- Mióta taxizol?

- Közel másfél éve, 1989. március 30. óta. De igazából már régen taxizni akartam. Volt egy szakmám, repülőgép műszerész vagyok, de eszméletlen jól fizetett volna, ezért egyáltalán nem akartam abban dolgozni. Képzeld, 4400 forinttal vettek volna fel. Először a kereskedelemben dolgoztam, és közben a honvédségnél megszereztem a hivatásos jogosítványt tizenhatezer helyett kétezerért. Utána rögtön be is hívtak. A másfél év alatt végig sofőr voltam, Pesten szolgáltam, és jól megismertem a várost. Amikor leszereltem, akkor már öt éve együtt voltam a menyasszonyommal, és azonnal összeházasodtunk. Nászajándékként, némi hozzájárulásommal, kaptam egy Ladát édesapámtól. Múlt év márciusára szedtem össze a papírokat, és 30-án mentem először az utcára.

- Mit reméltél attól, hogy ebbe belevágsz?

- Lehettem volna bármi, voltam a Volánnál is teherautón, de a taxiban közvetlen kapcsolatba kerülhetek emberekkel.
Ez eléggé szimpatikussá tette, és nagyon szeretek vezetni, képes vagyok 14-16 órát volánnál ülni naponta. És több katonatársam ezt választotta, rögtön a Rádió Taxihoz léptek be. Én legalább egy hónapig mezítlábas akartam lenni, hogy valahogy belekóstoljak a taxizásba. Május elejére összegyűjtöttem az URH árát, és ez eléggé meggyőző volt. Beléptem a Rádió Taxihoz, mert az URH jobban tetszett, mint a CB.

- Mibe került ez az átállás?

- A rádió 30 ezer, a belépéskor olyan 2-3000 forintot kellett letennem.

- Az erős egy év alatt lettek olyan kollégáid, akikről többet tudsz, mint azt, hogy ő is megszólal a cső végén?

- Általában barátságos és közvetlenebb ember vagyok.
A Rádió-taxinál 830-an. vagyunk,, minimum 300-400 embert nemcsak szám szerint, de névről és a fazonjáról is ismerek.
Ennek az az egyik oka, hogy pár hónap után beszereltettem egy CB-t is, így közel egy éve mindkét cső végén folyamatosan hallottam a kollégákat, diszpécsereket. Mindkét csatornáról Összejöttek az ismeretségek.

- Lett barátod is ebből a sok ismerősből?

- Hogy is mondjam? Az az elvem, hogy haverom lehet sok, de barátom csak egy van. Itt a cégnél is csak egyet szereztem. Olyan hű, hogy a világ végéről is elindul, és utánam jön, ha gondom van. Erről meg is bizonyosodtam még tavaly, amikor volt egy hármasbrékem.
Egy autóbusznyi utashoz kértek 7-8 kocsit a Mártírok útjára, a Mecsek presszóhoz, ahol egy bécsi kirándulótársaság végzett. Egy idősebb úr lett az utasom a családjával, később kiderült, hogy egy utazási irodában valami vezető, és annyi csomaggal, hogy alig fértek el a Ladában. Hátúlra hárman ültek, két keresztbe tett evezőlapáttal. Beszálláskor részegségében megbillent ez a szemüveges úriember, és nekivágta az ajtót a mellettünk álló kocsinak, szépen lejött a fényezésem. Finoman rászóltam, hogy vigyázzon, mert huszonkét évesen végre szert, tettem egy autóra, és az mégis 200-250 ezer forint. Erre kitört, hogy ő az Audiját úgy csukogatja, ahogy akarja, mit féltem ezt a szar autót. És kikapta az egyik lapátot, jött felém, egyszer-kétszer rám is ütött. A többi kocsi már elment, csak mi gatyáztunk a sok csomaggal, és megindult néhány barátja is, akik a buszon maradtak. Egyedül voltam, éreztem, hogy ebből kellemetlen dolog lehet.
Valahogy sikerült a rádióhoz jutnom, és beszóltam, hogy hármasbrék, kérek pár kollégát, mert bajban vagyok. Egy-két percig kellett csak kitartanom, mert egymás után érkeztek a kollégák. A barátom az M7-esen ment vidékre egy jó fuvarral, amikor meghallotta. Abszolút szabálytalanul megfordult a sáyjában/l70-180-as tempóval visszajött Biatorbágytól a Mártírok útjára. Az Opel Kadéttal 7-8 .perc múlva a Mecseknél volt, kiugrott és segített. Kaptam néhány rúgást, de végül lefogtuk őket a kollégákkal. Egy ici-pici dologból, mert eredetileg az volt, elég komoly bunyó keletkezett. Előkerült néhány spray, mert más védelmi eszköz nincs nagyon. Per lett belőle, és ezt a doktor Akárkit pénzbírságra büntették. Úgy képzeld, hogy csak hátráltam, mert nem mertem megütni. Sokkal alacsonyabb kis ember, csak néztem, hogy mer ez nekem támadni. Még ha lapátja is van. Ha megütöm a szegényt, nem is tudom, mi érte volna.

- Mit gondolsz, miért éppen ez az Opeles gyerek lett a barátod?

- Sokban hasonlít egymáshoz a stílusunk. Akkor ismerkedtünk meg, amikor Kispesten a taxióráinkat szerelték.
Ó a Főtaxitól jött el maszeknak, sokáig mezítlábasként dolgozott éjjelente. Úgyszólván tőlem kapott gusztust a Rádió Taxira. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy attól kezdve lett egy már ismert rádiós srác az éjszakában. Mert a rádió nem csak a címfelvétel miatt fontos, de a biztonságomat is jelenti. És főleg akkor, ha ismerős hall a csőről.
Ehhez tudnod kell, hogy van egy műszaki újdonság az URH rádiónál, az úgynevezett SOS kapcsoló. Olyan helyre van szerelve, ezt jobb nem megmondani, ahol könnyen elérem, és rövidre zárhatom az utasteret. Hiába kapcsoltatja ki egy fegyveres a rádiót, meg is teszem, ha fegyvert fognak rám, minden kolléga és a központ folyamatosan hallja, mi hangzik el a kocsiban.

- Ez a készülék azt is képes jelezni, hogy hol vagy bajban?

- Nem, de én megtehetem. Csak rá kell kérdeznem, hogy például: ugye nem akarsz itt, a Baross utca kellős közepén megölni? Ebből a támadó nem sejtheti, hogy pillanatok múlva egész falka taxis érkezik a Baross utca két vége felől.
És ezt a CB nem tudja, mert ott le kell emelni a májkot.
Attól kezdve, hogy a barátom is rádiózott, elhívtuk egymást vacsorázni, és lassan szerveződött körénk a társaság, hiszen valamilyen klikkeknek kell lenniük, ha barátkozó emberek dolgoznak egy helyen. Van itt is abszolút zárkózott ember, aki mindkét csatornán dolgozik, de ha bejön egy kávéra, teljesen egyedül ül. És mellé sem telepszik soha senki. Hát mi nem ilyenek vagyunk. Aztán kialakult a törzshelyünk, mivel ez éjszaka is nyitva van.

< vissza