Kedves kollégám, én még egyetlen percnyi Hel(Y)színelőket nem láttam életemben, National Geographicot is évekkel ezelőtt néztem utoljára (a repülőgép-katasztrófás sorozatot, de aztán inkább letöltöttem a részeit évadonként). Nem vagyok benne biztos, hogy nem én neveztelek először szervilisnek, az viszont mindenképp előremutató jel, hogy te is érzed: esetedben ez a jellemhiba már-már az elmebaj határait súrolja. (A "definiál" amúgy egy "f", az utolsó előtti mondatod második része pedig legalább olyan furcsán van összerakva, mint a lelkivilágod.)

A tüneteid alapján jól fejlett Stockholm-szindrómád (is) van. 

Droidautóflotta-csere. 

Két éve használok kamerát, külsőt, belsőt. Konkrét haszna szerencsére csak egyszer volt eddig, amikor beültettem magam mellé a rendőrt, és megmutattam neki, hogy nem piroson mentem át. (Mivel a belső jól látható, azt nem tudhatom, volt-e valamikor elrettentő szerepe, nincs kizárva.) 

Önkéntes alapon mindenkinek ajánlok saját készüléket, száz dollár körül már teljesen jót lehet beszerezni külföldi webshopokból, ingyen szállítással (kicsit drágábban olyat is, amely biztonsági okokból azonnal a felhőbe lövi a képkockákat, persze ehhez elég durva mobilinternet-előfizetés kell).

De minden erőmmel tiltakoznék az ellen, hogy valami központi rendszerre rákössék a munkanapjaimat, és visszanézhető legyen, hogy mikor vakartam meg a seggem, esetleg mikor fingottam magam alá, és hogy kiengedtem-e utána az ablakon az ánuszgőzt. Nem is gondolom, hogy a saját autómban kötelezhető lennék ilyen spioneszköz üzemeltetésére, bekapcsolására pedig pláne nem.

(A tabletes megfigyelésben nem hiszek, bár a technikai lehetőség tényleg adott. Viszont egyszerűen ki is iktatható.)

Ha a sárgítás, a (most még önkéntes, bármikor kilőhető, de lesz ez még máshogy is) gps-es nyomkövetés, a hamarosan várható online taxióra, a minden bizonnyal rövid időn belül tető alá kerülő Uber-mutyi után még ezt is benyeljük, onnan már tényleg csak egy kis lépés a tökünkre akasztott zseblámpa, és a nyakunkba akasztott kolomp.

Nincs miért elnézést kérnem. Az engedély, sőt, forrásmegjelölés nélküli szellemitermék-lenyúlás akkor is elítélendő, ha valaki négy gyereket nevelt nagy házban, és vannak barátai. 

A házat is loptad, vagy csak a hirdetés szövegét, és a képet?

Nekem, a 337086-ban leírtak alapján is, úgy tűnik, tisztában vagy a gyakorlattal, saját élményeid alapján is: ha zavarna az eljárás, nem kéne más csalánjára várni.

És ezt a gyakorlatot a TGFSZ nevű érdekképviselet támogatja, tűri, tiltakozik ellene, vagy tesz rá? 

Bár kivételesen most a lényeget tekintve egyetértek veled (attól függetlenül, hogy előttem az első pillanattól világos, hogy a "fehér rendszámos kolléga" egyértelműen csak egy jópofizó troll), de nem bírom nem megjegyezni, hogy a háta mögött normális ember nem uraz senkit, pláne nem nagybetűvel (legfeljebb megszólításban, a megszólítottnak címezve). Simán Tarlós István, sőt: Tarlós; esetleg a főpolgármester. Ez nem a Plus-topik, nem kell mindent összenyáladzani.

"Mindezt úgy, hogy semmilyen előzetes kényszer hozzájárulás nem volt feltételnek szabva. Fogalmazhatunk úgy: a menedzser belekényszerített a jóba, majd egy minimális hozzájárulást kért. Utána. Nagy kockázat, kétségtelen. De kinek nem érte meg? Kinek? "
Például nekem, de e szerintem senkinek, aki nem alkalmazott speciális tarifát a szigetelőkre. És nem csak azért, mert az első nyakig sáros brit csapat Dohány utcába szállítása után a fuvardíjat rögtön ott is hagyhattam a Kertész utcai mosóban (majd még kétszer, amikor voltam olyan hülye, hogy megsajnáltam a monoton hangon autókért könyörgő diszpécsert); hogy lehet jó üzlet ingázni a sziget és a város bármely pontja között, hiszen ez 140 Ft-os kilométerdíjat jelent, amiből még lejön az egy hétre lehúzott 12 700 Ft? Ráadásul akkor, amikor a városban is lehet dolgozni, akár kikapcsolt tabbal és URH-val is?

De ha tényleg nem érted, mi a kifogás ezzel az utólagos "együttműködési" eljárással, akkor menthetetlenebb vagy, mint azok a kormánypárti bérkommentelők, akiken az egész magyar internetes társadalom röhög. De ők legalább munkaidőben végzik áldásos tevékenységüket, fizetésért, és szórakoztatóértéke van a munkásságuknak. Nem tagadom, rajtad is jókat mosolyogtam korábban, egy ideig még azt is gondoltam, nem vagy valódi, hanem csak görbe tükröt tartasz. Mára letisztultabban látlak, és a kép egyáltalán nem hízelgő rád nézve.