Sziasztok!

Új vagyok a fórumban, azonban már jó ideje olvasom a hozzászolásokat és úgy gondoltam, hogy mostmár én is hozzászólok.

Az alábbi képen látható egyén egy idióta. DE! Úgy fog működni az uber, hogy a sofőr neve fog szerepelni a nyugtán amit az utazás után küld a rendsze vagy pedig szintén a sofőr nevével állítja ki a számlát, ha valakinek ez annyira fontos. Az, hogy ezen hőbörögtök, hogy pl. Katásként 25/50 ezerrel le van tudva az adózás évi 6 millióig, hát hogy is mondjam, ez van. Ilyen ez az ország. A NAV engedi, törvényes, NEM tudtok mit csinálni! Bele kell törődni. Napokon belül én is űberezni fogok főállás mellett, ha valakit érdekel majd rakok ide nektek statisztikákat, hogy igenis megéri. Páv2 meg személyszállítói vizsga is hamarosan kelleni fog, mielőtt még ezzel jöttök...

Lehet ilyen meg olyan "érveket" felhozni, hogy de nektek ez nem tetszik, tiltsák be, allitsák le azonnal, stb...de felesleges. Inkább gyertek ti is! Az aljanépek miatt akik miatt ilyen szar a megítélésetek, úgyis kb 3 út után kitiltja az uber.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, főleg a számlával kapcsolatosan dolgok miatt írtam nektek, remélem mostmár világos hogyan is működik ez a rendszer.

Hajnalban belefutottam egy vidám u. sofőr traccspartiba.

Az egyikük büszkén mondta, hogy van számla könyve is.

Meg is mutatta.

Nos, ő vagy azt hiszi minden rendben.... vagy pedig tudja!!!

Egyébként az egész személyszállítást is rendbe kellene rakni végre! Pl. a szabad jelző a taxin teljesen rendben van, de egy pizzafutár, vagy akármi miért teszi fel ezt? Megtévesztő lehet, ugyanúgy, mint az engedély nélküli megkülönböztető jelzés pl. kék lámpa, sárga lámpa, ami ugye már most sem megengedett! Ezzel is foglalkozni kellene, a nemzetközi személyszállítás körül is vannak érdekességek stb.A személyszállítás a nagy felelősségről is szól, azoknak a személyszállítóknak akik ezt nem értik meg, vagy nem akarják megérteni, nincs helye ebben az ágazatban!

Igazad van, de ez akkor is reális veszély, ha nem beszélünk róla! Érdemes lenne ezt is megemlíteni az egyeztetéseken, mert ez is lehet egy érv, amivel alá lehet támasztani azt, hogy miért szükséges az egész uber ügyet minél gyorsabban, és megnyugtató módon lezárni! A megnyugtató mód alatt én azt értem, hogy azok, akik nem tartották be az előírásokat, azok semmiképpen ne tudják ezt büntetlenül megúszni, és ne csak az adózást vizsgálják, hanem a többi dolgot is!
Sőt, mivel megkérted, hogy írjam le, hogy mit tennék az uberes "sofőrökkel", ezt szívesen megteszem!  Mivel tudtak róla, hogy amit tesznek az nem teljesen ok, ezért nagyon keményen lépnék fel velük szemben! Örökre eltiltanám őket a személyszállítástól (mert érvénytelen a gfb, ha személyeket szállítanak magánautóval, engedélyek, és egyebek hiányában)! És további szigorú felülvizsgálatokra is küldeném őket, hogy alkalmasak-e arra egyáltalán, hogy jogosítványuk legyen ezután! Nagyon durva tudom, de az is az amit csináltak az is durva! Nem rajtuk múlt, hogy nem lett ebből baj!
Azt, hogy mit csináljon az uberes, ha be lesz tiltva? Az legyen az ő problémája, nem Te, a legálisan dolgozó Taxis próbáltad elvenni tőle a megélhetését, hanem az uberes fekete taxis akart Téged, és a többi legális taxist tönkretenni!

Kedves janoutas ! 

Biztos van még egy pár ötleted hogy mit csináljon az uberes ha már teljesen tiltva lesz.Ird le azokat is !!

Csak figyelmedbe ajánlom,hogy igy kezdődött a sárgitás is. Ötletelésből,egymás túllicitálásából,ki tud nagyobbat mondani versenyből. Hajrá !!!

http://mno.hu/gazdasagpolitika/lazart-varjak-a-taxisok-1326272

Lázárt várják a taxisok

Arról viszont kevés szó esik, hogy az uber az előírtaknak nem megfelelő eddigi "mutatványának", a sofőrök megbüntetésén, a taxisok forgalomkiesésén kívül, még milyen káros következményei is lehetnek! Konkrétan arra gondolok, hogy még több lelkes amatőr tanulta meg, hogy a személyszállítással így is lehet könnyen adózás nélkül pénzt keresni! Nem kizárt, hogy az okosabbja rájött arra, hogy azért nem teljesen ok a dolog, és ebből egyszer még baj lehet, és ezért elkezdte osztani a névjegyét az utasoknak, meg esetleg másoknak is, hogy ha szüksége lesz rá, akkor meg tudjuk beszélni olcsóbban is.... Addig ez nem lesz gond, amíg tudják, hogy most sok az ellenőrzés, de mi lesz pl., ha ezek lecsengenek egy idő után! Ezek az emberek teljesen feketén fognak tevékenykedni a piacon, úgy, hogy gyakorlatilag nagyon nehéz lesz elkapni őket! Jó ne legyünk elfogultak, a taxinál is, és máshol is előfordulhat ilyen, de egy legális vállalkozó, már sokkal többet kockáztat, mint egy lelkes feketéző amatőr! Eddig is voltak ilyenek már a piacon, és nem kizárt, hogy ezeknek a száma ezután még jobban megnő! És ez csak azért, mert eddig nem lépett fel senki komolyabban az illegális fuvarozók ellen! Igen, sajnos visszanyalt a fagyi!

Lassan a média is érti miről ugattunk:

Péntek délután:

Uber: pár nap, és megbénulhat a rendszer

László Pál

újságíró. 2016. 01. 28. 19:27

Az Uber  bajban lehet.

Legalábbis az általunk megkérdezett sofőrök azt mondták, hogy a NAV által ígért keménykedéstől kicsit nekik is inukba szállt a bátorságuk. Utaztunk olyan sofőrrel, aki addig nem engedett kiszállni, amíg kezünkbe nem nyomott egy nyugtát a fuvardíjról.

Amikor arról kérdeztük, hogyan is lehet nyugtája a szolgáltatásnak, ha nem az Uber a nyugta kiállítója, nem tudta megmondani, kinek a nevében és hogyan számláz. De hozzátette, hogy őt megnyugtatja, hogy ezzel „legális”, amit csinál.

Egy másik Uber-sofőr arról panaszkodott, hogy hétfőtől csak azok az autók dolgozhatnak, akik leadják az adószámukat a cégnek. Ráadásul, a vállalkozói adószámukat. Ez azonban nem sok uberesnek van. Vagyis hétfőn biztosan nehezebb lesz kocsihoz jutni, ha az utas nem sárgában akar feszíteni, miközben viszik valahova.

Boldog Tállai András

Az adószámok bekérése nem meglepetés. A Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára mondta korábban, hogy amellett, hogy a NAV szúrópróbaszerűen ellenőrzi az Uber-sofőröket, a cég holland központjától megkérte a magyar sofőrök adatait. És láss csodát, Tállai András miniszterhelyettes és NAV-ot vezető államtitkár kapott is egy e-mailt az Uber holland cégétől, amiben azt mondták, hogy lesz adószáma az összes magyarországi sofőrnek. Tállai annyira boldog lett, hogy a Tv2-nek nyilatkozva az is kicsúszott a száján, „végre valaki megjeleníti ezt a holland céget”.

Adófizetési fegyelem

Persze a cég előbb adott ki közleményt a dologról, mit ahogyan Tállai megszólalt. Ebben azt írták, hogy az Uber modern és készpénzmentes rendszere nagyban hozzá kíván járulni egy klasszikusan készpénzalapú iparág átláthatóbbá tételéhez és az adófizetési fegyelem erősítéséhez. Ezt pedig úgy képzelik el, hogy az Uber rendszere minden utat követően számlát állít ki a sofőrök nevében az utasoknak. Továbbá egy független adótanácsadó céget is bevonnak, akik információs anyaggal és személyre szabott adótanácsokkal látják el az erre igényt tartó ubereseket.

Tárgyalnak

A taxisok azonban nekiálltak egyezkedni a kormánnyal. Csütörtökön egész nap tárgyaltak. Czifery Csaba, a Magyar Taxisok Szakszervezetének vezetője a 24.hu-nak azt mondta a tárgyalások után, hogy ez a mostani találkozó csak egy sorozat állomása. Most elsősorban azt ellenőrizték, hogy kik tárgyalhatnak egyáltalán a kormánnyal. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hivatalnokai azt is megígérték, hogy a taxisok javaslatait továbbítják az illetékes hatóságoknak. A szakszervezeti vezető szerint egy-másfél hónapot ígért a kormány, hogy azalatt orvosolják a problémáikat.

Czifery hozzátette, hogy most már elsősorban nem is azt követelik, hogy tiltsák be az Ubert. Inkább arra mennének rá, hogy kilőjék a sofőröket a cég alól. Hiszen, ha valóban minden sofőr adószámát, és így minden adatát átadja a holland cég a NAV-nak, nincs kétség afelől, hogy az összes sofőrt meg lehet büntetni valamiért. Ha pedig nincs, aki dolgozzon az Ubernek, nincs Uber sem. Probléma megoldva.

Ennyire titkos? Még, szerencse, hogy az utasoknak legalább elárulják, hogy éppen mennyi! A szorzó az ár része, mert azt befolyásolja! Az árat pedig szerintem nem baj, ha tudni lehet előre, mert akkor esetleg az utasa nem nyomkodja a telefonját feleslegesen! 

Javasolni kellene pl. az indexnek, és a többinek is, hogy az aktuális deviza árfolyamok mellett az uber aktuális szorzóit is tegyék ki folyamatosan frissítve a devizaárfolyamok mellé!

Rászállnak az adótrükközőkre - megérkezett a javaslat

http://www.napi.hu/ado/raszallnak_az_adotrukkozokre_megerkezett_a_javaslat.609336.html

Uber-kor: Miért ment át a csirke az úton?

A taxizás ideológiai kérdései

2015. november 27. - A kiló nem százat jelent

Miért ment át a csirke az úton? A taxizás ideológiai kérdései.

Az írás a Dinamo blog Uber jelenségről szóló vitájában jelent meg, ahol is több ideológia is magának követelte a féllegális mobilappos taxitársaságot. A vita néhány korábbi írása, amelyekre részben szatirikus reakcióként született:

Egy későbbi további tanulságos beszélgetés, amely helyre rakja a kérdést, hogy mi is az a sharing economy és mi nem:

 „Én a szívemet adtam neked” – Ökopódium a közösségi megosztáson alapuló vállalkozásokról.

Cinikusan kijelenthetnénk, hogy aligha várható, hogy a világ minden baját mondjuk egy mobilalkalmazás oldja majd meg – nyilván ezt senki sem képzeli –, pedig néha úgy viselkedünk mintha épp ezt várnánk. Az internet vagy az új kommunikációs eszközök hozzájárulnak vagy hozzájárulhatnak a világ jobbá, élhetőbbé és demokratikusabbá tételéhez, de vajon mindannyian bebocsátást nyerünk ebbe a digitális paradicsomba vagy új szakadékok alakulnak ki, új szegrációt eredményez majd az elektronikus analfabetizmus?

Akár legális, akár illegális a digitális ingyenesség sokak szemében maga a megvalósult digitális kommunizmus – hogy a technológiairól áttérjünk rögtön az ideológiai síkra. És jó pár példa mutatja a Wikipédián vagy a linuxon is túl, hogy az „egyenrangúak önkéntes együttműködése” olyan új értékteremtési formákat hozott létre a vállalkozások és az állam világán kívül, amelyek mindannyiunk számára jelentős fogyasztói többletet eredményeznek. Majd minden, ami a világhálón szembejön velünk valahol kötődik valamilyen ingyenes és nyílt forráskódú szoftvermegoldáshoz – és persze legtöbbször maga a szolgáltatás is ingyenes. Mára e digitális világ motorjai a nyílt forráskód, a linux, amelyet most már egy egész iparág együttműködésén alapul, jól felfogott üzleti érdekből – tehát kapitalista nagyvállalatok is nagyon jól érzik magukat ebben az új „kommunizmusban”, sőt nélkülük nem is működne az egész. Az információs kor innovációi sikereinek mélyben meghúzódó oka, hogy szinte zéróra csökkent az információs javakhoz való hozzáférés illetve reprodukció költsége: ”az információ ingyenes akar lenni”. Ami egyaránt jó szegénynek és gazdagnak, akkor is, ha e lehetőségeken új vállalkozások építik fel magukat és nőnek az égig. Miért ne tennék? Ezeken az új gazdátlan vizeken sokszor szinte mindannyian potyautasként hajózunk, mégis mind célba érünk, viszont fel kell tűnjenek itt új kalózok is. S vannak olyanok is, akik ügyesebben fogják saját vitorláikba az új szeleket. Van, aki pénzt szeretne keresni; van, aki megelégszik az ideológiával.

Az információtechnológián túl is drasztikusak a változások, de mégsem hat a folyamat egyformán minden területen. Szinte hozzászoktunk a technológiai fejlődéshez, akkor is, ha azt a társadalom (sokszor bosszantóan középkorias nézeteink és jogrendszerünk) csak jókora késéssel képes követni – a korábbi problémákat új problémákra cserélve. Ahogy a szerzői jog intézményét szinte elmossa a fájlcsere korlátozhatatlansága – akár jó ez, akár rossz. Viszont a legígéretesebb megoldások kiaknázására mégis túl sokat kell várni. Eközben az innováció romboló hatása szükségszerű következmény (nem fogjuk az internetet újra postai levelekre váltani). Összeesküvések és emberi gonoszság feltételezése nélkül is, az elavult megoldásokat előbb-utóbb magunk mögött fogjuk hagyni, akár kedves nekünk a status quo, akár nem, akár érdekeink szerint való, akár új kihívóként jelenünk meg egy piacon. Bizonyos kérdéseket nem teszünk fel pedig fel kéne. Máskor pedig részletkérdésekben merülünk el. Egyénenként egyébként értéktelen személyes fogyasztói adatainkat ingyen engedjük át távoli szolgáltatók felé, akik nagyon is valódi dollármilliárdokra váltják azt. Túlontúl evidencia, hogy e sikeres technológiai vállalatokat ez a monetizációs képesség különbözteti meg az egyszerű lázálmoktól.

Amíg felépült körülöttünk egy új világ a régi-új kritikusok még éppen csak ráéreznek annak morális kihívásaira és félő semmilyen módszerünk nincs az új játékosok teremtette játékszabályok etikusságának megítélésére sem. Vannak jelenségek, amelyeknek talán nagyobb a füstje, mint a lángja. Mennyit ér egy lájk a Facebook-on? Hol adózzon az európai netezőnek szánt apróhirdetések után az amerikai Google? Létezik meghatározás a gazdasági tevékenység helyének pontosabb leírására a Föld bolygónál egy természeténél fogva teljesen globális piacon? Mi védi meg, s kell-e hogy bármi megvédje ebben az önkéntelenül transzparens világban gyerekeinket? Trendibb-e egy mobil app-on keresztül taxit (bocsánat UberX-t, Lyft-et, Wundercar-t stb.) hívni, mint szóban ugyanazon a telefonon valamely megszokott társaságot? S miért kíséri ezt az egy momentumot is annyi figyelem és fizikai erőszakig hevülő vita, amikor pontosan tudjuk, hogy a legvégén ugyanúgy négy kerék, egy sofőr és némi benzin szállít majd haza – talán olcsóbban vagy mégsem? Globális sikere ellenére az Uber csupán egy taxitársaság némileg új franchise-modellel, de nem globális értéket képvisel, csak egy új vállalati érdeket – inkább nevezhetjük a taxik McDonald's-ának semmint a taxizás nyílt forráskódú forradalmának, ilyesmire várni lehet álmodozás is lenne még. Viszont ugyanígy igaz, hogy a rivális taxitársaságok úgy szintén csupán saját üzleti érdekeiket tartják szem előtt. S ahogy a személyszállítás piacán korábban is szokás volt, véres háború dúl – tényleg nincs ebben semmi új. Úgy tűnik az információs kor nem jelent megváltást, ha újak is egyes eszközök, bizonyos módszerek és főleg bizonyos motivációk túlontúl is régiek és az új struktúrák kevésbé különböznek a megszokottaktól. Ha minden maradna ugyanúgy az szörnyűbb volna, hiába félünk a változásoktól.

Visszazökkenve tehát a valóságba és Budapestre: nem telt még el talán két év, hogy vitatható módon egy a korábbi piaci taxi tarifánál jóval magasabb hatósági árat tettünk kötelezővé a városban, amely talán megelégedésére szolgált a nagyobb vagy biztosabb bevételre vágyó „prémium” taxitársaságoknak, hogy az (így megszüntetett ár)versenyből kiszorítsa olcsóbb és rosszabb gépkocsikkal, kevesebbet kereső sofőrökkel dolgozó versenytársaikat. Ha mikulásként várjuk és szeretjük is sokan a szabad piacgazdaságot, felnőttként hinni igen nehéz benne. Tegyük a szívünkre a kezünket: a modern kapitalizmusban a piac a legritkább esetben szabad. Az erősebb szereplők piaci eszközökön túl latba vetik politikai befolyásukat vagy folyamodnak bármilyen legális vagy illegális eszközhöz, hogy érdekeiket érvényesítsék, nem ritkán fogyasztóikkal szemben. Viszont húzzuk alá egy rögzített hatósági árral működő piacon olcsóbb tarifát alkalmazni mindenképpen illegális – ugyanakkor szimpatikusan „piacos” a fogyasztó szemével nézve. De láttunk mi már reptéri taxis maffiát és sok minden mást is. S e tekintetben Budapest nem marad el más fővárosok, mondjuk a lángoló Uber-taxikról hírhedt Párizs mögött.

Nem csak ott, ahol túl magas hatósági árat vagy más piaci korlátozást állapítanak meg, de szinte minden piacon meg kell jelenjen párhuzamosan a feketegazdaság, mert a legalitás önmagában egy túl magas állandó költséget jelent. Miért épp a taxizásban ne lenne így? A kereslet kínálatot szül – feketét vagy fehéret, azt egyik tankönyv sem említi. Ezt a piaci rést kihasználó autósok korábban is járták már a várost, de az internet tud olyan platformot biztosítani, amely rendkívüli módon megkönnyíti, hogy a kínálat és a kereslet egymásra találjon – alapvetően ez az Uber és társai – ráadásul valami ál-legalitást is ad, nem csak „megadóztatja”, de szabályozza is ezt a fekete-szürke piacot. Minthogy furcsamód cserébe a korábban teljesen feketén dolgozó taxisok még 20%-ot is hajlandóak fizetni – egy amerikai vállalatnak. És a feketegazdaság legalább is a szürke irányába mozdul el, ami nem kis eredmény. Úgy tűnik, a piaci szereplők önkéntesen vállalnak plusz (köz)terheket, ha úgy érzik, cserébe kapnak valamit. Miért nem tudja ezt a funkciót ellátni maga az állam? Vagy miért nem látjuk elég hasznosnak szolgáltatásait, hogy cserébe becsületesen adózzunk?

Ehhez járul még a rendkívüli vonzó a XXI. századi technológia biztosította imázs, az Uber trendi – sőt ha még árelőnyt is biztosít, akkor főleg. Ez utóbbi persze valószínű nem igaz vagy nem mindig igaz. Például az Uber árképzése változó, a kereslet növekedésekor, mondjuk péntek este, 2-3-szoros áron – surge price – kínálja ugyanazt a fuvart, így már akár drágább is lehet a többi taxinál. Ez az árképzés egyébként megint csak ellentétes a taxirendelettel, csak ezért nem lelkesedünk, viszont furcsamód nagylelkűen elfelejtjük. Talán befolyásolná ítélőképességünket az az ingyenes kupon, amit kaptunk? Ez a marketing trükk meglehetősen szakállas. Ugyanazon piacon tartósan egyetlen szereplő sem kínálja legalábbis ugyanazt olcsóbban; lássuk be ennek semmi értelme: persze eszköze lehet egy erőszakos terjeszkedésnek, ahogy régen is voltak hasonló tarifával dolgozó társaságok – ebben nincs semmi új, viszont azok a társaságok a szabályok betartása mellett döntöttek és emelték tarifáikat, esetleg részlegesen kivonultak. Vannak más módszerek is a vetélytársakkal szemben, amelyek nem tisztességesek és szintén nem is újak ezen a piacon. Az USA-ban az Uber volt, hogy utasította sofőrjeit, hogy más hasonló mobilalkalmazással működő taxitársaságok működését zavarják meg ál-taxirendeléseikkel. Mivel hasonló technológiával működő üzleti modellt létrehozni nem nehéz, az Uber számos vetélytárssal bír a saját speciális piacán is. Ezek ellen pedig úgy tűnik, igyekszenek mindent bevetni. A goodwill amúgy sem volt sosem elvárt profilja egy taxivállalatnak. Az utas némileg kiszolgáltatott, mert amikor szüksége van a szolgáltatásra, akkor nagyon szüksége van rá, és minden perc várakozást sorscsapásként él meg, a megérkező autót pedig megváltásként. A fogyasztó többé-kevésbé mindig kiszolgáltatott és elsősorban a törvények, vagyis az állam védhetik meg. Az illegális vetélytárssal szemben a taxisok sem az utasok érdekében lépnek fel. Az Uber-nek felróható szolgáltatói bűnök akár az adóelkerülés, az iparág többi szereplőjére is igazak. Igaz, ha az az Uber-rel történik, akkor könnyen újságcikk lesz belőle. A sajtó hangos a cég visszaéléseitől, furcsa, hogy mi még csak egy a drága pesti taxitarifák ellen lázadó szabadságharcost látunk bennük. Persze egy globális vállalat könnyen beazonosítható, akár a McDonald's. Ha egy Uber-sofőr nemi erőszakot követ el az bizony hír, ha harminc Uber-sofőr diszkriminálja az amerikai vakokat, akkor az már talán több, is mint egyszerű hír, de talán még nem tendencia, de ha egy vidéki taxitársaságnál történik mindez az valószínű nem lesz címlapsztori. S mindeközben az Uber aktívan építi imázsát, akár visszarepít az időben egy DeLorean-on vagy kiscicákat szállít, de ha „kell” újságírókat félemlít meg...

Fogyasztói oldalról az olcsóbb szolgáltatás kezdetben mágikus erővel bír. De az említett surge price miatt az olcsóbb viszonylagos. Az Uber nem fejlesztett ki olcsóbb üzemanyagot, a gépkocsipark költségei is idővel meg kell jelenjenek az árakban, akkor is, ha ezt bedolgozó sofőrjeire terheli a vállalat (esetleg direkt hasznot húz a gépkocsilízingből is). Ha az árelőnyt akkora saját árréssel akarja tartani a vállalat, mint a mostani, akkor mindenképpen csak olcsóbb munkaerőre tud alapozni, másra nem. Célja, hogy ezt a munkaerőt minél jobban hasznosítsa, akkor is, ha ez olyan folyamatos figyelmet igényel a sofőröktől, ami akár balesetekhez is vezethet. Az amerikai sofőrök sok minden másra is panaszkodnak már. Lehet, hogy a magyar sofőrök még pár hónap után egy remek másodállást látnak benne, de ha évek óta erre építenék megélhetésüket, mint amerikai kollegáik, akkor rá kéne jöjjenek, hogy az Uber-nek dolgozni nem feltétlenül éri meg. Különösen, ha azt nézzük, hogy a vállalat agresszív terjeszkedését elsősorban saját munkavállalóik finanszírozzák – ami azért „ügyes” húzás.

Logikus, hogy az Uber, akár az amerikai taxi társaságok hagyományosan a képzetlen és bevándorló munkaerő alkalmazása felé mozdulnak el. Korábban akár jobban fizetett taxis állások változtak át a piacon rosszabbul fizetett Uber-kényszervállalkozókká vagy akár minimálbér alatt foglalkoztatott rabszolgákká. Mindennek van ára. Akkor is, ha nem azonnal nyújtják be nekünk a számlát. Ebben az üzleti modellben csak egy garancia van: a cég 20%-a. Minden más bizonytalan. Ez nem a sharing economy igazából. Nem arról van szó, hogy valaki már amúgy is úton van, nosza osszuk meg a költségeket és utazzunk együtt: az a telekocsi, carsharing,ez is rontja az üzletet, de épp azért, mert nem üzleti alapon működik. Az Uber akár tipikusan másodállású sofőrjei egyértelműen pénzt keresni indultak akár egy taxis. Az Uber egy taxitársaság, amelyik nem vagy nem mindig tartja be a taxitársaságokra vonatkozó szabályokat.

A torta mindig ugyanakkora, akárki szeleteli is azt fel. Mivel itt nincs minden elemet újragondoló innováció, nem lehetséges jelentős, pláne tartós árelőnyt sem tisztességesen elérni. (Egy olyan piacon, ahol eleve adott az ár, ez még csalás is, bárhogy is forgatjuk a dolgot.) Az Uber esetében nem valósul meg pl. a közbülső szereplő kiiktatása – angolul disintermediation –, ahogy mondjuk egy előadó az interneten közvetlenül értékesítheti zenéjét, a kiadók és boltok valós hozzáadott érték híján kiiktathatóak ma már: miáltal az ár drasztikusan és gazdaságosan csökkenthető.

Ezzel szemben az Uber behajtja a maga 20%-át, megkerülhetetlenül ott van a fogyasztó és a tényleges szolgáltató között. Tehát ez még a régi modell – vagy rosszabb –, egyáltalán nem demokratikusabb, direktebb és egyszerűbb. Merész kijelentés, de lehet ez a 20%-os árrést alkalmazó üzleti modell éppúgy tarthatatlan és túlhaladott. Ha a szimpátiánkra akar valaki alapozni, akkor nem árt észben tartanunk, hogy bármelyik taxitársaság jámbor KKV az Uber-hez képest. Különösen, hogy sok helyen nem is vállalatok, hanem egyesületek látják el a központ szerepét, lényegében a diszpécser-szolgálatot. Ha igazán haladó modellt keresünk, akkor az Uber-nek és (kevésbé ismert, értsd kevésbé elterjedt) társainak azokra a vidéki társaságokra kéne hasonlítani, ahol lényegében nincs is központ, vagyis nem 20%, hanem közel 0% ez a költségelem – nagyobbat ugyanis nem bírnának el olyan kicsi a marzsuk. A valódi innovációt a kényszer szüli: a taxis felveszi a saját rendelését, mindenféle körmönfont technikai bravúr nélkül: a mobiltelefon mindenki zsebében ott lapul. Ezeken a piacokon az Uber-nek esélye sincs megjelenni, mert egyszerűen szemfényvesztést vagy egyenesen rablást látnának benne. Noha ugyanezen helyi taxisok akár durvább önkizsákmányolásba is fognak, ha a sokat emlegetett piaci verseny e kevésbé dörzsölt szereplők között felüti fejét: így fordulhatott elő egyik magyar kisvárosban, hogy egy városon belüli fuvar fix tarifája egy BKV-jegy árára süllyedt, ami még feketén is tarthatatlannak bizonyulhatott, mert végül az alig több mint két BKV jegy magasságában kiegyeztek a kis piac „kartellezői” – némileg már közelítve a modern kapitalizmus valós működéséhez. (Fogyasztói szemszögből: sajnos.)

Ha az Uber valóban csak egy platform lenne, akkor összehozná a keresletet a kínálattal és minden mást a szereplőkre bízna, akár az árképzést is – minimális ellentételezésért cserébe –, de úgy általában a szabályozást pl. a hatóságokra, végül is azért vannak; de az nem tenné lehetővé az egységes imázst és a brandépítést, ami egy modern vállalat sajátja. Az Uber mint zárt megoldás, szemben áll a többi szereplővel, ezért lételeme olykor a tisztességtelen verseny mint egyébként minden piaci szereplőnek, ha teheti. Egy minden társaság számára nyílt platformmal szemben már versenyképtelen lenne, de ilyen még nincs – addig amíg a piac szereplői nem ismerik fel az együttműködésben rejlő előnyöket. Addig viszont olykor csak állunk és várunk a járda szélén, hívogatjuk a legkülönbözőbb taxitársaságokat, nyomogatjuk a mobilalkalmazásokat a telefonunkon és várjuk a csodát, hogy végre eljussunk A-ból B-be

Vajon Magyarországon már elindította a cég a működését rendszabályozni kívánó politikusok elleni agresszív kampányát?

Vannak országok, ahol az Uber betartja a törvényeket, bár sok köszönet abban sincsen. Izraelben például nem közösségi szolgáltatóként működik, hanem hagyományos taxikat üzemeltet. Az izraeli törvények ugyanis a tiltják, hogy magánszemélyek személyszállításért pénzt kérjenek, sőt még az utazás költségeinek részleges megtérítése is tilos.

Érdekes módon Izraelben nincs földalatti uberes mozgalom, mint amúgy sok más országban, például Magyarországon is, ahol a kormány zéró toleranciát hirdetett a sajtóhírek szerint mintegy 1200 uberessel szemben.

Forrás: MTI/EPA/Juan Ignacio Mazzoni

November 13., Montevideo, Uruguay – ott is harcolnak az Uber tisztességtelen térnyerése ellen

Az Uber vezetői azonban nem hagyják annyiban, sok politikust, köztük állítólag Benjámin Netanjahu kormányfőt is megnyerték ügyüknek, így az ország kormányában óriási viták zajlanak arról, hogy törvényt kellene-e módosítani, vagy sem.

A média egy része természetesen ott is szétfaragja például Jiszráel Kac közlekedési miniszter érveit, aki elsősorban utasbiztonsági érveket sorol fel az Uber térnyerésével szemben.

A mintegy negyvenezer taxis intifádával fenyegetőzik, azt tervezik, hogy az Uberre nézve pozitív döntés esetén az ország összes kereszteződését lezárják.

Ám az Uber nem adja fel, sőt emeli a tétet. Örömmel látják, hogy megosztották az ország vezetőit, sőt ezen túlmenően – az izraeli sajtó értesülései szerint – azt tervezik, hogy agresszív kampányba kezdenek, amelyet az Izraelben a közösségi szolgáltatás jóváhagyását ellenző politikusok ellen irányítanak.

A pofátlanságnak nincs határa.

Mindkét cikk nagyon érdekes, és a Réti Pál-féle tanulmánnyal kiegészítve sajátos időutazás is.

Ééés még egy:

Ma reggeli friss: