Én kaptam egy ajánlatot, elmentem, lebeszéltem, kipróbáltam, most ezt csinálom, nem tudom meddig, ha jön újabb, jobb továbbállok. Igazából már nagyon untam - 1994 ben kezdtem - az okokat nem sorolom, hiszen tudjátok, ismeritek a negativumokat. Megváltozott a szemléletem is, vállalkozásként kezdtem kezelni a taxit - ugy 6-7 éve - figyeltem mindenre, ennyi idő alatt egyértelműen kiderül, hogy ebben a formában működésképtelen. Nem volt 1x váltani, mondjuk nekem se autórészletem, sem más hitelem nincs, s akkor sem volt. Igy talán könyebb, pont ez adta meg a nagyobb hátszelet, úgy éreztem nem veszthetek, ill. csak akkor veszetek, ha maradok. Autót kellett volna cserélnem - nem jó már a w124 - ez viszont, ha csak a kocsi kényelmi funkcióit nézem, a csillagot nem, nem úszom meg 2-2.5 millió alatt, alaphangon, s mindezt miért, nem fogok arányaiban többet keresni, mint a 800e érő jelenlegi autómmal, azaz kb 3x annyit. Itt tudatosult bennem, hogy lépni kell, szerencse is kellett, ezt nem tagadom. Más, nem valami zsiros állásért cseréltem le, egy normál átlagfizetésrt, ami lehet kevesebb, mint amit a taxiban néha sikerült összehoznom, de ugye az állandóan változik. Pozitivumok: - nyugalom - relative anyagi biztonság, leheteg beteg, nem megyek tönkre bele, pl. - nem kell autóba pénzt ölnöm, azaz megmaradt a pénzem - nyugodtan elmegyek nyaralni, telelni, amikor akarok, nem kell gépészkedni, hogyan fizetem a járulékos költségeket, meg a tagdijjat, arra az időre, mikor nem dolgozom, illetve nem veszem igénybe a fuvarszervezői szolgáltatást. - többet vagyok a családommal, több idő jut minden másra - egyenlőre nem utálom amit csinálok negativum: - sok a barom itt is, de hol nem - van közvetlen főnök - kötött munkaidő bocs a wall of text ért.

Íme itt van egy. Tegnap egy igen pozitív élmény ért: Levettem az ukkumulátor pozitív saruját.(:-))

Végülis jó ha van, nem ? :)

Éééédes, gyermeki naivság.... Kívánom sokáig ne ébredj, vagy ne ébresszenek fel belőle.... :-)))

14.30-tól dolgozom...most értem haza Fáradt Vándorral, aki nem messze lakik tőlünk és én kihasználva az alkalmat, hazaugrottam egy kis energia pótlásra...na de most hello, mert meló...

Ki se mentél dolgozni még te okostóni mi...? Na szépen kezdd el írni a történeteket. :)

Én ezt a mai napig számolom, igaz ma már napokban is (még 28 nap van hátra)[b] Ó IÓ CIÓ ÁCIÓ KÁCIÓ AKÁCIÓ VAKÁCIÓ[/b] Nem tudom emlékszel-e Ricsi, de azon a szép novemberi napon amikor engem szállítottál haza én mondtam neked ha van olyan cím ami neked jó, akkor én ugrom az autódból:) Szerintem ha a családot viszed haza akkor be se kapcsold az urh-t mert addig is a családdal foglalkozhatsz nem pedig az idegeidet téped hogy jajj cím lesz itt. Arról hogy a pénzt haza kell vinni arról nem fogunk vitatkozni, mert az valóban így van, veled a pihenésről pedig nem nagyon beszélgethetek mert az neked nem szokásod... :) Viszont a leírt negatív élmények mellé szeretnék egy olyan bejegyzést is látni hogy a pozitív élményeim kettőspont és szerintem ezek is megérnek fáradtságot, munkát. Amikor például én vigyáztam az egyik autóra és oda és jótt a kedves és én mondhattam be a rádióba hogy kérem az első autót, vagy amikor ugyanígy megkérdezték hogy fiatalember ön taxizik én meg bevertem a fejem a plafonba és mondtam hogy jön a kolléga már úgy éreztem megérte felkelni. Amikor a budához szóltam be, és mondtam hogy Borsos Ádám kolléga vagyok az Örs vezér térről, ha ez így teljesen nem is volt igaz de a barátságos kollégális beszélgetésből tudtam hogy nekem ebben a szakmában van a helyem, itt fogom leélni az életem. Aztán persze lehet hogy 20év múlva ezeket visszanézve megfogom tagadni, de remélem hogy amennyit kaptam a szakmától azt legalább vissza tudom adni.

Fox úr, egyrészt nekem ahhoz nagyon sok év kell hogy én a te értelmi szintedre fel(le?:P) küzdjem magam, és sajnos én nem lehetek Dr. Taxi, esetleg Dr. Diszpécser ...

Nichts konflikt! Nem utazunk, oszt kész:-)

...szeretnék egy olyan bejegyzést is látni hogy a pozitív élményeim kettőspont... Ma nem égtem meg még címen és az eddigi utasaim is normálisak voltak:-)

Mindig is mondtam neked, hogy a konfliktus kezelő készséged 0 :)

Negatívumokat, minden ellen csokorba lehet gyűjteni. És persze igazak is. Habár megjegyezném csendesen, hogy a kishölgy, velem az első városmegkerülős megjegyzéséig utazott volna. Aztán bizony kereshetett volna másik telefonszámot, mert még a diszpécsert is felvilágosítottam volna, hogy minősíthetetlenül viselkedett, és ne küldjön neki másik autót, mert veszélyes! :-) És gyanítom az úr kedvéért sem fordultam volna balra a Podmaniczkyre! :-)

Szép magvas gondolatok, amiket itt leírtál. Lényegében még igazad is van:-) De… Tudod más egy szakmát kívülről figyelni, még akkor is, ha azt valaki olyan intenzíven teszi, mint te. Erre nagyon jó példa az, amikor a taxista viszi haza a családját és már útközben hallgatja az URH-t és azon dühöng magában hogy mellette mennek el a címek…ez is, ez is, ez is jó lett volna. Majd amikor kitette a családot nekifut a városnak és egy órát csak kapkod, leverik, nem ott van, nem ér oda stb… Más ez kívülről, még akkor is, ha úgy érzed (és talán joggal érezheted is ezt), hogy te aztán képben vagy. Csak tudod más nézni a szexet és más csinálni… Lehet, félreértettél és szeretném ezt kijavítani. Messze nem érzem magam becsület példaképének. Ez több lenne mint álszenteskedés. Hiszen én is megcsúszok néha a címről, én sem utasítom el, ha adnak, én sem…sorolhatnám. Hiszen emberek vagyunk, gyarlók és megvezethetők, akiket a kísértés mindig megkörnyékez. Viszont minden szabály felett van egy másik, erősebb érvényű szabály. A PÉNZT REGGELRE HAZA KELL VINNI. Nem állítom, hogy most rossz dolgom van. A Főtaxi most valóban az eddigi pályafutásom alatt a legerősebb cég. Aki itt most dolgozik, kint van a megfelelő munkaórát, az haza is tudja vinni. De ezt a lapon magad is tapasztalhatod. Kevesebb az egymás csesztetése, inkább a munkára koncentrálunk stb…stb… Sok dolog mellett szó nélkül elmegyek, ami a lapon megjelenik, hiszen tudom, hogy szorgalommal, rendszerességgel, tudod tartani magadnak és családodnak azt a színvonalat, ami alapban ennyi munka után elvárható!!! Ne érts félre, nem azt akarom mondani, hogy minden szép és jó, csak annyi, hogy a fekália most nem a számig ér és már ez is elégedettséggel tölt el. Kellene vagy 30 BKV sztrájk (természetesen nem olyan, amikor a média tele van azzal a hülyeséggel, hogy nincs már szabad taxi), kellene pár szilveszter is ahhoz, hogy azt mondhassam, nullán vagyok. Érted Ádám? Több éves munka árán eltudok lassan oda jutni, hogy azt mondhassam: NULLA VAGYOK! Nem cseng a telefonom és nem kapok a fejemre, hogy „NEM EZT ÍGÉRTED”, nem ez lett megbeszélve. Hozd a kocsi, adó, tb, telefonszámla stb…stb… (fejben tartani is sok) adósságod. Miközben dolgozol. Nem is keveset. Emlékeszem tavaly egyik nap nem mentem ki dolgozni, mire a fiam megkérdezte mi a bajom? Beteg vagy? Nem fiam, szabadnapot tartok. Örömében sikítva rohant át a lányomhoz közölve vele a jó hírt. Ádám, ez szerinted normális? Mindezt úgy, hogy nem iszom, nem nőzök stb…stb… Na, és ha ezek után azt hallom, olvasom, hogy nekünk jó, hogy ez egy szép szakma, akkor elsül az ujjam….amit persze később megbánok, mert valóban jó taxisnak lenni…jó is lehetne annak lenni. Csak ez a fene nagy dübörgő gazdaság ne zavarna ennyire benne. Jön a nyár!!! Emlékszem, anno ilyenkor vissza számoltuk a suliban az időt: [b] Ó IÓ CIÓ ÁCIÓ KÁCIÓ AKÁCIÓ VAKÁCIÓ[/b] Ott figyelt ez minden iskolában, minden osztályban a táblán és a tanárok nem törölték le. Minek is tették volna, hiszen akkor még a tanárt sem volt szokás verni?! Vége a tanításnak és rohantunk ki, ki a szabadba. Fociztunk, strandoltunk (akkoriban még nem kellett belógni a strandra az őrült jegyárak miatt…bár nem tagadom, heccből, a tilosban járás édes íze miatt néha megtettük), bicikliztünk, cibáltuk a lányok haját (vagyis udvaroltunk). Jön a nyár!!! A gyomrom görcsben, hiszen menni kell, vinni kellene valahova a családot, hiszen a lassan a gyerekek felnőnek és nincs egy közös 1…uram bocsájtsd meg, hogy lemerem írni…2 hét folyamatos nyaralásunk. El kellene menni Egerbe, az egri várba, a kazamatákba. A Mátrába, Bükkbe, az úttörővasútra, a stb..stb..stb… Sorolhatnám. Mikor? Hogy? Hajnalban haza, félig ájultan be az ágyba, majd kialvatlanul neki az országnak? Ehhez az kellene, hogy se előtte való nap, se azon a napon ne dolgozzak. 2 napot kihagyni. Ádám, te képben vagy…tudod mi az egy taxisnak…egy „becsületes” taxisnak? Elnézést, kicsit elkalandoztam. Szóval most legalább nem rossz, nem kilátástalan a helyzet, már az alagútban vagyok, már valami fény is dereng, de nagyon messze még a világosság…de az is lehet, hogy csak a vonat jön szembe…

Nem kicsit, nem kicsit!

Úgy érzed Adamgyak a Dr. Taxi titulusodra törekszik?:-))

Tudod Richárd, ha te valakiben csalódsz, és megkárosít akkor nem fogod azt mondani hogy ő egy jó ember. Ez lehet bármilyen szakma vagy akármi általánosítani fogsz. Én például az éretelmiségiekkel szemben vagyok teli előítéletekkel. Nem szeretnék ebbe belefolyni, de a világ ma ilyen vedd pl. a romák ügyét, hányszor halljuk hogy ők milyenek stb. Mint azt tudjuk, nagyon sok taxis nincs megáldva az olyan becsület érzékkel, mint te, ti vagy megpróbálja kihasználni az emberek hozzánem értését stb. Nagyon kevés olyan kolléga van aki még nem húzott le utast nem mondott be árat előre külföldi utasnak. Hogy ki miért húz le utast annak ahogy észrevettem sokféle háttere lehet: kapzsi, égető szükségvan a pénzre valamilyen külső tényező miatt van aki pedig azt gondolja , ha ő is akkor én is. Ezeknek az előítéletek nem lehetnek alaptalanok. A hozzáértő emberek pedig nem ilyenek, és ezt tudjuk. Énis másképp állok ahhoz amihez nem értek, én is általánosítok. Ezeket az általánosításokat nem szabad magadra venned, mert te tudod hogy ezeknek nincs alapja! Mindenki a napvégén a lelkiismertével számol el. Van aki ezt nem teszi meg, az élet más területeken vissza adja neki! A munka mennyiségéről pedig: A mi a szakmánk nagyon különös, teljesen igaz módon azt vesszük munkának amit családjainktól távol az autóban ülve, fekve teszünk meg. De ezzel még nem keresünk pénzt, ahhoz felkell venni a kedvest az órát bekell kapcsolni és a végén meg kell kapni a pénzt. Ha órákat állsz a tutiban azért sajnos nem kapsz pénzt. Ilyen téren az alkalmazottként foglalkoztatott kollégák járnak jól.

A titulusomat nem adom. Köszönöm.

Szép szakma...az biztos. Nincs is annál szebb, amikor például a 490-es kolléga 1 napos autójába behánytak, amikor a Tibi bácsit tizenéves suhancok felpofozták, amikor az utas beszellent melléd, amikor az utas beszállva azzal kezdi, hogy a becsületedbe gázol (nem kell óra, alkudozik...aztán ne városnézésre menjünk ám...) Különben erről egy pár gondolat. Pontosabban egy sztori. Telefonos megrendelés. Természetesen megvárakoztat a kedves. Reklama után még laza 10 percecske várakozás és már meg is érkezik egy fiatal lány. Az első mondata után erősen érződik rajta, hogy vidékről jött. Mielőtt megköveztek, nekem semmi bajom a vidékiekkel, ha csak…de inkább ezt a sztorit is leírom majd. - Jó estét – köszöntöm. - Zuglóba mennék a Telepes utca xy számba. Nem erőltetem a köszönést, inkább elindulok és ismét megfogadom magamban hogy legközelebb nem felejtem el bekapcsolni az órát. Többször előfordul mostanában velem (hiába na, öregszem én is), hogy annyira belefeledkezem az olvasásba, hogy nem kapcsolok és elfelejtem lökni az órát a megfelelő időben. Elindulunk. Még nem tettünk meg 100 métert amikor is a kedves a következőt mondja nekem. - De ne városnézésre vigyen ám!!! Igaz, lehet ezt viccesen is mondani (bár nem tudom utána mit szólna ha viccből én is a becsületébe gázolnék), de ez a lány kifejezetten sértően mondta azt, amit mondott. Szóval, csakhogy mindenki előtt tiszta legyen a kép, még tomajer előtt is, aki már immunis arra, ha az önérzetébe gázolnak: Jön egy tini, aki akár a lányom is lehetne, és azzal indít, hogy azt feltételezi rólam, hogy becstelen vagyok és ez az érzés olyan erős benne, hogy képes egyenesen a szemembe vágni. Ó, milyen szép szakma is. Kíváncsi lennék, hogy az ÁNTSZ mit találna a kajámban, ha úgy nyitnék egy étteremben, hogy kérek egy rántott bordát, de ne ám a romlott húsból… Elszámoltam magamban vagy tízig, hogy higgadtan tudjak reagálni, de éreztem, hogy az arcomat elönti a pír…bár lehet a düh volt. A düh, hogy nem állhatok meg és nem fejthetem ki úgy erről a mondatról a véleményem, ahogy az szívből jönne. Nem tehetem, mert nekem ehhez nincs jogom, hiszen ő az utas, ő a megrendelő és pár száz, esetleg 1-2 ezer forintért megvásárolta azt a jogot, amiért anno ököllel vettem elégtételt még pedig azonnal. - Mire föl ez a megtisztelő előítélet hölgyem? Mire alapozza, hogy én becstelen vagyok és semmi más szándék sem vezérel, mint inkorrekten végezni a munkám? Azt hittem meglepődik, vagy esetleg zavarba jön…de nem olyan családból származott az édes. - Mert megmondták a rokonok, hogy maguk, taxisok, ilyenek. Na bonyek, ez egy igazi őszinte, ami a nyelvemen a számon hölgyike. Az ilyennel nem érdemes vitatkozni, mert a butaságánál csak az önértékelése nagyobb. Végig hallgatok az egész úton, inkább nem szólalok meg, mert nagyon kikívánkozott belőlem az én véleményem is. Megérkezünk. - Mennyi lesz? - 1710 – egy szóval sem vagyok hajlandó többet mondani, mert félek elindul a lavina. - Rendben, egy pillanat – és azzal a lendülettel kiugrik az autóból és berohan egy tetszetős házba. No fene, csak nem lép le a talpig becsületes vidéki, akikről meg ez az általános vélemény? Az órát természetesen hagyom járni, hiszen a fuvarnak akkor van vége, ha a kedves kiegyenlíti a számláját és én mehetek a dolgomra. 2100 forintnál érkezik vissza. Nem száll be, hanem az én oldalamhoz lép. - Ne haragudjon, de csak ennyi van – és 1500 forintot dug az orrom alá. Általában ilyenkor egy becstelen taxis ideges lesz…én másként reagáltam. A szememben fény gyúlt, az arcomra valami földöntúli gonoszság ült ki. - No akkor engedjen meg nekem pár mondatot a hiányzó összegért cserében. Majd kiszálltam és vagy 5 percig mondtam, szép higgadtan, nyugodtan, az obszcenitás gyanúját is kerülve, de elég szépen megfogalmazva a véleményem. Hogy mit, azt nem írnám le, mert nem biztos hogy néhány mondatom nem ütközik az etikai szabályzat pár pontjával:-)) A lényeg, a kislány sokkal felvilágosultabban ért vissza a házba, mint ahogy onnan kilépett. Életemben nem örültem még ennyire annak, hogy nem lettem rendesen kifizetve…igaz, adósom sem maradt a hölgy:-)) Milyen szép szakma is ez, igaz Tamás? Az elsők között egy vidéki lányt arról világosítanak fel, amikor a fővárosba ér, hogy minden taxis becstelen, lehúzós stb… Nem, nem arra figyelmeztetik, hogy a szórakozóhelyeken bekábíthatják őket, majd Olaszországban sok földi gyönyörben lesz részük. Vagy hogy a rendőrök nem biztos hogy csak igazoltatni fogják…nem-nem…a lényeg, hogy a taxisokkal vigyázni kell: MINDDEL!!! Na a másik sztori: Szintén telefonos megrendelés, forgóóra a nyugatiban. Emberem beszáll, kölcsönös köszöntés (már ez is valami), majd bemondja a címet: József krt. és Üllői út sarok. Nem egy nehéz cím. Szépen indexelek, kisorolok és már suhanunk is…egészen a Rutkai Éva színházig (annak akinek így nincs meg, a Metro mozi, vagy anno a Szikra mozi…kiindulási ponttól 30 méter). - Merre megy? – szegezi nekem a kérdést az emberem. A hangsúly nem érdeklődő, hanem inkább olyan kérdőrevonó. Kicsit felengedem a gázpedált, ránézek, majd válaszolok. - Úgy gondoltam, hogy egyenesen végig. - Jaaaa, úgy is lehet. – hangjában leplezetlen gúny. No fene, van rövidebb is? Sosem szégyelltem nálam okosabb emberektől tanulni, főleg hogy a magam képességével szinte csak ilyenekkel találkoztam életem eddigi során. - Hááát akkor legyen kedves mondani, hogy merre lenne ön szerint ideálisabb. - Itt balra – mutat be a Podmaniczky utcába…BALRA. Na akkor nesze. Szabálytalan, nem szabálytalan, engem nem érdekelt hiszen megtanultam, mindig az utasnak van igaza, főleg akkor, ha ekkora balek. Lassít, benéz, bekanyarodik. Többi autós dudál, hiszen szentségtörés történt, egy taxis…értitek, EGY TAXIS, szabálytalankodni mert. Hogy jön ehhez ez a söpredék? Tilosban parkolnak, buszsávban közlekednek, nekik már mindent szabad. Hejjj de szép szakma is ez…. Miután bekanyarodtam szóltam emberemnek, hogy mostantól ő mondja merre menjünk, mert én elvesztettem a fonalat, közben meg azon keseregtem magamban hogy a diktafon nincs elővéve, mert így igazán nem lesz könnyű dolgom, ha etikán meg kell majd magam védeni. - Itt jobbra – szólal meg a Szinyei Merse utcánál. Öcsém ebből mi lesz… A Kodály köröndnél elbizonytalanodtam, hiszen annyi lehetőség van és féltem, hogy hibázok. - Uram, itt merre? Emberünk tekergeti a nyakát, kicsit megzavarhatta a bőség lehetősége, majd felcsattan: - Honnan tudjam? Hiszen maga a taxis!!! Ó hogy azt a keserves… Itt egy 5 perces párbeszéd zajlott le, aminek során megtudhattam, hogy emberem a gyönyörű Miskolcról érkezett a fővárosba kellően kioktatva: A TAXISOKKAL VIGYÁZNI KELL. Igaz, az ilyen úgy robog át a Rákóczi út 6 sávján az 1-2 tonnás autók között, mintha a legelőn lenne, arra nem figyelmeztették, hogy az emberi test elég rosszul tolerálja, ha egy autó kivasalja, de a bölcs rokonok…gondolom a Pöstiek, azt azért az agyába vésték, hogy a taxisokkal vigyázzon. Igaz, megadták neki az egyik céges taxi telefonszámát, de ennyi nem elég, mivel MINDEN TAXIS olyan… …és sorolhatnám urak, a végtelenségig. Igaz, erről senki más sem tehet, mint mi taxisok. Ebben a becsületes országban, ahol senki sem lop, csal, hazudik (nappal és éjjel), ahol a közlekedési morál olyan magas, hogy csak a taxisok a fekete bárányok. Ahogy itt a lapon is olvasni lehetett, 3 gombóc fagylalt áráért sokat kell eltűrnünk. Valóban, van szép oldala is ennek a szakmának, mint minden munkának. Csak amikor kormányra dőlt taxisokat talál az ember holtan, amikor jön a telefon, hogy a cimborád, haverod…barátod, infarktust kapott…és tudod azt, hogy nem tudsz neki segíteni, hiszen ma ő….holnap te…akkor nem biztos hogy ez villan be először: Szép ez a szakma

Pedig igza van az Ádámnak! Szép ez a szakma. Csak ne ebből kéne megélni:-(

Az öregebb kollégákban látom azt hogy ők nem látják a szépet a szakmában, pedig egy kis szemléletváltással jobb lenne az általános hangulat, a munka és az élet kedv is. Elolvastam ezt a mondatod és úgy döntöttem megpróbálkozom vele. "Szemléletet" váltok 1-2 kollégában. Ma hozzá is kezdtem. Rögtön azzal indítottam, hogy az egyik kollégának, akitől meglépett az utas egy 4 ezer forintos fuvar végén, így a maradék tartalékát is benzinbe kellett invesztálnia úgy, hogy még cigire sem maradt pénze, a következő képen mutattam utat. Képzeld el, hogy ha az utas fizet. Te egyből tankolsz belőle és többet mint most. Többet…érted…többet, miközben nyakunkon az olajváltság. Bátrabban gurulsz messzi címekre, mivel dőzsölsz és van 10 liter a tankban. Ezáltal jobban kopik az autód, a munkaeszközöd, aminek az a vége, hogy hamarabb kell szerelőre költeni. Arról már nem is beszélve, hogy azonnal vettél volna magadnak cigarettát, ezzel ártva önmagadnak szennyezve a környezeted. Ez a kolléga szerintem nem érett meg még a szemléletváltásra, mert nagyon csúnya szavakat használt miközben hangosan fejtegette, hogy mi lenne abban jó a világnak, ha én aknamezőn tanultam volna meg járni. Sebaj, nem vagyok egy feladós fajta. A következő megváltoztatni való alany egy olyan kolléga volt, aki a mai napon 2 címnél is megégett, az utolsó ilyen cím egy hidegkúti, amire 20 percig utazott. Ott vagy a szép zöld természetben - kezdtem bele a szemléletváltásába - és te azon dühöngsz, hogy nincs ott az utas, aki visszahozna téged ebbe a betonrengetegbe, a koszos, szmogos levegőbe? Inkább élvezd ki ennek a pillanatnak minden előnyét, lélegezz mélyen és érezd, hogy most neked jó. Ő meg azt kívánta nekem, hogy én meg ne lélegezzek...legalább 20 percig...az lesz neki az igazán jó. Szóval nem tudom Ádámka, szép dolog amit leírtál, neked biztos tetszik is, sőt, szerintem te hiszel is benne. Én is elhiszem, hogy a vakok tudnak teljes életet élni és még okosakat is tudnék nekik mondani, de annyira már vagyok tapasztalt, hogy vak még sem szeretnék lenni. Írod hogy az idősebb kollégáknál tapasztalod ezt az elkeseredettséggel párosuló hangulatot. Na igen, pedig ha jobban bele gondolnak milyen szép jövő is vár rájuk. Egy átdolgozott ....egy....???....beszélek itt hülyeséget, hiszen egy élet alatt az emberek havi 200-245 órát dolgoznak, miközben nem kevés az olyan taxis, aki 300-360 órában löki....szóval KÉT ledolgozott élet után ott lesz majd a pihenés a megérdemelt nyugdíj mellett....mehet kölcsönkérni az unokájától...akarom mondani...mehet játszani az unokájával, eljárhat nyaralgatni, pihengetni....és mosolyogva gondol vissza az elmúlt 30-40 évre, hogy milyen sokat is látott és tapasztalt.....abból a kerületből ahonnan kályházott... Most mondd meg Ádám, hááát nem vonzó dolog ez. Közel az 50-55 évhez, miközben körülötted hullnak a kollégák, akár pár évvel fiatalabbak is mint amennyi épp a taxisunk, és azon gondolkodhat, hogy teremtő Istenem, vajon hamarabb halok-e meg, mint ahogy dolgozni nem bírok majd, vagy esetleg előbb rokkanok meg és akkor (megfelelő családi háttér nélkül) nyomorban pusztulok? Tudod Ádámka az ilyen emberek között szemléletet váltani olyan, mint szomjazónak azzal érvelni, hogy Ő szerencsés, mert a világon lehet épp most fullad valaki vízbe...