Üdv. NEMKAR! Jól mondja Inzert. Együtt akarnak menni. Nem tudom te mióta taxizol, de a ladás korszakban is volt olyan, hogy egy kocsiba néha öten estleg hatan is beültek. Igaz akkor megfizethetőbb volt a taxi, és utasok is valahogy bővebben voltak az utcán. Bizony összedobtak akár dupla viteldíjat is, csak vidd el együtt őket. Na most képzeld el a hat embert és a sofőrt a Ladában. Az igaz, hogy a difi szikrázott az úton. A rendőr meg, vagy félre nézett, mint Szemérmetes Erzsók, vagy jól megbüntetett. Legtöbbször az utóbbi történt. De vállatuk a kockázatot, főleg ha nagy volt a jatt, és még előre oda is adták. Az igaz, hogy ha ilyen estről hallottunk, akkor mélységesen elitéltük a jelenséget.

Sziasztok! A mesémtől mindenki elaludt?

T. JWT! Most nem értem miért háborogsz. A fuvarszervező cégeknek az a legfőbb célja, hogy sokan fizessünk nekik tagdíjat. Hogy ezt te miből teremted elő, azt a kutyát sem érdekli. Más. A többszemélyes és hasonló. Én kötelezővé tenném, hogy mindenki cserélje le az autóját "Smart" típusra mondjuk egy éven belül, mert csak ezzel lehetne taxizni. Persze ehhez módosítani kellene a mostani szabályokon, hogy ilyen autóval is lehessen taxizni. De ha ez megoldódna, akkor milyen sok embernek lenne munkája. Képzeld el egy kétgyerekes családnak is minimum négy autót kell rendelni, ha valahova el akar menni. Na és ha esetleg van több böröndjük, akkor legalább hat kocsit kell rendelniük. Persze maximált tarifával. Ez volna csak a csudi jó dolog.

Sziasztok! Olvasgatom a hozzászólásokat. (3301-től. A korábbiakat is elolvastam.) Tetszik, hogy végre kultúráltan folyik a párbeszéd, és nem egymás szidalmazásával. De, ahogy végig olvastam a hozzászólásokat, csak azt látom belőle, hogy mindenki a maga igazát kicsit igazabbnak látja. Ez természetes dolog, és így van rendjén, mert ha nem így lenne, akkor mindenkihez ki kellene rendelni egy gyámot. Vitatkozni, meg azért vitatkozzunk, hogy egymás gondjait is megismerjük. Nézzük a problémát. Az hogy sokan vagyunk a „taxis tortaszeletekre” ez köztudott. Erről most nem akarok beszélni csak annyit, hogy amikor kijelentette a mindenkori illetékes, hogy a létszámot nem lehet korlátozni, mert mindenkinek joga van taxisnak lenni, akkor volt egy csendes megjegyzésem. Hol van korlátozva az, hogy egy országban csak egy miniszterelnök lehet? És ha én is az akarok lenni? „Kiváltom az engedélyt”, azután csinálom. Ha nem megy, akkor legfeljebb „tönkremegyek”. Az „ország” majd „kiveti” a nem megfelelőt. A több tíz milliós végkielégítés sem jönne rosszul! Gondolj csak bele. De visszatérek a taxihoz, és nem álmodozom. A gond abból adódik, hogy a létszám túl magas. A taxisok egy része ragaszkodik ugyan egy céghez, de vannak olyanok, kik változtatják a társaságot, és hol itt, hol ott dolgoznak. Azt mindenki tudja ugye, hogy a főváros területén van egy adott fuvarszám, ami kis ingadozással közel állandó. Ez vonatkozik a reptérre is. Vagy rosszul tudom? Ha sok gép landol sok utassal, akkor éppen ott és abban a pillanatban több száz taxi is hirtelen kevés lenne. Ha viszont nem jön gép, vagy alig egy-két utas van rajta, akkor órákig vakaródzhat mindenki a parkolóban, vagy a susnyákosban, mire végre utasa lesz. Ilyenkor jön az irigykedés, és a másik zavargálása. Az ok: nekem azért nem megy, mert ő is taxis, és éppen itt eszi a nyavalya. Azt is vegyük már észre, hogy egy cégnek legyen bármelyik is, közel állandó a fuvarmennyisége, hacsak „aláígéréssel” nem szerez több fuvar darabszámot. Addig nincs is baj, amíg kis létszámú a csapat. De a „górét” mi érdekli? A tagdíjbevétel! Elterjeszti, hogy gyere ide dolgozni, mert sok a fuvar. Mit teszel? Átszerzámozol! Olcsóbb ugyan a tarifa, de sokkal több fuvar van, tehát látszólag jobban élsz. De egyre többen jutnak erre a gondolatra, és egyre többen lesztek ugyan arra a fuvarmennyiségre. Ergo egyre kevesebb fuvar jut a több fuvarból, vagyis szépen lassan éhen halsz. Azt már csak úgy mellékesen kérdezem meg, hogy a magasabb taglétszám esetén a tagdíjat miért nem lehet esetleg mérsékelni? Vagy ez egy „hülye” kérdés? Biztosan! Most elfelejtettem miről is akartam beszélni. Úgy látszik én is olyan vagyok, akár a kérdésem! Megvan. Azt látom, és tapasztalom, hogy mindenkinek gondja van. Még nekem is, csak igyekszem jól álcázni magam. De ha egyszer mi taxisok valóban eljutnánk arra a pontra, hogy értelmesen összefogva kiállnánk a saját ügyünk mellett, akkor talán el is tudnánk valamit érni. Nem varrhatnának a nyakunkba, mindenféle pénzbe kerülő rendeleteket, mások által kitalált szabályokat, amit nekünk kell betartani. A másik gondolat, amire véleményem elmondom. Érdekes indok az, hogy a taxirendelés, és fuvarozás terén a repülőtéren rendet kell tenni. Szerintem nem csak itt, de most csak ez a témánk. Egyébként ne érts félre én is szeretném, ha normális rend lenne, és tisztességesen lehetne dolgozni. Úgy elgondolkoztam egy kicsit, milyen „rend” az, ahol az utas nem szabadon választhat, hogy melyik kocsival szeretne utazni? (Vagy talán másnak hívják az ilyen dolgot?) Holott időnként hallani olyan hangokat, hogy még a „droszton” is jogában van az utasnak megválasztani azt, hogy melyik kocsival szeretne utazni. Vagy mégsem? Persze, ha nincs választási lehetősége, akkor csak azzal mehet, ami van. Úgy elgondolkodtam. Azok a vezetők, illetékesek, és sokan mások, akik ezen álláspontot képviselik teljes mellbedobással, azok vajon mit szólnának a következő történet szereplőjeként, mint mondjuk vásárló. Van egy bevásárló központ. Nem írom le milyen belülről, hiszen mindenki volt már ilyenben. Csak annyit, hogy az áruk úgynevezett „gondolákon” vannak. Vegyük csak a pékárut. Van többféle kenyér és miden fajta más készítmény. Bemész, mint vásárló vásárolni. Végignézed a választékot. Szemrevételezed, azután döntesz, melyik terméket veszed meg. Lehet, hogy az egyik terméket jobban szereted, de most valahogy meg van égve, vagy sületlennek néz ki. Ezért a másikat veszed, és viszed, mert kenyérre azért szükséged van. Eddig a történet mesébe illő. Ez volna a normális. Akinek jobb az áruja, annak jobban fogy a terméke. Persze akadhat olyan vevő is, aki perverzitásból a sületlenséget szereti. Most viszont vetítsük ki erre az egyszerű dologra a taxis állapotot. Az ugye „nem mehet tovább”, hogy a vásárló bejön a boltba, bámészkodik, azután választ valamit. Nosza hozzunk egy rendeletet, vagy akármit, a lényeg az, hogy a vásárló csak egy terméket vehessen meg, ha tetszik neki, ha nem. Azután hogy véletlen se tévedjen el „gondola felügyelőket” nevezünk ki, akiknek az a dolga, hogy „lágy” erőszakkal terelje a vásárlót egy bizonyos gondolához. Közben persze elég hangosan és többször mondjuk, hogy szabad választási lehetősége van. Ha elég sokszor említjük neki, akkor még a végén el is fogja hinni. A kérdésem most az, hogy ha ilyen eset fordulna elő, például kenyérvásárlás esetén egy „illetékessel”, vajon „megértené”, vagy „felháborodna” a helyzeten? Jó tudom a taxizás nem kenyérvásárlás, de a pékáru kínálat, és a fuvarkínálat nem hasonlóan szolgáltatás? Az egyiket ugyan megeszzük, a másikba meg beleülünk, de velünk a másikat is meg akarják etetni. Ennyit írok most, és bocsi a „szájmenésért”.

T. Adamtaxi! Már meg ne haragudj, hogy csak most válaszolok erre a levélre. Mégpedig arra a kérdésedre, hogy hogyan lehet valakinek 4-5 táblás fuvarja a reptérről. Sőt néha még több is. Jó hat éve egy cégnek fuvaroztam. Hogy hogyan kerültem oda? Nem a telefonos rendelést kártyáztam le, még mielött valaki a fejét felkapná. A cégnél korábban két taxis dolgozott állandó jelleggel. Az egyik vidékre költözött, és így üresedés volt. A vezér titkárnője ki a taxikat "vezényelte" éppen a házunkban lakott. Jó időben jókor futottunk össze. Ő megkérdezte, hogy bevállalnám-e a fuvarozást? Én igent mondtam. Ennyi az előzmény. Na most a cégnél ha konferencia volt, akkor tíz tizenöt ember is érkezett különböző időpontokban a reptérre. Volt akik megvárták egymást, de volt akivel rögtön menni kellett a céghez. Igaz ketten hoztuk vittük őket, de még így is előfordult, hogy némelyikünk akár egy tucat fuvart csinált aznap a reptérről. Aznap, vagy másnap pedig a kiszállítás is több fuvarral történt. Ilyenkor még a taxis cégen belül is irigykedtek egyesek. De akkor nem irigykedtek, mikor az első helyről kiállva bementem a városba üresen, mert volt egy hatszáz forintos fuvar, amit meg kellett csinálni. De úgy gondolom, ha egyszer elvállalok egy megbizatást, akkor a kevésbé "zsíros" falatot is le kell nyelni, mert szerintem erről szól a szolgáltatás.

Szia! Volna egy kérdésem a felvetéssel kapcsolatban. Milyen az a parkoló, ahol nem lehet megálni? Ez megint valami speciális találmány? Ezt milyen táblával fogják jelezni? Vagy lesz egy alkalmazott, aki mindenkinek elmondja, hogy hogyan kell a parkolót használni.

Szia! A sorompó, hogy fog működni? Ad egy jegyet belépéskor (lásd a vár), amit kilépéskor ki kell egyenlíteni? Lesz esetleg minimális idő, mondjuk fél óra, ami ingyenes? Akkor viszont meg kell nézni a beléptetés idejét, mert ha az nem a pontos időt jelzi, akkor fénysebességgel haladva a kilépteő sorompóhoz érve tuti fizetni kell. Erről már volt tapasztalatom (pont a reptéren). Akit érdekel leírom.

Szia! Igazad van eddig (3098) nem olvastam vissza. Eddig meg azért nem válaszoltam, mert vizsgázott a kocsi, nekem meg el kellett kisérni.

Sziasztok! Olvasgatom a többszemélyes hozzászólásokat. Nekem az összes hozzászólásból csak az tűnik ki, hogy nagyfokú irigykedés folyik a másikra. Hogy ki mi miatt irigykedik, azt nem tudom. De ha van valakinek egy kis ideje, akkor olvassa el, amit most, mint kis mesét leírok. Ha nincs ideje, akkor kattintson másik hozzászólásra. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szer egy egyszerű kis taxis. Ő volt a taxisok között a kis zöldfülű, aki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a taxizásba, bár nagy tapasztalata még nem volt e téren. A sors úgy hozta, hogy mikor elkezdett taxizni, akkor még mezítlábas taxisként is aránylag jól ment a taxizás. Teltek, múltak az évek. A kis egyszerű taxis kezdte kitanulni a szakmát, de az idő múlásával a körülmények is egyre másra változtak. Egyszerű kis taxisunknak, hogy tovább tudjon dolgozni, és ne tegyenek mindenféle nagydumás spant a kocsijára, aki csak a maximális kivétet realizálta, de a kocsira nem kívánt költeni. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy lízingeli a kocsit a cégétől. Ez egy akkori idők szép fehér Ladája volt. Addig nem is volt baj, míg fizette a részleteket. Most tudom, hogy a kajánabb taxisok dörzsölgetik a kezüket, hogy esetleg nem tudta fizetni a részleteket. De ki kell, hogy ábrándítsam az ilyen kollegákat, mert tudta fizetni. Csak az volt a baj, hogy mikor az utolsó részletet is kifizette, akkor közölték vele, hogy Lada típusú kocsival nem lehet tovább taxizni. Nem volt mit tennie egyszerű taxisunknak, ha tovább szeretett volna taxizni, akkor vennie kellett egy „magasabb” komfortosabb „nyugati típusú” kocsit. Az hogy mi számít nyugati típusúnak, azt senki nem mondta neki. Úgy gondolta, hogy az akkor még javában működő nagy szocialista béketábor határain kívül készített gépkocsi, az nyugatinak számít, ezért vásárolt egy dél koreai gépkocsit. Boldogan állította munkába az új szerzeményét. De döbbenten kellett tapasztalnia, hogy kocsiját „keleti” típusúnak sorolták be. Hiába mondta, hogy e kocsi nem a béketáborban készült. A válasz az volt, hogy a kocsi kelet felöl jött, ahol a nap kél, és nem nyugatról, ahol a nap nyugszik. Mondta szegény egyszerű taxisunk, hogy ezen indok alapján a Lada kocsija, akkor nyugatinak számított volna, hiszen papírokkal lehetett igazolni, hogy nyugatról jött (győri Merkur telep). Tehát „nyugati” típus volt. Nem vették figyelembe, a hatalomba felkapaszkodott „hatalmasok”, amit mondott. Sőt azt mondták neki, hogy ruházzon be egy nagyobb komfortosabb kocsiba, ha többet szeretne dolgozni. Eleinte nem volt semmi gond, de eljött az idő, amikor a központ csak magasabb osztályba sorolt kocsikat kezdett kérni. Még levél, csomag és magányos feladat végrehajtására is. Mintha annak a levélnek, amit szállítani kellett, nagyon szüksége lett volna légkondira a kocsiban. Nem volt mit tennie egyszerű taxisunknak, mint a megváltozott körülmények közepette keményen dolgoznia. Majd mikor volt rá lehetősége, akkor lecserélni a kocsit. A kocsi vásárlásánál gondosan figyelembe vette, hogy a kocsit azon irányban gyártsák, amerre a nap nyugszik. Legyen benne légkondi, nagy legyen a csomagtér, esetleg több személyt is lehessen szállítani. Mikor a kocsit vette, akkor az a jelmondat volt éppen soron, hogy „négy kerék meg három gyerek”. Ha most egy ilyen család utazni akar, akkor bárhogyan is számolta taxisunk: papa, mama és a három gyerek az öt fő. Ha a taxisunk is velük akart menni, akkor többszemélyes kocsi kell. Ezért úgy döntött, hogy többszemélyes kocsit vesz. Eleinte nem is volt semmi baj. De a hatalomba felkapaszkodottak nem aludtak. Addig törték a fejüket, míg kitalálták, hogy nyilatkozzon az éves szemlén, hogy többszemélyes, vagy combiként szeretne tovább dolgozni. Még meg is indokolták neki a kérdésüket az alábbi módon: „Az, nagyon tisztességtelen a többi kollégával szemben, hogy te úgy is tudsz dolgozni, mint sima taxi, úgy is, mint combi taxi, és úgy is, mint többszemélyes taxi. Ez három lehetőség, és a többi kollega elől veszed el a fuvart.” Egyszerű taxisunk értetlenül állt a kérdés előtt. Vissza is kérdezett, hogy: „Azok a taxisok, akik combival és tetőráccsal is rendelkeznek, azokkal hogy van? Hiszen ők is „tisztességtelenek” a többi kollégával szemben, mert dolgozhatnak, mint sima taxi, dolgozhatnak, mint combi taxi, és dolgozhatnak, mint tetőrácsos taxi. Ha jól számolom ez is három lehetőség!” De egyszerű taxisunk ezt hiába mondta, mert a hatalomba felkapaszkodott ezt nem akarta megérteni, sőt azt magyarázta, hogy az a két hármas lehetőség az nem azonos három lehetőség. Ezt egyszerű taxisunk nem értette, de meg volt győződve, hogy a hatalomba felkapaszkodott sem értette igazán, mert csak egy cél lebegett annak szemei előtt, hogy a másiknak nehogy több fuvarja lehessen, mint neki, vagy a hasonló irigységtől sápadó kollégájának. Na eddig a mese. Te ki eddig eljutottál az olvasásban, elgondolkoztál már azon, hogy ha a másikra irigykedsz, akkor attól még neked nem lesz sokkal jobb. Talán olyan dolgokkal kellene foglalkozni, mint a telefonhívásra való üres kiállás. Gondolkodtál már azon, hogy üresen odaállsz a címre, és átlagban tíz percet várakozol minden címen. Ha ezt egy kicsit átszámolod, veszed a napi felvett fuvarszámodat. Kiszámolod, hogy egy hónapban hány napot dolgozol. Ezt vetíted egy évre, akkor hamar rá fogsz jönni, hogy három és fél év alatt egy új kocsi befizetésétől fosztanak meg az utasok a kenyéradó gazdádon keresztül. Persze még nem vettem figyelembe azt az esetet, amikor a címen nem lehet várakoznod, és körözésre vagy ítéltetve. Én jól emlékszem azokra az időkre mikor telefonos rendelésnél úgynevezett kiállási díj volt. Nem nagy összeg volt. Talán 40 forint volt a legmagasabb utolsó érvényes összeg. De egy biztos volt, aki kocsit rendelt, lent várta a kocsit az utcán. Még akkor is, ha a központ fél órát ígért a kocsi érkezésére. Lehetett zimankós hideg, döglesztő meleg, eshetett eső, fújhatott a szél, akkor is lenn az utcán várták a taxit 95%-ban. Most mi van? Te versenyzel a tutiból felvenni a címet, akár még időszűkítéssel is. Töröd magad néha még a szó szoros értelmében is. Idegileg kikészülsz, hogy a megadott időn belül a címre érj. Azután ott várakozol jobb esetben tíz percet, mire az utas leméltóztatik jönni, mert a központ függetlenül attól, hogy mennyivel viszed a címet az utasnak minimum tíz-tizenöt percet ígér. Az utas meg minek jönne le, hiszen a tíz perces várakozás, még benne van az ingyenes kiállásban. Ha véletlen lecsapnád az utasnak az órát korábban, mint tíz perc, akkor panaszt tesz ellened, és vállalhatod a következményeit. Ezért nem értem, hogy miért nem olyan dolgokért harcoltok, aminek volna értelme. Energiátok arra pazaroljátok, hogy egymást kikezditek. „Ha nekem nem jó, akkor neked se legyen jobb” elvét alkalmazva. Na ennyit írtam akaratlanul, de talán többekben sikerül valamit elindítani, hogy egy kis összetartással talán elérhetnék valamit.

Sziasztok! Gondolkoztam. Tudom ez nem nagy dicsőség. Erre az új táblára került zsák vagy nem teljesen mindegy. De vegyük szigorúan a KRESZ szabályait. Ennek a csodás táblának van "előjelzése"? (Monjuk, hogy a taxinak innen zsákutca. Ez is egy szép táblakombináció lenne, és ez nekem jutott eszembe!)Úgy tudom nincs. Azt is jól tudom, hogy a reptérem a terminál elött egyirányú forgalmi rend van? A két sávot záróvonal választja el egymástól? Mert ahol még szaggatott vonal van, onnan nem biztos, hogy felismerhető ez az új tábla. A tábláig meg minden szankció nélkül elmehetek. De most onnan hogyan tovább? Egyirányú úton tartósan nem lehet tolatni. A záróvonalat nem léphetem át. Megfordulni megint csak vétség lenne. Ergo semerre nem tudok menni. Egy megoldás van csupán, hogy az illetékesektől letelepedési engedélyt kérek? Erre adjon nekem válszt valaki! Tőlem lehet akár illetékes is. Még az az illető is ki e táblát kitalálta, mert az bizonyára nagyon okos ember lehet. Az okos emberektől meg csak tanulni lehet. Persze lehet, hogy okossága mellett olyan szerény, hogy nem is válaszol a feltett kérdésemre, mert még kiderül róla, hogy sokkal okosabb, mint amilyennek most látszik.