- Mitől volt nehéz bekerülni?

- Egy klikkbe sosem egyszerű. Azt mondanám, hogy ott csak kihalásos alapon, mert annyi fuvar nem volt, hogy több száz ember beleférjen. A portás nem is adott fuvart, csak ismerősnek, akinél nyilvánvaló, hogy a fuvarért ő is kap valamit. Egyszer kapott az utastól, hogy gyorsan szerzett taxit, egyszer tőlem a fuvarért. Jól jártam én is, ő is.
Ráadásul biztos lehetett abban, hogy nem bukik meg, mert én nem fogom elárulni. Szóval ez kéz kezet mos dolog volt.
És a zsiványbecsület szerint becsületesek is voltunk. A pincér is, meg a portás is tudták, hogy nem vágom át őket. Számíthattak arra, hogy amikor olyan az utas, hogy pénze van, akkor odaviszem, és nem más helyre. Azért oda, mert abból a portásnak is lesz haszna, de a pincérnek, a szakácsnak, meg a többinek is. Én vittem éjjel nekik a vendéget, hajnalban nekem adta az elmenő fuvart. És vigyáztunk, hogy pénztelen cigányt soha ne vigyünk oda, csak aki, megítélésünk szerint, ki tudta fizetni a cechét. Az ilyenek rendes borravalót is adnak. Aztán belepottyantam abba, hogy volt két luvnyám, akit fuvaroztam. Szinte minden éjjel utasom lett ez a két lány.

- Hogy jöttél össze velük?

- Rendelésre mentem valami szórakozóhelyre, és ott szálltak be hozzám. Tudod az ilyeneknek mindnek volt állandó taxisuk. Biztonságot jelentett nekik, mert az állandóság miatt úgy érezték, hogy ketten vagyunk, míg a kuncsaft egyedül. A másik pedig az, hogy nem kellett autóról gondoskodnia, amikor menni kellett, mert kéznél volt. És flancból is megengedték maguknak, mert ha egy vállalatigazgató nincs kocsivezető nélkül, akkor az sem lehet, hogy egy jól menő csajnak ne legyen állandó taxisa. Mert tudod, valahogy hierarchiában voltak, és ez rangot jelentett.
Na, beültek, és indulás után megkérdezték, nincs e kedvem állandóra dolgozni nekik. Mert az állandójuk abbahagyta a taxizást, vagy talán disszidált. Valami ilyesmit mondtak, ha jól emlékszem. Erről csak hallomásom volt eddig, mert tudtam, hogy van ilyen, de hogy hogyan megy, arról mindenki néma csenben volt. Volt ismerős srác, akiről tudtam, hogy lányok állandósa, kérdeztem is, de soha egy szót sem mondott.

- Az első út közben mondták, hogy itt miről van szó, vagy a helyzetből úgyis fel kellett ismerned?

- Amikor megkérdezték, akkor csak annyit mondtak, hogy így nem kell telefonon hívni a kocsit és várni. Mert megbeszéljük, hogy másnapra hova és mikor menjek, és akkor ők arra számítanak. Kérdeztem, mi van, ha előtte a világ másik végén vagyok. Erre mondták, hogy az teljesen mindegy. Például, ha 11-re kell értük mennem, és félkor úgy
látom, hogy ez az idő kell az odaéréshez, akkor bárhol vagyok, szépen lecsapom az órát, és indulok értük. Amikor elmondták, hogy így kell, szóltam, akkora számla lesz így... Közbeszóltak, hogy ezzel én ne törődjek. Később megértettem, mert a számla a kuncsaftot terhelte, nem őket. Néha fizettek, de inkább mindent a kuncsaftra hárítottak. Volt, hogy megmondták neki, 200 van az órában és 100 a taxisé. Egy ilyen fuvaron annyit lehetett keresni, hogy egy jó erős fél nappal felért. Gondold el, a hetvenes években egyetlen fuvarom se volt velük, ahol az órán kívül legalább egy százasom nem maradt. A vállalat felé is jó volt, mert akkor 600-700 forint volt egy tizenkét órás terv, tehát az óraleadó ennyire jött össze egy műszak alatt.

- Állandó kéglijük volt, vagy változó helyekre vitték a kuncsaftjaikat?

- Három lakásuk is volt, ezeket váltogatták. Ez is a biztonsághoz tartozott, mint ahogy az állandó taxis is. Ha ismeretlen gépésszel megy el, és gyakran mással, akkor egyre többen tudják a címeket. Soha nem tudhatják, melyik taxisnak jut eszébe kipakolni. így viszont ezt a három lakást csak mi tudtuk, és biztosak lehettek, hogy meg vagyok fizetve, és nem beszélek. Nem is dumáltam, mert nem volt érdekem. A kollégáknak sem beszéltem, ugyanúgy, mint ahogy annak idején én se tudtam meg semmit tőlük.
Később, amikor telefonjuk lett, akkor tudtam a számot, és néha abban maradtunk, hogy hívjam fel őket. Ilyenkor napközben is cipeltem őket. Volt, hogy gyere, igyál egy kávét. Nem, kösz. így soha, egyik lakáson sem jártam. Annyira nem érdekelt az életük, és ráadásul egyszer előfordult, hogy valamire rákérdeztem, mire rögtön leállítottak. Hát akkor már ne próbáljon a fuvaron túl is bizalmasabb lenni. Meg annak már több a veszélye. Jobb volt megtartani azt a távolságot, hogy az én dolgom az, hogy elvigyem őket. Végül is mindig az dirigál, akinél a pénz van. Es nem szerettem volna elveszíteni ezt a stabil bevételt. így egyszerű maradt a kapcsolat, jobban megtartható. Egyébként ezt végiggondoltam már előttük is, és most lehet, hogy csúnyán fejezem ki magam, de soha nem lettem volna képes egy ilyen nővel elmenni. Nem arról van szó, hogy nem néztem nőnek őket, hanem arról, hogy megértem ezt a világot, de nem osztom a nézeteit.
Engem csak addig érdekeltek, amíg beültek, elmentünk a Körszállóból a lakásra, kifizették a fuvart és kész.

- A Budapestbe bejártál, vagy mindig kint találkoztatok?

- Egyszer akartam bemenni. Vártam rájuk, és minden hátsó gondolat nélkül elindultam befelé, hogy igyák valamit, amíg elindulunk. De ez az, mondták, amit nem lehet.
Ha mi itt vagyunk, akkor te ne gyere be. És aztán, mielőtt meglett a Körszállóban a nagy valutás lebukás, kiszálltak a boltból, és ki is mentek az országból. Nem voltak kezdők, és elég jó hátterük volt, hogy tudhassák, mikor kell zárórát csinálni. Egyébként olyan reprezentatívak voltak, hogy ha az utcán ilyet látok, csak kézit csókolomot köszönök nekik.
De meg is volt a betevő falatjuk.
Biztosan lehetett volna nagyobb pénzeket is keresni körülöttük, de attól már féltem. Tudtam, hogy nagyon kemény pénzekért dolgoznak és főleg valutáért. De erről már nem is akartam konkrétumokat tudni, mert ezt ismerni is már régen rossz. Inkább kevesebb legyen, de tisztább a dolog. Ezt pedig annak tartottam, mert kifelé úgy tűnt, hogy csak fuvarozok. Ha bárki rákérdez, mit keresek itt, akkor utasra várok. Addig, ameddig az utas akarja, övé a kocsi. Hogy hol van és mit csinál, ez nem az én dolgom. De igazából így is gondoltam, mert láttam, hogyan jártak azok a taxisok, akik jobban belementek. Adták, vették a valutát, segítettek üzletet szerezni. Előbb-utóbb megzuhantak. Vagy bevisznek az erdőbe, vagy én hajtom bele magam. És nagyobb bennem a majré, mint a vagányság. A legnagyobb merészségem addig terjedt, hogy a Főtaxi kocsiján túl a saját autómat is hajtottam svarcban.

< vissza