Uraim lehet,hogy a Kis Kópénak van igaza.

Ez urai borzasztó a fia dolgozni akart menni az Andrássy utra és a rendörök nem engedték be.Meleg felvonulás miatt.Azért ez borzasztó,hogy valakit az alkotmányos jogában gátolják.Idáig úgy voltam a melegekkel,hogy az az ö baja.De most már nálam is kiverték a biztositékot.

Elterjedhet Budapesten is a telekocsi LINK

Nem a droszton hanem a droszt előtt, de ott áll. Free service felirattal, White House matricákkal.

Azota is ott áll a vámház krt-on. Minap láttam egy aszem daewoot a Blaha előtt a krt-on, a rendes taxi droszton égő szabadjelző vel!!!!

Itt a nagy lehetőség! Úgyis meleg lesz, mindenki vegye el a gyerektől a játék vizipisztolyt, és irány az Andrássy meg a Hősök tere. Ha melegek, akkor le kell őket hűteni nem? Hátha gyorsabban lemegy a felvonulás....:DDD

Halló-halló figyelem! Tegnap reggel felhívott egy középkorú női hang, és egy bizonyos FEIT GÁBORT keresett rajtam, osztálytalálkozóból kifolyólag. Annyi biztos: taxis az illető, és a neve pedig FEIT GÁBOR (Lehet, hogy nem így írja!) A hölgy telefonszáma: 06205491607 Tegnap reggel 9-óra magasságában hívott.

Soha ! Ha ott laksz haza sem mehetsz. Persze ha buzi vagy mehetsz. Kb: 2 millió bp.-i lakos megvan regulázva talán 1000 "szimpatikus felvonuló" miatt. Szerintetek ez n o r m á l i s ????

"A Budapesti Rendőr-főkapitányság a demonstráció tudomásul vételekor elsődlegesen az állampolgárok gyülekezési- és szabad vélemény nyilvánításához fűződő alkotmányos alapjogait vette figyelembe. Magyarországon minden állampolgárnak joga van megjeleníteni és kifejezésre juttatni véleményét, még ha az el is tér mások álláspontjától, nézeteitől." Kivéve, ha a jelenlegi kormánypártot és annak "építő jellegű" munkáját véleményzed! Kíváncsi lennék, hogy egy jobbikos felvonulást mikor fognak a melegektől megvédeni a rendőrök! Hajrá policetaxi!

A hallotaxi mely szerkesztőjére hasonlít a burger king Endréje?

És micsoda pénzbe fog ez nekünk kerülni! Bezzeg, ha mi szeretnénk felvonulni, még az nkh is kivonulna igazoltatni:)

Hát, igen. Ebben az országban csak a dolgozó, normális életet élő magyar embereknek nincs semmihez joguk. A kisebbségi vagy deviáns vagy, mindent lehet...

Csaka többieknek nincs szabad közlekedési joguk!

http://www.vallalkozoinegyed.hu/20090901/tobb_taxis_kevesebb_fuvar

[b]Most találtam ezt az írást. Ebből is látszik, hogy milyen alapvető "népnemzeti", tőről fakadó ellenérzések alakultak ki egyes körökben a taxisokkal szemben. Teljesen egyedi, és elég érdekes szakmai dolgozat ez, mivel nem olvastam még hasonló írást, amely pl. a kőművesek, kukások, postások, tisztviselők, vagy netán a bádogosok ellen uszítana ilyen áltudományosan, valójában azonban hozzáértésmentesen. A teljesen pancserokat (kezdő ejtőernyős taxisokat) régen úgy neveztük: „cukrászok és pékek” – nos, úgy néz ki, hogy az ezeknél is bugyutábbak rosszindulatú bekiabálástól függ a szakmánk. Ezek a gyatra, fennhéjázó „tanulmányok” döntik el sorsunkat. Így talán már nem is kellenek nekünk a rutinosan alánk pakolgató, alapvetően ellenérdekelt fuvarszervező cégek, ha ilyen dilettáns, pitiáner, szociológus-közgazdász, középsúlyosan fogyatékos, ám megkérdőjelezhetetlenül jóindulatú barátaink vannak. Nem árt megnézni a publikáló sajtóorgánumot sem, mert abból nyilvánvalóan kiderül, mi is várható jövőre, ha... Taxiómák ILYÉS MÁRTON 2004. június 1. Bizonyára mindenki látott már kisgyereket, ahogy toporzékolva próbálja rávenni szüleit: vegyenek neki valamit, mondjuk vattacukrot. Az ilyen gyerekek meglehetősen érzéketlenek szüleik érveire, netán anyagi lehetőségeire. Egy fejlett társadalomban viszont éppenséggel el lehetne várni, hogy a szereplők, érdekcsoportok tudatában legyenek: érdekeik nem egyenlőek a közjóval, és gátlástalan érvényesítésük többnyire mások érdekeit sérti. Az utóbbi hetekben több sajtóorgánumban is felbukkantak a taxisok, és azt állították: Budapesten túl sok a taxi, áldatlan állapotok uralkodnak, egymás árai alá kell ígérniük, hovatovább nem tudnak „tisztességesen megélni” a szakmát komolyan vevők. (Arra a minap megjelent felmérésre, miszerint a csatlakozó közép-európai országok főbb városai közül Budapesten a legdrágább a taxi – akár két-háromszorosan is –, érdekes módon nem reagáltak.) Kérem szépen, nem lehetne egy kicsit diszkrétebben nyomulni államilag szavatolt jövedelemátcsoportosításért? Vajon komolyan azt gondolják a személyfuvarozók, hogy az átlagos újságolvasó majd felsóhajt: tényleg, tessék már az államnak rendezni szegény taxisok sanyarú helyzetét, mert szívesen várnék tovább a megrendelt taxira, és többet is szeretnék fizetni érte, tehát le az árversennyel? Ha ezt gondolják, az ijesztő, ha meg nem, az azt jelenti, hogy a sajtó közönsége teljességgel érdektelen a számukra, és a média csak olcsó fórumként szolgál az állam és az érdekcsoportok közötti üzengetésre. Márpedig úgy látszik, a taxis lobbi – érveik minőségének ellenére – sikerrel jár. Egy törvényjavaslat hatósági árassá tenné a taxisszolgáltatást (eddig csak a maximum volt meghatározva). A párhuzamosan felmerült „drosztrendelet” pedig – amely meghatározná azon helyek számát, ahol taxi állhat – közvetett módon korlátozná a taxik számát a fővárosban. A taxisok úgy vélik, ez nem elég: szerintük taxiengedélyt kell adni a jelenlegi taxisoknak, és be kell fagyasztani az újak kiadását – hogy szó szerint idézzem Horváth Pált, a taxisszervezetek képviselőjét, „új engedélyeket csak kihalásos alapon adjanak ki”. Így – állítják – néhány év alatt kialakulna a fővárosi taxik „optimális” száma (szerinte ez 4400, a jelenlegi 5840 helyett). Persze létezik igazságosabb és társadalmilag hatékonyabb módja is annak, hogy a piaci szereplők számát korlátozzuk. Például az igénylők időközönként újra megvásárolhatnák a korlátozott számú engedélyeket, és a kereslet alakítaná ki az engedély árát. Így „bárki” beléphetne a piacra, aki hatékonyabban működik, vagy megelégszik alacsonyabb bevétellel, netán van valamilyen kreatív ötlete a vevők elcsábítására. Igaz, ami igaz, ez hasonlítana a kaotikus piacra (pfuj!), s így nem is csoda, hogy az újkori céhrendszert megálmodó Horváth Pálnak a taxiengedélyek örökös joggá tétele a legmegfelelőbb. Miért is ne: találjunk föl a korábbi tervgazdaságnál is jobbat, és bízzuk a termelőre a kereslet-kínálat adminisztratív szabályozását! Mondja meg a bányászok szakszervezete, hány bányász legyen az országban, a Mol azt, hány versenytársa nyithasson benzinkutat, az élelmiszeripari dolgozók pedig határozzák meg végre, mit és mennyit ehetnek a fogyasztók. (Első lépésben tiltsuk meg rögtön, hogy valaki Reggeli Italt adjon el annak, aki azt szereti!) Ezután kössük engedélyekhez, ki milyen szakmát űzhet, és azokat csak kihalásos alapon lehessen megújítani! Le a piaccal! Hurrá! Hogy is nézne ki a taxisok által elképzelt rendszer? Ha magas a hatóságilag kötelező taxitarifa, akkor sokan akarnak taxizásba fogni. Ezt elkerülendő kell kizárni az újonnan belépőket, azért, hogy extrajövedelem csapódhasson le a privilegizált szerencséseknél. Ha túl alacsonyra sikeredik a hatósági ár, mindenki menekül a piacról, és előáll a „kevés, de igénytelen taxi” szindróma. De ne álszenteskedjünk a „ha már szabályozunk, hogyan lehetne azt igazságosabban, társadalmilag hatékonyabban” kérdéssel. Az igazi kérdés ugyanis, hogy van-e egyáltalán szükség bármiféle szabályozásra. Komoly érv az „igen” mellett nem merült fel, ami nem is véletlen: a taxi klasszikusan jól működő versenypiac. A felesleges adminisztratív akadályoktól eltekintve bárki könnyen beléphet és ki is vonulhat onnét. Értelmezhetetlen az az állítás, hogy „túl sok a taxis”. Ha tényleg vérlázítóan alacsony a taxisok jövedelme, tessék bezárni a boltot, és gyorsan helyreáll a taxik „megfelelő” száma. (Tavaly a versenytanács egyébként megbüntette a taxitársaságokat, mert összehangolva emelték áraikat. A magas budapesti tarifák okát talán érdemesebb errefelé keresni. A kartellezés veszélye természetesen annál erősebb, minél kevesebben vannak, és minél kevésbé cserélődnek a piacon aktív szereplők: mint látható, az új szabályozás pont ebbe az irányba mutat.) Mégis sikerült politikust találni a fogyasztók megkárosításának ötletéhez. Vajon miért? Butaságot vagy korrupciót nem szükséges feltételezni. Egyszerűen csak a taxisok hangosak, nagy nyilvánosság előtt toporzékolnak, és a szolgáltatást használóknál kisebb, jobban szervezhető csoportot alkotnak. ők erősen érdekeltek az új szabályozásban, míg a fogyasztók egyenként szinte észre sem veszik az áremelést. Ha kellemetlen is számukra a drágább taxi, akkor sem fogják az önkormányzatot okolni. A jövőben persze a mesterségesen feltuningolt értékű engedélyekért a jelenleginél több pénzt szedhet az önkormányzat, hisz a taxi-engedély extrajövedelemhez ad belépőt – a drosztrendeletnek ez a lényege. A taxisok és a szabályozás megalkotói osztozhatnak a fogyasztóktól elvont többletjövedelmen: a felvázolt szabályozás gyakorlatilag egy rejtett adó bevezetését és abból egy szakma részleges támogatását jelenti. A törvényt beterjesztő önkormányzat a vattacukorárus, aki simogatja a toporzékoló kis taxisok fejét, miközben az orruk előtt illegeti a vattacukrot. Külön érdekessége az esetnek, hogy a szabályozási javaslat beterjesztője a magát liberálisnak mondó párt (egyébként a fővárosi önkormányzatot képviselő) tagja, mely nem pont a „hatósági árak, adminisztratív piacra lépési korlátok” gazdaságpolitikai csomaggal kampányol. Ám az ördög már megint a részletek között szalonnázik, vágjunk egy újabb katonát neki. Magyarországon úgyis mindig a „toporzékoló lurkók” és a „vattacukorárusok” alakítják a gazdasági szabályozást. (A gyerekektől és a valószínűleg hatékony versenyben dolgozó vattacukorárusoktól ezúton is elnézést kérek.) Megjelent a Magyar Narancs 2004/22. számában. [/b]

[b]F. Dávidnak: A LEE-798-as rendszámú fehér Mercedes, nem taxi! Egy Kópé becenevű - valamikori droid Budataxis -, aki anno egy kis bérelt Suzukival rohangált, mint egy vadbarom, jár most büszkén azzal a CIVIL, FEHÉR RENDSZÁMÚ terepjáróval. Biztos éjszaka elengedi a befolyásos főnöke maszekolni egy kicsikét. Nem véletlenül engedhet meg magának ilyen gusztustalanságot a világváros szívében a kis gizda kontár. Érdekes az is, hogy az "etikás" urak, a fuvarszervező cégek erre a nyilvánvaló pimaszságra azóta sem gerjedtek, viszont saját kollégáikra több milliós büntetéseket szabtak ki. Hiába is írtunk itt már többször a kis Kópé taxisgyűlölet-keltő tevékenységéről... Ez jól mutatja, hogy hol tartunk, és milyen áldatlan, korrupt viszonyok között élünk. [/b]

Trükkös lopások gabonaszállításkor... Nem idézem végig, hogy milyen okosságok használatával próbálkoznak lopni a teherautó-sofőrök gabonaszállításkor (túl hosszúra nyúlna), de ez a végső konklúzió talán alkalmas a mi szakmánkra is - úgy összevetésképpen vagy akár párhuzamként. [b] "Ha a fuvardíj nagyon alacsony, és valamelyik fuvarozó az önköltségi ár alá kínál, akkor kezdjen el gyanakodni. Ennek nemcsak a nagy megrendeléshiány lehet az oka, hanem az a szándék, hogy úgyis kárpótolja majd magát az ellopott gabonával. A teherautó fenntartásának, a gépjárművezető bérének és adójának adott az összege, egy bizonyos szint alá nem lehet menni. Az ár további leszorításával már csak azok maradnak, akik lopni fognak." [/b] ...

Megütötték az öreget? Nem mondod komolyan...

O'szt akkor mi van? 1320,naggyon durva..,hú A két barát meg nézte,hogy ver be a havernak a taxis... Hagyjuk már!

[b]Megverte a taxis, aztán részeg szállt a buszára Kivételesen peches hétfő estéje volt annak a budapesti Homár-olvasónak, akit ököllel arconvágott egy Belváros-szerte ismert áltaxis, aztán, amikor sajgó állkapoccsal és éjszakai busszal próbált volna hazajutni, felszállt egy jegy nélküli részeg, akit az ellenőrök atipikus módon nem vertek meg, ezért rendőrt kellett hívni, hogy hősünket a végén házig hagyavigye egy éjszakai expressz busz. Kalandok alant:[/b] A következő elképesztő, már-már humoros eseménysorozat tegnap este esett meg, a 21. században egy európai nagyvárosban. De kezdjük az elejéről, 2009 augusztus 3-án éjfél körül a Fővám térről indultunk el egy háromfős baráti társasággal a Móricz felé, amikor elkapott minket egy komoly eső, így taxi fogásra adtuk a fejünket. Mivel taxit hívni senkinek nem volt kedve, és épp parkolt egy tőlünk 10 méterre így oktondi módon bepattantunk. Azon már nem is különösebben csodálkoztunk, hogy mélyen tisztelt sofőrünk a bal kezével végig veszettül piszkált valamit a műszerfal alatt, hogy egy 20 másodperces piros lámpa 200 Ft-ba került, és hogy a végén az alig másfél kilométeres útért volt pofája 1320 Ft-ot elkérni. Borravalót nem adtunk. Bunkók vagyunk. Ezt követően a kiszállás során elkövettem a halálos bűnt, és véletlenül a taxi ajtaját minimálisan hozzákoccintottam egy „Demszky-póznához”. (itt jegyezném meg halkan, lehet hogy nem a cölöptől tíz centire kéne megállni) De természetesen vállalom, hibáztam, a kocsin azonban minimális nyoma sem maradt az ajtós incidensnek, amit ott helyben a velem utazó két barátom is alátámasztott. Így elnézést kértünk majd megpróbáltunk továbbállni. Könnyű is lett volna, ha nem egy igazi vadbarom kocsijába sikerült volna beülnünk. A figura kipattant a kocsiból és elkezdett ordítani, felmenőimet hevesen emlegetve a kár megtérítésére próbált rávenni. Ettől én nem is különösebben zárkóztam el, de kár hiányában igazából nem sok mindent tudtam tenni érte, felajánlottam, hogy hívjunk rendőrt és beszéljük meg úgy a dolgot. Az ötletre verbális eszközkészletének teljes kimerülését érzékelve, már a bal öklével válaszolt az állam irányába, majd gyorsan továbbállt. Köpni-nyelni nem tudtam. Az ember azt hinné, hogy ezzel az este már nem hordozhat sok újat, de ez az éjszaka itt határozottan nem ért még véget. Naív pesti gyerek vagyok, akit nem vernek pofán minden este, így gondoltam tárcsázok egy 107-et. „Ön a rendőrséget hívta, jelenleg minden vonalunk foglalt. Kérjük várjon kezelőnk jelentkezésére” 3 percen keresztül ezt hallgatni megnyugtató, legalább valami zenét benyomhatnának… Egyébként bele se akarok gondolni mi van azokkal, akiknek tényleg azonnali segítségre lenne szükségük… Végre kicsöng, felveszi egy „szimpatikus” hangú diszpécser, akinek elmesélek mindent, a válasz lehangoló: ők ilyennel nem foglalkoznak, ha gondolom tegyek feljelentést a területi kapitányságon. Aha, kösz. Azonban mielőtt az este további kalandjaiba belevágnék, a pofozkodó taxisunkról még néhány infó: utánanéztem egy kicsit rendszám alapján, és mint kiderült nem én vagyok az első panaszosa az említett LEE-798-as rendszámú fehér Mercedes taxinak, ami mint a fórumokról kiderült többnyire a Vámház körút 2-nél a ’For Sale Pub’ előtt szeret lecsapni gyanútlan áldozataira. További infók itt: /forum/topic/forumid/119897&action=read Visszatérve eredeti történetünkhöz, eltávolodva a taxis élményektől, fájó állkapoccsal a 908-as felé vettük az irányt, ahol ellenőrök (biztonsági szolgálat) fogadtak. Semmi gond, becsúszott a jegy a gépbe, már fent is vagyunk, elhelyezkedtünk és vártunk a kilövésre. De az élet sajnos megint nem volt ilyen egyszerű, indulás előtt egy perccel megérkezett az este második negatív főhőse, egy tök részeg fazon formájában. Mondanom sem kell, hogy se jegy se bérlet nem volt nála, és nem különösebben csinált gondot a biztonsági szolgálat embereiből sem. Ilyenkor mi a megoldás? A busz áll és nem indulhat el, amíg valaki ül rajta jegy nélkül, az ellenőrök meg nem nyúlhatnak hozzá: teljes patthelyzet. Üsse kő, épp formában voltam, már repült is újra a 107. Két perc várakozás után megint megkaptam kedvenc diszpécseremet (hány ember dolgozik egy átlagos este vajon a rendőrség telefonos ügyfélszolgálatán?), akitől szépen kértem ismét rendőri intézkedést a Móriczra. A kelletlenség erősen áradt a hangjából, de miután az egyik ellenőr is megerősítette a kérést, ígéretet tett, hogy kiküld egy járőrt. Remek! Közel a győzelem, közel a pihe-puha ágy. Huszonkét perc telt el anélkül, hogy a rendőrökről bármi hírt kaptunk volna, de hozzá kell tennem, hogy az ácsorgó busz körül a hangulat egyre jobb lett. Együtt röhögött utas és ellenőr, repkedtek az éjszakai buszos storyk, közben a részegünk békésen bedobta a szunyát a buszon. Kezdtem megint elálmosodni, már teljesen rutinból ment: 107. Egyből kicsöng! Egy piros pont a rendőrségnek. Egy kedves női hang veszi fel, kettő! Ismét leteszik a nagyesküt, hogy küldenek ki rendőröket. Csodás! Huszonnégy percnél járunk, befut a következő 908-as, és átveszi az utasokat; de minket nem, mivel Peti barátommal nekünk meg kell várni az intézkedő rendőröket. De hol vannak már? Végül huszonnyolc, azaz huszonnyolc perccel az első telefonálás után bekanyarodott két járőr a sarkon. A nap csúcspontja volt, amikor megfogták a buszon szundikáló barátunkat és egy lendületes mozdulattal levágták onnan. Ezt követően valami jegyzőkönyvre hivatkozva az ellenőrök elkérték az adataimat, én pedig életemben először meg is adtam nekik. Úgy tűnt, hogy vége, de az estét meg kellett koronázni, és erről az ominózus BKV busz sofőrje gondoskodott is. Életünkben először kaptunk BKV busszal háztól házig expressz fuvart. Nagy élmény volt! Ezek után mondja azt valaki, hogy Budapest unalmas város… Üdvözlettel F. Bálint Tékozló Homár