Ez is 104 volt, meg spanban 147. Egy üveg skót anyag volt az ára az egységvezető felé:)) Aztán még egy üveg, hogy viszaülhessünk külön-külön Ladára:), de hogy miért azt nem ecsetelem, mert most itt csak a szépre emlékezünk!

Ami kívülről nem látszik: elektromos ablakemelők elöl, központi zár, napfénytető, fehér műszőrme üléshuzat, 5 sebességes váltó :)) igen, mindez fekete rendszámos céges járműben!

Találtam pár érdekeset a szekrényben... Íme a 104-es kocsi 1991-ben.

Drága Komám! (akkoriban mindenkit így hívtunk magunk közt, így ez nem sértés!) Kezdetben vala, hogy kiköltöztünk a Ciprusba egy konténerbe és dolgozgattunk a 1188112-ről, meg a civil CB-s megrendelőktől. Aztán mivel ez sajnos nem indult be annyira, hogy elég legyen, visszaköltöztünk a Kerepesire a telefonközpontba, ahol kaptunk egy kezelőpultot, ahonnan kezdetben egy ember ült be közülünk és szedegette a bejövő címeket, aztán kaptunk 1 fő telefonkezelő kisasszonyt, hogy a bent diszpécserkedő sofőr csak a címkiadással legyen elfoglalva. Egyik esetben sem volt megoldható, hogy a 222222-es telefonon érkező hívások közül mi kaphassuk a zsírt. Aki pedig a különszámunkat hívta, nem azért tette, amiért manapság választanak az ügyfelek maguknak szolgáltatót, vagyishogy amiatt, mert olcsóbbak lettünk volna. Hiszen ugyanaz a Főkockás autó volt a mienk is. Hanem talán azért, mert köztünk nemigen volt laposelemmel összegumizott Sokol rádió a műszerfalon, nem evett egyikőnk sem kockás kendőből szalonnát a bal első ülésről, és nem ült a kedves üléshuzatmentes műbőr ülésre. Ha pedig ráadásul ezek miatt vállalta, hogy esetleg picit többet kell várnia a kocsira, az szerintem nem fuvarlopás. De ha te mégis úgy érzed hát lelked rajta.

Ilyen kártyát még én is találtam nemrég a sufniban:)) Erről jut eszembe pár jó kis állandónk: pl. Kerepesi 29. MH... ja azt lenyúltam magamnak kompletten - bocsika:)) - milyen gyönyörű időszak volt!

Akit te említettél Eccáz-ként, egy nagy bajuszú ember volt. Ha egyre gondolunk... Apropó nagy bajuszú: volt a Papa becenevű, akivel vasárnap éjjelente a lőrinci uszodába jártunk pancsikolni, szaunázni, és akit úgy jellemeztünk, hogy ha valaki nem ismeri nézze meg a papírötvenesen a képet: na pont úgy néz ki, mint Rákóczi.

Az első 100-as kollegát Kálmánnak hívták. Pont ő volt a Ciprusban a konténerben diszpécser, amikor először betettem oda a lábam kis taknyos 19 éves fejemmel és mondtam, hogy bácsi kérem szeretnék CB-zni. Ő is és sajnos 3 másik kollega is úgy halt meg, hogy kimentek valahova Szlovákiába átvenni 4 új Renault 19 Chamade-ot. Az országúton eléjük kanyarodott egy kamion és levágta a kocsijuk tetejét a kamion teherrésze ahogy alászaladtak. Másik srácot Attilának hívták, a többekre nem emlékszem. De amiről még a Kálmán az előző témából eszembe jutott, hogy ő azt kiabálta a rádióba, hogy: KILO KILO KILO:)))

Ha már szóba jött a Szúzhúsz, ról ajutott eszembe a 050, aki azt hogy NULLAÖTVEN kb 12 ezred másodperc alatt tudta kimondani:)

Nem annyira nevetséges, mint a fél csomagtartót elfoglaló néhai harckocsikban használt URH, a 30 mm vaskos kábellel összekötve a kezelőpulttal. De amitől a CSAPAT tagjai kicsit más gondolkodásúak voltak és ezért számítottak kissé másabbnak egy átlagos Főtaxisnál, hogy akkortájt - 80-as-90-es évek - saját zsebből egy állami cég alkalmazottjaként, egy állami cég autójába beruháztunk 20-30ezer forintos technikát!

UFi volt a Winnetou, hiszen azért lett, mert UFF Winnetou:) és 120 volt, de azért ő azt úgy mondta, hogy SZÚZHÚSZ:))