:D

Kösz. Hiába no, olyan vagyok mint Szabolcs-Szatmár. Vannak "fehér" foltjaim. :))

Erről a színkiegészítős szabadjelzőről eszembe jut egy kis történet a régmúltból, amit hallottam. Sajnos nem én találtam ki. Szóval, amikor az ötvenes években a mezőgazdaság átalakítása folyt Magyarországon olyan kolhozos formára, csak nálunk Termelő Szövetkezetnek, röviden TSz-nek hívták. A megalakult új TSz-ekben túlságosan sok gép még nem volt, hanem hagyományos módon végezték a nehéz paraszti munkát. Viszont már akkor is voltak olyanok, akik nagyon értettek a mezőgazdasági munkákhoz, hiszen ők a felsőbb vezetésben egészen a minisztériumi állásig vitték. Nem úgy, mint János gazda, aki a réten kézi kaszával vágta a füvet, amit azután napenergiával szárított, hogy télire legyen szénája a lábas jószágnak. Igen napenergiát használt, pedig akkor még nem volt divat zöldnek lenni, talán azt sem tudták, hogy mi az. No, szóval kaszálgat Jánosunk a réten, amikor szép nagy limuzinok állnak meg a rét mellett kanyargó földúton. Kiszállnak belőle a hatalmasságok, akik a minisztérium jöttek, mert kíváncsiak voltak arra, hogy János gazda, hogyan dolgozik azon, hogy télire legyen széna a lábasjószágnak. Nézegetik, nézegetik, azután az egyik főembernek eszébe ötlik valami, s rögtön mondja a többieknek. — Nem valami hatékony így a kaszálás, mert ha jobban megfigyelik, akkor a kaszanyélen csak egy penge van, amivel csak jobbról balra lehet vágni. Ezáltal amikor, balról jobbra lendíti a gazda a kaszát, akkor egy szál füvet sem vág le. Viszont ha két penge lenne a kasza nyelén, akkor balra és jobbra is vágná a füvet, így sokkal hatékonyabban lehetne dolgozni. Mindenki helyesel, bólogat, s közben az jár az eszében, hogy miért nem neki jutott eszébe ez a briliáns ötlet. Beülnek a nagy autóba, majd elhajtanak gyorsan a falu kovácsához, ahol azonnal megrendelik a forradalmian új kaszát. A kovács persze gyorsan elkészíti. A kész prototípussal visszahajtanak János gazdához, hogy mostantól az új kaszával kaszáljon. János gazda nézegeti a formás kaszát, de nem mer ellent mondani. Azt gondolja magában: — Egy életem, egy halálom az új kaszát én most kipróbálom. Fogja az új kaszát és elkezd vele kaszálni. Lássunk csudát a kasza működik. János gazda tud vele kaszálni. Igaz nagyon fárasztó, és majd beledöglik, de a becsület nem engedi, hogy feladja. A főemberek arcára az elégedettség kéjes mosolya telepszik, bár mindenkinek az jár az eszében, hogy ezt a kiváló ötletet miért nem ő találta ki. Mindegyikük erősen gondolkodik, míg valamelyiknek ismételten ragyogó ötlete támad. Büszkén mondja a többieknek: — Emberek, ahogy látjuk, a gazda most már elég hatékonyan tud kaszálni. Viszont a kaszálás után a fű ott marad a tarlón. Ha a gazda a derekán lévő nadrágszíjához egy széles gereblyét erősítene, akkor rögtön maga után össze is tudná húzni a lekaszált füvet. Halja ezt a magasztos eszmefuttatást János gazda. Összehúzza a szemöldökét, majd méltóságteljesen rátámaszkodik az új kaszájának a nyelére, azután azt mondja a főembereknek: — Na, idefigyeljenek maguk nagyokosok. Most aztán még nekem ki ne találják azt is, hogy ha a tökömre lámpást akasztok, akkor még éjjel is tudok kaszálni! Eddig a történet. Tudom egy kicsit hosszú, de nekem az, az érzésem, hogy megint olyanok akarják a taxis rendeletet megalkotni, akik talán legjobb esetben egyszer ültek utasként taxiban. Kíváncsi vagyok, hogy a jelenlegi sárga szabadjelző mellé felszereltetni kívánt piros, meg a zöld lámpa mellé még mit fognak kitalálni. Nekem máris volna egy ötletem. Ha már mind a három szín úgyis ott van a kocsi tetején, akkor a taxival be lehessen állni egy kereszteződés közepére, ahol a forgalom torlódik. És ha a taxisnak éppen nincs fuvarja, akkor jelzőlámpaként funkcionáltathassa a rikító sárga kocsiját a lámpáinak kapcsolgatásával. Persze ezen az ötleten még egy kicsit finomítgatni kell. Mert meg kell határozni, hogy a kocsi mely tengelye irányában haladhat a forgalom. Hasonlóan, mint a rendőri karjelzéseknél. Remélem ötletem nem csak pusztába kiáltott szó marad. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Remélem egy új Hungarikum születik hamarosan. :))

Tükröm, tükröm mond meg nékem! Végignéztem a közgyűlésről készült videót, és kissé fel vagyok háborodva. Minden taxist csalónak nevez kivétel nélkül a közgyűlést levezető elnök úr. Konkrétan nem mondja, de többször céloz rá, hogy most már itt van az ideje a rendcsinálásnak. Az a legfőbb ok: hogy a taxisok ne tudjanak csalni. Ezzel azt sugallja, hogy minden taxis csaló. Nem mondom, akadnak csalók a taxisok között. De, ezeket a taxisokat kellene, vagy kellett volna már korábban kiszűrni egy igazi és jól működő ellenőrzéssel. De, ha már általánosítunk, akkor a honatyáknak nevezett urak is csalnak, hiszen a híradásokból kiderült, hogy volt közöttük olyan, aki már leszerepelt. Azaz szegényke megbotlott és ez még ki is derült. Ergo, ha minden taxis csal, akkor minden honatya is csal. A DNS láncunk, amiből felépültünk, nagyon hasonló. Egy két pontban eltérünk egymástól, mert nem vagyunk egypetéjű ikrek. Ezért tér el az ábrázatunk egymástól. Tehát, ha igaz a taxisokra a mondás, hogy mindegyik taxis csal, akkor igaz a másik csoportra is, akik ezt állítják. Ráadásul másnap egy reggeli műsorban azt ecseteli, hogy megengedhetetlen egy városban az, hogy büdös, koszos, ócska, rozoga, rongy autókkal öreg bácsikák taxizzanak. Most megkérdezném: Tükör van a közelben? Mert, ha belenéz, akkor láthatja, hogy ő sem egy húszon éves sudár dalia. Ő is csak egy öreg bácsika egy kis jóindulattal. Tehát, ha egy taxis öregen (hány éves kor a felső határ?) nem vezethet taxit, mert csak az a baja, hogy kicsit korábban született, akkor a honatyák között miért lehetnek olyanok, akik ugyancsak öreg bácsikák. Ráadásul ők nem egy gépkocsit vezetnek, hanem egy várost, vagy az ország vezetésében tevékenykednek. Itt nem számít a kor? Vagy ilyen esetben tapasztaltnak nevezzük az idős bácsikát? Az ilyen megkülönböztetés már kicsit hajaz a diszkriminációra. Ilyenkor mi van az egyenlő bánásmód elvével? Még azzal is ki lennék békülve, ha a pályára kerülés egyik feltétele az lenne, hogy be kell mutatni a vezetési tudásunkat. Elmondok egy példát 1983 februárjából. Volt három jelentkező, akik taxisok szerettek volna lenni az akkori egyik cégnél. Az egyik már korábban taxizott, csak egy kis kitérőt tett az élet rögös útján, és most ismételten taxizni szeretett volna. A másik már rendelkezett 5 éves jogosítvánnyal, és 3 éves gyakorlattal. Sőt volt saját kocsija is. A harmadik jelentkezőnek 1 éves és 3 napos volt a jogosítványa. Vezetési gyakorlata csak annyi volt amennyit az MHSZ keretében az oktatáson kapott, valamint magánszorgalomból vett 10 óra pótórát még a vizsga előtt. Valamint az egy éves jogosítványával egy XX-es autóval vezetett kb. 160 kilométert. Mindhárman fiatalok voltak, amolyan deli legények. Nos, mindenki azt gondolná, hogy az első kettőt felvették, és a harmadikat nem. A valóság az, hogy az elsőt és a harmadikat felvették, de a másodikat nem, mert ő nem felelt meg a vezetési teszten. Tehát, ezzel azt szeretném mondani, hogy nem a kor szabja meg azt, hogy ki hogyan vezet. Azaz, pontosabban fogalmazva én az eddigi életem során már találkoztam 70 év feletti fiatallal. És találkoztam húszon éves megtört öreggel is.

Üdv. Néked! Abból, hogy már pár kilométert levezettem mint taxis. Azután az évek folyamán azt tapasztaltam, hogy a taxisok soha nem tudtak kiállni egységesen valami ügy mellett. Mindig voltak, akik a saját érdekeiket úgy próbálták beállítani, hogy az közérdek. No, meg a sok éves tapasztalat alapján, ha korábban elmentem kicsit hosszabb szabira, akkor amikor visszajöttem mindig más góré volt, mint amikor elmentem, vagy történt valami a szakmában. Mellesleg vagyok dolgozgatok, csak egyéb elfoglaltságom nem engedi, hogy az autóban aludjak. De mivel nem kályhás vagyok, ezért sok helyen előfordulok, és mindenkivel beszélgetek. Igaz ez néha a fuvar rovására megy. Mert egy jó beszélgetés nekem olykor többet ér, mint egy akármilyen fuvar. No, meg szeretem olvasgatni a „hallótaxi”-t. Olyan jókat lehet rajta derülni. Meg az sem utolsó dolog, hogy sok embert lehet rajta keresztül kiismerni. A nagy dolgok nem itt történnek, mondod. De, azért olvasgatják azok is akik a nagy dolgokat akarják alkotni. De, nem ragozom tovább, mert már megint túl hosszú leszek.

Már régen voltam itt, dolgozni sem tudtam. De, ha némi szünetet tartok a taxizásban, akkor minden alkalommal történik valami. Most volt időm olvasgatni, és ez a mondat teszik a legjobban: „Ugyan én un. városi kollégának számítok,de egy csónakban evezünk.” A víznek sokak által való csapkodása még nem nevezhető evezésnek. Az evezéshez több dolog szükséges: 1. Szükséges valamilyen evezőlapátnak látszó tárgy. De végszükségben kézzel is lehet lapátolni. 2. Kell egy csónak, akinek van egy kormányosa, aki a csónakot egy a többiek által kiválasztott irányba kormányozza. 3. És végül, de nem utolsó sorban, a csónak alá szükséges a csónak merülési mélységénél mélyebb víz, hogy a csónak haladni tudjon. Különben megfeneklik. Na, most én mit látok? Tudom, semmit, mert még az éjszakai álom után nem dörgöltem ki a csipát a szemeimből. De azért az a tapasztalatom, hogy itt két dolog van a három feltételből. A víz, az meg van. Többen kezdenek rádöbbenni, hogy valamit tenni kellene, mert a semmittevésnek fulladás lesz a vége. Ezért már többen elkezdték csapkodni a vizet. Viszont a csónakkal baj van, mert képtelenek vagyunk megegyezni a csónak mikéntjében. Ha volna csónak, akkor pedig az volna a legjobb, ha mindenki egy cél felé „csapkodná” a vizet, és nem csak a saját érdekeinek megfelelően. Igaz, ez némi lemondással is járna. De, amíg senki nem tud lemondani a saját érdekeiről, és abból egy kicsit sem tud engedni, addig ez az egy csónakban való evezés nagyon hasonlít egy túlzsúfolt és felborult komphajó körül vizet csapkodó tömegre.

És kit javasolsz feláldozni? :))

Kösz mindenkinek! Sok kávéba kerül(t) ez nekem. :))

tutban = tutiban