Az én Miatyánkom - dr.Papp Lajos szívsebész verse Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád, soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe. Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN! Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Átkozódik a "rossz", - erre van Istene! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág", Mikor elnyomásban szenved az igazság, Mikor szabadul a Pokol a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve, Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve , Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod, S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Mikor a "kisember" fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen", S millió szegény a "nincstől" hal éhen, Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed, S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET! Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz, Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT", Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet! Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET! Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magad, Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK! Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK, MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják, Mikor népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM MI ATYÁNK?! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol! URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A GONOSZTÓL! AMEN UTÓHANG: S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden, Távozz Sátán - szűnj vihar! BÉKE, s CSEND legyen! Miért féltek kicsinyhitűek? BÍZZATOK ! Hisz' én megigértem Nektek! Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok, S a végső időkig - VELETEK MARADOK

[b]Október végi látomás Lehelet borzongat, október vonaglik végig testemen furán, magányos esték bolyhos zsebébe nyúl a zavartan mosolygó céda délután. Rostélyon sistergő évek – serceg a hajdan-hangulat, parázsra fröccsen az idő, s fellángol néhány régmúlt pillanat: Emlékektől részegen billeg a Nagyváradon az utolsó 51/A. Mintha fognák nagyon – sikoltva fordul át, felszisszen, megremeg – leesnek sáska csápjai – sötétbe fúl az égi nesz. Egy padra dobja magát – mint régen, megérkezett a néhai szerelem. Nem ölel, nem ad kezet, fesztelen feláll, kitér, hiába szólítom, csak méreget. Lengve a Körút felé halad, s alakja könnyedén a tömegre rátapad. Az illatát keresem, tiszta… tiszta vanília – az időtlen térbe száll. Ajkát idézem: sötétlila, s a szoknyája szövetén felcsúszó látomás könnyű tavaszt riszál... Még feltűnik hirtelen, távolból néz felém – alakja megtörött, s gomolygó vágyakkal a felhőkbe költözött. Az űr szele bontja szét csóványi láng haját, tétován integet, s kigyújtja csillagát. [/b] tokio170 2008. október 30

Virágh László "Törmelék"-e: Nem várok én csodára, Majd megteszem magam, Vagyok holnap királya, Sajnos mindig ma van.

[b]Kocsmafal I. Tudod mi a baj az életben? Semmi sem a rendjén megy! Hogy ami jó, az nem az első. Kemény bandázások történnek, csalások, visszaélések, lekenések minden szinten, legyen az ország, munkahely, iskola, baráti kör, kocsma. II. Az ember olyan, mint egy ragadozó, félti a martalékát, s elmarja területéről az új jövevényt. Néha meg sem várja, amíg annak kilátszik a foga sárgája, már indok nélkül támad, megszégyeníti a megszeppent versenyzőt, s amikor az parterhelyzetbe kerül, akkor megtépi. III. Van, hogy többen támadnak egyszerre az elanyátlanodott, kikóstolt különcre. Sokan, csak azért – mert ők különben nem vérszomjasok -, hogy mutassák hovatartozásukat, biztosítsák a dominánsokat hűségükről, smúzoljanak a konc reményében. I. Köztük tilos beszélni a farkastörvényeket firtató témákról, ha tudják is, hogy vérlázítóan megalázó állapotok vannak a territóriumban, csakis egy a lényeg: Az épp uralkodó főkolompos, és falkája jobban járjon, mint a jámbor kiszolgáltatottak, az örök vesztes többség. III. Néha, amikor egy-egy barika tévesen bégeti el magát, egyből ott terem a lejattolt fürge terelőmenedzser, a puli. Ő ugyan csak második vonalas kolomphordozó, de harapása jóval mérgesebb, mint a Főordasé, aki legtöbbször - megtévesztőn eredetinek tűnő - Armani báránybőrben jelenik meg a mindennapi birkanyíráson, és ájtatosan azt prédikálja: Hatalmas áldozatot hozva fáradok azért, hogy a vállalkozásunk jól működjön, megfelelő irányba haladjon, biztos jövője legyen, és mindenáron-béren versenyképes tudjon maradni akkor, amikor mások, hasonszőrűek – rendre becsődölnek. II. Így van ez bizony, amióta világ a világ, s megszokásból béget a nyáj. A farkasok gyomra éppen akkora: belefér az évi összes G.D.Piroska, kenőcstől csúszik a taligatengely, és láb-fejektől bűzlik a nagyvilág az üveg(zseb)hegyeken innen és túl. Régóta látni, mitől rothad a hal. Fel tudjátok fogni ezt intellektuálisan, úgy összességében, globálisan? I. Na, eleget szexeltük itt a rezet, még a végén a levegőn állva zöldes színű, bázisos patinánk alakul ki. Most diffundáljunk bele az ágyba, mint Oxigén a hevített Cuprum szerkezetébe, ha nincs otthon a Bórax. tokio170 [/b]

Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag sírásra görbült a szánk mikor a legszebben akartunk énekelni gyáva lett bennünk az öröm ahogy boldogok akartunk lenni induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni a jóságot még ma el kéne kezdeni óh bennünk fénylő csillag merj már megszületni

Köszönöm nagyuram! :)) (na most jó) :DD

Köszönöm nagyuram! :))

Gratula a "Világtalan Taxisok"-ban megjelent beszélyhez!

Pacsi + hali! :))

Én is bírlak.. :DDDDDDDD

Baonak megkülönböztetett jelzéssel... :)) [b]A balogok mindig linkek A balga ember mind balog, hisz rossz ló nyomon andalog. Néha elad, mit ingyért vesz - más érdemeset ritkán tesz. Ha beordít, hogy drótozok, vagy lyukas edényt foltozok - nehogy szóba álljál vele, vigye csak a fészkes fene! Arcán sebhely, torz horpadás (sosem használt a jó tanács) üti vasát, bár nem kovács - nem sül neki fonott kalács. Bő gatyáján csörgős az ing, balra táncol, s jobbjára int - haján hálót szövött a pók - Balogvárban Bolond Istók. Sose tévesszen meg minket: a balogok mindig linkek - szavuk sodra tajtékzó ár, nem szűri meg drótszájkosár. Amelyik meg sűrűn hallgat, az csak csalja az alkalmat - figyeld mindig koszos kezét - azon van a mocskos… körme. tokio170[/b]

Persze később megjött a siker is. Mindig jó osztályzatot kaptam a versekből. Sokat meg kellet tanulni.. Pl.:Walesi bárdok,Tisza,Toldi... Pár versszakukra emlékszem még! :)

Általánosban volt. (alsóban) Azt hittem vicces vagyok. A tanárnő kérdezte,hogy tud e valaki egy verset. Na én tudtam... Ülök a vécé lécén A nap besüt A bűz kiűz @asznak a legyek Na én innen megyek! Nem arattam osztatlan sikert. :)

nawazze nem láttam a fórumok között ide is felteszem,mert ez gyöngyszem:

itt:-)