Biztos van kiút, csak nem találjuk. Keresem, ha megtaláltam megírom. 230 napot dolgoznak a népek egy évben. Jelentkezzen az a kolléga aki 230 nap 8 órai munkával keres pénzt, rendezett a tb-je és a nyugdija. Ha igazolja ezeket a paraméterket szobrot állítok neki! (Ja és hétvégi meg éjszakai munkáért pótlékot is kap a dolgozó, a taxis az pontot kap, meg infarktust) Ennek a "szakmának" sem jelene, sem jövője nincs, csak múltja van.

Szia! Mint büszkén vállahatom tiszteletbeli taxis vagyok, az általád felhozott témákra különösen érzékeny vagyok, engedd meg hogy reagáljak rá. Először is minden szakmában megvannak a lecsúszott egzisztenciájú emberek, nem csak itt igaz nálunk ennek megvan a belső visszhangja. A kormányt is kell tudni tekergtni ahhoz hogy hivatásos légy különösképpen. Vannak a szakmánkban kedvetlen és szótlan kollégák, akik nem feltétlenül mogorvák, buták vagy undorodnak a szakmától. Egyszerűen ilyen természetük van. Szerintem aki nálatok nem köpködi a szakmát az nem is szereti igazán. Ugyanakkor hány és hány embert tudnánk felsorolni aki bíztatta a népet hogy jó lesz ez majd alakul, és az első adandó alkalommal elmenekült innen. Szerintem a taxiból nem egyszerűen de kilehet törni, különösen ha továbbra is hivatásos szeretnél maradni mert jelentősen hiány van mind a kamion mind az autóbusz mind pedig a mentősofőrök területén. Ha pedig nem szeretnéd a kormánykereket látni, akkor vegyél egy hirdetési ujságot, és keresd meg a számodra legmegfelelőbb terület és kívánom hogy járj sikerrel. A végére hagytam azt a részt ami a leginkább érint a fiatalok belépése a szakmába. A magam zsenge életkorával bennem megszületett az elhatározás hogy én erre szeretném feltenni az életem a közlekedést szeretném segíteni a munkámmal, tudom ezzel nincsenek így sokan de az oldalon is láthatjuk hogy nem csak öregekből áll ez a szakma. Személy szerint én nem a szabadságot a pénzt látom ebben, hanem azt hogy egy összetartó csapattal dolgozhatom azért hogy az emberek elégedettek legyenek, eljussanak A-ból B-be és vissza. Az öregebb kollégákban látom azt hogy ők nem látják a szépet a szakmában, pedig egy kis szemléletváltással jobb lenne az álatlános hangulat, a munka és az élet kedv is.

"Hogy hogyan lehet ebből kilábalni..." Ha nincs "Samu bácsid", akkor, SEHOGY!

Vagy ott a Góré OO1 ő is taxis volt.Váltott céget alapított jól menő válalkozó lett belöle,és még foci csapatokat is tudott szponzorálni.Nem utolsó sorban fel tudta nevelni a FIAIT.

Van már néhány ilyen kollégánk! (pl. Sas) Jó lenne, ha leírnák a sztorijukat.

A taxizáshoz vezető utat mindannyian jól ismerjük. Lecsúszott egszisztenciájú emberek, akiknek válás, betegség, játékszenvedély, tönkrement vállalkozás vagy egyéb ok miatt kicsúszott a lábuk alól a talaj, esetleg fiatalok, akik ebben a munkában a szabadságot, a jó autót és a könnyű pénzt látják ( persze később csalódnak, de akkor már késő, mert ki sem látszanak a hitelekből ) és a semmihez sem értők, akik rájönnek, hogy kormányt tekergetni ők is tudnak. Nyílván ez nem mindenkire igaz, tehát akinek nem inge, nem veszi magára, viszont alighanem az elmúlt 10 évben kezdők döntő többsége így került a szakmába, ahogyan én is. Természetesen ez nem baj, csak azt mondom ezzel, ahogy kezdtem is, hogy az idevezető utat ismerjük. Hogy hogyan lehet ebből kilábalni, azt viszont már kevésbé ismerjük. Ezért indítottam ezt a témát, hogy igaz történeteken keresztül talán megpillanthatjuk a fényt az alagút végén, felnyílhat néhányunk szeme. Mások sikeréből esetleg ötleteket és erőt meríthet az, aki minden reggel undorral kapcsolja be az órát és az urh-t. Nem az ötletek koppintására gondolok, hanem arra, hogy ráébredjünk végre, nem csak a taxizásban lehet gondolkodni.