Elsősorban kedves dog! De szólítom gyapi, ata8, s hasonló gondolkodású kollégáimat! „[i][b] Jellemző!Jellemző????????? Igen a 666 még közeli rendszámos fotót is feltett,hátha berendelik a kollégát etikára. Esetleg felnégyelik és akkor 1 azaz egy fuvarral több jut neki. Jellemző,sajnos. [/i][/b]" Jellemző! Már kire nézve? Nem tudom megérteni, hogy még ilyen „csekély” dologban is a másikat piszkáljátok. Mármint azt, aki próbálja megértetni veletek, hogy a Margit hídon való áthajtási lehetőségünk tényleg csak egy hajszálon függ. Ez a hajszál pedig a szabályok maradéktalan betartása. Mióta elkezdődött a híd felújítása, nekem két alkalommal volt olyan fuvarom, amikor igénybe kellett vennem a Margit hídon való áthajtás lehetőségét. Az egyik legfrissebb élményem tegnap történt. A fuvar: Moszkva tér –> Váci út 41 viszonylat volt. A két „legközelebbi” híd a Lánchíd,és az Árpád híd szóba se jöhetett. A Lánchíd Pest felé járhatatlan volt. A rakpart felől meg megközelíteni az Árpád hidat majdnem lehetetlen volt. A hegyen át meg borzasztó nagy kerülő lett volna. (Persze gondolhatod, hogy próbáltam az utast rábeszélni, hogy tudok egy medvecsapást, ahol senki nem jár, de nem állt rá, hogy az útvonalat engedélyezze.) Tehát irány a Margit híd. A Tölgyfa utcai lámpánál egy kis furgon állt előttem, majd mögém érkezett egy Taxi 4-es kolléga, és egy Budapest taxis. Ilyen sorrendben, ahogy leírtam. Ez még lényeges lesz később. A furgonos szemmel láthatóan csodálkozott, hogy a hídon számára nincs áthaladási lehetőség, s némi tétovázás után elfordult a Margit körútra a Moszkva tér felé. Nosza szabad az út a hídra. Elindultam, s miközben szemeimmel próbáltam kideríteni, hogy az alig látható dróthálón hol van az a rés, ahol biztosítva van a felhajtás a hídra, s még azt is próbáltam kideríteni, hogy honnan van érvényben a sebességkorlátozó tábla, s netán a három közül (10, 20, 30) melyik van kitéve. Az évek folyamán egyre jobban zsugorodó piciny agyammal a körülményekhez képest aránylag hamar felfogtam, hogy a villamos síneken kell haladnom, s ezen a szakaszon 20 km/óra a megengedett sebességhatár. Most pedig a két kollégáról pár szót. Amíg a furgonos előttem volt, addig nem nagyon tudtam haladni, de mire szabad lett az út, akkor már bizony igyekeztem. Igaz, amíg a furgonos nem ment el elölünk, addig a két kolléga se tudott nagyon haladni. De mikor szabad lett az út, akkor a következők történtek. A Taxi4-es kolléga megpróbált jobbról elém kerülni a Tölgyfa utcai lámpa, és a Margit körút Pest felé haladó villamosvágányáig terjedő útszakaszon. Kis híján majdnem össze is koccantunk. A Budapest taxis kolléga, akár mint egy F1-es rajtnál az első kanyar előtt kihasználva kis konfliktusunkat mindkettőnket balról körbeautózva megelőzött. A hídra való felhajtási sorrend már ez volt. Első a Budapest taxis, aki előnyét kihasználva porolt is rendesen Pest felé. (Mivel előzőekben kifejtettem agyi kapacitásom, lehetséges nem vettem észre a 20 km/órás tábla alatt a kis kiegészítő táblát, hogy „Kivéve Budapest taxi”.) No, én próbáltam a 20 km-t betartani, és sikerült is olyan 22-25 km közötti sebességet tartanom. Igaz a 2-ik fokozatban gyorsabban akart menni az autó. Az 1-es fokozatban meg lassabban. De a Taxi4-es kolléga felismerve kínlódásomat a megfelelő sebességi fokozat kiválasztásánál, gyorsan kihasználva pillanatnyi tétovázásomat, ismét jobbról előzésbe kezdett. Mivel engem aránylag hamar sikerült megelőznie, így ettől vérszemet kapva utánaeredt a Budapest taxis kollégának, s igyekezett megelőzni még a szigeti lejáró előtt. Hát nem sikerült neki. De nem rajta múlott a dolog. Ugyanis a szigeti lejárónál egy combinó álldogált, melyre még éppen utasok szálltak fel, s le. Én a cammogásommal együtt itt utol is értem őket. A Pesti hídfőig különösebb esemény nem történt, mert a combinó mint egy „SC” /safety car/ diktálta az „iramot”, és ha az a pályán van, akkor ezen idő alatt tilos előzni. Így érkeztünk a Pesti hídfőhöz. Itt viszont, ha jól láttam egy 10 km/órás tábla van kihelyezve. Talán nem is véletlenül, mert a megállóban álló villamos mögül gyalogosok lépdelnek ki az útra, hiszen ők úgy tudják, hogy le van zárva a forgalom elöl a híd. Nos, a két kollégám a versengést tovább folytatva megpróbálták mindent. A Budapest taxis nem nagyon akarta elengedni a Taxi4-es kollégát, pedig tudhatta, hogy gyorsabb autó van mögötte. Azért a Taxi4-es kolléga se egy anyám asszony katonája, mert megmutatta, hogy legény a talpán. Elkezdte jobbról előzni a Budapest taxist. (Úgy látszik neki ez a specialitása.) Ezen a Budapest taxis úgy meglepődött, vagy nem számított erre a manőverre, mert a villamosmegálló elejénél lévő gyalogátkelőhelyre érkezvén rossz féktávolságot választva visszaszorult a második helyre. Igaz így nem csapta el a villamos előtt a „versenypályára” bambán elé lépő gyalogost. A Taxi4-es kolléga „kockáztatott”, és nyert, mert a Honvéd utcai piros lámpához Ő érkezett elsőnek. Így a legjobb helyet, a belső sávot tudta elfoglalni. A külső sávba a Budapest taxis érkezett alig lemaradva a szintidőről. Mögöttük a második sorban két magán autó sorakozott fel. Ők nem a hídon jöttek, csak a parkolóhelyekről indultak el. Az is igaz, hogy én a csiga tempójú kocogásommal, akkor érkeztem oda mögéjük a harmadik sorba, amikor a lámpa némi gondolkodási idő után úgy döntött, hogy szabad utat ad a két versenyzőnek. Ez volt tegnap 2009. szeptember 1. De, hogy ne csak a Budapest taxit, és a Taxi4-t reklámozzam itt egy példa a saját berkeinkből is. A múlt héten pénteken (augusztus 28) szintén át kellett haladnom Budáról Pestre a Margit hídon. Már késő este volt, így a forgalom is csendesebb volt. Én teljesen egyedül kezdtem meg az áthaladást a hídon. Mivel ez volt az első eset, hogy a lezárás óta áthaladok a hídon, érthetően kicsit izgultam, mint egy vidéki kislány, amikor először ül angol WC-n. Annyira egyedül voltam a hídon, hogy kezdett gyanús lenni a dolog, s felmerült bennem a buja gondolat, hogy most valószínűleg egy szexi dologban lesz majd részem valahol a Pesti oldalon. Egész úton Pest felé haladván azon gondolkodám, hogy ha most mégse lehet áthajtani, akkor én most nagyon rászexxeltem. E gondolat egyre erősebben motoszkált, korábban már méretezett agyacskámban, mert se előttem, se utánam, sőt szembe forgalomban se láttam taxit. A gondolatot tovább erősítette bennem, hogy a munkások az éppen végzett munkájukat abbahagyva képükön kaján mosollyal néztek reám. A híd közepét elhagyva még mindig egyedül haladtam Pest felé. A víz csorgott a hátamon, s igyekeztem minden táblán lévő utasítást betartani, hogy legalább némi mentő körülményem legyen. A szigeti lejáró után úgy ötven métert megtéve látom a visszapillantó tükörben, hogy egy fényszóró pár közeledik mögöttem, és nagyon gyorsan. Na, gondoltam magamban, most itt az ideje a rászexnek. De, szerencsére nem csíkos URH jött mögöttem, hanem kockás, s mögötte volt még egy kocsi, de ekkor ezt még nem láttam hogy milyen. Mondanom se kell, hogy akkora kő esett le rólam, hogy a híd kis híján majd leszakadt. Én haladtam a megengedett sebességgel, a kollégám meg közvetlenül mögöttem, de annyira, hogy a fényszóróit nem is láttam a visszapillantó tükörben. Szóval próbált letolni az útról, de minimum idegesíteni. No mindegy, így értünk a Szt. István körút elejére, ahol ki van téve a 10 km-es sebességhatároló tábla. Itt a kb. 23 km-es sebességről próbáltam visszalassítani a közel 10 km-es sebességre. Erre a két kollégám, mert ekkor derült ki, hogy mindkettő kockás volt, elkezdtek jobbról és balról megelőzni. Az egyik a rakpart felé kanyarodó sávból jobbról, a másik a villamos pályán továbbhaladva balról előzött meg. Igaz egy határozott sárga záróvonal jelezte, hogy a gépjármű forgalomnak hol kell haladnia. A Honvéd utcai lámpánál utol is értem őket, no nem azért mert tövig tapostam a gázpedált, hanem azért mert a hosszan tartó piros lámpa nem engedte őket tovább haladni. Az egyik kollégámnak át is szóltam, hogy a hídfőnél 10 km-es tábla van, és videózzák is, ha igaz. De nem ő válaszolt, hanem a jobb első ülésen ülő kis fruska, aki már játssza nagy nőt, de ha leül egy székre, akkor még némi recsegés hallatszik. No nem a széktől, hanem a tojáshéjtól, ami még a fenekén van. Szóval jellemző! De kire nézve! „[i]Igen a 666 még közeli rendszámos fotót is feltett,hátha berendelik a kollégát etikára. Esetleg felnégyelik és akkor 1 azaz egy fuvarral több jut neki.[/i]” Itt, most te a 666-os kollégában látod a hibát, hogy feltette a rendszámos képet. És azt gondolod, hogy az volt a szándéka, hogy etikán felnégyeljék, mert neki így 1 fuvarral több lesz. Minő badar gondolat! Nem biztos, hogy neki lesz több. Arra nem is gondoltál, hogy esetleg neked lesz több, vagy te nagyon szerény vagy, s lemondasz erről a fuvarról? De, ha az ilyen, és hasonszőrű kollégáink miatt majd nem lehet áthaladni a hídon, akkor remélem, hogy több napos dáridót fogsz tartani annak örömére, hogy megszüntették az áthaladást taxik részére a Margit hídon. Nos, remélem így fogsz tenni, s akkor nem csak a 666-os kollégának, de talán nekem is több fuvarom lesz 1-el pár napon keresztül. Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem, de talán a téma most megkívánta. Ha nem, akkor elnézést kérek ismételten. [i]Viszont, ha netán úgy fordul a dolog, hogy visszavonják az áthaladási engedélyt, akkor közzé fogom tenni a Taxi4-es kolléga adatait, valamint a kockás kollégáimét is, akik sikeresen hozzájárultak az engedély visszavonásához, hogy itt tudjunk nekik köszönetet mondani majd. Sajnos a Budapest taxis kolléga rendszámát nem tudtam lejegyezni, mert olyan szögben álltam, hogy nem láthattam, s szerencséjére mindig takarásban volt. De talán ha jelentkezne, akkor neki is köszönetet tudunk majd mondani az áthaladás megszüntetéséért.[/i]

„És azt se mondja senki, hogy a jó taxis nem kályházik.” Én mondom. A jó taxis nem kályházik.)))

„[i][b] A vállalkozói szla., és az OTP nem volt kötelező! Nekem sincs egyik sem mégis kaptam terminált, és a meglévő lakossági szla.-ra utalják a pénzt, ami nem az OTP-nél van! [/i][/b]” Na akkor ezt fejtsd ki nekünk egy kicsit bővebben.

Helló Dodi! Tudod régen, amikor az Abázia étterem megnyílt, akkor ahogy mondani szokták én még kavicsokkal dobáltam az utcánkba tévedő taxikat, s azt se tudtam, hogy milyen egy jellemformáló intézmény belülről, mert koromnál fogva még nem mehettem be. De miután szüleim vállalták azt az áldozatos munkát, hogy próbáltak belőlem embert faragni, – de sajnos csak ilyen lettem –, s felnőtté válásom kezdetén, majd derekán, még mindig működött az Abázia étterem, s ugyan azon a helyen. De, ez nem csak ezzel az étteremmel volt így, hanem az 1023-as számú italkiméréssel is. Akkor tényleg elég volt annyit mondani, hogy kérek az Abázia étterem, vagy a 1023-as italbolt elé egy kocsit, mert mindenki tudta hogy hol van. Nem úgy, mint manapság, hogy két-három hetente is változhat a neve egy kocsmának. Most pedig kicsit korrigálnom kell magamat, mert igaz kicsit kirohantam a taxisok védelmében. De egy kirohanásnak is van előnye, mert a tiszta levegőn kitisztulhat az ember feje. (Bár elég nagy, és lassan tisztul. De legalább illenek a füleimhez.) A sarkításokkal kapcsolatban, csak annyi, hogy én általában sokszor sarkítok, mert azt hiszem így könnyebben érthető a probléma. Persze lehet, hogy tévedek. Szóval vegyük az eredeti példát a Ráday utcát. Ha a központ mindent megtett azért, hogy az utasból kiszedje a pontos címet, és miért ne tenné meg, akkor nagyon nincs is miről beszélni. De ha nem sikerül kiszedni az utasból a pontos címet, s csak úgy jön le a csövön, hogy Ráday utca, meg az éppen tegnap nyílt kocsma neve, amit a központban sem tudhattok napra készen, akkor jogos az kollégák egyik felénél a felháborodás, hogy megint hogy jött ki a cím. A másik fele meg azért háborog, hogy az első fele miért háborog, mert egy jó taxisnak ismernie kell a várost. (Ebből lesznek a viták, s a másik fél hibáztatása.) No, most ez a másik fele nem a várost ismeri, hanem az általa megjelölt, és ismert territóriumát. Igaz itt annyira „otthon” van, hogy még azt is tudja, hogy melyik nap milyen színű bugyiban, vagy zokniban fog jönni az utas. Tehát, ha ilyen félig hiányos címet lehetett kiszedni a kedves utasból, s a feldobás előtt a csövön tisztázod/tisztázzátok a címet, akkor megint nincs semmi baj, mert nincs konfliktus alap. Persze, mi sem vagyunk angyalok. Én például olyankor szoktam felállni a kocsiban, amikor a fontoskodó kolléga, aki megkapja a címet — kerület, utca, házszám, név —, és ennek ellenére megkérdezi, hogy fiú, vagy lány? Ilyenkor, kedvem volna lekapni a májkot, és elmondani neki azt az egyszerű dolgot, hogy majd nézze meg. Ha olyanja van az utasnak mint neki, akkor lehet, hogy fiú, ha nagyon más, akkor biztos hogy lány. Azután, ha napokig erősen felhős időben is „tisztán” látja majd a naplementét, akkor az, az Ő baja lesz. Gondolom az ilyen, és hasonló kollégáktól meg nektek megy ki a dauer a hajatokból. Szóval azért nekünk is lehetne egy kicsit változni, még mielőtt erősen kritizálunk. Akkor még nem is beszéltünk azokról a kollégákról, akik mindig mindent jobban tudnak. Ez még nem is volna baj, de a csövön is hangoztatják olyan formában, hogy unos-untalan beleszólnak a forgalmazásba. Pedig ha jól tudom, akkor a jogtalan beleszólásért járna valami bünti. Ha pedig ezt kiosztod, mert ki is oszthatnád, akkor megint csak Te lennél a rossz kezelő. Ha most e kis értekezésünkkel nem is értünk el mást, csak annyit, hogy az ide-oda való sárdobálás helyett most már csak tiszta vizet fröcskölünk egymásra, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy tettünk valamit, s ez „férfi munka” volt:)))

Mit nem értesz? Mindenki emelt már, ezért pont mi maradnánk ki belőle? A „KAUCIÓ”: Anno a 60 ezret miért szedték be? Mert a kocsit, a taxiórát, az URH-t és a szabadjelzőt a cégtől kaptad/kaptuk. Most mi van? A kocsi, a taxióra, az URH sajátod/sajátom. Csak a szabadjelzőt kapod/kapom. Érdekes a kaució összege mégse csökkent, sőt most a terminál miatt még növekedett is, persze azért, mert más cégeknél is növekedett. Ez tényleg egy alapos indok. Meg is érteném, de te érted, mert én nagyon nem. Azután van itt egy OTP-s érdekesség, amit nem ártana tanulmányozni. Főleg, ha rábeszéltek egy „token” birtoklására. Erről nagyon nem beszéltek.:(((

„ Talán meg kéne próbálnod, hogy milyen az élet odabent és mindjárt leszállnál a magas lóról! ” Helló Dodi! Ne sértődj már meg ennyire. De, ha mondásod szerint ismered a kinti utcai melót, s tudom, hogy ismered, mert taxizol, akkor talán meg is érted, hogy miről beszélünk. Tudod, ha a fuvarszervezésért beszednének 10 ezer forintot, a mostani árak mellett, akkor qrvára nem érdekelne senkit, még az sem, ha úgy mondanád be a címet, hogy: — Van egy utas jelölt a Ráday utcában valahol. Tudod nem is szólnánk semmit, hiszen a 10 ezerért nem is nagyon járna több. De, ha már több mint félszáz ezer forint a fuvarszervezés díja, akkor azért ne egy 10 ezer forintos szolgáltatást kapjunk, mert ez valahol nem jó, és csak az ellenségeskedést növeli. Igen is, igaza van a kollégának. Egy cím abból áll, hogy kerület, utca, házszám, esetleg az intézmény neve, s hogy minden teljes legyen talán még a megrendelő nevét sem árt tudni, s leadni. Ha pedig az utas nem mondja a házszámot, s te bent mint jól képzett diszpécser véletlenül tudod, akkor ne essen már nehezedre ráírni a házszámot a rendelésre, mert lehet te sűrűbben „találkozol” a megrendelővel, mint az utcán dolgozó kolléga. Ha pedig ráírtad, akkor olvassák is be, mert így gömbölyű, és így fér bele a nadrágba. Ha pedig ez nem lehetséges, és nem is megoldható, akkor csak hagyatkozzunk a tudós taxis kollégáinkra, akik ismerik a rébusz nyelvjárást, és félszavakból is értik, hogy hova kéri a kedves a kocsit. De, akkor viszont ne szedjenek mindenkitől egyformán tagdíjat, hanem oldják meg valahogy a címenkénti fizetés lehetőségét. Így nem lesznek békétlenkedések a forgalmazás területén, s már ez is nagy előny lenne. Még volna pár építő jellegű kritikai megjegyzésem, de most nem akarok senkit ezzel untatni. Azért jó melót kívánok mindenkinek kint az utcán, s bent a központban. Te tudod, hogy kicsit ismerem a benti melót is. Annyira azért nem olyan nehéz, hogy ne lehetne jól csinálni. A hangulat is jobb lenne, s mindenkinek jobban is menne. Csak ennyit akartam hozzászólni. Üdv. MCCCXCII

Ahogy olvasom Rocktaxi hozzászólását az oszlopok helyett máskor más azonosítót kell keresned:DD

Köszönöm a „pontosítást”. Most már eggyel kevesebb fehér folt van a sötét agyamban. De most nézem, hogy ez milyen érdekes ellentmondás. Kérdés: Ha egyre kevesebb a fehér folt az agyamban, akkor egyre sötétebb agyú leszek?:(((

Csak nem azt akarod mondani, hogy a Nemzeti Múzeum nevét is már két hetente fogják változtatni? (:-DDDD

A "Blendamed" még nem rögzítette a protkómat.-))