- Mitől változott a jövedelmed a főállásodban?

- Egy ideig változatlanul terepi mérésekkel foglalkoztam, de 1978-ban kaptunk egy speciális kanadai műszert, és a használatára egy külön csoportot szerveztek, ahol csoportvezető-helyettes lettem. A feladatom abból állt, hogy a terepi észleléssel foglalkozó feneke alá betegyem a feltételeket. Gondolok itt jó gépkocsira, kellő térképre, elegendő segédmunkásra, szálláslehetőségre. És a geofizikus mérnök csoportvezetőm helyett sok adminisztrációt intéztem, hogy elméleti dolgokkal is foglalkozhasson.

- Ez az új helyzet mennyire volt vonzó a számodra?

- Tíz év terepi munka után némi kiemelkedést jelentett a tömegből. De volt hátulütője is. Egyrészt lejátszódott a rablóból pandúr esete. Eddig úgy alakítottam a munkámat, hogy minél több szabad időm és minél több nyereségem legyen. Most arra kellett felügyelnem, hogy a kollégáim ne vigyék túlzásba ezeket. Tehát a munkaidőt ne mellékes dolgokkal, sporttal, szórakozással töltsék el, és ne manipuláljanak a benzinpénzzel. Ezért csak addig volt kellemes a munkakör, amíg rá nem jöttem, hogy félig-meddig árulónak tekintenek a korábbi észlelőtársaim. Másrészt mézesmadzagként azt ígérték, hogy megmarad a kocsihasználat, amiről elmondtam, hogy a legnagyobb spórolási lehetőséget jelentette az üzemanyag miatt. De ettől végül is elestem.
Es hiába adtak komoly fizetésemeléseket, ezzel nem lehetett behozni azt, amit egy kéthetes terepi mérésen megkerestem korábban.
Mindezt súlyosbította, hogy a pesti mérnökök nem tekintettek maguk közé valónak, mert nem volt diplomám, az észlelők pedig árulónak minősítettek, és ellenségként kezeltek. És ezt nem ellensúlyozta az sem, hogy mint régi, tapasztalt észlelőt, elvittek külföldi expedíciókra. Ugyanis végigjártam az összes terepi módszert és lépcsőfokot a benti, feldolgozási munkáig. Ezenfelül azért is befértem egy-egy expedícióba, mert a hézagos nyelvtudásommal is eléggé megértetem magam angolul, németül és oroszul a jó kommunikációs készségem révén. És min tudnak spórolni egy külföldi csoportnál? Az embereken. Ezért nem hátrány egy olyan észlelő, aki mindenhez ért, és érti is a nyelvet.

- Mennyire tudtad elviselni ezt a köztes helyzetet, amiben senki sem akart befogadni?

- Egyre kevésbé. És közben a terepiek és a pestiek mindig is meglévő ellentétei is fokozódtak. A Pesten dolgozók fújtak a terepiekre, mert azok sokat keresnek, lopják a benzint, és sok a szabad idejük. A terepi beosztottak meg fújtak a pestiekre, hogy nem járnak elég gyakran a terepre, és az élettől elszakadva, térképről jelölik ki a mérési helyeket. Érdekes módon a legvadabb topográfiával rendelkező, bozótos helyeken kell mérniük.
Nem akartam ebben továbbra is ütköző lenni, és megkerestem a helyemet. Találtam egy olyan rést, amivel senki sem foglalkozott. Ebből egy marketing ügyintézői beosztás lett. Szüksége volt a főosztálynak XX-es kocsikra, mert bizonyos méréseket így gazdaságosabban tudtak elvégezni, mintha az intézet műszaki osztályától béreltek volna autót. Az egyes intézeti osztályok külön-külön képezték a nyereséget, és egymáson is keresniük kellett. A főtaxis kapcsolatokat igénybe véve gyorsan lett egy Lada kombi, amit az intézet nem vehetett magának.

- Ennél már csak az lett volna gazdaságosabb, ha a dolgozók a saját kocsijukat használják.

- Ki is számoltuk, hogy az is olcsóbb, csak hátulütője volt. Azokra kezdtek fújni, akik a saját kocsijukat használták, mert a kilométer-térítés olyan bevétel, ami csak a kiváltságosoknak jár. Inkább arra figyeltek, hogy a másik miért keres többet, mint arra, hogyan kereshetnének többet ők is.
A munkámhoz tartozott még a kanadai műszerrel Európaszerte végzett méréseink szervezése. Szállítás, vámügyek, utaztatás. Ezt 1983-tól csináltam, úgyhogy a nyolc-kilencezer forintnyi fizetésem körülbelül kétezerrel kevesebb volt, mint amekkora jövedelmet terepi észelőként elérhettem volna. És ne felejtsd el, hogy közel húszévi munkaviszonnyal.
Jó, a Főtaxinál kompenzáltam, mert stabilan délután végeztem, és már állandó autóval dolgozhattam.

- Ettől a másodállásos jövedelmed stabil, előre tervezhető szintűvé vált?

- Nem. Ugyanis ez nem stabil jövedelem, hanem egy bármikor igénybe vehető jövedelemforrás. Nagy különbség. Mert nem fix fizetésért dolgozol a másodállásodban.
Viszont amikor kissé megszorul a családi költségvetés, akkor úgy megyek ki az utcára, hogy két-három nap alatt pozitív oldalra rángathatom át a családi egyenleget. És a költségvetésbe a taxizást eleve így kalkuláljuk be.
Hála istennek, 18 év után is sikerült megőrizni azt a függetlenséget, hogy a feleségemmel úgy osztjuk el a költségvetést, hogy ő bevásárol, és ha szükség van rá, akkor kér tőlem pénzt. És ezen a téren nagyon fair is. Ezzel szemben a fix kiadásokat - OTP-részlet, lakás felújítási részlet vagy nagyobb beruházások - én fedezem. És amikor előfordul, hogy egy szőnyeget kell venni, a lányoknak kozmetikumra kell pénz, akkor az ilyen apróságokat mind én fedezem. Emellett állom az átutalási betétszámlán lévő összegeket és az ilyen hobbi jellegű, értsd: egy-egy videokazetta vagy üdülés, tehát nem csak az én hobbim, kiadásokat is.
És mindezt úgy kell csinálnom, hogy legyen félretett pénz. Mert amióta maszek lettem, arra is kell számítani, hogy előbb-utóbb kell egy motorfelújítás, bejöhet egy törés, és kocsicserére is gondolni kell. Tehát a bevételhez, ha megmarad, és marad belőle, nem szabad hozzányúlni. És nem is szabad megmutatni az asszonynak. Ez egy aranyszabály. Ha azt akarod, hogy olyan szinten lásd el a családodat, ahogyan eddig elláttad, akkor tedd félre a tartalékalapokat. Ezt sokéves tapasztalat mondatja, meg az, hogy két lányom van. Ha látják, hogy miből kérhetnek, akkor biztosan többet fognak kérni.

- Hogyan éred el, hogy ne láthassák?

- Csak úgy és csak addig tudom megoldani, amíg megtudom tenni, hogy amikor kérnek, és kérnek!, akkor tudok adni. Azt kell érezniük, hogy ha kérnek, akkor én adok.
Ameddig adok, addig nem kíváncsiak, hogy mennyiből adok. Nézd, kellő tolerancia kell hozzá, de ők tudják, hogy ennyit lehet kérni.

- Ez azt is jelenti, hogy nincsenek tisztában a családi tartalék összeggel?

- Nem is akarom, hogy ezzel tisztában legyenek. Nem jutottam volna idáig onnan, amit elmondtam az induláskor, ha nem bíztam volna abban, hogy a nejem ugyanolyan jól kezeli a pénzt, mint én. De az a véleményem, lehet, hogy ezzel egyedül állok, hogy nem szabad engedni, hogy kiforgassák az ember zsebét. Ezért is jó a taxizás, mert nem teljesen áttekinthető jövedelmet biztosít. Lehet, hogy az államnak rossz, de a családom tudhatja, hogy elfogadható jövedelmet és színvonalat biztosítok nekik. Csak nem tudják, mennyi ez a jövedelem.
És éppen ezt a jövedelmet nem hozta eléggé a Főtaxinál lévő másodállásom. Mint ahogy a Geofizikánál sem jártam igazán jól a váltással, annak ellenére, hogy Görögországban és Ausztriában is dolgoztam három-három hónapot. Már '86-ban a magántaxizáson gondolkoztam, de idős volt az autóm. Akkor még nem engedték a hat évnél öregebb kocsikkal a taxizást, és nekem még mindig a Mongólia utáni kocsim volt.

- Mikor döntöttél úgy, hogy mégis átmész maszekba?

- A következő év végén, amikor a feleségem egy örökölt házrész után kapott 150 000 forintot. Mert addig soha nem maradt ekkora összeg a családi kasszában. Az 1988-as év tavasza azzal telt el, hogy kocsi után rohangáltam. Alkudtam itt, alkudtam ott, mert jöttek ajánlatok, de egyik sem volt megfelelő. Aztán áprilisban találkoztam egy olyan cimborával, aki főtaxisból lett Buda-tag. Egy három év két hónapos, 1500-as Ladával dolgozott, és abba akarta hagyni az ipart.
Némi alkudozás után 195 000 forintért úgy kaptam meg az autót, hogy benne volt a rádió, a taxióra. Taxira volt vizsgáztatva, nekem csak az iparengedélyem maradt a papírmunkából. Ha leszámítom a CB 25-30 ezres árát, meg a 19 ezer forintos taxiórát, a 10-15 ezret érő rádiós magnót a hangfalakkal, akkor igen jó áron vettem az alig hároméves Ladát. Az átírás után, 1988. június elsején kezdtem maszekban dolgozni, változatlanul másodállásban, egyből Buda-tagként.

- Akkor már hosszú ideje vittél egy időigényes másodállást a Geofizika mellett. Mennyire volt ez elviselhető idehaza a családod számára?

- Nehéz ezt megfogalmazni. Sajnos természetessé vált, hogy én nagyon keveset vagyok idehaza. Nem akarok olyan durván fogalmazni, hogy elhidegült a házasságunk, de bele volt kalkulálva: a hétvégek programját úgy kell alakítani, hogy legalább egy napot dolgozom. A gyerekek megértették, a feleségem pedig hagyott aludni az éjszakai vezetés után. Szerencsére öt-hat órás alvással képes vagyok kipihenni magamat.

- Voltak olyan programjaitok, amelyekről emiatt le kellett mondanotok?

- Ha figyelted, amit elmondtam, akkor nem sok közös programunk volt. 1972-ben jött az első gyerek, és 1974 óta taxizom. A komolyabb szabad idős programok 1972 nyarán befejeződtek számunkra. A vasárnapi időtöltések úgy alakultak, hogy éjjel hazajöttem, nyolc-kilenc körül felkeltem, és mentünk vagy víz mellé pihenni, vagy az ismerősökkel valahova. De lassan már ott tartunk, hogy szívjuk a fogunkat, ha a hét végén el kell menni a nagymamához, mert annyira a vérévé vált az embernek a munka! Most ott tartok, hogy hiányérzetem van, ha nem taxizok. Szinte már betegségnek tűnik, hogy nem bírok egy egész hétvégét teljes kikapcsolódással eltölteni. Az anyagi vonzata sem mindegy, de inkább a barátok, a taxizás vonzanak. Ez a taxis életvitel kizárja, hogy az ember normális polgári családi életet éljen. Biztos sok taxis elmondta, hogy elvált, újra nősült, újra elvált. Ezt a taxis stílus és életmód okozza.

< vissza