A reptéri munkarendet magunk alakítottuk ki, magunknak, ahogy a legjobban szerettük volna. Persze kompromisszumok nélkül nem ment, olyan megoldás nem létezik, ami 100-150 embernek egyformán jó. Kimehettél bármikor, egy biztos bevételi forrást jelentett. Ez már a múlté! Akárki nyerte volna a pályázatot, a kedves angol vezetés akkora sápot húz, hogy a Zónáénál magasabb, az utasokkal még éppen kifizettethető tarifával sem sok marad a taxis zsebében.

'90 után a nagy piacgazdaságban totálisan felhígult a szakma. Előtte sem voltam büszke erre a foglalkozásomra (általában volt/van másik is) munkán kívül lehetőleg kerültem a kollégák többségének társaságát, de ami azóta történt... Valamit lépni kellett, hogy a korábbi életszínvonalat tartani tudjuk. Akinek volt esze, bátorsága, az valahol helyet keresett és talált magának. Kényszerhelyzet volt.

1989-ig esőben és hétvégén még a fák is integettek, ahogy mondani szoktuk. Egymás kezéből tépték ki a kilincset. Aztán vált egyre rosszabbá az egész!

1990-ben kovácsolódott össze a reptéri cspat, bár akkor már két éve nagyrészt egymást ismerő visszajárók dolgoztak onnan. 1990 volt az az év, amikor robbanásszerűen emelkedni kezdett a taxisok száma és egyre kevesebb lett az egy főre jutó fuvarszám. A 7-7-2 majd 8-8-2 tarifa rémesen kevés volt, ám a magyar utazóközönség nem volt képes megérteni, hogy a taxis szeretne rentábilis válalkozást üzemeltetni, amire a jogszabályok megadták a lehetőséget. A reptérről a belvárosba el lehetett kérni a külföldiek számára olcsónak számító10 -12 dollárnak megfelelő viteldíjat. Saját füleimmel hallottam, amikor két városi taxis, akik a kintiek lefogyása miatt a treffre kerültek, miként mondták be ugyanazt az árat. De hogyan? Utas odalép hozzájuk, az egyik elkezd vakarózni és oldalbaböki a társát ezzel a mondattal: mondd neki Te, jobban megy Neked az angol! Mire a másik: najhunder. Ennyi telt tőlük, az utas beült és elhaladtak. A reptéri utasszám 2 éve, az EU csatlakozás és a fapados járatok beindulása óta emelkedett ugrásszerűen. Korábban (2000-2004 között) 300 körül volt a napi átlagos fuvarszám. Ha erre beállhat minden városi taxis, mennyi fuvar jut egy főre havonta? Kábé 1,3!!! Ezért érdemes pattogni? Vagy netán mndenki úgy képzelte, majd Ő lesz a szerencsés 150-200-ak egyike és majd kiszorítja a többieket?

Az egyik távoli céljuk az egész város megszerzése. Nem fog gondot okozni még párszáz ember felvétele, ha megy a szekér

Erre a kérdésedre ne várj (igenlő) választ! :-)

Ezzel valami nagyon nem stimmel!

Nem herótoztalak le! A "megsütött a nap" kifejezés azt jelenti, hogy amit írtál, abban nincs igazad. 2 napja a reptéren, toborzás közben már 100000 forintot mondtak az autó költségére. A tagdíj meg csak addig 35000, amíg meg nem lesz a 150 palimadár. 4 nappal ezelőtt még azzal csábítgattak, hogy egyáltalán nem lesz tagdíj, amíg ilyen alacsony tarifával kell fuvarozni. Visszafuvar nyilván lesz, de kérdés, mennyi és mennyiért? Az sem mindegy hány kanyar fér bele a 12 órába? Korábban már feltettem a költői kérdést, talán nem olvastad, ezért megismétlem. 15-20 éve a reptérről dolgozó taxisok miért nem hajlandóak vállalni ezeket a feltételeket? Talán nem szeretik a pénzt? Többen, egymástól függetlenül, könyvelő bevonásával kiszámították, anyagi csőd beszállni a Zónába. Olyanok hagyják ott a biztos lehetőséget, akik ha tehetnék, a reptérről mennének nyugdíjba 70 éves korukban.

Ők viszont a Zónával fognak utazni, mert megspórolják a telefonköltséget és szép, új autókkal utazhatnak.

Igazad van! A bevarrtzsebűeket senki nem szállítja szívesen.