Esetleg el tudnék képzelni egy valamiféle "ajánlási rendszert". Pl. én bejelentem Kovács Lajos kollégát bármi taxi, akárhányas kód, Ti regisztráljátok, és én vállalom a felelősséget, hogy tájékoztatom mindenről, ami szükséges.

Több kollégával beszéltem, akik belépnének, de nem interneteznek. Ki kéne találni valami lehetőséget a részükre is. Főleg, hogy szerintem ők vannak többen.

Én benne vagyok, egyenlőre maradjunk ebben, és ennyire.

Szerintem olvasd el a 913-as hozzászólásomat. Szia:)))

Figyelj Csogu, nincs ezzel semmi baj, Csapatban kell gondolkodnunk, dehát Csapatban gondolkodunk, nem igaz?

Lenne egy ötletem, pontosabban javaslatom. Találnunk kellene egy helyszínt, és egy időpontot "világmegváltásra". Nem egy konkrét naptári napra gondolok, hanem egy állandó találkozási lehetőségre. Csak egy példát mondok, ötletnek. Találjunk egy helyszínt, egy olyan helyszínt, ami életszerű, ahova gyakran járunk. Mondjuk egy benzinkutat, ami elég nagy, elég sok ülőhely van benne, és parkolni is lehet. (Mondjuk a Váci úti Esso) Találjunk egy időpontot, ami a nappalosnak és az éjszakásnak is még beleesik a műszakjába, de lehetőleg ne a csúcsba. Ez az időpont ne legyen túl hosszú, és nem kötelező az elejére odaérni, vagy végig ottmaradni. Tehát például minden kedden, vagy hétfőn, vagy egy héten kétszer, stb. Ott megismernénk egymást személyesen is, mindenki elmondhaná a gondolatait, elképzeléseit, közösen megfogalmazhatnánk a céljainkat, programot építenénk fel, stb.

Szerintem húzzunk bele.

Este, vagy nappal? Én délelőtt érzem sokszor magányosnak magam, de mintha már lenne egy kisebb nehézség. Ez erőt ad.

Bővebben?

Egyre többen leszünk. Véleményem szerint jelenleg ez az egyetlen mód arra, hogy ne azért válunk közösséggé, mert már mindenünket elvesztettük.