1990. június 15-én este 11 óra körül az M7-es úton érkeztem Budapestre. A BAH csomópontnál becslésem szerint vagy 100-150 taxi tette nehézzé a közlekedést.
A szakma közelében eltöltött több mint egy év alapján szaga volt a helyzetnek, ezért az első parkolásra alkalmas járdaszakaszig manővereztem, majd utánanéztem, mi történt.
A Villányi úti buszmegállóig kellett átküzdenem magamat a tömegben, amikor megbilincselt férfit vezettek ki egy ház kapuján, és egy autóba ültették. A beszélgetésfoszlányokból már tudtam, konfliktusba keveredett egy taxis, és a segítségére érkezett kollégái elfogták az egyik érintettet. Az eseményeket megtárgyaló kis csoportokkal beszélgetve pár perc alatt eljutottam Gáborig, aki részt vett az elfogásban.
A kisegített kolléga már elment a rendőrségre, vele Gábor hozott össze, de előbb beszámolt arról, amit ő tudott a történtekről. Beszélgetésünk végén készséggel megígérte, hogy megismertet kollégájával, bár nem biztos, hogy sokra megyek, ha vele beszélgetni akarok. Nekem már többször nem sikerült, fűzte hozzá magyarázatként. Beszélgetéseinket ebben a sorrendben közlöm, de előttük egy „fegyverismeret órám" anyagát ismerheti meg az olvasó.

Diósi Pál

NEM KELL MINDJÁRT CSIKÁGÓT RENDEZNI

- Előfordult, hogy a biztonságod érdekében kellett valamit csinálnod, mert úgy érezted, veszélyben vagy?

- Az az igazság, hogy még nem fordult elő. Nem vagyok gyenge gyerek, és meg is találom az emberek nyelvét. Ezért még nem kellett megvédenem magam. Olyan esetek előfordultak, hogy nem akartak fizetni. Akkor is kivágtam magam, bár a törvény szerint helytelenül jártam el, mert felhasználtam bizonyos dolgokat. Az egyik ilyen esetnél még féltem is, mert csak menet közben jöttem rá, mekkora bajba kerülhettem volna.

- Ez mikor történt?

- Jó két éve. Egy házaspárt vittem a cigánytelepre, és amikor megérkeztünk, nem akartak fizetni. A srác közölte, hogy köszönöm haver, majd valakin behajtod, mert neked van kin behajtanod. És szemtelenül otthagyott. Próbáltam mondani, hogy figyelj már ide, nekem ez üzemanyagba kerül, meg adóznom kell, ha elhoztalak titeket, akkor ki kell fizessed. Nem, ne is foglalkozz velünk, és már ment is tovább.
Volt ott annyi cigány, hogy borzasztó. Elöntött a méreg, mert nem tudtam mit csinálni. Hiszen annyi ember közt nem ronthattam neki. Hát mondtam, jó, ezt buktam. Indulok, és már félig megfordultam, amikor a jobb oldalra néztem. Látom, ott a táskájuk, mert bevásároltak húst, ezt-azt. Megállók, kürtölök, hogy nézd, és mutatom a nyitott ablak felől a reklámtáskát. A motort idegességemben le sem állítottam.
Odavágtázott, és nem is tudom, honnan jött az ötlet, de kipattintottam a rúgóskésemet - egy ismerősöm hozta Olaszországból -, kifordítottam a gyereket, ahogy a táskáért nyúlt, és odatettem a kést a nyakához. Ezt tényleg nem terveztem így ki, sőt mikor összejött, úgy megijedtem, hogy jaj. Mert beugrott, hogy itt már nem lehet visszalépni. Érted?
Ha belekezdtem ebbe a balhéba, akkor végig kell csinálnom, mert ha abbahagyom, vagy rájönnek, mennyire be vagyok szarva, akkor itt engem agyonvernek. Félelmemben úgy a nyakához nyomtam a kést, hogy szegénynek már kicsit vérzett is.

- Akik ezt látták, nem gondolhatták, hogy blöffölsz?

- Ez lehetett a szerencsém, mert elkezdtek nyivákolni, hogy jaj, el ne vágd a nyakát a gyereknek. Mondtam nekik, hogy ne merjetek az autóhoz közeledni, szedjétek össze valahogy a lóvét, és egy hozza ide, de a másik kezét tartsa a feje fölött nyitott tenyérrel. Hát egybejött a 470 forint, amit bedobattam a másik oldalról. Ha közben a motor nem ketyeg, biztosan nem tudom végigcsinálni, hiába mondtam a srácnak, hogy nem érdekel, ha lecsuknak érted, akkor is elvágom a nyakad, bárki rosszat mozdul. Amikor a komája bedobta a lóvét, így elpenderítettem a gyereket, és padlógázzal indultam. Azon imádkoztam, hogy a motor meg ne álljon. Idegességemben olyan gázzal akartam indulni, hogy az autó majdnem elkaparta magát a helyében.

- Kipörgött a kerék, ahogy odatapostál?

- Annyira, hogy már ült volna le, mert laza, köves út volt, valami murvával felszórva. Kicsit visszább engedtem a gázt, közben iszonyúan megijedtem, hogy ezek kiszednek engem az autóból, ha leül vagy lefullad. Csak elindultam, de nem mentem vagy hat-nyolc kilométert, amikor megálltam, kiszálltam a kocsiból, mert úgy reszkettem, mint a kocsonya. Az egész eset élménye akkor jött ki rajtam. Utána határoztam el, hogy szerzek valahogy egy pisztolyt. És először Jugoszláviából hoztam egy startpisztolyt, amit átalakíttattam ilyen forgótárasra gáztöltényhez.

- Hogyan lehet ezt megcsinálni?

- Kis átalakítás kell, bármelyik esztergályos megfúrja méretre, mert ezek az apró könnygázpatronok olyan 6 milliméteresek. Ezt vidáman be lehetett hozni, és napok alatt találtam embert, aki átalakította. Szemre tökéletes, de valahogy nem bíztam benne eléggé. Tudod, az ember viselkedése más, ha olyan szerszáma van, ami tényleg arra a célra készült. Ezért, amikor láttam, hogy több kollégának is van, akkor mondtam, legyen már nekem is, sose lehet tudni, mit hoz az élet. Tudod, hogy sokszor több ezer forint is van nálunk, de amikor kiállok az első utasért, és még nem volt bevételem, az se látszik rajtam. És ahogy figyeltem a híreket, már többször előfordult, hogy nem is pénz kellett a támadónak, hanem a kocsit akarta megszerezni. Ráadásul azt láttam, hogy olyan verekedéseknél, ahol komoly nagy cirkusz van, néha fél óra múlva sem jön ki a rendőrség, mert nincs szabad járőrkocsijuk. Hát így nem várhatom, hogy pont értem, egy taxisért fognak rohanni, ha gondban leszek.
Ha pedig így van, akkor csak meg kell magamat védeni, amihez komolyabb eszköz kellett.

< vissza