Ez lemaradt.

Nem, nem. Csak ha az ember fia ilyet lát …

"De mint tudjuk, lassú víz partot mos:-) De le is ülepszik minden benne.:)))

A történet végén csak megtudtuk a lényeget, hogy a héten veszel egy lottót.:))

Olyankor mi van, ha én nem fordulok vissza, csak folyamatosan balra kanyarodok? (:-D

„Még mielőtt beleszaladsz!!!” Mármint mibe? Először is, a taxikban azért van az a furfangos elme által teremtett szerkezet, hogy mutassa a megtett kilométerre járó viteldíjat, és nem azért, mert valaki több ezret legyártott belőle, és nem tudta hol raktározni őket. Tehát az óra azért van, hogy használjuk. (:- )) A példánál maradva. Szerinted Lőrincen be kell kapcsolnom az órát, mert ezt így kell csinálni, mert ez így szabályos. Az Etikai Szabályzat (továbbiakban ESZ) meg azt írja elő, hogy csak annyit kell kérnem amennyit az óra mutat. De azt is előírja, hogy minden fuvar esetében fel kell ajánlanom a transzfer árat. Most ajánljam fel, vagy ne. Mikor követek el nagyobb hibát? Mert mit mond még az ESZ, ha pl. a 2/A kerületből megyek a reptérre? Indítom az órát, majd megfogom a transzfer áránál, vagy az (in)korrekciós tarifára kapcsolok. Ilyenkor mi van? Ha kicsit korábban kapcsolok erre a tarifára, és nem lesz az órában annyi mint a transzfer ára, akkor az utas annyit fizet amennyi az órában van? (:- (( Vagy túllépem az összeget, de annyit fizet az utas mint az a magasságos transzfer ár. Akkor min sértődik meg. Azon hogy látja, hogy valójában mennyi lett volna a fuvar ára, és én szponzoráltam az Ő utazását. Ilyenkor ugye „kötelező” megállítani az órát, ami szabálytalan. Vagy ez kivétel? Nos ha Lőrincen találok egy madarat, aki rábólint a transzfer árra, akkor elindítom az órát, majd megállítom az alapnál, és Ő kifizeti nekem a transzfer árat. De sajnos még ilyen utassal nem találkoztam, tehát nem is tudok beleszaladni semmibe. De azért az érdekes, és elgondolkodtató, hogy az egyik fuvarnál szabálytalan az, ami a másiknál meg szabályos. Ja ha akarom vemhes, ha akarom nem. De a lőrinci példánál maradva most fel kell ajánlanom a transzfert vagy nem? Mert, ha nem ajánlom fel, akkor is vétkezem az ESZ ellen. Ha felajánlom, akkor is vétkezem. A 2/A kerületben is vétkezem, csak fordított előjellel. Míg Lőrincen az utas nem akar velem transzfer áron utazni, addig a 2/A kerületben meg én nem akarom vinni. Ez nem egy érdek ellentét? És min vitatkozunk? Azon a rusnya röhögő transzfer áron, aki hol az utast, hol a taxist szívatja meg. Ezért nem értem, hogy ebbe a szép szerelmi háromszögbe minek akar belépni negyediknek az Etikai Bizottság. Ez az utas és a taxis ügye. Azután kinek húz jobban a szíve a transzfer felé, hát azé lesz a transzfer. Ha meg később rájön, hogy rosszul választott, akkor legközelebb másképp dönt. De nem volna semmi baj, ha nem volna a transzfer.

Ez jóóóó!!!! Na tudok én rövid is lenni.

Ez igaz! Mármint az, hogy a transzfert a beülősnél is fel kell ajánlanom. Én meg is teszem Lőrincen, Kispesten, és a reptérhez közeli helyeken. De a mindenható a megmondhatója, hogy az utasoknak ilyenkor ez miért nem kell. Te tudod? (;- )) Na, ha meg a 2/A, vagy hasonlóan a fuvar szempontjából „gazdaságos” kerületben van beülős ilyen igénnyel, hogy a reptérre akar menni, akkor igaz neki is felajánlom a transzferes árat, de közlöm vele azt is, hogy ilyen áron én nem viszem ki. Ilyen esetben nincs fuvarkényszer. Itt még meg van a szabadságunk. Azért írtam kis betűvel, mert már csak ennyi a szabadságunk. Ekkor egy kis beszélgetés kezdődik, már ha kezdődik, hogy az utas megkérdezi tőlem, hogy nekem nem kell a pénz? De kell kérem szépen, és pont ezért nem viszem ki ennyiért. Ebben az esetben mi ketten folytatunk gazdasági tárgyalásokat, fene mód kihagyva a telefonközpontot. Igaz az utasnak ezek után még joga van rendelni egy kocsit a központon keresztül, hogy a reptérre akar menni a nagyon gazdaságos — mármint neki — transzfer áron. Mivel tudom, hogy a környéken rövidesen lesz ilyen fuvar, ezért én megelőző intézkedéseket teszek. Ez pedig nem áll másból, mint a kocsiban ülve kissé megemelem magam minimálisan olyan szintig, hogy a két kezem fejét jobbról és ballról az ülőgumóim alá tudjam csúsztatni. Na most, ha ez a mozdulat sikerül, akkor a teljes testsúlyommal rögtön ránehézkedem a két kézfejemre. Ezzel megakadályozom magam egy mozdulatban, amit a taxis szlengben „véletlen belekaptam” néven ismerünk. Egyébként nagyon érdekes azon határvonal környékén a transzfer ár kell, vagy nem kell esete, amikor kb. órával menve is, kis eltéréssel pont annyi lenne a fuvar díja. Van utas, aki bevállalja, s van ki elmegy BKV-val, mert soknak találja a transzfer árat. De már olyannal is találkoztam, hogy indulásnál nem kérte a transzfer árat. Azután a forgalmi helyzetből az látszott, hogy órával bizony 100 vagy 200 forinttal több lesz. Akkor meg elkezdte a szöveget, hogy Ő mégis transzfert kér. Na, ekkor felvilágosítottam, hogy ebben a kérdésben, csak egyszer lehet nyilatkozni, és ha úgy érzi, hogy rosszul döntött, akkor ez az Ő tanulópénze, és nem az enyém. Majd máskor válassza a transzfer árat, de lehet, hogy esetleg akkor fog rosszul járni. Erre csak azt tudtam neki még tanácsként mondani, hogy vagy közelebb költözik a reptérhez, vagy távolabb, mert akkor egy dilemmával kevesebbje lesz. Szóval, mi van a „ha nem teccik, húzd le a matricát” hozzáállással, és most itt nem a kollégára célzok. Az utcai fuvarnál, „ha nem teccik, nem muszáj velem utazni”. De fordítva is igaz, „ha nekem nem teccik a fuvar, akkor nem viszem”. Ebbe pedig nem szólhat bele sem a központ, sem az etikai bizottság, de még a nőtanács sem, de akárkit említhetnék ez ügyben. Ez szigorúan a kettőnk ügye, mármint az utasé, akinek igénye van a szolgáltatásomra, és az enyém, akinek szüksége van az utas igényére, hogy szolgáltathassak. De nem minden áron, és ez igaz az utas oldaláról nézve is. Ha meg tudunk állapodni, akkor nekem lesz egy fuvarom. Az utas gyorsan eljut a céljához. De ha nem jön létre az alku, akkor én üldögélek tovább a helyemen. Az utas pedig gyalogol. Legalább nem kap trombózist a lábába, a sok ülés következtében. Már bocs, hogy megint hosszú lettem, de a beírásod úgy hatott reám, mintha a múzsa homlokon pusszantott volna.(:-))

Nem értem már megint, hogy min vitatkoztok. A transzfer árat, csak akkor lehet (kell) alkalmazni, ha „A” pontból „B” pontba megszakítás és hosszabb kitérő nélkül utazik a kedves. A reptér pedig vagy az „A” vagy a „B” pontban van. Továbbá, ha jól tudom, akkor telefonos rendelésnél kötelező, az utcai „beülősnél” pedig fel lehet ajánlani, de nem kötelező. Érdekes egy Lőrinc-reptér, vagy reptér-Lőrinc viszonylatban bármikor felajánlottam a kedvező transzfer árunkat, az utas sivalkodva tiltakozott, és bizony órával kellett vinnem. Akkor most hibáztam, vagy nem? De visszatérve az eredeti esetre. A történetet nem ismerem, csak itt a leírásokból olvastam róla. Persze azért gyanítom, hogy nem egy lőrinci címről van szó. Nos ha a kedves megrendeli a taxit telefonon, és kéri a transzfert, akkor az „A” pontból mehetünk a reptérre transzfer áron. Valamint, arra megyünk amerre én akarok, és ne Ő szabja meg az útvonalat, mert akkor megszegi a transzferes fuvarvállalási szerződést. Továbbá előre közölje az indulásnál, hogy Ő a „C” pontot is érinteni akarja, esetleg egy kis várakozással megfűszerezve. Ha ezt így előre közli, akkor szépen megbeszéljük, hogy hogyan bonyolítsuk le a fuvart. Hogyan, és meddig megyünk órával, és honnan számítjuk a transzfert. Ha mindkettőnknek tetszik a tárgyalás végeredménye, akkor utazunk. De jogom van egyáltalán nem elvinni, mert a telefonos rendelést nem így vettem fel. EZ MÁR NEM AZ A RENDELÉS. Ha elmegyünk a „C” pontba, akkor az egy telefonos rendelés teljesítését jelenti a telefonos tarifával. Itt most vagy ketyeg az óra tovább, amíg a várakozni kell, majd pedig ha tovább indulunk, akkor lehet számolni a transzfer árat, ha ebben előre megegyeztünk. De ha az utas kifizet pusztán olyan meggondolásból, hogy az óra ne ketyegjen, akkor már nem telefonos lesz a rendelés, hanem utcai. Az utcainál meg, vagy felajánlom a transzfert, vagy nem. Az utas meg ennek függvényében vagy igénybe vesz, vagy nem. Ha meg kifizetett, akkor én egy szabad fuvarvállaló vagyok. Tehát szépen kipakolom a csomagokat, és megyek a dolgomra. A kedves meg, vagy integet nekem, vagy nem. Én vagy megállok neki, vagy nem. Ő telefonálhat, rendelhet egy másik kocsit, én meg, vagy jelzek a címre, vagy nem. Ebben a történetben elég sok a „de”, a „vagy” és a „ha” feltétel. Mint mondottam az elején, a történetet nem ismerem. A két felet sem hallgattam meg, de azt látom, hogy velünk mint taxisokkal már mindent meg lehet tenni. Mindez miért? Mert nincs bennünk annyi összetartás sem, mint egy zacskó döglött gipszben. Az meg érdekes felfogás, hogy a kedves megszabhatja az általam nyújtott szolgáltatás árát. Mutasson már nekem valaki egy vendéglőt, ahol én, mint kedves fogyasztó megszabhatom az árakat! Jó hosszú távon lehet, hogy igaz, mert ha senki nem megy be, akkor lehet, hogy csökken az ár. De ha nagy a tolongás az ajtó előtt, akkor meg feltornászom az árakat, mint fogyasztó. Vagy ez nem így van? A taxinál biztosan nem. Sőt itt a taxinál még a központ is az utasért van. (?) Ahogy olvasom az egyik bejegyzésben. A taxis az csak egy felesleges porszem a gépezetben, akit bármikor bárki eltaposhat, leköphet, vagy belerúghat ha éppen úri kedve úgy tartja. Mikor ébredünk már fel végre, emberek. Bocs, hogy megint hosszú voltam.