, ahol itt a motor, ott a folt. Úgy asszociált, hogy ezeknek közük van egymáshoz. Mi ez? Egy csónakmotor. Kié? Az enyém. Miért van itt? Délután szereltem, és még nem raktam vissza az autómba. De ez fel volt spannolva a délutáni fogásától, és csak mondta, míg meg nem jegyeztem, mit akar a Bartha elvtárs. Ha órás lennék nem történne semmi, mert a zsebemben lenne, amit bent javítottam.
Csak arról feledkeztem meg, hogy ennek Van egy órás rokona, aki kutas volt. Neki rögtön eszébe jutott. A következő műszakom kezdetén közölték, hogy talán bemehetnék a központba, ahol a személyzeti vezető barátom figyelmeztetett. Mondjál fel, mert jobban jársz. Hagyd a fenébe. Értelmes ember volt, nem is értettem, miért személyzetis, hallgattam a tanácsára. Jól is jártam, mert később kipattant az óra-visszapörgetési cirkusz. Jó hogy a Bécsi úton a szervizvezető vitte el a balhét és a kútkezelőknek nem lett bajuk, de a kabátlopási mese szerint valószínűleg megbélyegzett lennék én is. Arról nem is beszélve, hogy ezt az órás trükköt én is ismertem.

- Jó, a számlálót vissza lehet zavarni, ha a karbantartó, meg a szervizfőnök is benne van a buliban. De az átvett árut is mérik, mielőtt kihozzák
Ezt hogyan lehetett megjátszani?

- Télen minden kút pluszos, nyáron meg mínuszos a hőtágulás miatt. Ha mérőléccel mérek, az mindig más és más. Ráadásul a 28 ezer literes tartálykocsi, ha jól megszámítják, lehet 30 ezres is, de elmegy 27 ezerrel is. Időnként átmegy a hídmérlegen, de átlagban 28 ezernek veszik, méretlenül. Legalább plusz-mínusz ezer liter máig sincs megoldva.

< vissza