Hozzászólások száma: 1189
Oldalszám: 60
Témakörök > Droszt Híradó > Minden napra egy! A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Aranyospalabácsi 2011.12.30. 11:09:37 / # 42162
avatar
Antiszemitizmusról ennyit: Ne örüljetek a vesztének emberek. Mert noha a világ megfojtotta a korcs dögöt, a szuka, amely szülte, már megint tüzel." -Bertold Brecht

csogu 2011.12.30. 07:05:33 / # 42163
A düh és a bosszú nem jó tanácsadó, de remek motiváció. by én

nagyonkedves 2011.08.13. 21:50:12 / # 42161
avatar
Hát nem egy könnyű mesterség, az biztos! :D "A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk. A szeretet azt a vágyat keli szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni és időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást. Cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellette másokat is, és ezt a jogot neki is megadom. Érzelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim viszonzásra találtak-e vagy sem. A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig adással kezdődik." Kurt Tepperwein Kezdődhet az adás? :DDD Jó vételt mindenkinek! :)))

nagyonkedves 2011.08.07. 20:39:28 / # 42160
avatar
„Az ingának az egyedüllét és a közösség, a befelé fordulás és a visszatérés között kell lengenie. Valahogy meg kell találnom azt az egyensúlyt és ritmust, amely a két véglet között váltakozik” Anne Morrow-Lindbergh 1906. június 22-én New Jersey-ben született Anne Morrow Lindbergh, a kor egyik leghíresebb női pilótája és egyben Charles Lindbergh felesége. Ő volt az első amerikai nő, aki pilótajogosítvánnyal rendelkezett, és mind az öt kontinens felett repült.

alelölülő 2011.07.05. 16:05:02 / # 42159
Még nem volt olyan disznó, ki elájult, mikor meglátta a moslékos vályut. (József Attila)

wanderer 2011.06.08. 20:03:28 / # 42158
avatar
:-)) Köszönöm. Szeretem az esték borús varázsát Ha kiülnek a hegyre a fények, S lelógatja mind az éjbe hosszú lábát, S oly furcsa, fűszeres nótákat zenélnek. Szeretem az esték fenyves-magányát Minden oly csendes, oly ódon fűszerillat, Hallom az alvó fák néma szuszogását, S koppan, ha az égből le-lehull egy csillag. Nézem, hogy az űrben hogy úszik a távol, S kóstolom magamban lelked semmi-ágát, Rohanj csak el, én őrült vagyok bárhol, Mert szeretem az esték borús varázsát.
zila 2011.06.08. 14:32:00 / # 42157
avatar
Sajnos most tényleg mennem kell! Még egyszer nem szökhetek vissza, mert kikapok! Az örök napocska fényeskedjék Neked! :-) A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat... A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat... Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet... Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
wanderer 2011.06.08. 10:21:17 / # 42156
avatar
Ady Endre: A muszály-Herkules Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni S meg kell maradnom Herkulesnek. Milyen hígfejüek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak, űznek S neki hajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek. Szeretném már magam utálni, De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni. Szeretnék fájdalom-esetten Bujdosni, szökni, sírni, fájni. De hogy ez a csürhe nevessen? Szegény, muszáj-Herkules, állom, Győzöm a harcot bús haraggal S késik az álmom s a halálom. Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi, Jó lesz egy kis hódolás és csönd: Így nem fogok sohse meghalni.
zila 2011.06.07. 21:44:15 / # 42155
avatar
Minden napra...kettőőő??? Igaz, ez már inkább holnapra... Ladányi Mihály : Holnap sem Sejtelmes lebegés, fájdalmas mámor, tünékeny pillanat, tündöklő zápor. Könnyező játék, röpködő fények, kavargó álmok, éhező lélek. A ma is nehéz volt, s hiába a könnyek, hiába törlöm le, holnap sem lesz könnyebb.
wanderer 2011.06.07. 20:05:13 / # 42154
avatar
Ladányi Mihály szövegei közel állnak a lelkemhez. A "Vándordal" tetszik jobban, de a "Szerelemből" is szép.
zila 2011.06.07. 18:05:14 / # 42153
avatar
Ugyan hogyan bízhatnék én ekkora fölös terhet egy fáradt vándorra? Hát korlátoznám én őt ilyen hülyeségekkel a szabadságában? Most őszintén... Viszont azt megmondhatnád, hogy a Kormorán zenekar miért gondolja, hogy a Szerelemből című vers egy Vándordal? Vagy inkább azt mondd meg melyik tetszik inkább neked, mert akkor azt küldtem! Nálam még válogatni is lehet, látod? Ladányi Mihály - Vándordal Mikor belépsz a házba eltaposod az összes erre-kószált asszony lábnyomát mindennap éjfélutánig várlak éjfél után szél zörgeti az ajtót az ember nem gitár attól is megpendül éjjelente, hogy nem talál rá a kezedre kinyújtott kezemre akadtál pedig csak árván hadonásztam ha most riadtan elszaladnál kivénhedt útonálló lennék kit megríkat nyomorúsága az kell, hogy kifoszthassalak és miattad bezárjanak valami boldogabb halálba. Ladányi Mihály Szerelemből Szerelemből a szerelembe akárcsak jobb hazát keresve akárcsak kenyeret keresve szerelemből a szerelembe Megy az ember lefelé lassan mintha egy liliom-lugasban árván és fogat csikorgatva egyedülből a magányosba
wanderer 2011.06.07. 09:46:09 / # 42152
avatar
Nekem adtad mindened, az emlékeid fájdalmát, a szavaid tartalmát, a szíved dobogását, a tested sóvárgását. Nekem adtad mindened, rám bíztad az egyetlen kincsedet, a boldogságra éhező lelkedet!
zila 2011.06.06. 22:53:06 / # 42151
avatar
Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét. Gyöngyházszínű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot. Drágakő vízbe hullt, a mélyben elveszett. A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt. Szélvihar szórta szét a pénzemet. Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg. Minden kincsem odalett, Nem hozhattam mást neked. Napot hoztam, csillagot, Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.
wanderer 2011.06.06. 12:00:52 / # 42150
avatar
Aki a napba nézett Wass Albert Aki egyszer belenézett a napba, meghalt a lelke:temessétek el. Annak a szíve százfelé szakad, kinek napot imádni nem szabad, és mégis, mégis napról énekel. Ha csak egyszer, egyszer a szemébe néz, tudom:egy furcsa törvényt megtanul. Aki számunkra csillogó csoda, szemébe nézni nem szabad soha: mert aki napba néz, az megvakul. Elérhetetlen vágy száll a szívére, s tüzétől mintha lassan égne el, vakult magát a lomberdőbe rejti, és nem tud...nem tud...nem soh'sem feledni és őszről és halálról énekel. Aki egyszer belenézett a napba, meghalt a lelke:temessétek el. :-(
zila 2011.06.05. 16:19:20 / # 42149
avatar
Uhhhhhhhhhhh...brrrrrrrrrrrrr... Ide újra a szeretet jön S mindenkinek fakad bocsánat, De addig jaj, kik látva látnak S a vaknak nem adnak szemükből! (J.A.) Nyár volt Nyár volt, De mindnyájan fáztunk, Hát begyújtottunk a mesekályhákba, Ott melegedett belém, Hogy valahol, ahová elérünk, Vár ránk a lány, aki mi vagyunk, Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok, Biztosan és észrevétlenűl, Mint hóborított földekben a tavasz És előjön és megigéz, Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.
wanderer 2011.06.05. 10:20:39 / # 42148
avatar
(Hová forduljon az ember...) Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé, nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket? Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé és nem elégedetlen, bár nem elégedett? Hová forduljon az ember - ismétli megint az ismerős. Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé. Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős! Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el, bátran állna a halál elé. Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én. Eszét külön, szívét külön szárnyalja be az egyröptü szó. Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott áll messzi kopasz ág zörgő tetején - - néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó. Nézd! szólnék, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbelül egy öregre figyel ki szomorúan mosolyogva őszi esőben lebontott hajjal bolyong hűvös szelét már én is érzem s megrendülök. El innen, el - Ellenség ő, ellenségünk páralepte szemeivel - nekünk vaskörmével kívül, a hideg kályhán csörömpöl, guggol a gond. (József Attila)

zila 2011.06.05. 01:04:31 / # 42147
avatar
Hoppácska... Újabb "irigyelni való"! Arlequin "A hatalomért való küzdelemben nem vesz részt. A nevetés ezzel a világgal való együtt nem működésének éppen olyan jele, mint a csörgősapka és a vicc és a tótágas. Arlequin nem ambiciózus. Neki az egészből csak annyi kell, amennyi éppen eléje hull. Arlequin nem kötelezi magát le se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen mesterségnek, sem a tudásnak. Nem hódol meg senkinek. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik főalakja és ezért ritka. A nevetés ennek a szabadságnak éppen olyan jele, mint a szójáték és a bukfenc és a hahota. … Senki se mer egyedül élni. A legtöbb ezért nekiáll, érthetővé teszi magát, hízeleg, magyaráz, megalkuszik, hazudik, vagyis partikularizálja és szekularizálja magát. A közösséget nem a társas ösztön teremtette, az egyének teremtették, az egyedülléttől való félelmükben. Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna. … Az emberek, ha valaki egészséges, vidám, gondtalan, meg vannak ijedve. Meg vannak ijedve, ha nevet és bolondozik és nagyokat eszik és alszik. Azt hiszik, ha valaki jól él, nekik már nem jut belőle. Azt hiszik, ha valaki intenzívebben él, nekik kevesebb jut és az életet valaki elől úgy elélhetem, ahogy a kenyeret előle elehetem. S .ezért azt hiszik, hogy az ilyen embert irigyelni kell és el kell pusztítani. Mert száz másik életét éli el. Ennek természetesen éppen ellenkezője. Ha valaki intenzívebben él, oly erőket szabadít fel, amelyek az én életemet is elmélyítik és fölemelik. Az élet nem fogy el. Az életet nem lehet más elől elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják. Minél intenzívebben élek, annál több ember számára annál intenzívebb életet teszek lehetővé, annál több ember lehet egészséges és gondtalan és vidám. … Ez az, amiért nekünk annyira kell a jó étel és ital és a csók és a szerelem és a jó alvás és a meleg és a virág és a séta és a napfény, s amiért nem kell, egyáltalában nem kell a loholás, a munkában való meggörbülés, a hazugság, a fontoskodás, a nagyszakállú tudomány és a pergamentsárga vallás. Ezért kell nekünk mindenekelőtt a béke, a nagylelkűség, a derű, a nevetés, az előítélettelenség s ezért nem kell nekünk a zsivaj, a tülekedés, a háború, a komiszság, az elv és az erőszak."

wanderer 2011.06.01. 09:02:07 / # 42146
avatar
Ady Endre : Sem utódja, sem őse... Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. :-)
zila 2011.05.31. 20:17:20 / # 42145
avatar
Ugyanez zilául :-DDD Békés Márta: Ki vagyok én? Névsorolvasáskor, ha mondják a nevem, csupán megszokásból, azt mondom, hogy jelen. Előfordul velem, hogy a kétség gyötör: bár vödör a jelem, de vagyok-e vödör? Én nem vagyok a jelem, csak rámondom, hogy jelen. Nem vagyok a nevem, magam vagyok velem. De ki vagyok én, akit a többi szólít? Ki ez a lény, ki e névre bólint? Akiben én lakom, s ha lábujjhegyre állok szeme az ablakom ki-ki kukucskálok Vagy ki bennem lapul, innen el nem menne Jól ért magamul, s hallgat a nevemre? Viszlát! Na jó, egy még maradt! Tessék: :-)
wanderer 2011.05.31. 19:54:31 / # 42144
avatar
Lazításként: Süveget emeltem, s önmagamra leltem mert a csúcsos födém, úgy borula fölém mint az égi adó-vevő, csillagjósló föveg agyvelő vevője és adója, értelem szava-tolója. Süvegem nem kalap! A fejfedő, hegytető, nem alap, mi lapos pala hanem égbetörő kupola, mi felhők fölé lát hol történnek csudák, és kobakomba hozza mi képzelet volt, látomás, múlik minden nyomás mert fedetlen föveggel feddhetetlen söveggel váltok szót az Öreggel aki koronás! Korokon át tesz tüneményt ad nekünk tudatos reményt, hogy életünk egyszerre csak egy lehet, de vége nincs, csak kegyelet, ha kegyetlen is a nyelet, mellyel keserű pilulád nyeled. Süvegem bölcs, ami én nem vagyok, de együtt Istennel lehetünk nagyok! Megértettem: Te és Én, Mi, vagyok. (Posta Imre)
Oldalszám: 60