Csepel? Kettő is volt, egy rádiós- és egy műhelykocsi. Az M-zároltak közt is volt egy. Egyszer tartottak valami riadót, egyetlen jármű indult be, a velem egyidős Csepel. Igaz, ennek az volt az oka, hogy a többi szét volt lopva. Az M-zároltakból pótolták az alkatrészt a hsználatban lévőkhöz. A Csepelből nem kellett senkinek, semmi.

A falkatársak meg 50-100 márka között csináltak egy-egy repteret. Persze volt olyan, aki rosszfelé ment, beleszaladt a blokádolókba, akik fölismerték és sínautót csináltak a kocsijából. :-DDD Nagyon lehetett pénzt keresni, nekem meg a parkolóban rohadt a fölszerszámozott Ladám. Az ablakból nézegettem szegényt. :-/

Mán mostan ideje, hogy megírjam a memoárokat… :-DDD Éjfél magasságában csöngettek a gyengélkedőn. Mondom magamban, „mi a rák van, valakinek fáj a foga?”… Kibotorkálok, nyitom az ajtót, csörtet be az ügyeletes tiszt, majdnem fölborít. „Azonnal ki kell nyitni az M-raktárakat, elsősegélycsomagokat kell összeállítani a járműoszlopnak!” Fingom sem volt, miről beszél. Főnök – mondom - ez nem lesz jó. A raktárakon ajtó, vasrács, falakat. A raktárak kulcsa lepecsételt kazettában a lepecsételt páncélszekrényben, amely az irodában van. Az iroda kulcsa meg lent van maguknál, lepecsételt kazettában, a páncél kulcsával együtt. Ezen elgondolkozott, aztán elviharzott. Másnap bejött a segélyhelyparancsnok és összeállítottuk a csomagokat. Hogy tudjam, hány darab kell, lementem az udvarra megnézni, hogy hány jármű van. Volt ugye a Kraz, meg volt Ural, meg tán két Uaz, már nem emlékszem pontosan. Az alakulatnak volt egy Ifája is, de az nem volt a menetoszlopban, pedig kenyérszállításra az lett volna a legalkalmasabb. Viszont úgy emlékszem, volt egy Avia. Vannak helyzetek, mikor az ember nem vitatkozik arról, hogy egy nyitott platós, 30 tonnányi betont cipelő Kraz nem feltétlenül alkalmas kenyér szállítására… :-))) Később fölmentem a könyvemért a századszintre, mert megszoktam, hogy délután négykor vége a munkaidőnek, de közölték, hogy senki, sehova. A századszinteken a fegyverszobák ajtaja sarkig tárva volt, csak a vasrács volt bezárva, de nem volt lepecsételve. Baromi jó – gondoltam – a történelem megismétli önmagát. Apám beszopta '56-ot, pont akkor volt katona, én meg most ezt, itt. Ráadásul az Öreg is mentős volt. Igyekeztem összeszámolni, hogy hányan tudják rólam, hogy taxis vagyok, de aztán rájöttem, hogy az egész laktanya tudja, mert én akkor még büszke voltam a foglalkozásomra… A segélyhelyparancsnok elküldött a ruházati raktárba ágyneműért és közölte, hogy mostantól a hivatásos állomány is 24 órás szolgálatot lát el. Mindig lesz bent valaki mellettünk a gyengélkedőn is. Később próbáltam városit kérni a telefonra, hogy hazaszólhassak, de nem kaptam. Megfenyegettem a telefonközpontost, hogy ne is reménykedjen véradókártyában (=eltáv), erre kötélnek állt és megígérte, hogy éjjel ad vonalat pár percre, de eszembe se jusson belső dolgokról beszélni. Korábban akár órákat is beszélhettem, bármilyen napszakban. Aztán szóltak, hogy ki kell menni a mentővel. Kapok járműparancsnokot is, mert egyedül nem mehetek. Azt nem mondták, hogy az elhárítótiszt is jön, pedig Ő előbb a mentőnél volt, mint ahogy én odaértem. Ő diktálta az útvonalat. A hivatalos verzió az volt, hogy disznót fognak vágni és be kell hoznunk az állatorvost, aki történetesen azon a lakótelepen lakott, ahol az alakulat hivatásos állományának egy igen jelentős része… :-D Hogy ehhez miért kellett az elhárítótiszt, azt nem tudhatom. A mentőre még viszonylag könnyű volt ideológiát gyártani, mert ugye orvosért mentünk, orvos, mentő, ez nem olyan nagyon idegen két dolog... :-D Két különböző útvonalat használtunk oda és vissza, és végig a „kertek alatt” mentünk. Tiszta kamu volt az egész; simán csak felmértük, hogy melyek a járható útvonalak a laktanya és a hivatásosok lakhelye között, hogy be lehessen hozni Őket mozgósítás esetén. És tényleg: senki sem szólt hozzánk. Mindössze egy 190-es Mercire emlékszem, ami a laktanyával szemben állt és figyelte a mozgást, de az sem csinált semmit. Nagyjából egy hónapig szoptunk, nem volt sem eltáv, sem kimaradás. Csak percekre és csak éjszaka kaptam városit, és mindig ott kotlott valami HT nálunk. Aztán vége lett annak a készültségnek, amiről később, az azóta jobb létre szenderült Horváth Balázstól megtudtam, hogy nem is volt. :-D Szóval, remek volt. :-D Kösz fiúk! :-D

Erre van a csörlő... :-)))

Nálunk kihoztak egy ilyen kis jószágot a telephelyről, azt mondták, arra kell, hogy a lakosságnak tudjanak szállítani tejet, meg kenyeret... :-DDD Egy évben kétszer használták, az AM hajókat húzták ki vele a vízből, mert azoknak vékony a fenéklemeze és fostak, hogy a jég kárt tesz bennük. Betolatott a Dunába, hogy csak a fülke látszott ki a vízből, aztán ráakasztották a hajót és gyerünk. Két darab, egyenként 15 tonnás betontömbbel volt terhelve a platója, de még így is megpörögtek a kerekei, amikor a rámpán megindult fölfelé. Na, én meg azt bírtam volna, ha ezt a jószágot bemutatják a Volgádnak! :-D

Állítólag az embernek 6 gyereke van... De ez nagyon kemény azért, mikor az egyik szotyista azon vitatkozik más szotyistákkal, hogy melyikőjük a szotyistább szotyista. :-D

"Én máá rég leszereltem addigra." Mer' vénember vagy, azért! :-Dp

Te, Bao! Tényleg rászóltak valakire a hétvégén a T2000-nél, hogy ideje lenne hazamenni? Az illető állítólag lenyomott egy 72 órás műszakot és a központ figyelmeztette, hogy meg kellene előzni a bajt. Igaz ez?

Akkor a Te farkadra is nőjjön köröm! Egy hónapon keresztül nem tudtam kijönni a laktanyából a hitvány blokádotok miatt, holott előtte naponta jártam haza és minden második hétvégén hosszú eltávra! És, ha ez nem volna elég, 0-24-ben a nyakamon volt legalább egy hivatásos, pedig egyébként, blokádmentes időszakokban, 16:00 után én voltam az Isten-király-császár. :-p PFUJ, DE UUUUUUTÁLOM A TAXISOKAT!!!! :-Dp