De a viccet félre téve, jó a lap, jól csináljátok!

Bocs, kisbetűvel kellett volna, dehát kicsire nem adunk :-)

A képen melyikőtök fia van? Talán a Tomajer-re hasonlít?

Igen! Én úgy érzem, minden okuknk megvan a büszkeségre! És aki ezt nagyképűségnek tekinti, gondoljon bele, kik csinálták ezt a lapot, milyen háttérrel?!? Három csóró, lenézett, megvetett "gurulókoldus" ! Három taxis, egyetlen darab diploma nélkül!:-) Bevallom, sokszor nagyon fárasztó, sokszor nagyon elegem van belőle! De amikor internetközelbe kerülök, első dolgom megnézni mi történt a hallotaxin, amióta nem láttam. Feladat, felelősség, szórakozás, szenvedély! Büszke vagyok rá, és büszke vagyok a barátaimra!

.....eddig tartott volna az egyéves jubileumra készült rövid tájékoztatás és a köszönetnyilvánítás. Mint többen tudjátok, ezt a lapot hárman szerkesztjük: tomajer, Bbetyár és én, Csogu. Ha valamiben nem tudunk nagyon egyetérteni, akkor elővesszük a vésztartalékainkat, pontosabban a független szakértőinket. A civil olvasókat. Nem taxisok, csak olvassák a lapot. Véleményt kérünk, és az ő véleményükre nagyon is adunk, hiszen egy kívülállónak a véleménye aranyat ér. Most is ezt történt. tomajer szerint nagyon visszafogott az írás, hiszen azért amit mi a lapba munkában, pénzben és a fene tudja még miben belefektettünk, arra nem szabad szerénynek lenni, az igenis eredmény. Írt is egy változatot, aminek az lett a vége, hogy szegény Bbetyárt újra kellett éleszteni, hiszen ő az köztünk, aki nem szereti a magunk éltetését. Aki az egyszerűség híve, inkább a tartalomra menne rá. Így én picit" finomítottam tomajer írásán, miközben valahol vele is egyetértettem. Valóban jóóóóóóóóók vagyunk ! :-) Különben ha Bbetyárt fel akarjuk idegesíteni, akkor elég csak ezt e-mailben elküldeni neki és máris nincs szüksége aznap kávéra:-) Nem maradt más megoldás, mint a független szakértőket hívni segítségül. A vélemény a következő volt. "Jó az írás, mert lényegében minden benne van, de ezek nem ti vagytok." Sajnos megint igazuk van. Sokan próbálnak minket tanítgatni, csiszolni, hogy megfeleljünk egy lap írásához szükséges komolyságához, de ez nem nagyon sikerült eddig és bízom benne, hogy nem is fog. "Egyszerűek vagytok." Helyes, hiszen mi lent vagyunk. Lent, a taxisok között és a népet szállítjuk. Mire föl kellene nekünk nagyobbnak látszani, vagy többre értékelni magunkat? Hogy boldogok vagyunk minden egyes írásért, ugrunk minden hírre és valóban hálásak vagyunk érte? Ez baj? Hogy most, egyévesen, kicsit szeretnénk gyönyörködni a munkánkban, az baj? Lehet, de mit tegyünk, magunkénak érezzük minden gondjával, örömével. Sokszor van lelkiismeret furdalásom, amikor segítetek nekünk és én nem tudom kimutatni azt a hálát, amit érzek ebből kifolyólag. Sokszor szidom meg magam, amikor úgy érzem, valamit nem köszöntem meg eléggé. De higgyétek el, mindenkinek hálásak vagyunk, még annak is, akitől csak negatív kritikát kapunk, hiszen az tesz minket makaccsá, az ad erőt a küzdéshez, a bizonyításhoz. Bbetyár megint ideges lesz, mert nem lett ez rövid, tomajer sem biztos, hogy 100%-ig elégedett lesz, meg talán én sem írtam ki magam, de ha egy picit is tudtam éreztetni veletek, hogy nélkületek nem menne, ha tudatosul bennetek, hogy mi valóban értékeljük azt, amit ti tesztek ehhez, akkor már nem hiába koptattam a billentyűzetet. Köszi, hogy olvastok!!!