Meghallgattam a felvételt, majd reagálok.

Ne aggódjatok! Fogadok, hogy kint Angliában levizsgáztatják, majd itt üzemeltetik.

Na már megint az irigység. Kenyeret is veszel minden nap. De belegondoltál, hogy ez kinek hoz jövedelmet. A szántóvetőnek nem, de még a molnárnak sem. Folyatassam?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt nem gondoltam volna, hogy míg én itthon „vakaródzom”, no nem azért, mert nincs jobb dolgom. De azt azért nem gondoltam volna, hogy ilyen történik a mai napon. Persze ki gondol rá előre. De engedtessék meg megint egy pár gondolat. Velem többször előfordult, s gondolom már másokkal is, hogy van egy utas réteg, aki a taxi viteldíját teljesen „szabad árasnak” képzeli. Persze jogosan, mert mindenhonnan ezt hallja. Legyen az akár taxis, akár utas oldalról nézve. Ezért nem értem, hogy minek erőltetik a több tarifás rendszert, és ráadásul úgy előadva, hogy ez jó a taxisnak, és jó az utasnak egyaránt. Hogy miért mondom ezt? Bizony azért, mert nem egyszer tapasztalom, hogy felteszik a kérdést, hogy ide, vagy oda mennyi lenne a fuvardíj. Ilyenkor mondok egy korrekt árat plusz-mínusz eltéréssel, mert ugye a forgalom is beleszólhat az ár alakulásába. Erre jön az igen kecsegtető ajánlat alig a fuvardíj harmadáról, s persze hozzátéve, hogy nem kell óra. Én nem is hordok órát. De még mielőtt valaki felkapná a fejét taxióra az, van a kocsimban, és ha már van, akkor használom is rendesen. Nos ilyenkor szokott lenni a vitatkozás, hogy „mé nem viszem má el”. Mert igénye az van a kedvesnek, de a pénzt azt sajnálná. Még utolsó érvként elhangzik, hogy „magának nem kű a piz”. De kell, nagyon is kell, ezért nem viszem óra nélkül. Persze meg van az esélye, hogy a végén nem fizetnek, bár ilyenkor már előre kérem a fuvardíj összegét. Nos ez az a pont, amikor hajszálon múlik a támadás, mert igény az van a fuvarra, de fizetési hajlandóság az nagyon minimális. Ekkor bizony jól jönne a kamera a későbbi események esetleges értékelésére. De hát még sajnos nem így van. Azért még egy gondolatom volna így a végére. Ha ez a kamera oly nagy ellenállásra találtatik a hatóságok révén, és arra hivatkoznak, hogy az tisztelt utast is meg kell kérdezni előtte meg stb. stb. Akkor kérdem én a taxióra miért kötelező? Hiszem engem, mint taxist esküszöm senki nem kérdezett meg, hogy akarom-e, vagy nem. Csak hoztak egy rendeletet, és be kellett szerelni. Ebben az esetben nem lehetne így tenni? Hoznának egy határozatot, hogy be lehet szereltetni a kamerát, persze nem kötelező jelleggel, csak annak, aki akarja, s ezt nem büntetnék. Ilyen egyszerű lenne a dolog. No meg elmondhatnák a tisztelt illetékesek, hogy ezt is elintéztük ez férfi munka volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Olvasgatván a hozzászólásokat több gondolat merült fel bennem. (Azt is tudom, hogy ez egy csoda, már hogy egyszerre több gondolat.) 1. Az utasok hozzájárulását kell kérni a kamera alkalmazhatósága végett. Nocsak, nocsak. Igen tisztelt vezető Úrtól kérdezném, hogy a transzfer fuvar kitalálásánál kinek kérte ki a véleményét? Az utasokét, taxisokét, vagy csak egyszerűen jó ötletnek találta, és simán bevezette. A többiek meg követték a „jó” példát. 2. Az adatvédelemmel kapcsolatban felmerült aggályoskodások. Péterfalvi Attilának nem egészen értem a hozzáállását. Jó tudom az a dolga, hogy aggályoskodjon. De kérdem én, akkor hol volt ez az aggályoskodás, amikor pár évvel ezelőtt hoztak egy rendeletet, hogy a taxióra által kiadott nyugtán szerepelnie kell a taxis adatainak (név, cím, stb.), amiből én és mások is kifogásolták, hogy a lakáscím minek szerepel. Pedig az első rendelkezések idején ez az adat a jobb első ajtón szerepelt, majd helyette lehetett a taxi engedély számát kiírni. Vajon miért? Talán volt reá ok. Nos a kérdésem az, ha az utas rólam szinte minden adatot tudhat, akkor mire ez a felháborodás, hogy esetleg egy kép készült róla, amit pár nap múlva megsemmisül, persze ha nem követett el törvénysértő cselekedetet. Szerintem egy fénykép még nem tartalmaz semmi mást, csak az illető ábrázatát. Többet csak a hatóság segítségével lehet megtudni, ha van reá alapos indok. De most gondolok bele. Az a sok turista, aki úton útfélen fotózgat, állandóan megsérti a személyes jogaimat, mert egy se kérdezte tőlem, hogy lefotózhat, vagy sem. Igaz nem engem akart közvetlen lefotózni, mert egy cseppet sem vagyok szebb a lánchídi oroszlánoknál. 3. Megállapításom, hogy a szabadjelző vagy esetleg a lámpákat villogtató szerkezet valymi keveset ér egy elhagyatott területen. Elárulom nekem az előző kocsimban volt ilyen szerkezet. A mostaniba még nem szereltem be, mert a szabadjelzőt „tilos átalakítani”. De az emberek közömbössége a másik iránt oly nagy mértékű, még a taxisoké is, hogy szinte felesleges ezzel bajlódni. Egy szó, mint száz nékem nagyon tetszik az ötlet, és ha engedik, ha nem, akkor is beszereltetem. Ha pedig „erőszakkal” megtiltják, akkor csak egy kérésem lenne Péterfalvi Attila felé, ha netán egy erőszakos cselekmény áldozatává válnék, akkor a nekrológot ő olvassa fel számomra. Előre közlöm, hogy ellenőrizni fogom, mert én ott leszek.

Amint meg van rá a pénzem azonnal! Már több gondom volt, pedig nem vagyok nagyon "balhés" alak. Lehet ezért kötnek belém. Persze nem minden eset kerül napvilágra, mert nem szoktam "3asbreak"-elni. Igyekszem magam megoldani az eseteket, több kevesebb sikerrel.

Bocsánat, de én úgy tapasztaltam, hogy a "száguldós" kollega csak felébresztette az utasban az integetési vágyat. Mire elkezdett integetni, addigra én értem oda, mint "szüttyögős". Hozzám beült, azután meg a kollega nézett nagyot, hogy én utassal előzöm meg. Vagy a száguldó után sem szabad felvenni az utast? Erre válaszoljon valaki.

Üdv. 3asbreak! Csak egy kérdés. Van kocsid azt tudom, mert írtad. De rendszám is van rajta (mindkettő)? Mert sokszor szemből mérnek az utakon. Azt is kamerával csinálják. Ha gyorsan mész, ha lassan. Legfeljebb az utóbbi esetben nem állítanak meg. Ennyi a külömbség.

Üdv néked ?! Pár éve taxizom. Nem ma történt ez eset. Az Erzsébet térről (leánykori neve: Engels tér) vittem egy utast. Az eső zuhogott. Az utas előre kozölte, hogy nincs több pénze csak két Kossuth bankója. Kőbányára akart menni, de a címig nem volt elég a pénze. Mégis elvittem a házig, bár ő ki akart szállni, mikor látta, hogy az óra többet mutat már, mint amennyi a pénze. Békésen elváltunk, majd pár nap múlva ért a meglepetés. Hivattak a forgalmiba, és az esetről faggattak. A lényeg az, hogy az utas a címemet akarta megtudni, de nem adták meg neki. Ezért egy Ady-t hagyott ott a nevemre. Mondanom sem kell, hogy a teljes fuvardíj nem lépte át a 300 Ft-t sem. Azért vannak ilyen utasok is. No meg az igazság kedvéért ilyen-olyan taxisok is.

Szia Gergő! Lehet, hogy pont az a pár ezer hiányzik az ópiáthoz, vagy ezzel szeretné visszanyerni a pénzt a félkarútól.