Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyházszínű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. Drágakő vízbe hullt, a mélyben elveszett. A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt. Szélvihar szórta szét a pénzemet. Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg. Minden kincsem odalett, Nem hozhattam mást neked. Napot hoztam, csillagot, Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.

Uhhhhhhhhhhh...brrrrrrrrrrrrr... Ide újra a szeretet jön S mindenkinek fakad bocsánat, De addig jaj, kik látva látnak S a vaknak nem adnak szemükből! (J.A.) Nyár volt Nyár volt, De mindnyájan fáztunk, Hát begyújtottunk a mesekályhákba, Ott melegedett belém, Hogy valahol, ahová elérünk, Vár ránk a lány, aki mi vagyunk, Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok, Biztosan és észrevétlenűl, Mint hóborított földekben a tavasz És előjön és megigéz, Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

Nademosmár haggyábékén!!! :-D Egész reggel ezen gondolkodtam, hogy ez a Hooligans legyen vagy az a Family! Aztán arra jutottam, hogy a Family kicsit többet elmond - bár a lényeget a huligánoktól is megtudhatjuk. :-DDD Üdvözli az elmesélő a lényegretörőt!

Ha megszűnt a kedvenc rádiód vagy már unod amit hallgatsz és nincs kedved keresgélni vagy túl nagy a csönd míg a topikokat bújod vagy... http://www.millioradio.hu/

Hoppácska... Újabb "irigyelni való"! Arlequin "A hatalomért való küzdelemben nem vesz részt. A nevetés ezzel a világgal való együtt nem működésének éppen olyan jele, mint a csörgősapka és a vicc és a tótágas. Arlequin nem ambiciózus. Neki az egészből csak annyi kell, amennyi éppen eléje hull. Arlequin nem kötelezi magát le se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen mesterségnek, sem a tudásnak. Nem hódol meg senkinek. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik főalakja és ezért ritka. A nevetés ennek a szabadságnak éppen olyan jele, mint a szójáték és a bukfenc és a hahota. … Senki se mer egyedül élni. A legtöbb ezért nekiáll, érthetővé teszi magát, hízeleg, magyaráz, megalkuszik, hazudik, vagyis partikularizálja és szekularizálja magát. A közösséget nem a társas ösztön teremtette, az egyének teremtették, az egyedülléttől való félelmükben. Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna. … Az emberek, ha valaki egészséges, vidám, gondtalan, meg vannak ijedve. Meg vannak ijedve, ha nevet és bolondozik és nagyokat eszik és alszik. Azt hiszik, ha valaki jól él, nekik már nem jut belőle. Azt hiszik, ha valaki intenzívebben él, nekik kevesebb jut és az életet valaki elől úgy elélhetem, ahogy a kenyeret előle elehetem. S .ezért azt hiszik, hogy az ilyen embert irigyelni kell és el kell pusztítani. Mert száz másik életét éli el. Ennek természetesen éppen ellenkezője. Ha valaki intenzívebben él, oly erőket szabadít fel, amelyek az én életemet is elmélyítik és fölemelik. Az élet nem fogy el. Az életet nem lehet más elől elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják. Minél intenzívebben élek, annál több ember számára annál intenzívebb életet teszek lehetővé, annál több ember lehet egészséges és gondtalan és vidám. … Ez az, amiért nekünk annyira kell a jó étel és ital és a csók és a szerelem és a jó alvás és a meleg és a virág és a séta és a napfény, s amiért nem kell, egyáltalában nem kell a loholás, a munkában való meggörbülés, a hazugság, a fontoskodás, a nagyszakállú tudomány és a pergamentsárga vallás. Ezért kell nekünk mindenekelőtt a béke, a nagylelkűség, a derű, a nevetés, az előítélettelenség s ezért nem kell nekünk a zsivaj, a tülekedés, a háború, a komiszság, az elv és az erőszak."

Fél lábadat felemeled, a másikat bicegteted, bic-bic-bic, sánta a bíbic. http://www.youtube.com/watch?v=z8qUBp5Gy4g&feature=related

Ugyanez zilául :-DDD Békés Márta: Ki vagyok én? Névsorolvasáskor, ha mondják a nevem, csupán megszokásból, azt mondom, hogy jelen. Előfordul velem, hogy a kétség gyötör: bár vödör a jelem, de vagyok-e vödör? Én nem vagyok a jelem, csak rámondom, hogy jelen. Nem vagyok a nevem, magam vagyok velem. De ki vagyok én, akit a többi szólít? Ki ez a lény, ki e névre bólint? Akiben én lakom, s ha lábujjhegyre állok szeme az ablakom ki-ki kukucskálok Vagy ki bennem lapul, innen el nem menne Jól ért magamul, s hallgat a nevemre? Viszlát! Na jó, egy még maradt! Tessék: :-)

Én meg megtudtam, hogy a turul az sólyom! Jobb későn, mint soha! Most már csöndben figyelem majd a ténykedésed! Jó pihenést! (Szmájli nincs!!! Elfogyott! :-D)