A taxizáshoz vezető utat mindannyian jól ismerjük. Lecsúszott egszisztenciájú emberek, akiknek válás, betegség, játékszenvedély, tönkrement vállalkozás vagy egyéb ok miatt kicsúszott a lábuk alól a talaj, esetleg fiatalok, akik ebben a munkában a szabadságot, a jó autót és a könnyű pénzt látják ( persze később csalódnak, de akkor már késő, mert ki sem látszanak a hitelekből ) és a semmihez sem értők, akik rájönnek, hogy kormányt tekergetni ők is tudnak. Nyílván ez nem mindenkire igaz, tehát akinek nem inge, nem veszi magára, viszont alighanem az elmúlt 10 évben kezdők döntő többsége így került a szakmába, ahogyan én is. Természetesen ez nem baj, csak azt mondom ezzel, ahogy kezdtem is, hogy az idevezető utat ismerjük. Hogy hogyan lehet ebből kilábalni, azt viszont már kevésbé ismerjük. Ezért indítottam ezt a témát, hogy igaz történeteken keresztül talán megpillanthatjuk a fényt az alagút végén, felnyílhat néhányunk szeme. Mások sikeréből esetleg ötleteket és erőt meríthet az, aki minden reggel undorral kapcsolja be az órát és az urh-t. Nem az ötletek koppintására gondolok, hanem arra, hogy ráébredjünk végre, nem csak a taxizásban lehet gondolkodni.