Ady Endre: Héjja-nász az avaron A zöld dívánon ültem, Nagy, zöld dívánon ültem. Mellettem Léda, a céda, Mellettem Léda, a céda. Kánikula volt éppen, Kánikula volt éppen. Tompán a falra néztünk, A nagy, barna falra néztünk. És semmit sem csináltam... És semmit sem csináltam...

ADY ENDRE: Elbocsátó, szép üzenet /részlet/ "Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak."

Elnézést! Ez lemaradt az elejéről... Aiszóposz: A farkas és a bárány A farkas megpillantotta a bárányt, amint a folyónál vizet ivott, és valamilyen jól hangzó ürüggyel bele akart kötni, hogy megegye. Ezért, bár ő állott fennebb, azzal vádolta, hogy felkavarja a vizet, és nem hagyja őt inni. A bárány ezt felelte, ő csak az ajka hegyével érinti a vizet, különben is lennebb áll, s felfelé nem zavarhatja fel a vizet. Ekkor a farkas más váddal hozakodott elő: " Ám tavaly apámat szidalmaztad!" A bárány azt válaszolta, hogy akkor ő még meg sem született. A farkas ekkor így szólt: "Ha sohasem fogysz ki a mentségekből, akkor is megeszlek!"

KARINTHY FRIGYES: A FARKAS ÉS A BÁRÁNY La Fontaine prózában A farkas már ott ivott a patakban, mikor a bárány lesétált, és szerényen ő is a víz fölé hajolt. A farkas, megpillantván a bárányt, duzzogva elfordult, hogy ne is lássa. Nagyon jól tudta, mit jelent, hogy a torka kiszárad, és a gyomra hangosan korogni kezd. Délután analízisben volt idegorvosánál, aki hosszan magyarázta neki, hogy destruktív ösztöneit szublimálnia kell, és csak úgy szabadulhat tőlük, ha eszményi tartalmat ad gyermekkori vágyainak. - Nézze – fordult hirtelen a bárányhoz lesütött szemmel és nyöszörögve a szégyenkezéstől -, nézze kérem, én nagyon jól tudom, hogy az előírás és az allegorikus költészet hagyományai szerint most minek kellene történnie. Nekem most bele kell kötnöm magába, minden szaván csomót keresni, azon kezdeni, hogy megzavarja italomat, holott éppoly jól tudom, mint ön, hogy ez lehetetlen, hiszen öt lépéssel lejjebb áll. Aztán azt kellene állítanom, hogy öt évvel ezelőtt szidalmazott, holott én is olvastam a kettőnkről szóló mesét, melyből világosan kiderül, hogy ön kerek kétéves. Mindezt csak azért, hogy ürügyet találjak az ön felfalására. Én azonban erkölcsi alapon állok, és utálom ezt az alattomosságot, az igazságért rajongok mindenekfelett. Ezért járok analízisbe is, idegorvosom ma délután azt magyarázta, hogy szublimálnom kell destruktív ösztöneimet, s eszményi tartalmat kell adnom gyermekkori vágyaimnak. Viszont most, ahogy megpillantom önt, ahogy ártatlanul és boldogan öblíti le fű-vacsoráját, elfogott a keserűség, amit semmiféle idegorvos nem kezel ki belőlem. Csak ön érthet meg engem, aki tiszta és ártatlan és fölötte áll ezeknek a tisztátalan vágyaknak. Legyen tárgyilagos velem együtt, és mondja meg: mit tegyek? Mindkettőnket a bölcs természet alkotott olyannak, ahogy rendeltetett, tulajdon törvényünk szerint, és ezen, jól tudja, nem lehet változtatni. Én nemcsak hogy utálom a füvet, de nem is ehetem meg, kihánynám, mert szerveim húsevésre vannak alkotva. Nézze meg a fogazatom, izmaim. Ami gyomromat illeti, egyenesen és kizárólagosan húsevésre készült – olyan bizonyossággal, mint ahogy egy benzinmotort nem lehet vízgőzzel hajtani, és viszont, a gőzgépet se hajthatja benzin. Mit tehetek? Azt hiszi, nem nézem le a ragadozást, csakúgy, mint minden erkölcsi lény? Nekem ön egyenesen rokonszenves, szeretem kedves bégetését, gyöngéd gyapját, kék szemeit és derűs, szelíd világfelfogását. Másrészt abban hasonlítunk, hogy mindkettőnk csak élni akar, semmi többet – csak élni, a nap alatt, amihez minden élőlénynek joga van! Könnyei kicsordultak, tragikus fájdalommal üvöltött az ég felé. - Semmi többet, csak élni, élni a nap alatt! Ki az a gonosz lélek, aki ebben megakadályoz? Ön talán végig tudná nézni gyászos halálomat, ha az éhségtől itt fordulnék fel a szemei előtt? A báránynak is átnedvesedtek a szemei. Nem, igazán nem tudná végignézni. - Márpedig ez történne, ha ön megakadályozna életveszélyes helyzetemben, hogy az éhhalál karmai közül kiszabaduljak, és például elfutna. A bárány tanácstalanul pislogott. A farkas még várt, hogy szavainak hatása érvényesüljön. Maga is meg volt hatva. Lesütött szemmel, szemérmesen, halkan és gyöngéden, bánatos reménykedéssel suttogta végre. - Hát – megengedi, ugye? Ugye, nem csalódtam önben? A bárány nem felelt, lelke mélyéig meg volt rendülve. A farkas gyöngéden és óvatosan, könnyes szemekkel szaggatta szét. (1937)

Szia Jani! Már jövőre van!

kivénhedt

hunyadi póni:)

szentéletű

Szia Marci! Valami baj van esetleg? Netán szeretnél beszélni róla?

bankár