Kedves forest95 és Mindenki! Nincs semmilyen logikai hiba az érvelésemben, amelyet leírtam. Azért mert következetesen taxitársaság elnevezést használtam a fuvarszervező cégek helyett ebben a szösszenetben, csupán egy stilisztikai elhatározás volt. Amennyiben korábbi bejegyzéseimet is elolvassa valaki, láthatja, hogy egyformán használom mindkét kifejezést. Egyébként manapság az átlag olvasó taxitársaságként azonosítja a fuvarszervező irodákat. Azt hiszem azonban ez teljesen részletkérdés a mi nagy dilemmánkban. Nagyon sajnálom, hogy, hogy néhányan azt hiszik, azért írok, mert valakitől dicséretet várok. Talán magukból indulnak ki. Lényegtelen. Sajnálni pedig végképp nem kell, magam döntöttem úgy, hogy megpróbálok Veletek szót érteni. Vagy ha ez nem is sikerül, legalább leírom a véleményemet, amely eltér a tiétektől és szerintem ez így van rendjén. Természetesen céllal teszem, hiszen ha az nem volna csak idő pocsékolás lenne az egész. Mi a célom? Az, hogy megértessem azokkal, akik a taxis társadalom nehéz helyzetéért a fuvarszervező irodákat teszik felelőssé, tévúton járnak. Természetesen sokkal könnyebb ellenségképeket gyártani, mint végig gondolni mit is tehet egy vállalkozó a saját vállalkozásának működőképessé tételéért. Vagy még ennél is könnyebb arra várni, hogy majd valaki megoldja helyettünk a gondjainkat. Ahogy SAS kollega fogalmazott „egy független szervezet”. Attól óvjon meg benneteket a jóisten! Vagy akartok még egy Droszt rendeletet, esetleg egy új vizsgáztatási rendet a Mozaikban? Ezeket ugyanis mind független szervezetek vezették be! Persze biztosan van olyan köztetek, aki ezért is a fuvarszervezőket okolja. Sajnos az itt búsongó, elkeseredett kollegák pont a lényeget nem akarják tudomásul venni, hiába írtam le már többször, különböző formában. MINDENKI A MAGA SZERENCSÉJÉNEK A KOVÁCSA! Ez ráadásul hatványozottan igaz az egyéni vállalkozókra. Megmondom őszintén az itt nyafogó társasághoz tartozó taxisoknál sokkal többre tartom azokat a tisztességes „mezítlábas” kollegákat, akik nem kérnek a fuvarszervező irodák tevékenységéből, hanem maguk oldják meg a problémáikat. Aki viszont hozott egy döntést és a munkavégzésében egy fuvarszervező iroda közreműködését is igénybe veszi, az, amikor az iroda tevékenységét ócsárolja, saját magát hülyézi le! Nem értem, hogy nem érzi az a taxis, aki az utasának panaszkodik az „embernyúzó” fuvarszervező iroda tulajdonosára, hogy milyen szegénységi bizonyítványt állít ki közben magáról? Arról már nem is beszélve, milyen anti reklámot csinál saját magának és a kollegáinak! Egyébként van élet a fuvarszervező irodákon kívül is! Ezt kb. 1000 taxis példája bizonyítja nap mint nap. Csakhogy az egy sokkal keményebb valóságsó, mint a fuvarszervező irodára támaszkodva megkeresni a napi betevőt, az esetleges kudarcért is azt felelőssé tenni, nem magunkat. (ne értsen félre senki, ezt nem „magas lóról” írom) Játszunk el a gondolattal, ahogy az egyik kollega fogalmazott, és képzeljük el, hogy megtörténik a csoda, bevezetik a FIX tarifát és ezzel egy időben létszámkorlátozás is életbe lép. Ha szabad én egy kicsit tovább álmodnám; a drosztok jó helyen és használható állapotban lennének és az ellenőrzés igen szigorú, és rendszeres lenne. Mi történne ekkor? Jobb lenne-e ez a bent maradt taxisoknak? (a kihullókkal most ne törődjünk, mi biztosan bent maradunk, igaz?!) Szerintem jobb lenne, pontosan annyival, amennyivel kevesebben lennénk. De tévhit azt gondolni, hogy azért mert felemelték a tarifát és nincsenek kedvezmények. Miért? Azért, mert egy nagyon fontos alaptételt nem akarnak a kollegák tudomásul venni, amikor a különböző tarifaemelésekről ábrándoznak. Van egy összeg, amit a piac vevő oldala a taxira szán. Természetesen van egy másik összeg, amit élelmiszerre, egy harmadik, amit tartós fogyasztási cikkre, vagy éppen nyaralásra. Ez az összeg FIX! Ezt elkölthetik a vevők alacsony tarifa esetén 1 millió fuvarral, magas tarifa esetén 100 fuvarral. Itt nem egy-egy emberről van szó, hanem a teljes utazó közönségről, magánmegrendelőkről, cégekről egyaránt. A küzdelem majd akkor azért folyik, hogy a kevesebb fuvar hol jelentkezzen, magyarul, kinél költse el a taxira szánt pénzt a „kedves”. Ahogyan ma a bevásárló központok azért versenyeznek, hogy a kajára szánt pénzt kinél költjük el. Lesz-e szerepe az új helyzetben a fuvarszervező irodáknak? Hiszen ez egy nagyon fontos kérdés, mint tudjuk. Egyébként még mielőtt ezt elemezném egy valamit tisztázzunk, a FIX tarifa esetén is lesznek kedvezmények csak más formában. Hogyan? Tudjuk, hogy a dohány termékek fix árasak, de bizonyára mindannyian találkoztatok már különböző promóciókkal, ahol például egy karton cigi vásárlása esetén hátizsákoz, öngyújtót, borotvakészletet kaptatok ajándékba, vagy nyerhettetek egy utazást. És még sorolhatnám, de vissza a fuvarszervező irodák jövőjéhez FIX tarifa esetén. Az én véleményem szerint fuvarszervező irodák akkor is lesznek! Csak egy Fővárosi Önkormányzati képviselő és taxitársaság gyűlölő tanácsadói hihették, hogy a FIX tarifa és a Droszt rendelet csődbe juttatja a fuvarszervezőket. A képviselő tévedése bocsánatos, egyszerűen nem értett hozzá. A tanácsadók, akik a szakmából jöttek, viszont egyszerűen szánalomra méltók. Miért gondolom, hogy a fuvarszervezésnek létjogosultsága lenne FIX tarifa esetén is? Azért, mert a mai rohanó világban az emberek jó része nem ér rá arra, hogy az utcán bóklászva taxira vadásszon, vagy elmenjen a legközelebbi taxiállomásig. Ennél sokkal kényelmesebb telefonon rendelni, Fix tarifa esetén pedig nem is lesz drágább, igaz most sem az. A cégek továbbra is ragaszkodni fognak az utólagos elszámoláshoz, vagyis a csekkes rendszerhez, ezt pedig csak fuvarszervező irodákon keresztül tudják lebonyolítani. Aztán itt van a bizalom kérdése is. A szakma egyes „jeles” képviselői kemény, fáradságos munkával leszoktatták az utasokat arról, hogy bizonytalan „eredetű” taxiba üljenek az utcán. Erről leszoktatni az utasokat, visszanyerni a beülős fuvar iránti bizalmat igen hosszú idő lenne. Ha sikerülne egyáltalán. És még hosszasan sorolhatnám, miért részesítik előnybe az utasok a telefonos rendelést. Összegezve; nem csupán a kedvezőbb ár miatt! Ma Magyarországon, de nyugodtan mondhatom, hogy Európa szerte ilyen a taxizás kultúrája. A taxisok tehát továbbra is a fuvarszervezőkön keresztül jutnak majd a fuvarokhoz. Van még egy rossz hírem, a fuvarszervezők egyébként ugyanúgy fognak vetélkedni a megrendelőkért, ahogyan ma teszik. Versenyezni nem csupán az árral lehet, mint tudjuk. Ma sem csupán az árakkal versenyeznek a fuvarszervezők egymással, legfeljebb Ti ennyit láttok belőle! Ezt is csak, azért mert egy részét ti adjátok, de manapság is csak egy részét(!). Ennyit az álmokról, térjünk vissza a valóságba. Vissza kell kanyarodnom ismét ahhoz a sarkalatos ponthoz, amit ugyan már többször kifejtettem, de úgy látom hiába, mert ide mindig visszakanyarodunk. A fuvarszervező iroda nem a taxis vállalkozó helyett alakítja ki az árakat, amivel a szolgáltatását az utazóközönségnek meghirdeti! Nem. A fuvarszervező iroda kialakítja a saját ár rendszerét, amelyet nyilvánosságra hoz a taxis vállalkozók körében és reklámoz az utasok felé. Amennyiben ez az ár nem elfogadható a taxis vállalkozó számára, mert mondjuk olyan alacsony, hogy ha tevékenységét azzal végzi tönkre megy, akkor nem köt szerződést a fuvarszervezővel. A fuvarszervező pedig becsukhatja a boltot, mert hiába csörög egyfolytában a telefon a kedvező ár hatására, nincs aki teljesítse a fuvarokat. Más esetben a magasan megállapított ár vonzó a taxis vállalkozók számára, mert könnyedén végezhetik vele gazdaságosan tevékenységüket, a megrendelők nem hívják a társaságot, mert számukra túlzottan magas az ár. A fuvarszervező ismét becsukhatja a boltot, mert kiközvetíthető fuvarok hiányában a taxisok nagyon hamar elpártolnak tőle. Van még egy eset, ha többé-kevésbé jól kalibrálja be a tarifa díjszabást megrendelője és taxis vállalkozója is lesz. Ez van manapság. Természetesen elismerem, lehetne még jobb is, vagy esetleg még sokkal jobb is. Egy kérdést azért tegyünk fel magunknak, csak a mi szakmánkban ilyen nehéz a vállalkozó élete? Biztos, hogy az volt a jó világ, amikor a taxis, a benzinkutas, és a pincér többet keresett, mint az orvos és a mérnök? Beszéljünk inkább a jövőről és arról, mit tehetnének a fuvarszervező irodák annak érdekében, hogy a hozzájuk kapcsolódó vállalkozók tevékenységüket biztonságban, tisztességes nyereség megszerzésével végezhessék. Az én megítélésem szerint, miután a tarifák olyan mértékű emelésére, amely komoly nyereségnövekedést hozhat, nincs mód. A vállalkozás költségeinek csökkentése és a kihasználtság növelése lehet a nyereségesség növelésének útja. Milyen módon érhető ez el? Most megígérem, hogy holnap innen folytatom. (csak már balhézik a feleségem)

Kovács Zoltán (Rádió Taxi 200) Halló Taxi internetes fórumon megjelent írása, amely ebben az újságban is megjelent, késztetett arra, hogy ismét írjak a taxisok és fuvarszervező irodák kapcsolatáról. Tiszteletben tartva, hogy erről a témáról sokan sokféle képen gondolkodnak, és nyilvánulnak meg, igyekszem csupán a tényekre szorítkozni a cikk tartalmával kapcsolatban, a minősítés legyen az olvasó feladata. A cikk számomra egy, az írója által ideálisnak elképzelt állapotot ír le a taxis szakma több problémáját kiküszöbölendő. „Az ördög a részletekben rejlik” Bölcs gondolat, amelyet ez a régi mondás tartalmaz! Nézzük a részleteket. A működés. Amennyiben a taxitársaságok azt szeretnék elérni, hogy a cikkíró elképzelésének megfelelően a megrendelővel közöljék mennyi idő múlva, milyen autó megy érte, valamennyi telefonálót vonalban kellene tartani mindaddig, ameddig talál a diszpécser egy kollegát, aki elvállalja a fuvart. Ez bizonyos időszakokban percekig is eltarthat, ez alatt az idő alatt a telefonos vagy szóval tartja a megrendelőt, és addig másik fuvart nem tud felvenni, vagy „parkolóba” teszi a vonalat, kockáztatva, hogy a telefonáló elunva a várakozást leteszi a telefont. Mindkét esetben jelentős fuvarvesztés következik be. Az elsőben azért, mert a telefonkezelők lényegesen kevesebb bejövő hívást tudnak fogadni (egyébként pontosan ez történik, ha leesik a hó, vagy baleset van), a másodikban pedig feleslegesen keresi a diszpécser az autót, mire megtalálja meg is állíthatja, mert már nincs megrendelő a vonalban. A napi gyakorlat, éppen ezért természetesen nem ez. A telefonos igyekszik minél több címet felvenni, hogy a kollegáknak legyen mit felvenni. Ezért nem várhatja meg, ameddig a diszpécser talál valakit a címre, hanem egy várható érkezési időt mond a megrendelőnek. Azt, hogy 5-10, csúcsidőben 15 percen belül megy érte a kocsi. Amennyiben mégis felveszi egy kollega 3 perccel a címet, az utas a mi rendszerünk pontatlansága miatt fog kifizetni plusz 2-300 forintot. Ha viszont a kollegák érdekében mindig leküldjük 3 percre és csak 15 perces autó van, vajon milyen hangulatban fogja találni az érkező taxi a ronggyá ázott vagy megfagyott „kedvest”? Az „elvtelen kedvezmények”, mint visszatérő motívum a cikkben. A minden taxitársaság által beváltható csekk, amely a trafikban is kapható, azt feltételezi, hogy csak egy kibocsátó van, tehát csak egy TÁRSASÁG létezik! Ez persze nagyban leegyszerűsítené a dolgot, de sajnos az idő kereke nem forgatható vissza. A kedvezmény, amit a taxitársaságok adnak az utasoknak nem elvtelen, hanem egy logikai rendszer. Utcai tarifa – ezt az az utas kapja, aki csak úgy leint az utcán, válogatás nélkül, csak mert éppen arra mentem. Telefonos tarifa – annak jár, aki már vette a fáradtságot és a telefon költséget, és felhívott bennünket. Törzsutas tarifa – a többször telefonáló magán megrendelők számára. Szerződéses, csekkes tarifa – a cégeknek, amelyek nagy számú megrendelést adnak le rendszeresen. A RENDEZŐ ELV, minél többet fogyasztasz nálunk, annál kedvezményesebben teheted. Ez a világon mindenütt így működik, ahol piacgazdaság van! A tarifa rendszerhez hozzá kell nyúlni, de nem hiszem, hogy jó világ lenne az olyan, ahol ha én bemennék a fodrászhoz egy bajuszigazításra, és a végén felszámolnának nekem komplett hajvágást mosással, zselével. Az 1.000.-Ft-os alapdíj nagyon jól hangzik, csak vélhetően ennek bevezetésével a ”kétsarkos” a fuvarok el is tűnnének, de még talán a „négysarkosak” is! Lehetne gondolkodni olyan rendszerben, amelyben egy magasabb alapdíj tartalmazna 1-2 megtett kilométert is, azonban ehhez minimum a taxiórák 90%-át le kellene cserélni a vállalkozóknak. Mérlegelni kell, megéri-e egy ilyenfajta beruházás, természetesen, ha az Önkormányzat is jóváhagyta a tarifa rendelet ilyen irányú módosítását. Az 1 liter = 1 km elv bevezetése esetén csak egy kérdés marad nyitva, melyik heti 1 liter ára, az e heti vagy a jövő heti? A kollegák az évi két tarifa állítás költségeit is sokallták tavaly, mit szólnának, ha hetente kellene menni? A tarifák meggondolatlan, érzelmi alapon történő emelése igen komoly veszélyekkel járhat, az egyszerűen demagóg duma (finomabban fogalmazva önámítás), hogy bármilyen áremelést követően ugyanannyian fognak taxival utazni, mint annak előtte. Nézzük csak meg, ki utazik manapság taxival? Hosszú lenne felsorolni, hiszen a cikkíró is mindjárt hármat csinált a kettőből. Azért én is hozzá tennék néhányat, a teljesség igénye nélkül: aki siet; aki olyan helyre megy, ami tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető; akinek több csomagja van, mint amennyit elbír; aki nem akar elázni; aki már elázott (ittas); stb. Egy részük magán megrendelő, számlát sem kér, másik részük vállalkozó és számlára utazik költséget gyártva ezzel vállalkozásának, megint mások nagyobb cégek alkalmazottaiként szintén számlára utaznak. Tudjuk, hogy a magán megrendelő a „legárérzékenyebb”, ő kopik ki leghamarabb, el is veszítettünk sok tízezret a rendszerváltás óta, nekik maradt a BKV. A vállalkozó is csak addig engedheti meg magának a taxizást, ameddig a vállalkozása árbevétele lehetővé teszi. Ha továbbra is mobilnak kell lennie vagy vesz egy autót, vagy keres egy olyan fuvarost, aki nem taxi tarifával számláz neki. A nagyobb cégek költség keretek alapján dolgoznak, ha nekik emelkedik meg a taxi tarifája oly mértékben, ami túllépi a felhasználható keretet, egyszerűen kiszervezik a taxi szolgáltatást, például buszokat állítanak be a dolgozók szállítására, vagy egyszerűen szűkítik a taxi felhasználók körét a cégnél. Egy biztos, az éves keretet a taxi költségvetésben nem fogják átlépni, mert az a beszerzési igazgató prémiumába kerülhet! Ilyen módon az a bizonyos torta folyamatosan kopik, ha a tarifa emelések nem a piac vevőoldali elvárásainak és lehetőségeinek megfelelően történnek! Az sem igaz, hogy a cégek azért járatják taxival a dolgozóikat, mert olcsóbb mintha saját autókat tartanának fent. Soha ennyi cégautó nem futott az országban, mint napjainkban! Igaz van egy szint a cégeknél, ami alatt már nem jár a cégautó, de ez nem elsősorban a pénzen, hanem a cégek személyzeti politikáján múlik. Magyarul: van akinek cégautó, van akinek taxi, van akinek meg a BKV jár egy cégnél, ezzel is jelezve a cégnél elfoglalt pozícióját. Gondolkodott-e valaki azon, hogy az elmúlt év vége és az év eleje, az enyhe időjárást leszámítva, miért volt olyan gyenge az üzletmenet szempontjából? Lehet, hogy a két éven belül végrehajtott négy tarifaemelést jelezte vissza a piac? A taxi valóban nem szociális járandóság, mivel ilyen fogalom nincs, a szociális juttatások(!) pedig ingyenesek, de talán nem is luxusszolgáltatás. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint: a taxi a tömegközlekedés egyénileg választható része. Már csak azért sem nevezném luxusszolgáltatásnak, mert utasaink jó része ma már jobb autókkal járkál, mint amivel mi szolgáltatunk. A Magyar értelmező szótár szerint egyébként a luxus szó jelentése: Fényűzés, dísz; valakinek anyagi erejét meghaladó kiadás, költekezés. Jogszerű-e és szükséges-e kategorizálni a taxitársaságok szolgáltatói körébe tartozó autókat? Kizárhat-e egy fuvarszervező iroda egy autó típust abból a körből, amelyet a nála rendelő utasoknak kínál? Ez olyan, mintha azt kérdezném, miért nem engedi a Hilton Hotel, hogy használt ruha kereskedő nyisson üzletet a földszinti pavilon során. Egyébként pedig, ha a cikkírónak a másik oldalról az az igénye, hogy a társaságok a szolgáltatás színvonalával és ne az árakkal versenyezzenek, akkor a kettő ellentmondásban van egymással. Az árverseny sajnos nem fog megszűnni, ahogyan az élet más területein sem szűnik meg, és aminek az előnyeit a taxisok fogyasztóként ugyanúgy élvezik, mint mások. El kellene már oszlatni azt a TÉVHITET, hogy a fuvarszervező irodák tartják alacsonyan a taxi tarifákat! Ezt ugyanis a PIAC szabályozza a KERESLET-KÍNÁLAT függvényében! Egyébként a fuvarszervezési díjakat is a PIAC szabályozza, a VEVŐ taxisok oldala. Ahová a legnagyobb a taxisok áramlása, mert ott tűnnek a legkedvezőbbnek a feltételek, ott a legmagasabb a tagdíj. (lásd City) A létszám sok, ez a kollegák megállapítása, és ez részben igaz is. Sok azokban az időszakokban, amikor megáll a bolt, mert a potenciális megrendelők valamilyen titokzatos oknál fogva a munkahelyeiken vannak és dolgoznak, nem taxiznak. Ráadásul a korábban ezeket az időszakokat kitöltő ügyintézős fuvarok is jócskán kopnak a futár cégek áldásos tevékenysége folytán. Pedig van közöttünk olyan, aki szereti ezeket a fuvarokat, szívesen teljesíti, és ameddig ő ezzel van elfoglalva, mások nyugodtan nyomkodhatnak a klasszikus taxi fuvarokra. Kevés a taxi, a reggeli és délutáni csúcsidőszakokban, és nem csupán azért, mert a nagy forgalom megfogja a kocsikat, ez részben ok. Részben ok az is, hogy sokan már nem is dolgoznak ilyenkor, mert a család szállításával vannak elfoglalva, vagy csak a csúcsforgalom elől menekülnek el. (Az éjszakások egy része meg ki sem jön.) Ez a 22-es csapdája, amikor nincs megrendelés a „tutikban” fürtökben lógnak a taxik, amikor lenne munka, egyszerűen felszívódnak. Összességében folyamatosan fogy a fővárosi taxisok száma, a szakma átlag életkora pedig nő. Kevés az új, a kezdő taxis, inkább régi visszatérők vannak, akik kipróbálták magukat az élet más területén, de valamiért visszatértek ide. A „droidok” kategorikus elutasításával én azért óvatosan bánnék, részben azért, mert nem tudhatjuk miért alkalmazott valaki (beszélgetni kell velük és kiderül, hogy mindenkinek más a története) részben azért, mert sok alkalmazott különb szolgáltatást nyújt, mint egyes „vállalkozók”. Azon pedig megint csak érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért nem tud talpon maradni a piacon egy klasszikus értelemben vett, alkalmazottakat foglalkoztató taxitársaság! A piacra lépés feltételeinek szigorítása jó ötlet, csak az a baj vele, hogy sajnálatos módon automatikusan magával hozza a bent lévők szakmai továbbképzésének szükségességét is. Emelt díjas telefon manapság a nyereménnyel kecsegető szavazások esetén adható el. A szolgáltatók inkább a kedvezményes tarifás (40-es) vagy az ingyenes (80-as) számmal hirdetik magukat. Realitás akkor egy emelt díjas telefonszám bevezetése? Az utas egyébként ma is kifizeti a tagdíjat (nem egy részét) a fuvardíjban! A cikkíró sommás összegzése: „Ezt a zenekart még egyelőre én a taxis fizetem, tehát a nótát is én rendelem!” Erre az érvelésre a hasonlóan tömör válasz csak az lehetne, hogy ebben a városban minimum 13 zenés szórakozóhely van, oda kell betérni, ahol azokat a nótákat húzzák, amik tetszenek! Az ilyen sarkos válasz helyett én inkább azt javaslom az olvasóknak, mindenki tegye fel magának azt a kérdést, hogy a fuvarszervező irodák nélkül vajon könnyebb lenne-e? Próbáljatok erre reális választ adni magatoknak. A gondolkodáshoz csak annyi segítséget hadd adjak, hogy ’82-ben, amikor a magán taxit engedélyezték, néhány hónap alatt a maszek taxisok két társaságot is szerveztek, pedig senki sem kényszerítette őket! A szakma válságból kikerülése kizárólag a kollegák kezében van, illetve abban, hogy képesek legyenek azon a tévhiten túllépni, hogy a társaságok vezetői nekik csak rosszat akarhatnak. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ, ma már nem úgy működnek a társaságok mint 15-20 évvel ezelőtt. Az volt a hőskor, szép volt, jó volt. Persze a megszépítő messzeség erejét ne feledjük. És ismét egy kis lelkiismeret ébresztő: panaszkodunk manapság a kapitalizmus farkastörvényei miatt. De kik is voltak azok, akik a Főtaxi és a Volán Taxi hegemóniáját megtörve kikövetelték a piaci versenyt a taxizásban? Csak nem mi taxisok, amikor feketén kezdtünk taxizni szabadnapjainkon? Jelentkezzen, aki emlékszik a „Felszab” téri taxiállomáson a péntek délutáni taxit váró sorokra, és az odasorjázó szabadnapos taxisokra, akik saját autójukon vitték el a saját kollegáik elől a fuvarokat! Mi voltunk azok is! A piaci verseny a mi jóvoltunkból ma odáig jutott, hogy ezt már talán nem kérjük? Hát sajnos ez nem így működik. Aki szelet vet, vihart arat! Már nincs visszaút, a kesztyűt fel kell venni, a piacon ma naponta meg kell küzdeni az életben maradásért, taxisnak és taxitársaságnak egyaránt! EZ A KÖZÖS PONT, AMIN ÉRDEMES LENNE ELGONDOLKODNOTOK NEKTEK, TAXISOKNAK! Mi legfeljebb segítséget tudunk ahhoz adni, hogy ezt hogyan csináljátok. Dudás Zoltán

A repteres és Várkertes transzfert (ha tudja a diszpécser) az első feldobáskor bemondja.

Az újságírás nehéz kenyér, (olyan mint a taxi)a fuvart (bocs) az információt nem adják könnyen. Meg kell érte küzdeni!

Kedves "kiskirály"! Köszönöm a türelmedet, íme a válaszom: Konkrét kérdésedre konkrét válasz. A Várkert kaszinó fuvarjait 2000-ig a City Taxi teljesítette, ekkor a Casinó vezetősége - forgalmának növelése érdekében - úgy határozott, hogy a hozzá látogató és tőle távozó vendégek taxi fuvarját kifizetik. Azért, hogy ez a költség nagyjából tervezhető legyen pályázatot írt ki egy körzet alapú teljesítési rendszerben. A City Taxi (amelynek akkoriban én voltam az elnöke, úgy döntött nem indul ilyen feltételekkel a pályázaton. Kaptam is hideget-meleget a kollegáktól, miután az akkori nyertes Budataxi megkezdte a szolgáltatást, és bár nyomott áron, de pörögtek a taxik. Mikor, évek múlva a Budához kerültem megpróbáltuk emelni az akkor még változatlan(!) transzfer árakat, mert a kollegák nem szívesen vitték ezeket a fuvarokat. Csak a legalacsonyabbat sikerült megváltoztatni, azt is úgy, hogy a 200.-Ft emelésből 100-at a Buda Kft. fizetett! Majd megjelent a MidiCar Taxi a piacon és első lépéseinek egyike volt, hogy kedvezőbb(!) ajánlattal elvitte a Várkert Casinó fuvarjait. Egy évig ők dolgoztak onnan. A kollegák egy része a Budánál folyamatosan morgolódott, mert a rendelések hiányoztak az éjszakában. Egy év után visszatért a megrendelő, némileg emelt körzet árakkal. Mi a megoldás a problémádra? A transzfer árak ismertek, a rendelést a diszpécser – amennyiben tudja, hogy az utas a Casinóba megy – így adja ki. Eldöntheti mindenki, akár a repteres fuvaroknál kel-e vagy sem. Amennyiben nem ismerjük az úticélt, hát igen, akkor nincs jó megoldás.

Gratulálok! Ismét kitört a "színvonal", amely miatt már jóideje megbélyegzettek vagyunk. Nem számit már a szakma, a jövő ha végre lehet mocskolódni és valakibe bele rúgni! Hogy nem fogja le a jóízlés a kezeteket, amikor néha-néha elborult aggyal felpillantotok a klaviatúráról a "műveteket" elégedetten szemlélve. Nem gondolkodtok el azon, hogy ilyenkor mennyi potenciális megrendelőt veszít el a szakma? Ti beülnétek ahhoz a fodrászhoz aki a saját fórumán állandóan arról beszél, hogy milyen szívesen belevágna a korpás hajú vendégek fülébe? Gondolkodjatok! állítólag "homo sapiensek" vagyunk! Vagy nem?

Kedves Csogu! Sajnos szerintem most Te is felültél a "haraghullámra" és nem reálisan ítéled meg a dolgot, ahogyan egyébként szoktad! Bizonyára ettől felejtetted el, hogy az elmúlt két évben 4(!) azaz négy alkalommal volt tarifaemelés. Úgy látszik ezt is megszoktátok, ezért nem tűnt fel. Hozzáteszem, az utolsó emelés óta több mint 60.-Ft üzemanyag árcsökkenés volt, de a tarifákat senki nem vitte vissza. (csak ennyit szerettem volna a bejegyzésednek erre a részére reagálni) A maximált tarifa értékeinek Önkormányzat általi módosításával kapcsolatban az alábbi a véleményem: A 31/1998.(VII.16.) Főv.Kgy. rendelete sajnálatos módon nem szabályozza a tarifa értékek módosításának lehetőségét és formáját. (talán még emlékeztek rá, hogy többek között ezt is kifogásoltuk a Fix tarifa rendeletnél, ahol ugyanígy kimaradt ennek a fontos kérdésnek a szabályozása) A törvény viszont lehetőséget biztosít arra, hogy akár a rendelet alkotója, akár az érintett vállalkozó/vállalkozás kezdeményezze az ár felülvizsgálatát. Itt most a rendeletalkotó kinyilatkozta, hogy ez nem áll szándékában! Maradt a vállalkozó! Csak ezt kellene megtenni a vállalkozóknak/vállalkozásoknak a saját érdekükben és nem „egyéb összefüggéseket” keresni, merthogy nincsenek. Minthogy az is tipikus taxis rémhírterjesztés, hogy ezért a kezdeményezésért bárkivel „kicseszhet” valamelyik fuvarszervező iroda! Persze egyszerű megint keresni valakit bűnbaknak a saját nyomorúsága miatt, ahelyett, hogy tenne ellene valamit, amikor van rá lehetősége. Most van!

Csogu! Köszönöm a pozitív hozzászólást. Az észrevételeddel kapcsolatban, az információ valószínűleg nem teljesen jutott el hozzád, ugyanis az osztályzás mellett lehetőség volt a vélemények szóbeli kifejtésére is. Tehát ha valakinek nem minden szolgálat munkája tetszik, akkor nyilván nem ad 5-ös osztályzatot. Szóban pedig vagy dicsérhette akiket szeret, vagy kritizálhatta akiket nem. Természetesen szívesen látnék egy taxis szempontból "kiforrott" kérdőívet is.

Kedves Zoli! Kezdjük az alapoknál (175. sz. bejegyzésed 07.01.21-én) akkor azt ajánlottad, hogy a Gyurival és velem szívesen találkoznál egy kávéra. Kezdjük kettesben Te és én, esetleg Tomajer.

Szia Csogu! Az elképzelésem szerint ez lehetőséget biztosít a kollegáknak arra, hogy értékeljék az iroda munkáját. Az vélemények alapján tudunk javítani a szolgáltatásunkon. Te ismered a filozófiámat, amely szerint a fuvarszervező iroda a taxisoknak is szolgáltat, nem csak az utasoknak. Ezt próbáljuk megvalósítani Budánál és a Tele5-nél.