tokio170 [b]Hazafelé A hajnal arcára ráfagyott a fátyol az útszéli bokor hullólevél jászol roppan a lábam alatt a fűcsökevény, mint a kocsmapadlóján a sóssütemény. Elmúlt az éjszaka barátölelése feldöntötte borát, rádűlt a söntésre elengedte karom, keze elernyedett gondolatfoszlányra öltött lebernyeget. Merev a levegő, kopott csigolyája jéghideg szikeként idegeim vágja egy óra most a perc, csak sinkózik a nap jégbuborékból olvad minden pillanat. Elvesztettem sapkám, sálam, és barátom zsibbadt öntudattal mérem most világom senki nem tart velem, egy taxit sem érek Lefektet kedvesem, majd ha hazatérek.

tokio170 [b]Téridő- óceán Izzadt nyár volt-fáradt. Remegő emlékként idézem fel szádat szóbuborékaid iszapból szállt hangok, nem fogta fel elmém, a tavon visszhangzott. Mikor elpattantak a fátyolos szógömbök csak néztem ajkad ívét, mint dacosan felgyöngylött. Ócska horgonyláncként csikorgott az idő, s e rozsdás pillanatban megszorult a tüdő. -Most balga ősz van-álmos, szemed kísértete a tó felett szálldos felizzik-elhamvad, mint régmúlt éjszakán a szikrázva ránkhulló téridő-óceán.

tokio170 [b]Nélküled Rágcsálom az ajkad-csupa hús ellopom a hangod-mélabús iszom szemedből-kávébarna megérintem melled-készakarva. Fogom a kezedet-lanygymeleg csiklandozom tested-hempereg elnyújtózol elméd-ellazul mellédbújok szívem-ver vadul. Távoli harang szól-hangja mély elhúzom a függönyt-szúr a fény fekvőhelyed szinte-még meleg párnádon illatod-ott lebeg. Kezdődik egy új nap- nélküled nem érzem az ízét-mint veled tűz és víz emészti-lelkemet hozzám láncolnád-e-éltedet.

tokio170 [b]Eltéved a szó Életünk közepén létünknek peremén kősziklánk tetején vonyítunk Te meg Én. Nem néz senki fel Országút kanyarog forgalom kavarog rohannak emberek változnak rendszerek. eltéved a szó Szemünkben rettenet kezünkben kisgyerek -emberi ivadék- csábít a szakadék. visszhang sem felel Mindenünk elveszett végső e fejezet bezárult az ajtó elment a behajtó. másoké a jó. 2006.okt.25.

tokio170 [b]Reszkető csend Nyirkos, hideg hajnalon kóborgok a tóparton. Szívverésem hallgatom. [font color=red]Gondolatom messze jár, reszkető csend szárnyán száll.[/font] Tompán csosszan méla léptem visszhangzik a régi stégen, köd lebeg a víz felett táncolnak a szellemek. Lusta hullám lomhán csobban vén hajótest fának koppan ócska korlát nyöszörög. Szívem szinte dübörög. [font color=red]Gondolatom messze jár, reszkető csend szárnyán száll.[/font] Vízbe nézve szédülök életembe révülök. [font color=red]Gondolatom messze jár, reszkető csend szárnyán száll.[/font] 2006.október

tokio170 újabb írása [b]Szeptemberi álom Nap felé fordítom Ringó hintaágyam, Eldajkálom magam Koraőszi nyárban. Zuhan a gondolat, Ólomként magától, Lehunyom szemeim Megérint a távol. Tóparton ülök most, Csendbe zár a nádas Végtelen víztükör Nyugodt fénye bágyaszt. Úszóval horgászom, Hullámon bukdácsol, Lehunyom szemeim Megérint a távol. Katona vagyok most, Határunk őrzője Rozsdás vastoronyból Nézek a jövőbe. Előttem szántóföld Déibábbal táncol, Lehunyom szemeim, Megérint a távol. Kisgyermek vagyok most, Fekszem tágas réten Kinyújtott kezekkel Csomót kötök égen. Illatok,emlékek Megmaradnak mától, Lehunyom szemeim, Megérint a távol. Kompot küld az álom Elalszom a révén, Ébressz fel kedvesem Majd szeptember végén. 2006

Folyton folyik a kampány, Zúdul mindenfelől, Jelszó jelszó hátán. A szavakat hazugok rágják, És várják, hogy majd összedőlnek Az ezredéves bástyák. Ha van még valami tiszta Ezen az elveszett világon, Azt máshol nem találom, Csak a fiam szemében látom. Nem is kérded, merre visznek, Merre szédítenek, Akik semmiben sem hisznek. Mást se hallasz tőlük, Csak hogy mennyire jó lesz neked, Aztán mentik majd a bőrük. De volt értelme annak, Hogy mindeddig kibírtad, A legszebb versed úgyis A fiad szívébe írtad.

tokio170 újabb írása [b]Moszkva tér Csiszolatlan gyémánt, háromszög alakban körbezárt udvar, máló foglalatban. Salétromos házak, szégyenlős ablakok, lesütött szemekkel várják a holnapot. Rozzant buszok járnak fuldokló motorral, kövér füstöt nyomnak keverve korommal. Imbolygó oszlopok, drótháló rengeteg, vágány útvesztőben villamos ténfereg. Hatszögletű gombák, forgalmi épület, ravatalon fekvők leélték éltüket. -Színház itt az utca, ámul a közönség, gyülekezőt tart a színész közösség: alkalmi munkások, tántorgó részegek, kolduló műsánták, éjjeli nepperek. -Mintha késve lenne, nagy sietve teszi , rohan körbe-körbe vén locsoló kocsi. Nyomja a vízágyút, fénylik már az aszfalt, nem látszik a kátyú, nem lehetsz tapasztalt. Vánszorog az éjjel , szél húzza a kezét, felszárad az úttest, ott marad a szemét.

tokio170 újabb írása 4 verset küldött, de elosztom 4 napra, nem egyszerre teszem be. nagyok jóóóóók:-) Reggeli anziksz Letettem a vasat, vége a melónak. Ülök a garázsban, nyitom a csehómat. Felbontom a söröm nagyokat kortyolok, ez mostan jár nekem, csak arra gondolok. Satupadon macskám, lábamnál a kutya, rádióból hörög Bocsi meg a Laja. Újra elmúlt egy éj , nem lettem gazdagabb rágyújtok pipámra parázslik,mint a nap... 2006.ősz/nagyon/

tokio170, remélem lesz még:-)) [b]Hajnalodik A felriadt madár Tétován suhan, Kerítés tövében Éh'macska rohan. Autó hörög fel, Sivítva kanyarog, Ócska neonreklám Villogva hunyorog. Visszacsordogál Medrébe az éj, Szikkad a sötétség, Nedve már sekély. Poros szellő csörtet Újságpapírt hordva, Részegen követi Zörgő levélcsorda. Fátyolos szemekkel Ébredez a hajnal, Kibújik ágyából Összekócolt hajjal. Kinyitja ablakát, Fényt szór szét a tájon, Ámúlva bámulom Elkerül az álom. 2006,09.19.

TOKIO170 írása! Legnagyobb örömömre tokio170 ismét megajándékozott egy verssel minket:-) [b]Éjszakai műszak A nappal helyére nyújtózik az éj Sűrű takarója az ablakig elér. Lenn az utcán még virraszt, a vadon Beton-dzsungelében a társadalom. Készülök dolgozni,az ajtóban megállok, Néhány pillanatig bizony visszavágyok, Integet a család,vár rám a munka, S hogy éjszaka kezdek;már nem is furcsa. Kívül a házon köszönt a sötét, Ismerősként nyújtja felém nagy kezét, Leheletén érzem; búcsúzik a nyár Borzongatva bőröm, hűvös szellő jár. Az aszfalt rengetegben sűrű még az élet, Tombol a forgalom, villognak a fények. Besorolok lassan, beszippant az örvény, Éjszakai műszak, éjjeli törvény...

TOKIO170 írása! Sirály taxis. (öreg rapper) [b]Folyik a nagy Duna Vizének árja, Olcsó most a taxi, A benzin pedig drága. Viszi a szemetet A kőbe zárt folyó, Fullaszt a levegő, Olyan mint a kohó. Fekszem a léparton, Figyelem a vizet Ha feldobnak egy címet, Ráverek vagy tizet. Legjobb a halaknak... Gondolom el végül, Fátyolos a szemem, S,a végtelenbe révül. Ha még egyszer születnék Hal lennék vagy...király, De inkább talán király, Azt ne bántja a sirály. Minden taxistának Megvan a sirálya, Nagy csőrét kitátva, A vérét kívánja. Nem öli meg rögtön Apránként fosztogat, Hatalmas karmával Csekkeket osztogat. A sirálytól tanul, A cégéres gólya, Brifkódban halászik, Hisz' rajta a logója. Sorolhatnám még, Hogy kik állnak lesben, Lehúznak,lenyúznak A szemük sem rebben. Talpon kell maradnod, Fizetned a számlát, Megvalósítottad Gyermekkorod álmát. Taxis vagy barátom, Gerinced töretlen, Harcolnod kell mindíg, Nem lehetsz töketlen! Csörren a telefon, Lassan föl is ébreszt, Kezemben a májkom Csupa-csupa lé lett. A vonalban kedves hang, Jó reggelt öregúr! Fogod a csatornát, Már megint, cudarul. Ha még egyszer születnék, Hal lennék,vagy sirály De inkább talán... sirály, Az végtelen nagy király.[/b]

Gondomat leigázom Szó, mint fegyver, hamis vértez, noha pengéje éles. Hiszen, ha szóval rúgnak, karddal sebeznek, és a seb mélyebb, de ha jő a bosszú órája, szíved kívánja, hogy szóval sértsek. Mert ezek bár nem oly mélyek, de maradandó hegek mely alatt, csapatosan rejteznek, sok erek. Vért fakaszt, könny hullik, anyák bánata száll dalban, mély sóhajtás, mint ima, tör ki onnan. De füled néma, balga hallgat, nem érti, miként szóban óvlak. Mert ököl, mi pöröly, sokszor sújt le, sebed - neked heged -, nem törli le. A szó, csak mi képes gyógyítani, arcodra mosolyt kenni, vidámság páncélját, rád helyezni. Ezzel törve le minden rosszat, bú és bánat, kárt, nem okozhat. Bánatodban így ne hallgass, kényszerképzet, ne zaklass. Bazsalyogj és meglásd, szebb reggel talál rád.

Attila út kilencvenhét, droszthasznáalati engedély tizenkilencezer forint, az egész egy baromság, valamit nyújtsanak érte, mondjuk ingyenes parkolást, elnézést kérek, hogy nem rímel, de most ideges vagyok. :-)

Ma olvastam egy Renault Kangoo furgon hátulján: Munkaidőm kötetlen, hajtok, mint a töketlen.

Piramis : Őszintén akarok élni 1.Őszintén akarok élni, Minden utam végigjárni, Hinni abban, amire vágyom, S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron. 2.Őszintén akarok élni, És csak annyit elérni, Hogy a jókedvem senkit ne bántson, S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon! 3.Tőled csak annyit akarok kérni, Hogy engedj őszintén élni, Őszintén, szabadon, szépen, Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem. Ne kelljen hazudnom senkinek És hogyha valamit kérdezek A válasz igaz legyen! 4.Szeretnék bízni mindenkiben, Hinni, hogy nem fordul ellenem, S nem árul el sosem.

No, akkor tőlem is egy szösszenet... Ősz takar, tél befed A tavasz kinyit, a nyár nevel Mi elveszett, ne keresd Becsüld és óvd kedvesed

Tudod, ilyen az újmódi rendszer, Ebben a korban hős a gengszter, És az éjjel is nappal, Az élet nagy torta habbal, De az íze savanyú, A sorsod üres és iszonyú. Itt zenék szólnak és fegyverek, Itt mindenki mindig más lehet, A fiúk is lányok, az áldás is átok, De nem tűnik fel senkinek, És aki elvágja a torkodat, Az lesz a hírekben az áldozat.

Holdsugár Hópihe huppan a fehér mezőre, lágy paplan alatt nyugszik a nap, csillogó szemeddel követed léptem, mint ropog az út lábam alatt.

Szél Szavad suttog a hátam mögött, feléd nyújtom két kezem, szoríts, míg a fuvallat ébred, érintésedtől létezem.